Történelemmel kapcsolatos könyvek II.

Tolnai Kálmán - Bíborpalástos diktátor

Serdülőkoromban arra vágytam, hogy áthajózom a tengereket, bejárom a kontinenseket. Amikor apám előtt először megfogalmaztam elképzelésemet, azt a választ kaptam: ha elém rakod az egyetemi diplomát, azt teszel, ami jólesik. Jó módban élő családom a Pázmány Péter Tudományegyetem teológia szakára szánt, én azonban semmi kedvet, a legkisebb vonzalmat sem éreztem a papi hivatás iránt. Helyette a nagy felfedezők útleírásait bújtam, a mesék, a mondák irodalmának világát, Defoe Robinson Crusoejától Amerigo Vespuccitól Balbao kapitányig, aki spanyol felfedező, kalandor hajós volt, és - nem egészen két évtized múlva Kolumbus után - Amerikába hajózva várost alapított a mostani Panamacsatorna partján.
Kamasz fantáziámat nem a püspökök, a pápák, hanem ők ejtették rabul. Álmatlan éjszakáimon Amerigo Vespuccira, Pizzaróra gondoltam, ők voltak álmaim főhősei is.
Családunkban anyám nyújtott segítséget terveim megvalósításához. Sajnos, az ő erejéből sem futotta arra, hogy a bölcsészettudományi egyetem helyett a hadi akadémiára vagy a fiumei tengerészeti főiskolára kerüljek. így aztán a premontrei rend gimnáziumában szerzett érettségi bizonyítvány után öt éven át földrajzot és történelmet hallgattam a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1990

97.44 MB file on MEGA

mega.nz

Nyikolaj Bergyajev - A történelem értelme


Nyikolaj Szergejevics Bergyajev (1874-1948), a nagy orosz gondolkodó, a filozófia művésze és rendszerteremtő művelője, az „orosz Hegel” rendkívül gazdag életművének, eddig magyar nyelven nem olvasható darabját adjuk most az olvasók kezébe. Bergyajev újfajta személetmódjával nemcsak a szűken vett vallásfilozófiát gazdagította, de termékenyítőleg hatott a francia egzisztencializmusra is. Munkássága Közép-Európa számára jószerivel még felfedezésre vár. „Az orosz kommunizmus értelme és eredete” és „Dosztojevszkij világszemlélete” című kötetei után most egy korai, 1919-20-ban keletkezett, már berlini emigrációja alatt megjelent, Bergyajev alapvető történetfilozófiai gondolatait magában foglaló művet vehetünk kezünkbe, melyben a szerző egy olyan átfogó, vallásos történetfilozófiai rendszer felépítésére tesz kísérletet, mely ontológiai alapokra építkezve, a metafizika kategóriáit alkalmazva kísérli meg a történetiség lényegének megfogalmazását, az idő fogalmának vallásfilozófiai aspektusokkal gazdagított megragadását, majd a világtörténelem menetét a hellenizmus-zsidóság-kereszténység egymáshoz való viszonyaként és evolúciójaként értelmezni.
1994

Emberek és népek a Volga-vidéken
Gerhard Friedrich Müller a cseremiszekről, csuvasokról és votjákokról (1733)
Katona Erzsébet ·
Klima László ·
Maticsák Sándor

Nagy Péter cár (uralk. 1696–1725) és utódai, I. Anna (1730–1740) és I. Erzsébet (1741–1762) cárnők fontosnak tartották a terjeszkedő Oroszország feltérképezését.
1733-ban indult az az expedíció, amelynek hét részlege tíz év alatt bejárta az észak-orosz partvidéket Arhangelszktől Japán partjaiig. A tengeri felfedezőutak mellett feladatuk volt Szibéria földrajzi, botanikai, etnográfiai és nyelvi leírása is. Erre a célra szervezték meg a nyolcadik egységet, az akadémikusok csapatát, amely 1733 és 1746 között felderítette a szibériai térséget.
A csoport vezetőjévé a pétervári akadémia német származású történészprofesszorát, Gerhard Fredrich Müllert (1705–1783) nevezték ki, akinek fő feladata az archívumok és a régészeti emlékek vizsgálata volt, más tudósok meteorológiai, botanikai és geológiai megfigyeléseket végeztek.
A tudósok 1733 őszén értek a Középső-Volga-vidék legnagyobb városába, Kazanyba, ahol néhány hónapot töltöttek. Müller itt összeállított egy nyolcnyelvű szójegyzéket, s emellett jelentős néprajzi anyagot gyűjtött a Középső-Volga-vidéken élő, finnugor nyelvű cseremiszekről és votjákokról, valamint a törökségi nyelvet beszélő csuvasokról.
Müller elsőként ezeknek a népeknek a lakóhelyét mutatja be. Ezt külsejük, ruházatuk, táplálkozásuk, életvitelük részletes ábrázolása követi, majd a három nyelvről informálja olvasóit. A leírás legterjedelmesebb része a vallásukról, világképükről és pogány szertartásaikról szól. A művet szokásaik bemutatása zárja.
Müller először folyóiratokban publikálta az anyagát: 1756-ban oroszul, 1759-ben németül jelent meg a leírás, majd 1791-ben (posztumusz) orosz nyelven, kötet formájában is napvilágot látott a munkája.
A könyv első fejezete (Müller és kora) Oroszország keleti terjeszkedéséről, G. F. Müller életéről és munkásságáról szól. Szerzője Maticsák Sándor, a Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének professzora, aki több könyvében foglalkozott a 18. századi mordvin nyelvemlékekkel.
A kötet második fejezete Müller 1733-as munkájának magyar fordítása. A szöveget Katona Erzsébet, az Európa Könyvkiadó nyugdíjas főszerkesztője ültette át magyarra. A fejezet lábjegyzeteit Klima László és Maticsák Sándor készítette.
A kötet harmadik része (A cseremiszek, csuvasok és votjákok korai története) Klima László nevéhez fűződik. Ő az ELTE Finnugor Tanszékének tanszékvezetője, akinek – számos finnugor (ős)történeti munka mellett – 2017-ben látott napvilágot Jürkák, tormák, merják. Szemelvények a finnugor nyelvű népek történetének korai forrásaiból c. könyve. A történeti források ismertetése és értékelése e művön alapul, a régészeti források összefoglalása pedig a jelen kötet számára készült.
2018

Albert Speer - Hitler bizalmasa voltam

Speer jó tollú emlékiratíró. Spandaui magányában sikerült náci karrierjének atmoszféráját elővarázsolnia és papírra vetnie. Számtalan eddig ismeretlen részletben mutatja be az „Istenek tanácsa” rejtett tevékenységét. A náci vezetők belső körének mindennapos életét…
(Gosztonyi Péter történész)
A könyv a paranoiának megdöbbentő példája… az első Hitler paranoiája, mint hatalmaskodó és óriás méretű paranoia. Mögötte a másik semmivel sem kisebb, mert Albert Speer sem törpe volt, mint a paranoiások átlaga, hanem rendkívüli ember, rendkívüli tehetséggel, aki hosszú időre meghosszabbította a háborút a hadigazdálkodás bravúros megszervezésével.
(Bor Ambrus író)
Szinte felfoghatatlan, hogy Hitler nemzeti szocializmusa, ami nem volt egyéb, mint egy autodidakta zavaros kotyvaléka, miként ragadhatta magával emberek millióit. Talány az is, hogy miben rejlett az a mágikus erő, amely az egyszerű emberek mellett vonzotta a század megannyi tudását, íróját, filozófusát. Albert Speer emlékirata ebbe a titokba avatja be az olvasót.
(Eszes Máté szerkesztő)
1996

Czopf Áron: Térforradalom​

A térforradalom a modern történelem egyik legmélyrehatóbb változása. Megváltoztatta a gondolkodásunkat, megváltoztatta az életformánkat és új, korábban teljesen ismeretlen távlatokat nyitott meg a politika előtt. A térforradalom következtében a modern ember feladta a politika régi antropomorf tereit, és a különböző városok, tájak és országok összefüggései felől a világ elvont totalitása felé fordult. Ez a globalizáció csapdája, ugyanis a „világ” nem politikai fogalom. Olyan tág összefüggéseket jelent, amelyeket a politikai tudat már nem képes egybefogni. A térforradalom következésképpen olyan léptékváltás, amely a politikai gondolkodást is kihívás elé állítja. A jelen kötet erre a kihívásra ad választ. A modernizáció folyamatát vizsgálja a térrel való kapcsolatunk változásán keresztül és felvázolja azokat a problémákat, amelyekkel korunk emberének szembe kell néznie. A szerző újszerű megközelítése szerint a 21. századi politikai ökológia legfontosabb feladata választ adni a térforradalom kihívására.

Pallavicini-Andrássy Borbála - A lelkünkhöz nem nyúlhatnak

Kérlek, hogy a könyvborítót sokkal-sokkal kisebb méretben rakd fel, úgy, ahogy a többieknél is láthatod./moderátor

Slavoj Žižek - A Haladás Ellen

A haladás fogalmának meghatározása azt jelenti: igényt tartunk a jövőre. Slavoj Žižek esszéiben górcső alá veszi az emberiség egymással versengő vízióit a jelen példátlan ökológiai, társadalmi és politikai válságai közepette, hogy feltérképezze: milyen lehetséges világok várhatnak ránk, és vajon örömünk telik-e bármelyikben, ha beteljesedik?
Žižek kíméletlenül leleplezi a hamis prófétákat, legyenek azok populista politikusok vagy buddhista közgazdászok, birodalmi álmokat dédelgető oligarchák vagy afrikai hadurak – de a hétköznapi jólét fogyasztói konformitásában elterpeszkedő átlagemberek is megkapják a magukét, akik a gondtalan életért cserébe feláldozzák a gondolkodás elevenségét.
A szlovén filozófus szédítő tempóban sodorja magával olvasóit a hollywoodi kasszasiker filmektől a relativitáselméletig, Lenintől Lacanig, Mary Poppinstól Marine Le Penig, Kanttól Kierkegaard-on át Kafkáig, a Monty Pythontól Trump és Putyin ámokfutásáig, majd egészen a világ végéig, miközben a legfelkavaróbb kérdésektől sem riad vissza a jövőnket illetően – sőt, ezek adják esszéi esszenciáját!
2025

dzsefff írta:

Slavoj Žižek - A Haladás Ellen
Csatolás megtekintése 2110403
A haladás fogalmának meghatározása azt jelenti: igényt tartunk a jövőre. Slavoj Žižek esszéiben górcső alá veszi az emberiség egymással versengő vízióit a jelen példátlan ökológiai, társadalmi és politikai válságai közepette, hogy feltérképezze: milyen lehetséges világok várhatnak ránk, és vajon örömünk telik-e bármelyikben, ha beteljesedik?
Žižek kíméletlenül leleplezi a hamis prófétákat, legyenek azok populista politikusok vagy buddhista közgazdászok, birodalmi álmokat dédelgető oligarchák vagy afrikai hadurak – de a hétköznapi jólét fogyasztói konformitásában elterpeszkedő átlagemberek is megkapják a magukét, akik a gondtalan életért cserébe feláldozzák a gondolkodás elevenségét.
A szlovén filozófus szédítő tempóban sodorja magával olvasóit a hollywoodi kasszasiker filmektől a relativitáselméletig, Lenintől Lacanig, Mary Poppinstól Marine Le Penig, Kanttól Kierkegaard-on át Kafkáig, a Monty Pythontól Trump és Putyin ámokfutásáig, majd egészen a világ végéig, miközben a legfelkavaróbb kérdésektől sem riad vissza a jövőnket illetően – sőt, ezek adják esszéi esszenciáját!
2025

Kattints a kibontásához...

sry, de ez szkennelt pdf, szóval szerintem nyersanyag

Kedves Fórumtagok!
Spanyolország történelmével kapcsolatos könyveket keresek, általános értelemben és konkrétan a 16. század kapcsán. Köszönettel!

jeszenakjanos írta:

George Bailey - Németek

Kattints a kibontásához...

George Bailey - Németek
Egy rögeszme története

George Bailey, aki ötven éven át írt elemzéseket Oroszországról és Németországról amerikai lapoknak, a második világháború alatt - orosz és német nyelvtudásának köszönhetően - összekötő tisztként szolgált a szövetséges szovjet és amerikai erők között, de hírszerzőként is dolgozott, 1982 és 1985 között pedig a Münchenből sugárzó Szabadság rádió igazgatója volt. Jelenleg is Münchenben él. Ebben a ma már klasszikus alapműnek számító könyvében, amely önéletrajz és történelem sajátos elegye, megjelenik a német sors e századi, rengeteg változást magában foglaló periódusa, s a válság, amely belesodorta a német kultúrát a pusztítás őrületébe, hogy aztán porrá semmisülve, mégis demokratikusan szülessen újjá. Ez a furcsa fejlődés máig sem tudta teljesen feldolgozni a múlt maradványait. Főként a lelkekben él a félelem, a németek önmaguktól félnek, a többiek pedig tőlük. Mégis - nem kis mértékben az orosz fenyegetés hatására - egymásra találtak a régi ellenfelek, s megteremtették az emberi civilizáció legerősebb védszövetségét. Könyvében a szerző külön fejezetet szentel a magyar 1956-nak, s azt is érzékelteti, mit láthatott meg és foghatott fel Amerika mindabból, ami a második világháborúban elpusztult Németország és a világháború utáni békébe belepusztuló Szovjetunió ikertörténetéből kikövetkeztethető. (2003)


Ennél a feltöltésnél is beleszaladtam az oldalhiányokba, de sikerült megszereznem egy példányt és kipótoltam.
Olvasóként teljesen osztom Kuszma moly.hu-n található értékelését:

"...ez a könyv egy kötéltánc – egyensúlyozás személyes történetek és nagytörténelmi anekdoták, pikáns adomák és nyelvfilozófiai fejtegetések között, de elsősorban kísérlet arra, hogy úgy mondjon valamit a németekről, mint csoportról, hogy közben elkerülje a nemzetkarakterológia csapdáit..."

Patrick J. Buchanan
Churchill, Hitler és „a szükségtelen háború”
Hogyan vesztette el Britannia a birodalmát, és a nyugat a világot

Mi történt azokkal a nemzetekkel, amelyek még egy évszázaddal ezelőtt uralták a világot?
Patrick J. Buchanan 2008-ban megjelent könyvében amellett érvel, hogy a brit államférfiak, és főleg Winston Churchill hibái okozták a Nyugat halálos sebeit. Churchillnek abban biztosan igaza volt, hogy a háborút, amelyben benne voltak, „szükségtelen háború”-nak kell neveznünk.
A szerző rangban első tanácsadója volt három amerikai elnöknek is; kétszer indult a republikánus elnökjelöltségért, 1992-ben és 1996-ban; a Reform Párt jelöltje volt 2000-ben. Kilenc másik könyv szerzője, köztük olyan bestsellereké, mint A Nyugat halála.

Hanging Moss értékeléséből (moly.hu, ékezetesítve):
"Pat J. Buchanan az egyik legjózanabb, legtárgyilagosabb amerikai elemző. Nagy gondolkodó. Az a fajta amerikai, akit mára már kihalófélben lévő ősállatnak tekintünk. Korábban már olvastam tőle a Nyugat halálát, ott is meggyőző volt. Érdemes lenne a többi könyvet is megjelentetni itthon.
Ez a könyve, a szüksegtelen háború pedig egyfajta kritika Churchill részére. Az ember, aki feláldozta országa nagyságát a saját nagyságáert. Elgondolkodtató mű..."

Henry Kissinger
Az állam vezetéséről
Hat politikai stratégia a XX. századból


Kevés kortársunkról mondható el, hogy tanúja volt szinte a teljes XX. századnak. Még kevesebbekről, hogy tevékenyen formálták is azt. E kevesek egyike a Nobel-békedíjas Henry Kissinger, az Egyesült Államok legnagyobb hatású nemzetbiztonsági főtanácsadója, Nixon és Ford elnökök külügyminisztere, majd számos későbbi elnök tanácsadója. Szavaira és iránymutatására – legutóbb az ukrajnai háború ügyében – mind a mai napig élénken figyel a nemzetközi közvélemény.

Közelmúltban befejezett könyvében, amely magyarul a szerző 100. születésnapján jelenik meg, az államvezetésről értekezik hat kiemelkedő XX. századi vezető (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Li Kuang-jao, Richard Nixon, Anvar Szádát és Margaret Thatcher) stratégiáját elemezve. Kissinger nem először veti papírra gondolatait a fenti vezetők némelyikéről, meglátásai mégis meglepően újszerűek. Vajon kié lehetett az alázat, kié az egyensúly, kié a kiválóság és kié az akaraterő stratégiája? És miért fontos, hogy jól válasszuk meg a stratégiánkat?

„Bármely társadalom, függetlenül politikai berendezkedésétől, örökkön egyfajta átmeneti állapotban van az emlékezetét formáló múlt és a fejlődését meghatározó jövőkép között. Ezen az úton elengedhetetlen, hogy e társadalmat vezesse valaki, hiszen […] vezetés nélkül az intézmények sodródnak, míg a nemzetek a jelentéktelenné válást, legrosszabb esetben pedig a katasztrófát kockáztatják.”

Henry Kissinger (1923–2023) könyvével induló sorozatunk, a Világrend a legfontosabb stratégiai kérdések és az azokra adható válaszok feltérképezésére vállalkozik, hogy elkerülhessük a XXI. század mindnyájunkat fenyegető katasztrófáit. A sorozat további köteteiben is jelentős szerzők változatos nézőpontokból megfogalmazott gondolatait olvashatjuk, amelyek útbaigazítanak minket a folyamatosan átalakuló világrendben.

Rendkívül érdekes kötet, 50-55 évvel ezelőtt kezdett érdekelni a külpolitika - az akkori Magyarország olvasgatásával. Azóta azért jeletősen árnyaltabbá vált a forráshasználatom. Sok akkori dolog visszaköszönt...

100. poszt:

Lawrence Freedman
A stratégia története

Napjainkban már senki nem gondolja, hogy a stratégia kizárólag haditervek kovácsolását jelenti, s a tábornokok szűk körén kívül mindenki mást hidegen hagy. Bár a görög eredetű kifejezést nyelvújítóink még a „hadászat” szóval magyarították, a XX. század második felétől világossá vált, hogy a katonák mellett immár sem a politikusok, sem a menedzserek nem lehetnek meg stratégia nélkül. Mi több, a közélet és az üzleti világ az utóbbi évtizedekben szinte kisajátította magának a fogalmat. Ami korábban zseniális hadvezérek harctéri gyakorlatát jellemezte Nagy Sándortól kezdve Caesaron és Attilán át Napóleonig, továbbá Clausewitz korától a hadelmélet gerincét képezte, az az ezredfordulóra a katonai teoretikusok belügyéből egy szinte mindenre ráhúzható, többé-kevésbé ködös „tudománnyá” vált. Mindazonáltal nemcsak egy NATO-hadművelet vagy egy marxista, esetleg iszlamista forradalom, hanem egy választási kampány sem képzelhető el stratégia nélkül, s épkézláb tervezés híján a társadalmi aktivisták akciói is hamvukba holt kísérletek lesznek. Mint ahogy az üzleti élet „farkastörvényei” közepette is bajosan tudna talpon maradni az a szűk látókörű kisvállalkozás vagy épp mamutcég, amely lemond a stratégiai elemek rugalmas alkalmazásáról.

Lawrence Freedman, akinek a londoni King’s College hadtudományi tanszéke bő három évtizeden át volt szellemi műhelye, a stratégia fejlődéstörténetét kutatva nem csupán Dávid és Góliát történetéig vagy a bibliai Sátán lenyűgöző lázadásáig, hanem egészen a főemlősök viselkedéséig nyúl vissza. Nem habozik megvilágítani a propaganda és a reklámipar módszertanának szoros kapcsolatát sem. Sőt, könyvében terítékre kerül az ókori görögök és kínaiak, valamint a reneszánsz kor izgalmas stratégiafelfogása is, hiszen aligha csoda, hogy ma már Szun-ce és a sokáig félreismert Machiavelli a kedvenc szerzője azoknak a kampánymenedzsereknek, akik elbűvölve találgatják: vajon a politikai és az üzleti játszmák egyes szereplői miért sikeresebbek, mint hasonló adottságú ellenfeleik.

Az utóbbi idők legtöményebb, legtartalmasabb könyvélménye számomra. A mű a bevezetésen és a befejezésen túl 3 részre van osztva: a katonai, a politikai és az üzleti stratégia történetére. Mindhárom részbe iszonyatos mennyiségű elmélet van belezsúfolva, ezért nem árt, ha az olvasónak bőven van tájékozottsága a témában, különben garantáltan el fog veszni a nevek és elméletek dzsungelében. Aki viszont átrágja magát a 600+ oldalon, egész érdekes összefüggésekbe is bepillantást nyerhet – sosem gondoltam volna például, hogy egy stratégiával foglalkozó könyvben Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című művéből is bőszen idézgetnek. (sarruken, moly.hu)

SpG írta:

Ennél a feltöltésnél is beleszaladtam az oldalhiányokba, de sikerült megszereznem egy példányt és kipótoltam.

Olvasóként teljesen osztom Kuszma moly.hu-n található értékelését:

"...ez a könyv egy kötéltánc – egyensúlyozás személyes történetek és nagytörténelmi anekdoták, pikáns adomák és nyelvfilozófiai fejtegetések között, de elsősorban kísérlet arra, hogy úgy mondjon valamit a németekről, mint csoportról, hogy közben elkerülje a nemzetkarakterológia csapdáit..."

Kattints a kibontásához...

Szerzőt - Címet legalább (mielőtt törlik beazonosíthatatlan/kereshetetlen feltöltés miatt),
de az egészet kopipészteld nyugodtan

szívesen és gratula a 100. poszthoz

George Bailey - Németek

Egy rögeszme története



George Bailey, aki ötven éven át írt elemzéseket Oroszországról és Németországról amerikai lapoknak, a második világháború alatt – orosz és német nyelvtudásának köszönhetően – összekötő tisztként szolgált a szövetséges szovjet és amerikai erők között, de hírszerzőként is dolgozott, 1982 és 1985 között pedig a Münchenből sugárzó Szabadság rádió igazgatója volt. Jelenleg is Münchenben él. Ebben a ma már klasszikus alapműnek számító könyvében, amely önéletrajz és történelem sajátos elegye, megjelenik a német sors e századi, rengeteg változást magában foglaló periódusa, s a válság, amely belesodorta a német kultúrát a pusztítás őrületébe, hogy aztán porrá semmisülve, mégis demokratikusan szülessen újjá. Ez a furcsa fejlődés máig sem tudta teljesen feldolgozni a múlt maradványait. Főként a lelkekben él a félelem, a németek önmaguktól félnek, a többiek pedig tőlük. Mégis – nem kis mértékben az orosz fenyegetés hatására – egymásra találtak a régi ellenfelek, s megteremtették az emberi civilizáció legerősebb védszövetségét. Könyvében a szerző külön fejezetet szentel a magyar 1956-nak, s azt is érzékelteti, mit láthatott meg és foghatott fel Amerika mindabból, ami a második világháborúban elpusztult Németország és a világháború utáni békébe belepusztuló Szovjetunió ikertörténetéből kikövetkeztethető.