Személyes tapasztalatom, hogy az utált növények sorvadoznak még akkor is, ha pontosan ugyanazt a mennyiségű napfényt és vizet kapják, mint a szeretettel dédelgetettek. Nem állitom, hogy ha egyszer valaki ráordit egy photosra, az rögtön ledobja leveleit bánatában, de valami módon érzékelik a növények is, az állatok is, és a sok ellenszél dacára nagyon sok ember is, hogy az (energia)tér, amiben vannak jó-e nekik vagy sem, és ennek megfelelően reagálnak.
Az agykontrollosok kurzusán van egy gyakorlat, hogy babot kell csiráztatni: a szemek egy részére rendszeresen pozitivan, biztatóan gondolni, a másikra (kontrollcsoport) nem. A kisérlet egyszerű, gyakorlatilag mindenki néhány nap elteltével maga meggyőződhet gondolatai, érzelmei erejéről.
Amin megakadtam, hogy a fajok eredete jobban izgatta a paradicsomokat, mint egyik kedvenc sci-fi könyvem, Wyndham A triffidek napja. Lehet, hogy úgy érezték, a nagy szent utódja bármit is olvas, nekik fejlődniük kell és beindultak, mint egy sztahanovista brigád? Lehet, ha a hölgy tovább olvas, a paradicsomok, mostmár megfelelő evolúciós képesitéssel rendelkezve, szép egészséges padlizsánokká feljődtek volna? Esetleg lemásztak volna a fáról (karóról), elkezdtek volna két lábon járni és feliratkoztak volna a CanadaHunra?