303/A Arvisura, második befejező része.
Ekkoriban (1070 körűl) Rozsnyó, Pósa fia (vajk dédunokája) rendbehozatta Rozsnyó várát. László király (1077-1095) pedig a sok kereszténységgel kapcsolatos tettéért a judeo-kereszténység "bajnoka" lett...A szfehérvári Vajk-féle sírnyitás alkalmával, 1083.-ban, már sírrablást állapítottak meg. Hiányzott a sírból a jobbkéz és az ezen lévű gyűrű. Zombor uruki püspök még élt ekkor és úgy emlékezett, a király jobbkezén temetéskor (1038 aug.) rajta volt a most hiányzó gyűrű. Állítólag a pápaság bebalzsamoztatta a jobbkezet. Ezután Fehérvár zarándokhely lett, kölönböző betegek és nyomorékok érkeztek ide. Három év mulva Mercurius nevű szerzetes jelentkezett: AZ ANGYALOK ÁTADTÁK NEKI A KIRÁLY JOBBKEZÉT...és az egyház tulajdonába kerűlt..(ellopták az illegális sírfelnyitók a kezet és gyűrűt, melyből a kezet ereklyeként előadták).
Salamont kiengedték és Ő -biztosan hálából- elment keletre, ahol hadsereget szervezett a királyság ellen. Rozsnyónál azonban a seregét szétzavarták. Innen Ő Vidinbe szökött, ahol viszontagságos élete volt. Visszajött később, László király ugyanis engedékeny volt vele, el is küldte Dalmáciába, ahol megölték egy bormérésben(1085). Lászlót ezután -1087-ben- Fehérváron megkoronázzák.
303/B Arvisura, Gát és Kolaj rovása, 1077-1133.
A rokon népekkel való kapcsolattartás érdekében a rovásírásos levelezés fenntartása -Alma Atáig- Lam herceg ötlete nyomán megvalósult.
A judeo-keresztény egyházat Magyarkán a nagyváradi püspökség "menedzselte".
A királyi tanács a sajómenti vasgyártás fejlesztésére is határozatot hozott. Pozsony előtt Lam várát (Hainburgnál) a határozat szerint ki kellett építeni a nyugati betörők ellen. Szlavónia és Horvátország ekkor társországunk lett. A latin írás mellett Lam bevezette a rovásírás használatát is, mellyet a nép is könnyen elsajátított (állatszámolásokhoz, termelvények nyílvántartására).
Lam herceg a király legfőbb tanácsadójaként működött, hírdette azt is: csupán imádságokkal nem lehet a hazát megtartani, felemelni.
László nagyon vallásos volt, ezzel kapcsolatban víziói is voltak. Megbocsátó természetű volt, mint apja, I. Béla. Lam a gömbalakú Föld létezésében hitt, ezt László is elfogadta. A király lovagias természete közismert volt. A pápa valami Föld-korongról beszél ekkoriban...
Salamon porait Visegrádon, a vártoronynál temették el.
László huga, Ilona Zvojnimír horvát király felesége lett, de hamar megözvegyűlt. A zágrábi püspökséget is László szervezte meg.
László felesége Adelheid, Rudolf sváb herceg lánya volt, gyermekeik: Telena, Igonka és Piroska. László diplomatikusan viselkedett a pápával.
A pápának nem tetszett, hogy László nem fogadta el a kereszteshadak vezérségét. A nép is elégedett volt Lászlóval (erre akkor kevesen adtak...)
Lászlót -alap nélkűl- csodatévőnek tartották. Mondták, hogy Mátraverebélynél "vizet fakasztott" a seregének...a tordai hasadék az Ő fohászára keletkezett, így menekűlt meg az Őt üldöző kunok elől...mondták..stb. Testőrsége székely volt, Ő Nagyvárad alapítója. A vasvári (Ózd) medvetoron -ősi szertartás ez- minden évben megjelent. Kaukázusi avaroknak megengedte a letelepedést 1094.-ben, a Barcaságba (Brassó mellé).
Istvánt 1083.-ban avatják Fehérváron szentté (nagy és hosszú ünnep). Zombornak, Lászlónak és Kálmánnak könyvtára is volt. László szakította el Dalmáciát Velencétől. László, a Vazul unoka 1095-ben halt meg, Fehérváron temették el.
László után Kálmán következett a trónon ((1095-1116) aki púpos volt és sánta, valamint
rossztermészetű. Kálmán az öccsét, Álmost és annak 5 éves kifiát megvakíttatta , mert Álmos királyságra tört.
Kálmán sok törvény átdolgoztat és újakat is létrehozott. Ő felvilágosultnak mondható, miután a boszorkányűldözéseket megszüntette. Kálmán -mondhatni- undorodott a nőktől, sajátos (!?) elképzelései voltak róluk.
Az öccse, Álmos a horvátok fejedelme volt, az udvarban erősen intrikáltak Álmos ellen. Álmos szeretett volna király lenni és ezért Henriktől kér katonákat. Álmos elképzelését Lam csapatai meghiúsították, örökre.
Lam ekkor elfoglalja -pápai egyetértéssel- Dalmáciát.
A vonuló kereszteshadak fosztogatásait Kálmán nem tűrte, megtorolta (Moson, Zimony térsége). Ezután rendezett élett az átvonulása szebóntföld irányába.