Szia Swen!
Valóban lehet sorolni azt a listát ami a szeretettel kezdődik, de valójában ezt érezni kellene és nem beszélni. A kimondott szavak még nem feltételezik azt, hogy bennünk van... Szerintem a gyermekkori élmények meghatározzák a szeretethez hasonló készségek kialakulását. PL az a gyerek akinek rossz élménye van a doktornéniről, és ez lenyomatot hagy benne, akkor később nehezen fogja szeretni őket, és mint szakemberben nem biztos, hogy bízni fog, de lehet, csak magamból indulok ki (bocs Swen, nem tudom, milyen beosztásban vagy, de nem minden egészségügyist utálok, nővéremet kifejezetten szeretem). Szóval, ha az élet korai szakaszában elszúrnak valamit, nehéz helyrehozni, okolhatjuk érte a szülőket, de mégis a mi sorsunkról van szó. És itt kérdezem meg, hol vannak a szellemek, amikor egy gyereknek szüksége van egy segítségre. (Azért a szellemek, mert a rezgésük hasonló a gyermekével) Sok faramuci körforgás van, amibe ha belekezdünk már is eltévedünk, de a nagy okosok majd megmondják...pedig CSAK MAGUNKRA SZÁMÍTHATUNK, ha senki nincs nekem, akkor legalább ÉN ott vagyok.
Szellemek, entitások
- Téma inditó mirjam77
- Kezdés dátuma
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az ember által feltett kérdés megválaszolatlan, a cél elérhetetlennek tűnő látomás, elhomályosít minden józan észt és érvet. Zavargás, háborgás, vívódás, reményvesztettség, bánat, feladás, üresség érzés, félelem, szerelem dúl a szellem – lélek – test még meglévő szennyezetlen részeinek valóságában. Riadtan menekülnek a problémák elől, azt hiszik a szembenézés halogatása közben erőt tudnak gyűjteni és utólag csak visszatekintek a gondokra. A tetteknek logikus következményei vannak, de a „birka” néppel bármit lehet tenni, rabszolga és talpnyaló, aki következményként csak a pénzt ismeri és a nekem milyen hasznom lesz ebből témát. Így válik az emberiség tiszteletlen fajzattá, talán ezért nem találkozunk oly sok szellemmel, nem alacsonyodnak le a mi rezgésünkre.
Olykor nehéznek tűnik megítélni, mi a helyes és mi nem az. Olykor minden egyszerűnek tűnik és mégsem az. Olykor hisszük, hogy a dolgok jóra fordulnak, de nem így történik. Olykor szeretnénk sikeresek lenni, de elakadunk. Olykor mindezek eszembe jutnak és eltűnődök, érdemes ezt folytatni? Egyáltalán mit kell folytatni? A rezgést meditációval lehet növelni, de az sem véletlen, hogy csak keveseknek sikerül eljutni az áhított mély fázisba.
Sajnos túlélők lettünk, mindenki a saját módszerén próbál túlélni, csak időközben elfelejtik, hogy nem egyedül vannak a Földön. Ha a hozzám került gyerekek szüleit vizsgálom, a munka után a főzés, majd a munka következik, nincs idejük gyermekükre, és párkapcsolataikra, mindezt a gyerek szívja meg, és felnőttként mindezt úgy éli meg: a cél elérhetetlennek tűnő látomás…
Köszönöm, hogy elolvastad
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az ember által feltett kérdés megválaszolatlan, a cél elérhetetlennek tűnő látomás, elhomályosít minden józan észt és érvet. Zavargás, háborgás, vívódás, reményvesztettség, bánat, feladás, üresség érzés, félelem, szerelem dúl a szellem – lélek – test még meglévő szennyezetlen részeinek valóságában. Riadtan menekülnek a problémák elől, azt hiszik a szembenézés halogatása közben erőt tudnak gyűjteni és utólag csak visszatekintek a gondokra. A tetteknek logikus következményei vannak, de a „birka” néppel bármit lehet tenni, rabszolga és talpnyaló, aki következményként csak a pénzt ismeri és a nekem milyen hasznom lesz ebből témát. Így válik az emberiség tiszteletlen fajzattá, talán ezért nem találkozunk oly sok szellemmel, nem alacsonyodnak le a mi rezgésünkre. Olykor nehéznek tűnik megítélni, mi a helyes és mi nem az. Olykor minden egyszerűnek tűnik és mégsem az. Olykor hisszük, hogy a dolgok jóra fordulnak, de nem így történik. Olykor szeretnénk sikeresek lenni, de elakadunk. Olykor mindezek eszembe jutnak és eltűnődök, érdemes ezt folytatni? Egyáltalán mit kell folytatni? A rezgést meditációval lehet növelni, de az sem véletlen, hogy csak keveseknek sikerül eljutni az áhított mély fázisba.
Sajnos túlélők lettünk, mindenki a saját módszerén próbál túlélni, csak időközben elfelejtik, hogy nem egyedül vannak a Földön. Ha a hozzám került gyerekek szüleit vizsgálom, a munka után a főzés, majd a munka következik, nincs idejük gyermekükre, és párkapcsolataikra, mindezt a gyerek szívja meg, és felnőttként mindezt úgy éli meg: a cél elérhetetlennek tűnő látomás…
Köszönöm, hogy elolvastad
Szia Swen!
Valóban lehet sorolni azt a listát ami a szeretettel kezdődik, de valójában ezt érezni kellene és nem beszélni. A kimondott szavak még nem feltételezik azt, hogy bennünk van... Szerintem a gyermekkori élmények meghatározzák a szeretethez hasonló készségek kialakulását. PL az a gyerek akinek rossz élménye van a doktornéniről, és ez lenyomatot hagy benne, akkor később nehezen fogja szeretni őket, és mint szakemberben nem biztos, hogy bízni fog, de lehet, csak magamból indulok ki (bocs Swen, nem tudom, milyen beosztásban vagy, de nem minden egészségügyist utálok, nővéremet kifejezetten szeretem
Szia Only!
Nem vagyok orvos, csak egy mezeifutó ápolónő, de jobb is így, mert legalább, nem csak a testtel, a beteg lelkével is foglalkozhatok.
Ha egy gyerek sírva jön be a rendelőbe, tőlem soha nem megy el csak széles mosollyal az arcán. Soha nem hazudom azt, hogy nem fog fájni: de igen fog, de túl fogja élni, és fogom a kezét. Levonót kap, csokit, bélyegzőt a kezére, felkucorodnak az ölembe, és püfölhetik a számítógép billentyűit, sőt vannak gyerekek, akik egyenesen a fiókomnál állnak meg és túrkálnak, mert ott lennie kell valaminek
Nem vagy egyedül a gyerekkori gondjaiddal.
Nem vagy, mert engem is sérelem, tulajdonképpen nem is volt gyerekkorom, túl korán kellett felnőnöm.7 éves koromban egy 55 év körüli férfi, míg a nagypapámat temették 5 napig szexuálisan molesztált. Anyám nem hallgatott volna meg, vagy hazugnak nevezett volna. Később megerőszakoltak, s beígértem az illetőnek, hogy feljelentem, még ekkor is kiskorú voltam. Két nap múlva - bár nem tettem feljelentést, elég volt a fájdalomból - a férfi felakasztotta magát. S tudod Only, nekik megbocsájtottam. De nem kellett volna feljelentéssel fenyegetőznöm. Talán ez a férfi emiatt az egy mondatom miatt halt meg.Ezzel hogyan számoljak el magamban? Ezt is tudta az anyám, de nem érdekelte.
Igen. Magadra számíthatsz elsősorban. Többször gondoltam rá, hogy kiugrom a harmadikról, csak legyen már vége. S aztán rájöttem: ez csak nekem megoldás. Mi lesz a gyerekemmel, a párommal, a betegekkel, még annyi embernek tudnék segíteni. S elkezdtem másképp gondolkodni. Ha valami balul sült el, vagy nem tetszett, igyekeztem megkeresni benne a jót. Hidd el, minden rosszban ott van.
Talán ezért lettem ennyire empatikus az emberekkel, a gyerekekkel, mert velem ez másképp történt.
S azt az anyát, aki nem igazán törődött velem, igen, őt ápoltam 2 hónapig, bármit kért megtettem neki, s nem haragszom rá. Ő ilyen volt, és így fogadom el. S ahogy telik az idő, egyre jobban fáj, hogy nincs velem. Míg egészséges volt, nem tudtuk egymást szeretni. Még azt sem hagyta, hogy megérintsem. Már lassan egy éve halott, és egyre jobban hiányzik. Amikor meghalt, úgy éreztem: elengedtem. De most nem vagyok biztos benne. A rossz megjegyzések, a velem való viselkedése, ezek már nem számítanak, mintha kitörölték volna az életemből: az anya viszont egyre jobban hiányzik.
Nem vagy egyedül, Only. Bármi bánt, csak írj, megoldjuk, rendben?
Szeretettel: Swen
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
Olykor nehéznek tűnik megítélni, mi a helyes és mi nem az. Olykor minden egyszerűnek tűnik és mégsem az. Olykor hisszük, hogy a dolgok jóra fordulnak, de nem így történik. Olykor szeretnénk sikeresek lenni, de elakadunk. Olykor mindezek eszembe jutnak és eltűnődök, érdemes ezt folytatni? Egyáltalán mit kell folytatni? A rezgést meditációval lehet növelni, de az sem véletlen, hogy csak keveseknek sikerül eljutni az áhított mély fázisba.
Sajnos túlélők lettünk, mindenki a saját módszerén próbál túlélni, csak időközben elfelejtik, hogy nem egyedül vannak a Földön. Ha a hozzám került gyerekek szüleit vizsgálom, a munka után a főzés, majd a munka következik, nincs idejük gyermekükre, és párkapcsolataikra, mindezt a gyerek szívja meg, és felnőttként mindezt úgy éli meg: a cél elérhetetlennek tűnő látomás…
Köszönöm, hogy elolvastad
Kedves Only!
Ugyan kitől vársz választ, kedves (jelenleg depis) barátom? Minden ember másként gondolkodik, nem fogsz két egyforma választ kapni, és ne is keresd: hisz ott van benned.Keresd magadban.
Az első gyerekemet elveszítettem. Nem tudom leírni, milyen érzés volt. 2 évvel azután megszületett a lányom. Nem volt könnyű terhesség, nem volt könnyű szülés, nem volt aki elkísérjen, mint más kismamákat. Ám ahogy ránézek a lányomra, és látom milyen csodálatos, okos, gyönyörű lény, már semmi más nem számít. Ha el akarod érni a célodat, meg kell kűzdened érte. Semmi sem elérhetetlen, és semmi sem pottyan az öledbe csak úgy. Ha kidobnak az ajtón, mássz be az ablakon, de csináld, csak akkor van esélyed, hogy megkapod amit akarsz.
Igen, időnként bennem is van félelem, szomorúság, apátia, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam.
A perzsa kollégám szerint birkák vagyunk: talán pont ezért vagyunk túlélők. Túl sokat kapunk az élettől, s annak bizony nagyon rossz, aki csak a negatívumot látja benne. S az is igaz, ha a pszichémmel nem stimmel valami, én sem tudok meditálni. Akkor később próbálkozom, de nem adom fel!
Ha úgy érzed, nehéz eldönteni, hogy helyesen cselekszel-e, hallgass a szívedre. Cselekedj úgy, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak. Mi ebben a nehéz?
Ha egy szülő azt mondja, nincs ideje a gyerekére, akkor nem is akar rá időt szakítani. Már a kicsi gyereket is be lehet vonni a főzésbe, sötésbe, s az már szenigaz, hogy nálunk ilyenkor a lányom is én is csupa lisztesek voltunk, labdát csináltunk a gyúrt tésztából, lisztből pöttyöt tettem az orrára, naná, hogy visszaadta, s még a takarítás is jó móka volt (süti az nem lett, de lett egy jó napunk).
A párkapcsolatban mindkét félnek engednie kell, másként nem mellé, hanem alárendelt kapcsolattá válik, és az egyik fél, többnyire a nő, sérül, boldogtalan lesz. Ha ez nem működik már évek után sem, jobb a kapcsolatot megszüntetni, mert már ekkor a gyerek is sérül, és ha valakit, hát őt mindenáron meg kell védeni. Nem ő akart ilyen családot. No, érdemes folytatni? Még most is ezt kérdezed?
Az, aki anyagias, fölhözragadt, karrierista, soha nem fogja átélni azt a csodást, amit a másik világ adhat.
Semmi nélkül születünk meg, s úgy is megyünk el. A többi tárgy, amivel körülvesszük magunkat többnyire nem is a túléléshez kell. Csak nézz körül a szobádban, mennyi mindenre nincs szükséged. De ne aggódj: szinte mindenki körülveszi magát mindenféle kacattal, ami talán csak akkor volt utoljára a kezébe, amikor megvette. Én is ilyen vagyok a 130 cserép virágommal, a plüss varjúval ( van ám a garázsban egy egész zsák plüsi), a szarvasagancsokkal, de már "leszokóban" vagyok. Semmi értelme. Ha elmegyek, csak egy csomó lom marad utánam.
S most az a célom, hogy összeszedem a felesleges játékokat, és odaadom annak a gyereknek, akinek a szülei nem tudják megvenni.
Ébresztő, Only! Annyi jót tehetsz az emberekkel! Hát tedd meg!
Szeretettel: Swen
Lehet, hogy az egyik nap kilátástalan, de a másik jobb lesz. A nap sem süthet mindig.
Kedves Éva!
Én tudom, hogy miért ír fel az orvos gyógyszert még annak is, akinek nincs rá szüksége, a többit meg a fantáziádra bízom. Senki sem dolgozik ingyen. (A beteg mája már csak sokadlagos tényező).
Igazad van. Már csak azért is kénytelen vagyok a MOST-ban élni, mert már nem tudom kiszámítani sem, mi lesz holnap
Szeretettel: Swen
Hát, miért nem kérdezed meg tőlük? Nem kell hangosan, csak gondolj a kérdésre. Előbb-utóbb válaszolnak majd.
Amikor lelkekkel kommunikálok, sem ő nem szól hangosan, sem én. Gondolati úton kommunikálunk, és minketten jól értjük a másikat. Próbáld meg.
Szeretettel: Swen
Szia Only!
Nem vagyok orvos, csak egy mezeifutó ápolónő, de jobb is így, mert legalább, nem csak a testtel, a beteg lelkével is foglalkozhatok.
Ha egy gyerek sírva jön be a rendelőbe, tőlem soha nem megy el csak széles mosollyal az arcán. Soha nem hazudom azt, hogy nem fog fájni: de igen fog, de túl fogja élni, és fogom a kezét. Levonót kap, csokit, bélyegzőt a kezére, felkucorodnak az ölembe, és püfölhetik a számítógép billentyűit, sőt vannak gyerekek, akik egyenesen a fiókomnál állnak meg és túrkálnak, mert ott lennie kell valaminek
Nem vagy egyedül a gyerekkori gondjaiddal.
Nem vagy, mert engem is sérelem, tulajdonképpen nem is volt gyerekkorom, túl korán kellett felnőnöm.7 éves koromban egy 55 év körüli férfi, míg a nagypapámat temették 5 napig szexuálisan molesztált. Anyám nem hallgatott volna meg, vagy hazugnak nevezett volna. Később megerőszakoltak, s beígértem az illetőnek, hogy feljelentem, még ekkor is kiskorú voltam. Két nap múlva - bár nem tettem feljelentést, elég volt a fájdalomból - a férfi felakasztotta magát. S tudod Only, nekik megbocsájtottam. De nem kellett volna feljelentéssel fenyegetőznöm. Talán ez a férfi emiatt az egy mondatom miatt halt meg.Ezzel hogyan számoljak el magamban? Ezt is tudta az anyám, de nem érdekelte.
Igen. Magadra számíthatsz elsősorban. Többször gondoltam rá, hogy kiugrom a harmadikról, csak legyen már vége. S aztán rájöttem: ez csak nekem megoldás. Mi lesz a gyerekemmel, a párommal, a betegekkel, még annyi embernek tudnék segíteni. S elkezdtem másképp gondolkodni. Ha valami balul sült el, vagy nem tetszett, igyekeztem megkeresni benne a jót. Hidd el, minden rosszban ott van.
Talán ezért lettem ennyire empatikus az emberekkel, a gyerekekkel, mert velem ez másképp történt.
S azt az anyát, aki nem igazán törődött velem, igen, őt ápoltam 2 hónapig, bármit kért megtettem neki, s nem haragszom rá. Ő ilyen volt, és így fogadom el. S ahogy telik az idő, egyre jobban fáj, hogy nincs velem. Míg egészséges volt, nem tudtuk egymást szeretni. Még azt sem hagyta, hogy megérintsem. Már lassan egy éve halott, és egyre jobban hiányzik. Amikor meghalt, úgy éreztem: elengedtem. De most nem vagyok biztos benne. A rossz megjegyzések, a velem való viselkedése, ezek már nem számítanak, mintha kitörölték volna az életemből: az anya viszont egyre jobban hiányzik.
Nem vagy egyedül, Only. Bármi bánt, csak írj, megoldjuk, rendben?
Szeretettel: Swen
Kedves Swen!
Nagyon nagy dolog, ha a gyerekkori abúzust meg tudod osztani, azt hiszem ennél nagyobb lépést nem lehet tenni a trutymóból kilépve
E
elke
Vendég
A tévé 3. napja rendszertelen időkben bekapcsol leveszi a hangot majd csatornaváltásokba kezd. Először fél négykor másnap 4 kor ma fél ötkor ma már délután is bekapcsolt....mindig megkérdezek dolgokat majd amire semmi reakció nincs majd megköszönöm, hogy nem ordítattja a tévét és megkérem távozzon békével. Ekkor jön az az édes illat az a speciális....ma azért elvittem a távirányítot a szervízbe.... azért délután csak bekapcsolt.:-D hétfőn a tévét viszem
A tévé 3. napja rendszertelen időkben bekapcsol leveszi a hangot majd csatornaváltásokba kezd. Először fél négykor másnap 4 kor ma fél ötkor ma már délután is bekapcsolt....mindig megkérdezek dolgokat majd amire semmi reakció nincs majd megköszönöm, hogy nem ordítattja a tévét és megkérem távozzon békével. Ekkor jön az az édes illat az a speciális....ma azért elvittem a távirányítot a szervízbe.... azért délután csak bekapcsolt.:-D hétfőn a tévét viszem
Szia Elke!kiss
Szerintem inkább a szellemet kellene rávenni, hogy menjen át a fénybe.
15 évvel ezelőtt a tv-vé durrogott. Akkor is felijedtem rá, mihelyt elaludtam. Pedig akkor alszik az ember a legmélyebben. Kihúztam az áramból is. Én már akkor azon törtem a fejem, hogy kidobom az ablakon. Akkoriban volt olyan eset, hogy mikor elaludtunk, a szobaajtó nyílt, ahol a férjem és a fiam aludt, én a lányommal a nappaliban aludtunk. A parketta olyan időközökben nyikordult meg, ahogy a férjem szokott lépni rajta. Az előszobában elhallgatott, mivel ott le volt lapozva. Várrtam egy darabig, de semmi nem történt. Megvoltam győződve, hogy a férjem ment ki. Utána mentem, és akkor ijedtem meg, mert sem a konyhában, sem a fürdőszobában nem volt senki. Csak a szellem szórakozott.
Tudnak fura dolgokat csinálni.
Legyen csodásan gyönyörű napod.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
Hm... nem semmi. Most, hogy mondod, tényleg "érdekesen" nagy a csend a téma körül...
Kísértetjárta házak, várak
Kísértetjárta házak, várakNői PortálBarsi Timi
Jelenéseket és furcsa légkört a legkülönfélébb helyeken tapasztaltak már az emberek. Sokféle formát ölthetnek, az élőket figyelő barátságos halottól egészen azokig, akik rosszindulatúak, bosszúszomjasak. Van azonban néhány olyan eset, amely a leghíresebbek és legtitokzatosabbak közé tartozik.
A rosenheimi poltergeist
Az 1960-as évek végén furcsa dolgok történtek a német Rosenheim egyik ügyvédi irodájában. Csörgött a telefon, de ha felvették, gyakran süket volt vagy megszakadt a vonal beszélgetés közben. A telefonszerelők semmilyen hibán sem találtak, ahogy arra sem leltek magyarázatot, miért regisztráltak több mint hatszáz hívást a pontosidő-szolgáltatásra, miközben valójában senki sem telefonált oda. Minden ok nélkül lámpák kezdtek himbálózni, fénycsövek és izzók csavarodtak ki vagy robbantak fel, képek és bútorok mozdultak el a helyükről. Sem a villanyszerelők, sem a rendőrök, sem a fizikusok nem találták meg az okát.
Egy parapszichológus professzor azonban tisztában volt azzal, hogy a poltergeist-féle tevékenységet általában fiatalok okozzák tudtukon kívül. Felfedezte, hogy a romboló pszichés energia egy 18 éves alkalmazottól, Anne-Marie Schneidertől ered, aki utálta a munkáját.
A belmezi arcok
A professzor egyike volt azoknak a nyomozóknak, akik kudarcot vallottak a hátborzongató rejtély megfejtésében: miért tűnnek elő az arcok a Pereira család házának padlóján, a spanyolországi Belmezben. A jelenségekről fényképek, televíziós felvételek készültek, sorban álltak a turisták, hogy szemügyre vehessék őket, kísérleteket végeztek rajtuk. Felásták az egész padlót – emberi csontok és két fej nélküli csontváz bukkant elő. A maradványokat keresztény temetéssel elföldelték, de az arcok ezt követően is újra és újra előtűntek. A hangfelvevő készülékek fájdalmas kiáltásokat rögzítettek: „Igazságot”, „Ez fáj!”, „Ki akarok menni!”. 2004-ben eladták a házat. Az arcok jelenlegi állapota ismeretlen.
A rejtélyes winchester-ház
A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott – a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez.
A ház egyébként igen különc építmény, amelynek számos eleme megelőzte korát. Ma már nyitva áll a turistacsoportok előtt – így mindenki saját maga döntheti el, vajon járnak-e benne kísértetek.
Várak, kastélyok
A várak és a kastélyok gyakran játszottak központi szerepet országuk történelmében. Bár a kastélyok többnyire barátságos,parkos környezetben fekszenek, azért épültek, hogy az uralkodói hatalmat hirdessék, és koronként heves ármánykodás folyt bennük. A várak egyaránt reprezentálnak királyi és katonai hatalmakat, többségükhöz mélybörtön tartozik, amely egykor kegyetlen szenvedések színhelye volt. Ilyen környezetben nem meglepő, ha kísértetekre, bolygó lelkekre vagy a múlt visszhangjaira bukkanunk.
A londoni Tower kísértetei
Anglia fővárosában, Londonban, a Temze partján áll a 11. századi Tower erődje, a Föld talán egyik leghírhedtebb kísértetjárta helye. Várbörtöneiben foglyok ezreit őrizték, köztük királyokat, királynőket, hazaárulással és eretnekséggel vádolt embereket. A kínzások és kivégzések mindennaposak voltak. Az arisztokráciát a Zöld Toronyban fejezték le, a közembereket int a Tower Hillen, a fejeket pedig elrettentésül kampókra tűzték.
Nem meglepő tehát, hogy olykor sikolyokat, sírást és járkálást hallani benne, és időről időre kóbor jelenések tűnnek fel folyosóin. Az őrök jelentéseiben szerepelnek kövek, amelyeket nem tudni, ki hajított el, egy hatalmas bárd árnya, amely a Zöld Torony felett lebeg, továbbá fej nélküli alakok. Egy 1815-ös feljegyzés szerint egy őr összeesett és meghalt, miután egy nagy barnamedve kísértetével találkozott.
Versailles
Franciaországban, Párizs mellett, a versailles-i kastély hatalmas parkjában áll a Kis-Trianon – számtalan nyugtalanító jelenés színhelye. A legkorábbi találkozást a 19. század végén jegyezték fel, a legfrissebb talán éppen a mai látogatókat hökkenti meg.
Sokan figyeltek fel egy nőre, akit Marie Antoinette-nek véltek. (Marie Antoinette életében nagyon szerette a Kis-Trianont. Az ő ízlése szerint bútorozták be a szobákat, és a környező parkot is az ő tervei szerint alakították ki.) Némelyek 18. századi ruhákat viselő munkásokra lettek figyelmesek, és ami talán a legkülönösebb, olyan erdőséget és házakat láttak, amilyenek kétszáz éve nem találhatók arrafelé. Úgy tűnik, hogy a francia forradalom előtti tájkép tér vissza a jelent kísérteni. Vagy a megfigyelő csusszan vissza néhány pillanatra a múltba?
Kísértetjárta házak, várakNői PortálBarsi Timi
Jelenéseket és furcsa légkört a legkülönfélébb helyeken tapasztaltak már az emberek. Sokféle formát ölthetnek, az élőket figyelő barátságos halottól egészen azokig, akik rosszindulatúak, bosszúszomjasak. Van azonban néhány olyan eset, amely a leghíresebbek és legtitokzatosabbak közé tartozik.
A rosenheimi poltergeist
Az 1960-as évek végén furcsa dolgok történtek a német Rosenheim egyik ügyvédi irodájában. Csörgött a telefon, de ha felvették, gyakran süket volt vagy megszakadt a vonal beszélgetés közben. A telefonszerelők semmilyen hibán sem találtak, ahogy arra sem leltek magyarázatot, miért regisztráltak több mint hatszáz hívást a pontosidő-szolgáltatásra, miközben valójában senki sem telefonált oda. Minden ok nélkül lámpák kezdtek himbálózni, fénycsövek és izzók csavarodtak ki vagy robbantak fel, képek és bútorok mozdultak el a helyükről. Sem a villanyszerelők, sem a rendőrök, sem a fizikusok nem találták meg az okát.
Egy parapszichológus professzor azonban tisztában volt azzal, hogy a poltergeist-féle tevékenységet általában fiatalok okozzák tudtukon kívül. Felfedezte, hogy a romboló pszichés energia egy 18 éves alkalmazottól, Anne-Marie Schneidertől ered, aki utálta a munkáját.
A belmezi arcok
A professzor egyike volt azoknak a nyomozóknak, akik kudarcot vallottak a hátborzongató rejtély megfejtésében: miért tűnnek elő az arcok a Pereira család házának padlóján, a spanyolországi Belmezben. A jelenségekről fényképek, televíziós felvételek készültek, sorban álltak a turisták, hogy szemügyre vehessék őket, kísérleteket végeztek rajtuk. Felásták az egész padlót – emberi csontok és két fej nélküli csontváz bukkant elő. A maradványokat keresztény temetéssel elföldelték, de az arcok ezt követően is újra és újra előtűntek. A hangfelvevő készülékek fájdalmas kiáltásokat rögzítettek: „Igazságot”, „Ez fáj!”, „Ki akarok menni!”. 2004-ben eladták a házat. Az arcok jelenlegi állapota ismeretlen.
A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott – a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez.
A ház egyébként igen különc építmény, amelynek számos eleme megelőzte korát. Ma már nyitva áll a turistacsoportok előtt – így mindenki saját maga döntheti el, vajon járnak-e benne kísértetek.
Várak, kastélyok
A várak és a kastélyok gyakran játszottak központi szerepet országuk történelmében. Bár a kastélyok többnyire barátságos,parkos környezetben fekszenek, azért épültek, hogy az uralkodói hatalmat hirdessék, és koronként heves ármánykodás folyt bennük. A várak egyaránt reprezentálnak királyi és katonai hatalmakat, többségükhöz mélybörtön tartozik, amely egykor kegyetlen szenvedések színhelye volt. Ilyen környezetben nem meglepő, ha kísértetekre, bolygó lelkekre vagy a múlt visszhangjaira bukkanunk.
A londoni Tower kísértetei
Anglia fővárosában, Londonban, a Temze partján áll a 11. századi Tower erődje, a Föld talán egyik leghírhedtebb kísértetjárta helye. Várbörtöneiben foglyok ezreit őrizték, köztük királyokat, királynőket, hazaárulással és eretnekséggel vádolt embereket. A kínzások és kivégzések mindennaposak voltak. Az arisztokráciát a Zöld Toronyban fejezték le, a közembereket int a Tower Hillen, a fejeket pedig elrettentésül kampókra tűzték.
Nem meglepő tehát, hogy olykor sikolyokat, sírást és járkálást hallani benne, és időről időre kóbor jelenések tűnnek fel folyosóin. Az őrök jelentéseiben szerepelnek kövek, amelyeket nem tudni, ki hajított el, egy hatalmas bárd árnya, amely a Zöld Torony felett lebeg, továbbá fej nélküli alakok. Egy 1815-ös feljegyzés szerint egy őr összeesett és meghalt, miután egy nagy barnamedve kísértetével találkozott.
Versailles
Franciaországban, Párizs mellett, a versailles-i kastély hatalmas parkjában áll a Kis-Trianon – számtalan nyugtalanító jelenés színhelye. A legkorábbi találkozást a 19. század végén jegyezték fel, a legfrissebb talán éppen a mai látogatókat hökkenti meg.
Sokan figyeltek fel egy nőre, akit Marie Antoinette-nek véltek. (Marie Antoinette életében nagyon szerette a Kis-Trianont. Az ő ízlése szerint bútorozták be a szobákat, és a környező parkot is az ő tervei szerint alakították ki.) Némelyek 18. századi ruhákat viselő munkásokra lettek figyelmesek, és ami talán a legkülönösebb, olyan erdőséget és házakat láttak, amilyenek kétszáz éve nem találhatók arrafelé. Úgy tűnik, hogy a francia forradalom előtti tájkép tér vissza a jelent kísérteni. Vagy a megfigyelő csusszan vissza néhány pillanatra a múltba?
Visszatérő lelkek és bolyongó szellemek
Visszatérő lelkek és bolyongó
Mesékből, filmekből mindenki jól ismeri őket. A moziban látva a kísérteteket, kiválóan szórakozunk. Bár sejtjük: a valóságban is létezhetnek, megszállhatnak minket vagy otthonunkat,
Nincs is annál titokzatosabb és félelmetesebb jelenség, mint amikor éjszaka a néma csöndet padlórecsegés, ismeretlen zaj vagy éppen a szélcsengő hangja töri meg. A racionálisan gondolkodók ezeket a jelenségeket a hőtágulással, a légáramlatokkal és egyéb fizikai törvényszerűségekkel magyarázzák. De az ezotériával foglalkozók állítják, mindezek a minket körülvevő kísértetvilág jelzései. Mielőtt nagyon megijedne bárki, hozzáteszem, lehet is rá oka. Hiszen a szellemidézéshez értők szerint valóban léteznek lidércek, akik akár az egész életünket birtokolhatják, ha nem vigyázunk. Megnyugtatásként hozzáfűzték: az ördögnek titulált démonok szerencsére csupán nagyon ritkán jelentkeznek, a legtöbb halott lélek békés szándékkal közeledik az emberek felé. Az szintén biztatóan hangzik, hogy többségük elűzhető, amennyiben hozzáértő szakember veszi kezelésbe őket.
Miért jönnek, mit tegyünk ellenük?
- Szellemek tehát léteznek. Ezek az elhunytak lelkei, akik valami miatt visszatérnek a földre - magyarázta beszélgetésünk során Nagy Ágnes (Berill). O maga is foglalkozik "szellemirtással", emellett a Magyar Boszorkány Szövetség tagja. - Mielőtt azonban elűznénk a kísértetet, meg kell róla győződni, hogy valóban ott van-e az adott helyen, vagy pedig csak képzelődik a kliens. Először tehát mindig meg kell idézni a kísértetet, amit asztaltáncoltatással vagy más egyéb módszerekkel tehetünk meg. De mindenkit óva intenék attól, hogy otthon egyedül próbálkozzon mindezzel, mert ennek negatív következményei lehetnek. Előfordulhat, hogy egy ártó démont hív elő, és később nem tud megszabadulni tőle. A szelleműzéshez egyébként kell még néhány egyszerű kellék: füstölő, illetve gyertya. Ám hozzáteszem, ez a szeánsz korántsem hasonlít azokhoz, amiket manapság az amerikai filmekben láthatunk. Az idézés után kikérdezzük a szellemet. Megtudakoljuk, miért jött a mi világunkba. Sokszor szembesülünk azzal, hogy az illető nem fogadja el a halálának tényét, és ezért marad itt a lelke, esetleg abba a házba tér vissza, ahol elhunyt. A kísértetekkel való kommunikáció során az energiáinkat használjuk. A szakemberek feladata az, hogy megnyissák azt a kaput, amin az elhunyt lélek távozni képes a túlvilágba. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy a legtöbben saját akaratuktól függetlenül ragadnak itt, és szeretnének elmenni, de nem tudnak. Akkor is el lehet küldeni őket, ha nem akarják. Ám úgy tovább tart, több hetet is igénybe vehet. De fontos tudni: a szellemek csak igen ritkán öltenek testet, és a sötétséget, a csendet kedvelik leginkább. Többnyire csak a jelenlétük érezhető, például, ha hűvösség csap meg minket, vagy furcsa dolgok történnek körülöttünk. Például ha magától lekapcsolódik a villany, vagy váratlanul leesik a könyv a polcról.
Kísértetek teljes nyugalomban
Sokan feledékenynek hiszik magukat, amikor nem azokon a helyeken találják meg a tárgyakat, ahová letették. Pedig lehet, hogy épp egy lélek akar üzenni nekik. Ha valahol rendszeresen megmagyarázhatatlan jelenségek történnek, mindenképpen gyanakodjunk arra: a túlvilág üzen. Amint a szellem kommunikálni akar valakivel, olyanokat tesz, amelyekből az illető gyanút fog.
Látni csak az fogja, aki rendkívül nyitott spirituálisan, de az ilyen ember ritka. Az elhunyt lelkek nemcsak éjszaka vannak köztünk, hanem napközben is. Ekkor nem érzékeljük őket, mert minden rajos, nagy a nyüzsgés.
A kísértetek érthetően azért jelentkeznek inkább sötétségben, mivel az üzeneteiket, jelzéseiket a nappali lármától mentes csendben könnyebben észrevesszük. Ezt persze ők jól tudják, és ki is használják.
Démoni erőktől vezérelve
Berill szerint az is előfordulhat, hogy valakit megszáll egy szellem, és az illető hangokat hall, illetve skizofrén tüneteket produkál. A szakember évente egy-két ilyen esettel találkozik, és mint mondja, képes segíteni a bajba jutott embereken.
- Ha valaki egyik napról a másikra megváltozik, úgymond kifordul önmagából, gyanakodni kell arra, hogy megszállta valami. A lidérc még utasításokat is adhat az embernek, amelyeket az végrehajt. Akibe beleköltözött, a tudathasadás tüneteit produkálja többnyire, ezért lényeges az illetőt először egy pszichiáternek megmutatni. Ugyanis lehet, valóban elmebeteg, és viselkedésének semmi köze az elhunytak kísérteteihez. Amennyiben ép a tudata, akkor mi segíteni tudunk rajta, de kell, hogy ezt ő is akarja. Tiszta pillanataikban a "megszállottak" felfogják, hogy mi történt velük, és általában igénylik a szakértelmünket. Azonban az ilyen szellemek elűzése eltarthat akár egy-két hónapig is. Hiszen először meg kell idéznünk őket, azt követően pedig meg kell tudnunk értetni velük, hogy jobb nekik a túlvilágon. A gonosz lelkek általában olyan embereket választanak ki maguknak, akik hasonlítanak hozzájuk. Amikor azt mondják valakire: megszállta az ördög, egygonosz szellem költözött belé valójában. Azonban ezutóbbi nagyon súlyos eset. Szerencsére ilyen elvétve akad. Egyébként az ördögűzés szintén olyan rituálé, amit a boszorkányhit szerint végzünk, ugyanúgy, mint ahogy a szelleműzést. Csak épp az ártó démonok két-háromszáz évvel ezelőtti időkből jönnek vissza.
Az egyik nagytakarítás után a férjem talált a televízió tetején egy régi kétforintost, ami megmagyarázhatatlan módon került a lakásba - mesélte a feleség. - Eléggé ijesztő volt hogy az érme éppen abban az évben készült, amikor születtem. Ezután időnként magától megszólalt a rádió, vagy a szélcsengő kezdett csilingelni minden ok nélkül. Nem vagyok félős, de akkor végképp pánikba estem, amikor egyik reggel lépteket hallottam a szobában, holott teljesen egyedül voltam. Ekkor úgy éreztem, mintha valaki átkarolna, de senkit nem láttam. Elmentem egy jósnőhöz, aki azt mondta: hogy az előző lakó szelleme járkál a házban. Korábban egy idős néni élt ebben az épületben aki valószínűleg azt hitte, betolakodok vagyunk. A szakember azt tanácsolta, menjek haza, gyújtsak gyertyát, és kérjem meg a kísértetet távozzon. Elvegeztem a szertartást, pontosan úgy, ahogy megbeszéltük. Azóta egyáltalán nem vettem észre meglepő dolgokat a lakásban.
- Amint odaértünk, rögtön éreztük a kísértetek jelenlétét - mesélte Berill. - A szellemidézések során kiderült, hogy ebben az épületben több száz éve egy szerelmespár élt. Korán meghaltak, és a közelben temették el őket. Mivel ez a ház az övék volt, visszatértek, de nem értették, mások mit keresnek az ő otthonukban. Úgy gondolták, hogy még ma is ott laknak, így az élőket vélték betolakodónak. Szerencsére sikerült őket meg nyugtatni, ezért aztán hamar eltávoztak.
Remélhetőleg nem térnek vissza soha többé.
Döme Barbara
Tina, 2005. Október 25-30.
Visszatérő lelkek és bolyongó
szellemek
Mesékből, filmekből mindenki jól ismeri őket. A moziban látva a kísérteteket, kiválóan szórakozunk. Bár sejtjük: a valóságban is létezhetnek, megszállhatnak minket vagy otthonunkat,
Nincs is annál titokzatosabb és félelmetesebb jelenség, mint amikor éjszaka a néma csöndet padlórecsegés, ismeretlen zaj vagy éppen a szélcsengő hangja töri meg. A racionálisan gondolkodók ezeket a jelenségeket a hőtágulással, a légáramlatokkal és egyéb fizikai törvényszerűségekkel magyarázzák. De az ezotériával foglalkozók állítják, mindezek a minket körülvevő kísértetvilág jelzései. Mielőtt nagyon megijedne bárki, hozzáteszem, lehet is rá oka. Hiszen a szellemidézéshez értők szerint valóban léteznek lidércek, akik akár az egész életünket birtokolhatják, ha nem vigyázunk. Megnyugtatásként hozzáfűzték: az ördögnek titulált démonok szerencsére csupán nagyon ritkán jelentkeznek, a legtöbb halott lélek békés szándékkal közeledik az emberek felé. Az szintén biztatóan hangzik, hogy többségük elűzhető, amennyiben hozzáértő szakember veszi kezelésbe őket.
Miért jönnek, mit tegyünk ellenük?
- Szellemek tehát léteznek. Ezek az elhunytak lelkei, akik valami miatt visszatérnek a földre - magyarázta beszélgetésünk során Nagy Ágnes (Berill). O maga is foglalkozik "szellemirtással", emellett a Magyar Boszorkány Szövetség tagja. - Mielőtt azonban elűznénk a kísértetet, meg kell róla győződni, hogy valóban ott van-e az adott helyen, vagy pedig csak képzelődik a kliens. Először tehát mindig meg kell idézni a kísértetet, amit asztaltáncoltatással vagy más egyéb módszerekkel tehetünk meg. De mindenkit óva intenék attól, hogy otthon egyedül próbálkozzon mindezzel, mert ennek negatív következményei lehetnek. Előfordulhat, hogy egy ártó démont hív elő, és később nem tud megszabadulni tőle. A szelleműzéshez egyébként kell még néhány egyszerű kellék: füstölő, illetve gyertya. Ám hozzáteszem, ez a szeánsz korántsem hasonlít azokhoz, amiket manapság az amerikai filmekben láthatunk. Az idézés után kikérdezzük a szellemet. Megtudakoljuk, miért jött a mi világunkba. Sokszor szembesülünk azzal, hogy az illető nem fogadja el a halálának tényét, és ezért marad itt a lelke, esetleg abba a házba tér vissza, ahol elhunyt. A kísértetekkel való kommunikáció során az energiáinkat használjuk. A szakemberek feladata az, hogy megnyissák azt a kaput, amin az elhunyt lélek távozni képes a túlvilágba. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy a legtöbben saját akaratuktól függetlenül ragadnak itt, és szeretnének elmenni, de nem tudnak. Akkor is el lehet küldeni őket, ha nem akarják. Ám úgy tovább tart, több hetet is igénybe vehet. De fontos tudni: a szellemek csak igen ritkán öltenek testet, és a sötétséget, a csendet kedvelik leginkább. Többnyire csak a jelenlétük érezhető, például, ha hűvösség csap meg minket, vagy furcsa dolgok történnek körülöttünk. Például ha magától lekapcsolódik a villany, vagy váratlanul leesik a könyv a polcról.
Kísértetek teljes nyugalomban
Sokan feledékenynek hiszik magukat, amikor nem azokon a helyeken találják meg a tárgyakat, ahová letették. Pedig lehet, hogy épp egy lélek akar üzenni nekik. Ha valahol rendszeresen megmagyarázhatatlan jelenségek történnek, mindenképpen gyanakodjunk arra: a túlvilág üzen. Amint a szellem kommunikálni akar valakivel, olyanokat tesz, amelyekből az illető gyanút fog.
Látni csak az fogja, aki rendkívül nyitott spirituálisan, de az ilyen ember ritka. Az elhunyt lelkek nemcsak éjszaka vannak köztünk, hanem napközben is. Ekkor nem érzékeljük őket, mert minden rajos, nagy a nyüzsgés.
A kísértetek érthetően azért jelentkeznek inkább sötétségben, mivel az üzeneteiket, jelzéseiket a nappali lármától mentes csendben könnyebben észrevesszük. Ezt persze ők jól tudják, és ki is használják.
Démoni erőktől vezérelve
Berill szerint az is előfordulhat, hogy valakit megszáll egy szellem, és az illető hangokat hall, illetve skizofrén tüneteket produkál. A szakember évente egy-két ilyen esettel találkozik, és mint mondja, képes segíteni a bajba jutott embereken.
- Ha valaki egyik napról a másikra megváltozik, úgymond kifordul önmagából, gyanakodni kell arra, hogy megszállta valami. A lidérc még utasításokat is adhat az embernek, amelyeket az végrehajt. Akibe beleköltözött, a tudathasadás tüneteit produkálja többnyire, ezért lényeges az illetőt először egy pszichiáternek megmutatni. Ugyanis lehet, valóban elmebeteg, és viselkedésének semmi köze az elhunytak kísérteteihez. Amennyiben ép a tudata, akkor mi segíteni tudunk rajta, de kell, hogy ezt ő is akarja. Tiszta pillanataikban a "megszállottak" felfogják, hogy mi történt velük, és általában igénylik a szakértelmünket. Azonban az ilyen szellemek elűzése eltarthat akár egy-két hónapig is. Hiszen először meg kell idéznünk őket, azt követően pedig meg kell tudnunk értetni velük, hogy jobb nekik a túlvilágon. A gonosz lelkek általában olyan embereket választanak ki maguknak, akik hasonlítanak hozzájuk. Amikor azt mondják valakire: megszállta az ördög, egygonosz szellem költözött belé valójában. Azonban ezutóbbi nagyon súlyos eset. Szerencsére ilyen elvétve akad. Egyébként az ördögűzés szintén olyan rituálé, amit a boszorkányhit szerint végzünk, ugyanúgy, mint ahogy a szelleműzést. Csak épp az ártó démonok két-háromszáz évvel ezelőtti időkből jönnek vissza.
Lidércek ölelésében
Mónika és Sándor a házasságkötésük után vettek egy regi házat Debrecen közelében, egy pici faluban. A fiatal pár boldogan élt, mígnem az ifjú hölgy egyszer csak nagyon furcsa dolgokat kezdett tapasztalni. Ráadásul túl gyakran.Az egyik nagytakarítás után a férjem talált a televízió tetején egy régi kétforintost, ami megmagyarázhatatlan módon került a lakásba - mesélte a feleség. - Eléggé ijesztő volt hogy az érme éppen abban az évben készült, amikor születtem. Ezután időnként magától megszólalt a rádió, vagy a szélcsengő kezdett csilingelni minden ok nélkül. Nem vagyok félős, de akkor végképp pánikba estem, amikor egyik reggel lépteket hallottam a szobában, holott teljesen egyedül voltam. Ekkor úgy éreztem, mintha valaki átkarolna, de senkit nem láttam. Elmentem egy jósnőhöz, aki azt mondta: hogy az előző lakó szelleme járkál a házban. Korábban egy idős néni élt ebben az épületben aki valószínűleg azt hitte, betolakodok vagyunk. A szakember azt tanácsolta, menjek haza, gyújtsak gyertyát, és kérjem meg a kísértetet távozzon. Elvegeztem a szertartást, pontosan úgy, ahogy megbeszéltük. Azóta egyáltalán nem vettem észre meglepő dolgokat a lakásban.
Munkában a szakemberek
Egy fonyódi villában élő család heteken át furcsa jelenségeket tapasztalt. Recsegett a padló, le- és felkapcsolódott a villany, elmozdultak a tárgyak.- Amint odaértünk, rögtön éreztük a kísértetek jelenlétét - mesélte Berill. - A szellemidézések során kiderült, hogy ebben az épületben több száz éve egy szerelmespár élt. Korán meghaltak, és a közelben temették el őket. Mivel ez a ház az övék volt, visszatértek, de nem értették, mások mit keresnek az ő otthonukban. Úgy gondolták, hogy még ma is ott laknak, így az élőket vélték betolakodónak. Szerencsére sikerült őket meg nyugtatni, ezért aztán hamar eltávoztak.
Remélhetőleg nem térnek vissza soha többé.
Fantomok, látomások
Egyszer egy középkorú férfi családja kereste fel Berilt, mivel szerettük teljesen megváltozott. Hangokat hallott, üldözési mániája volt, és időnként teljesen kifordult magából. Elvitték pszichiáterhez, azonban a szakember csak enyhe fokú elmezavart állapított meg nála. Ezt követően boszorkányok derítették ki, hogy a férfit szellem szállta meg. Az illetőnek akadtak tiszta pillanatai, így az egyik alkalommal maga is kérte: űzzék ki belőle a gonoszt. A rituálé során tisztázták, hogy a férfit egy kétszáz éve elhunyt lélek tartja rabságban, aki a mi dimenziónkba akaratán kívül került. Viszont ha már itt volt, folytatni akarta az életet, amit a halála előtt élt: terrorban tartott másokat. Szerencsére ez a démon nem szállt bele a férfi testébe, hanem csak a tudatát próbálta manipulálni. Összesen három hét kellett ahhoz, hogy végleg elűzzék az ártó lelket, ezt követően az illető állapota láthatóan javulni kezdettDöme Barbara
Tina, 2005. Október 25-30.
Kedves Swen!
Nagyon nagy dolog, ha a gyerekkori abúzust meg tudod osztani, azt hiszem ennél nagyobb lépést nem lehet tenni a trutymóból kilépve
Nem volt könnyű, Only. Végigsírtam az egészet. Aztán gondolkodtam, elküldjem-e egyáltalán. Azóta hárman írtak vissza privátban hasonló történettel. S még belegondolni is szörnyű, hogy ebben a pillanatban hány gyerekkel, nővel esik meg ugyanez.
Ha ennek a három nőnek tudok segíteni, már megérte.
Csernus doki (akinek egyébként nem igazán kedvelem a stílusát) azt írta egy másik oldalon: Magyarországon nem szokás beszélni az ilyesmiről. Szégyen. Mindenki mindenfélét ír, lila köd, rózsaszín fátyol, s közben a lelke darabokra van esve, s ott van benne a fájdalom, a harag mint egy daganat, és nem beszél róla, hagyja, hogy növekedjen, így elb....a a saját életét.
Na, erről ennyit.
Nmarie, sikerült beszélni a látogatóiddal? Ha a belső szemeddel tudod őket érzékelni, képes vagy a belső füleddel meghallani is őket. Csak légy türelmes. Tedd fel a kérdésed, és maradj csendben. Lehet, hogy végül elalszol, s reggel, mintha álmodtál volna valamit,mondatok jönnek majd elő, melyek talán nem is értelmesek, nem tudod hová tenni őket. Írd le őket, később összeáll a kép.
Szeretettel: Swen
A tévé 3. napja rendszertelen időkben bekapcsol leveszi a hangot majd csatornaváltásokba kezd. Először fél négykor másnap 4 kor ma fél ötkor ma már délután is bekapcsolt....mindig megkérdezek dolgokat majd amire semmi reakció nincs majd megköszönöm, hogy nem ordítattja a tévét és megkérem távozzon békével. Ekkor jön az az édes illat az a speciális....ma azért elvittem a távirányítot a szervízbe.... azért délután csak bekapcsolt.:-D hétfőn a tévét viszem
No, ez a harmadik próbálkozásom, aztán feladom. Ez a gép megbolondult. Rákattintottam a "válasz idézettel" gombra, bejött egy üres lap ezzel a felirattal: UZLETKOZPONT:UPC BEKAPCSOLVA. De nekem kábeltévém van! És az üzeneted eltűnt.
No most megvan, hátha.....
Abban a szobában ahol apu haldoklott, s ahová festés után új bútorok stb. kerültek,s utána a lányom költözött be, ott csinált ilyet a tévé. A tévét áramtalanítottuk. Erre a dvd lejátszó csinálta ugyanazt. Azt is áramtalanítottuk. Egy hétig csend. Hétvégén anyut meglátogattuk, és ott aludtunk. Jól emlékszem, szombati nap volt, kertészkedtem, ástam ( illetve ugráltam az ásón, olyan kemény volt a föld), erre apám ott áll két méterre tőlem, és vigyorog. Mondtam, neki, segíthetnél, nem találom a csípőfogót. (Megtaláltam a kamrában, le volt dobva a földre, pedig előtte bekerestem mindenütt). Anyám csak azt látta az ablakból, hogy én beszélgetek meg hadonászok magamban. Naná, hogy kijött, s felhomályosítottam, hogy a dilis apám röhög csak rajtam. Anyu azt hitte, a szokásos hibbant történetem egyike. Soha nem hitt nekem. Délután hazamentünk.Reggel 6-kor felhívott, hogy éjjel itt járt apád, hallottam, hogy szuszog, éreztem a leheletét, felémhajolt, én meg nem mertem kinyitni a szemem, csak most reggel, egy percig sem aludtam. Most már hiszek neked, de csinálj vele valamit- és zokogott. 7-kor volt egy vonatom, úgyhogy elmentem hozzá. Anyu kint a teraszon kuporgott, nem volt hajlandó bejönni a házba. Elég sok időbe telt aput meggyőzni, hogy ő már nem él. A kórházban kábszert kapott, így nem is tudta, hogy halott. Annyit azért mondott, hogy voltak furcsa dolgok, hogy ki sem kellett nyitnia az ajtót, mégis bejutott bárhová, de nehezen fogadta el, hogy már nem él. Végül elment. Visszadugtuk a tévét és a dvd lejátszót, többé nem kapcsolt be.
Anyu egy hét múlva bocsánatot kért, amiért nem hitt nekem. Hááát, nem könnyű elfogadni annak, aki nem hisz benne. Megkérdezte, hogy vagyok képes ezzel együttélni, ő szívrohamot kapna "ezektől". No, akkor gondoltam meg a dolgot, hogy inkább nem vallom be, hogy hoztam magammal egy gyerkőcöt, aki egy ideje velem van, csak ő nem látja.
Elke, Te is megpróbálhatnád kideríteni, ki vacakol nálad.
Pl: mikor bekapcsol a tv, milyen típusú adások mennek épp akkor? Volt-e olyan ismerősöd, aki ezeket szerette, és járt már nálatok.
Bár az is lehet, hogy egy gyerek, s ha elviszed a tévét valami más rosszaságot művel. Elég csintalanok tudnak lenni.
Próbáld meg, hátha sikerül.
Szeretettel: Swen
Remélem elmegy ez a válasz. S aztán utánajárok a dolognak...tegnap és ma sok üzenet nem jött át, ennek oka van.
