szivesen olvasnék a történeteitekröl...nekem sajnos nincs,és ki hogy itéli meg h van-e vagy nincs az az ö dolga.be másolok egy kettöt..
Hm hol is kezdjem. Talán ott, hogy velem kiskorom óta fura dolgok történnek, olyanokat látok amiket mások nem, és olyanokat hallok amiket rajtam kívül senki.
Még mikor egészen kicsi voltam, na jó annyira nem, talán 7-8 éves, kertes házban laktunk. Szép nagy ház volt, de ez lényegtelen
Ha beléptünk a bejárati ajtón, egy folyosóra értünk aminek a végén volt a nappali, mellette mindkét oldalon szobák.
Én a nappaliban ültem a kinyitható kanapén, ami franciaággyá volt alakítva, nem volt alja hanem 4 lábon állt. Azt hiszem tv-t néztem vagy vártam anyát, már nem emlékszem pontosan, a lábamat meg lelógattam az ágyról. Egyszercsak éreztem hogy egy kéz kulcsolódik a bokámra és erősen megszorítja. Le akart rántani az ágyról. Annyira megijedtem hogy még sírni is elfelejtettem egy percig. Üvöltve rohantam a másik szobába, de gondolhatjátok senki nem hitt nekem:S
Azóta soha de soha nem lógatom le a lábamat semmilyen ágyról, még a sajátomról sem!
És ez csak egy történet a számtalan közül!
Ez a különös dolog is ugyanabban a kertes házban történt, azzal a különbséggel hogy most idősebb voltam. Talán 9-10 éves, azt hiszem, de nem biztos.
Kint játszottam a kertben és már igencsak besötétedett, ezért befelé igyekeztem, nem akartam a sötétben kint maradni. Ahogy beléptem a bejárati ajtón, egy alakot láttam a folyosó végén. Tudtam hogy nem anyuék azok, hiszen ez egy férfi lehetett, igaz az egész alak sötét volt, így az arcát nem láthattam. (Megjegyzés, anya és apa már rég elváltak, így férfi nem élt velünk, az egyetlen hímnemű egyed az öcsém volt
)
Tudtam hogy engem néz, de ahogy észrevette hogy én is őt nézem, elsuhant a kisszobába, majd eltűnt. Sírva szaladtam be a nagyimhoz, de ő átnézte a házat és nem látott senkit. :S
1-2 év múlva, arra jutottunk hogy az a ház túl nagy nekünk, ezért panelba költöztünk. Éltem iskolás éveimet, és el is feledkeztem az alakról, talán a sok tanulnivaló és a barátok miatt.
Így is maradt egészen 4 évvel ezelőttig (22 éves vagyok
)
Egyik nap lefeküdtem aludni, nagyon álmos voltam már de nem tudtam elaludni. Az ágyam az ablak alatt van, szemben a gardrobbal, ahol nincs ajtó. Épp a báránykák számolgatásával voltam elfoglalva, mikor láttam hogy valaki kijön a gardrobból és távozik a másik ajtón, ami persze csukva volt. Láttam az egész alakot, férfi volt, nadrágot, fehér polót és baseball sapkát viselt. Nem nézett rám, csak távozott.
Azonnal felkapcsoltam a lámpát, persze senki nem volt ott. Nagyon megijedtem, még azelőtt soha nem láttam ennyire tisztán, ennyire életszerűnek. Felkapcsolt villany mellett sem mertem elaludni.
Történtek még furcsaságok, de azok nem voltak olyan nagyok hogy emlékezetesek maradjanak. Persze emlékszem rájuk, de nem érdemes azokat leírni, akkora dolgok azért nem voltak
Szóval ez nem is olyan rég történt, szintén elalvás előtt.
Lefeküdtem hogy végre elaludjak, mikor már majdnem sikerült éreztem hogy valami megsimogatja a hajamat. Rögtön kinyitottam a szememet, és egy kezet láttam távolodni tőlem. Semmi más nem volt, csak egy kéz.
Felnyomtam a villanyt és eltűnt. Csak megsimogatott, semmi mást nem csinált(hál istennek, mert biztos hogy ott haltam volna meg
)majd mint aki jól végezte dolgát, eltűnt
Kicsit megijedtem igaz, de nem kerítettem neki nagy feneket. Már megszoktam, de ez nem azt jelenti hogy megengedett a tapizás
Talán furcsa néhány embernek aki elolvassa a történeteket, hogy kicsit viccesen fogalmazom meg őket. Hát igen, tényleg így van, de már hozzájuk szoktam valamennyire, mármint a látogatókhoz
Ezért nem dramatizálom túl.
Így van jól, ahogy van
Ez úgy 2 hete történhetett, saccper akörűl
Elnyomtam a tv-t mert valami hülyeség ment benne és én nemigazán voltam rá kíváncsi. Igaz, álmos se voltam, de inkább lefeküdtem minthogy pusztítsam az agysejteimet
Befelé fordultam a fal felé, úgy jobban szeretek aludni. Már vagy 5 perce csukva lehetett a szemem, mikor éreztem hogy megint simogatja valaki a hajam. Meg akartam fordulni, és láttam hogy egy fekete alak térdel felettem. -ahogy meg mozdultam, ő leugrott az ágyról és eltűnt. Megijedtem, pedig nemegyszer láttam már őt, de eddig ilyet még nem csinált.:S
Alig bírtam elaludni utána, féltem megint visszajön. De hajnalban a fáradság győzött, és elaludtam végre
Mostanában, hangokat hallok, amik a nevemet suttogják. Legelőször férfi hang volt, és én azt hittem hogy az öcsém, még le is szidtam hogy miért nem hagy békén, ne szólítgasson, de mondta hogy nem ő volt. Aztán később eltűnt a hang és átvette egy női. Gyönyörű hangja van, nem ijesztő inkább szépen csengő
Majd később a hanghoz illetve a hangokhoz alakok is kapcsolódtak. Aludtam egyik este, és arra keltem hogy az ágyam széle besüpped és valaki simogatja az arcom. Kinyitottam a szemem és megláttam egy gyönyörű nőt, aki az ágyamon ült, fölém hajolva és engem simogatott. Hófehér volt mindene és kedvesen mosolygott rám ahogy észrevette hogy őt nézem. Én is rámosolyogtam, hiszen tudtam nem akar nekem ártani.
Elnéztem a szekrényem felé, ahol megláttam a fekete alakot aki engem nézett, ő nem jött oda gondolom nem akart megijeszteni.
Az az alak volt, aki múltkor fölém térdelt, gondolom elszégyelte magát amiért megijesztett legutóbb, és inkább csak tisztes távolból figyelt minket.
Ahogy a gyönyörű nő simogatott, el is aludtam hamar, és mire reggel felkeltem már egyik sem volt ott. De tudom nem akarnak bántani, még a férfi sem hiszen ő régebb óta van velem, mint a nő csak nemtudta hogyan is közelítsen
Ő volt az aki a régi kertes házunkban a folyosón engem nézett, vagy aki távozott a gardrobból és aki nem is olyan rég fölém térdelt az ágyon
Remélem nem kiabáltam el, és tényleg nem akarnak ártani nekem, én úgy érzem hogy nem
