Szerző: Bouvet Petra
Vélemény..
Bob Ballard, az Eurosport műsorvezetője, kommentátora, élő adásban azt találta mondani az ausztrál úszóváltó egyszerre a képernyőre belibbenő tagjaira, hogy "Tudod, ilyenek a nők, együtt mennek a mosdóba és sminkelnek." Kolléganője, kommentátortársa erre azt felelte, ma már pasik is csinálják ezt, amin a két műsorvezető kuncogott egy aprót.
Bob Ballard rá néhány másodpercre úgy repült az Eurosporttól, mint ahogy a WizzAirnek nem sikerül újabban.
Mert a fenti megjegyzés durva általánosítás volt a csatorna szerint, ami sérti a hölgyeket (nem csak az érintett négyet, de minden nőt a Földön), hovatovább erősen szexista. Amúgy "csak" tény. Mert mi, nők, tényleg együtt megyünk a mosdóba, ha egy nagyobb társasággal vagyunk. Sőt, ilyen jelenetek szinte napi szinten láthatóak filmekben, sorozatokban.
Jómagam is voltam olyan konferenciákon, amelyek szünetében csapatostul, négyen-öten egyszerre vonultunk a mosdóba. Mert ezt így csináljuk. Ha az odafelé úton valamelyikünket leszólította egy ismerőse, azt a két percet, amíg tartott a "jé, te is itt? én is itt! jól vagy? de jó, hogy láttalak!" small talk lefutott, a többi hölgy diszkréten, pár méter távolságban bevárta azt, akit hirtelen elszólítottak. Akkor is bevártuk őt, ha valamelyikünk már majd' bepisilt. Mert ez ilyen.
De ha - például egy étteremben - egy nagyobb társaságnál az egyik nő feláll és maga elé motyog, hogy bocsibocsi, ki kell mennem a mosdóba, ha itt és ekkor ránéz egy másik nőre, akkor az szavak nélkül tudja, mi a teendője. Feláll s közli: megyek veled.
Bob Ballard dumája nem sértő volt, hanem egy egészen létező valami a csajok világából.
Olyan jelenleg a világ forgása, hogy aki meg AKAR sértődni, az meg is fog sértődni. A gond az, hogy mindenki meg AKAR sértődni valamin, mert úgy tűnik, ez most full trendi. Az ember lassan már nem tud a másikkal másképp viselkedni, mint humor nélkül és úgy, mintha amaz minimum egy törékeny porcelán lenne.
Emlékszem, pár éve Boris Becker, a nyolcvanas évek nagyszerű, német teniszezője egy grand slam torna szakkommentátora volt az egyik televíziós csatornánál. Úgy esett, hogy pont a magyar Fucsovics Márton mérkőzését szakértette, amikor a kamera ráfókuszált Fucsó akkori barátnőjére. Boris Becker ekkor azt találta mondani (amit nyilván rajta kívül a televíziónéző férfiak 90%-a, s nők 50%-a is elduruzsolt magában):
Milyen csinos a magyar teniszező barátnője!
Ennyit mondott. Becker is repült, mondván a megjegyzése szexista és sértő. De vajon kit sértett meg? Nem olyat mondott, hogy "szúrnám", CSAK annyit, hogy CSINOS. És itt is tényt közölt, mert Fucsó barátnője, vagy akkori barátnője tényleg csinos volt. Ahogyan tegnap a Djokovics-Nadal meccsen én is rácsodálkoztam Djoko feleségére és én - nőként - felkiáltottam, atyaég, de szép ez a nő. Szexista lettem volna? Vagy nekem szabad ilyet mondanom, mert nő vagyok?
A kérdés marad költői: igazából kit sértett Becker állítása? A pasikat nem. A hölgyek nagy részét nem. Azon hölgyeket talán, akik talán féltékenységet, irigységet éretek a közvetítésben látható nő iránt?
Ez a sértődős dolog már 2016-ban, itthon is eszkalálódott. ifj Knézy Jenő közvetítette a kajak-kenu eseményeket, amikor Kozák Danuta olimpiai aranyérménél azt találta mondani, ez jó mulatság, férfimunka volt. A női szervezetek rögvest megsértődtek és feltették a kérdést Knézy-nek, vajon egy olimpiai aranyérem CSAK férfimunka lehet?
Állítom nektek, hogy Knézy sem akkor, sem azóta nem érti a kérdést. Én sem. Ugyanis a kifejezés, a szóösszetétel nem más, mint csodálatos idézet. Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban című versének utolsó sora ez. A verset tanultuk, sőt, egyike azon magyar költészeti remekeknek, amelyeknél nem is bántuk, hogy középiskolában meg kellett tanulnunk. Egy varázslatosan szép és évszázadokon át üzenetet hordozó versről van szó. És ezt így félreértelmezni, ezen így megsértődni....... döbbenet. Annak idején, 8 éve úgy gondoltam, talán a női szervezetek műveltségével van a baj, de tudja a fene. Inkább azzal, amit fentebb (és már számtalan cikkben) írtam: manapság olyan világot élünk, ahol divat valamin megsértődni.
Nekem nem tetszik. Nőként sem.
Pedig a téma kapcsán egyébként eszembe jutott az, hogy én, mint nő is tudok ám mások szerint szexista, szerintem inkább bóknak számító dolgokat állítani a sportolók kapcsán. Amikor azt mondom:
- Gyerekek, ugye egyértelmű, hogy nem azért nézek férfi vízilabda meccseket, mert annyira odavagyok a sportért? Ehem... Bár, nézd, azóta, hogy ma már egy rakás olyan sportoló van, nem csak a vízilabdázók körében, aki fiatalabb az én fiamnál, aki 18 éves elmúlt, én is finomabban fogalmazok. Legutóbb már arról tartottam kiselőadást, hogy "láttátok a szövetségi kapitány, Varga Zsolt szemeit? aúúúúúú!".
- Szinte biztos vagyok abban, hogy egyrészt Angliában, Liverpoolban, másrészt Magyarországon azért rajong egyre nagyobb számú nagyon ifjú leányka is a fociért, mert Szoboszlai Dominik úgy néz ki, ahogy. Bár szerintem Sallai, vagy Varga Barnabás is határozottan jóképű és Ádám Martinról változatlanul tartom: neki helye volna valami vikinges, szuperhősös amerikai sorozatban.
- A "durva, szexista" megjegyzéseimet oldalakon keresztül sorolhatnám, amikor eszembe jut, hogy vannak külföldi sportolók is a világon. Itt van rögvest Kylian Mbappé francia labdarúgó, aki ...... ne mondd, hogy csak én látom, mennyire hasonlít valamelyik Tini Nindzsa Teknősre a fickó?
Viccet félre téve, mennyire álszent dolog ez a sértődős vonal. A sminkem is elkenődött, úgy kiakadtam a témán, de sajnos itthon csak pasik vannak, úgyhogy jobb híján egyedül megyek a mosdóba bepúderezni az orrom hegyét.
