Szerintem megint csak nincsenek véletlenek ...
Kedves Sirkán
Megint velőbehasítóan találó a megjegyzésed és lényegében igen helytállónak találom. Én egy kicsit másképpen látom a dolgokat, de szerintem valójában ez így tökéletes. Mint ahogy az is ahogy Ernoe és a többiek látják és megélik a dolgokat.
Szerintem ez az egész történelmi dráma a fejlődésünket szolgálja.
Sajnos jelen esetben én akár saját tapasztalatból akár mások történetéből indulok ki a jelen világ egyik legerősebb tanítója a szenvedés megtapasztalása. Mindamelett, hogy lehetőséget ad a logikus elme kibontakoztatására is.
Miközben az érzelemvilág és a logikus elme Önkívületi táncát járja egymásba átcsapva egymást "ingerelve" és a gerjesztett állapotukat kivetítve a valóságba, mégis tanulunk folyamatosan.
Az én látásmódomban ez a fajta fejlődési vonal (amit mellesleg mi választottunk), megfeszített rugóként lök a további megtapasztalás felé. Aki megtapasztalt nagy fájdalmakat az hajlamossá vállik nem okozni másnak ugyanazt, mert lassan megéli és megérti, hogy amit másnak tesz azt magával teszi.
Talán az egyik legfontossabb dolgunk egységet és egyensulyt teremteni a polaritás világában.
De látod ez az én látásmódom, nem a "szentírás".
De bizony olvastam,és még azt is,ami a sorok mögött van....
Ha csak azért kell valamit feltalálni,hogy általa másokat leigázzunk,akkor inkább a kovakő és társai.
Kedves Sirkán
Megint velőbehasítóan találó a megjegyzésed és lényegében igen helytállónak találom. Én egy kicsit másképpen látom a dolgokat, de szerintem valójában ez így tökéletes. Mint ahogy az is ahogy Ernoe és a többiek látják és megélik a dolgokat.
Szerintem ez az egész történelmi dráma a fejlődésünket szolgálja.
Sajnos jelen esetben én akár saját tapasztalatból akár mások történetéből indulok ki a jelen világ egyik legerősebb tanítója a szenvedés megtapasztalása. Mindamelett, hogy lehetőséget ad a logikus elme kibontakoztatására is.
Miközben az érzelemvilág és a logikus elme Önkívületi táncát járja egymásba átcsapva egymást "ingerelve" és a gerjesztett állapotukat kivetítve a valóságba, mégis tanulunk folyamatosan.
Az én látásmódomban ez a fajta fejlődési vonal (amit mellesleg mi választottunk), megfeszített rugóként lök a további megtapasztalás felé. Aki megtapasztalt nagy fájdalmakat az hajlamossá vállik nem okozni másnak ugyanazt, mert lassan megéli és megérti, hogy amit másnak tesz azt magával teszi.
Talán az egyik legfontossabb dolgunk egységet és egyensulyt teremteni a polaritás világában.
De látod ez az én látásmódom, nem a "szentírás".