Sziasztok! Szerintem ezt érdemes elolvasni!
AZ ÖRDÖG ÁLNOKSÁGA
288 Aki a látta a Passió című filmet, emlékezhet arra, hogy a Sátán Urunk megostorozása idején bébi volt, nézte Jézust és ránevetett.
289 Tudják, a Sátán ma már nem bébi, ő egy szörnyeteg, minden rossz megtestesítője és producere, egy undok perverz alak, aki az embereket tévtanokkal és cselszövéssel testük, szenvedélyük rabjává teszi, pl. azzal, hogy elhiteti, hogy nem létezik.
290 Képzeljék el, milyen ravasz, hogy letagadtatja magát. Úgy tesz előttünk, mintha nem létezne, s így nyugodtam azt tehet velünk, amit csak akar.
291 Még a hívőket is megtéveszti ily módon. Ezerféle módon téveszti meg az embereket, s mindenkinek megtalálja a leggyengébb pontját. Ezért van az, hogy gyakorló katolikusok is, akik járnak szentmisére, elmennek a jósnőhöz.
292 Mert a gonosz elhiteti velük, hogy ebben semmi rossz nincs, így is a mennybe jutnak, mert ezzel senkinek sem ártunk. A démon vezeti őket, kihasználja, irányítja ravaszsággal, egy finoman, jól kifundált álnoksággal, ármánnyal.
293 De elmondom önöknek, ha jósnőhöz mennek, teljesen mindegy, mit csinálnak ott. A bestia minden esetben megpecsételi önöket, ha boszorkánysághoz fordulnak, kártyavetőt keresnek fel vagy szellemekre esküsznek, asztalt táncoltatnak, spiritizmussal vagy asztrológiával foglalkoznak. Ezek miatt a hobbik miatt, amik ma nagyon divatosak, a gonosz megpecsételi önöket.
294 Egyszer egy barátnőmmel voltam egy helyen egy boszorkánynál, hogy megtudjam a jövőt. A bestia rám nyomta a pecsétet. Ettől a pillanattól kezdve elkezdett a gonosz belső nyugtalanságot, zavartságot, felzaklatást, éjszakai rémálmokat, félelmet, kínlódást, ijedtséget okozni.
295 Még az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Sírtam, boldogtalannak éreztem magam, már nem találtam meg a békémet. Imádkoztam, de az Urat nagyon messze éreztem magamtól, már nem éreztem úgy az Úr közelségét, mint gyermekkoromban. Egyre jobban nehezemre esett imádkozni. Kinyitottam a gonosznak az ajtót.
A SZEGÉNY LELKEK
296 Térjünk vissza arra a szörnyű helyre a borzalmas torokhoz, ahol én voltam. Tudniuk kell, hogy istentelen voltam, gyakorlatilag ateista. Azt hittem, hogy nem létezik ördög, aztán meg azt is, hogy Isten sincs.
297 De itt, ilyen körülmények között kiabálni kezdtem: „Ó szegény lelkek a tisztítótűzben, kérlek benneteket, vigyetek ki innen, segítsetek nekem. Kérlek benneteket, segítsetek!”
298 Tehát kiabáltam, maró fájdalom fogott el. Észrevettem, hogy embermilliók sírtak. Hirtelen rengeteg embert láttam, jórészt fiatalokat, akiknek kimondhatatlan fájdalmuk volt. Ezen a szörnyű helyen ebben az ingoványban gyűlölettel és fájdalommal tele csikorgatták a fogaikat, üvöltés és fájdalmas kiáltás tört ki belőlük, ami megrémített, s amit sose tudok elfelejteni.
299 Értik ezt? Ez az Isten távolléte, ez a bűn, a bűnök következményei. Értik, mi a bűn? A bűnök Istennel teljesen ellentétesek, ő a végtelen szeretet.
300 Olyan rettenetes a bűn, hogy ilyen szörnyű következményekkel jár. Mi pedig viccelődünk rajta. Viccek a bűnökről, a pokolról és a démonokról. Közben sajnos nem tudjuk, mit teszünk.
301 Évek teltek el, amióta ezt átéltem, de mindig, ha rágondolok, ha ennek a sok embernek a fájdalmára gondolok (Polo asszony könnyekre fakad), nem állom meg sírás nélkül.
302 Ezek öngyilkosok voltak, akik elkeseredésükben tették, és most ebben a kínlódásban, ebben a gyötrődésben, ebben a fájdalomban voltak, körülvéve izékkel, démonok között, akik kínozták őket. Ebben a tortúrában a legrosszabb Isten távolléte, Isten teljes távolléte, mert ott Istent nem érezni.
303 És megértettem, hogy akik elveszik az életüket, addig kell, hogy ottmaradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok.
304 A tisztítótűzben a szegény lelkeket megkímélik minden gonosztól, ők már Isten szentjei és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok; olyan sok sír, szenved, kimondhatatlanul szenved.
305 Ha tudnák, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább börtönbüntetést vállalnának, mint ilyet.
306 Tudják, milyen szenvedést kell mindemellett elviselniük?
307 Látniuk kell, hogy szüleik, legközelebbi hozzátartozóik, akik még élnek, miattuk szenvednek, szégyenkeznek, lelkiismeret furdalásuk van.
308 Ha csak szigorúbban neveltem volna, ha csak megbüntettem volna, ha nem büntettem volna meg, ha mondtam volna neki, ha ezt vagy azt tettem vagy nem tettem volna…ezek a lelkiismereti kérdések nagyon nagyok és nyomasztóak. Ez a földi pokol.
309 Hogy a hozzátartozóiknak ezt a kínlódását látniuk kell, még jobban megnehezíti a helyzetüket. Ez a legnagyobb kín számukra, és ennek nagyon örülnek a démonok, és mutogatják nekik ezeket a képeket: „Nézd, hogy sír anyád. Nézd, hogy szenved apád, hogy kétségbeestek, hogy okolják magukat, hogy veszekednek, hogy szidják egymást. Nézd, milyen fájdalmat okoztál nekik. Nézd, most Isten ellen lázadnak. Nézz a családodra, ez a te hibád!”
310 Ezeknek a szegény lelkeknek mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a hátramaradottak jobb életet éljenek, megváltoztassák az életüket, hogy a szeretet művei teljesüljenek, betegeket látogassanak, szentmisét mondassanak a halottakért, és ezen a szentmisén ők maguk is részt vegyenek.
311 Ezzel ezek a lelkek vigasztalást nyernének. Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, semmit nem tudnak tenni magukért. Egyáltalán semmit, de Isten a szentmise mérhetetlen kegyelmével tud tenni. Ily módon segíthetünk rajtuk, misét mondatunk, a szentmisén részt veszünk, és a szentmiseáldozaton való áhítatos részvételünket, mint adományt az Istenanya, Mária közvetítésével átnyújtjuk a Mennyei Atyának.
312 Ijedten vettem tudomásul, hogy ezek a lelkek nem tudtak nekem segíteni. Ebben a szörnyű pánikban újra kiabálni kezdtem: „Ki tévedett? Ez csak tévedés lehet! Én szent vagyok, életemben mindenki szentnek nevezett. Soha nem loptam, soha nem gyilkoltam. Senkinek nem okoztam fájdalmat. Az anyagi csőd előtt ingyen kezeltem, gyakran nem kértem pénzt, amikor nem tudtak fizetni. Vásároltam a szegényeknek. Mit keresek én itt?”
313 A jogomra hivatkoztam! Nekem, aki olyan jó voltam, a mennybe kellett volna jutnom. „Mit csinálok én itt? Minden vasárnap mentem a szentmisére, bár ateistának mutatkoztam és semmire sem figyeltem, amit a pap mondott. Soha nem mulasztottam szentmisét. Sokat mondok, ha életemben 5 szentmisét elmulasztottam. Hát mit csinálok én itt? Szabadítsatok ki innen! Vigyetek ki innen!”
314 Tovább folytattam a kiabálást, őrjöngést, rajtam az undorító kukacok, férgek.
„Római katolikus vagyok, gyakorlom a vallásomat, szabadítsatok ki innen!”
