Két zsidó utazik a vonaton. Az egyik szemmel láthatóan gazdag, drága
öltöny, aranykeretes szemüveg, arany óralánc. A másik fiatal, kopott
öltönyben, kitaposott cipőben, rojtos mandzsettával.
A fiatal elunja a hallgatást, kontaktust próbál keresni.
- Uram, megmondaná, mennyi az idő?
A másik hallgat, elfordítja a fejét, kibámul az ablakon, eladdig, míg
ugyanazon az állomáson le nem szállnak. Akkor a fiatal szerényen, de
határozottan odalép hozzá.
- Uram, én feltettem önnek egy udvarias kérdést. Megmondaná, miért
nem válaszolt?
- Nézze fiam, maga egy jóképű, megnyerő modorú fiatalember. Ha
válaszolok, beszédbe elegyedünk. Látván, milyen szegény, meghívom a
házamba vacsorára, szállásra, van elég szoba. Na most van nekem egy
gyönyörű, 17 éves lányom, Rebeka. Ő biztos szemet vet magára, maga
meg őrá. Egyre többet jár majd hozzánk. Megszeretik egymást,
megkéri a kezét. No, és kell nekem egy olyan vej, akinek még egy órája
sincs?