Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 13.

  1. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton versei:
     
  2. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:
    Reinkarnáció/újjászületés/
    Keringve a világ körforgásában.
    Hányszor voltál szeretőm, hitvesem
    Miért szakít el a sors tőlem hiába,
    ha visszatérsz, megfogod kezem.
    Sokszor sétáltunk a csillagok között
    együtt és külön, külön.
    Már többször születtünk újjá mindketten
    ezen a földrögön.
    Ó, hogy megcsalt az élet bennünket,
    s a szép eltünt, mint a Délibáb,
    könnyezve koldultunk szerelmet,
    mi nem volt más, mint ámítás.
    Esküdve tettünk fogadalmat,
    hogy csak te és senki más.
    Gyötrődve vergődtünk álmainkban
    és sírtuk át az éjszakát.
    Eltemettük forró vágyainkat,
    lelkünkben érezve, hogy vérzik szívűnk.
    Hányszor lesz porrá a testünk,
    ha az öröklétezésben mindig újjászületünk.
    A világ szédítő körforgásában
    keresve egymást szüntelen.
    Élünk szenvedünk, térben és időben,
    ha nem fogod kezem kedvesem.
     
  3. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:
    Alkony határán
    Válasz nélkül marad a magány,
    ha meghal a remény.
    Az élet egy regény.
    Pók szálon futó fény és sötét,
    - miért -?
    -a semmiért-!
    Örökzöld nyárban megszületni,
    -menni-
    -menni-
    -sietni-
    Az élet hegyén a boldogság felé,
    míg él a fény,
    mely a szél szárnyán útra kél,
    majd elvész a hóesésben,
    és válasz nélkül marad
    az idők némaságában
    a végső magány.
     
  4. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Dr.Ihász Kovács Évának
    Quasimodo-dijas költő, írónak
    A Magyar Kultúra Lovagjának.

    Születésnapodra.
    Márai, Kassák, Fodor tanítványaként,
    helyedre vársz a Parnaszus hegyén,
    melyet kerubok őríznek a hegytetején.
    A földi mennyország virágos kertjében
    szíved lanthúrjai örömódákat zengenek,
    amíg lelkednek varázs mezőjében
    a méltóság fényei lebegnek.
    Értékeket felfedezve, szeretettel mindenkit
    fogadsz.
    Ápolva anyanyelvünket viszed tovább
    a szép gondolatokat.
    A dícsérettel nem fukarkodsz,
    magadhoz emelsz bátran másokat.
    A megadatott Poeta non fit,sed nascitur
    jegyében biztatod a tanítványokat.
    Születésed napja alkalmából minden
    jót kívánok neked.
    Megkésve, de hálám jeléül fogadd el
    versemet.
    Mestere vagy a tollforgatásnak,
    én mesteremnek tekintelek.
    Életutadon elért csodákért
    tisztelettel adózok neked.



     
  5. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    A csend varázsa.

    A csend az élet varázsa, mely bennünket
    magával ragad.
    Hallgasd, mert számunkra mindent megmutat.
    Az alkotások csendben történnek, nem kell
    hozzá a zaj, az élet nem mindig csata, vagy
    zűrzavar.
    Hozzánk beszél a csend, melyben zümmög
    a bogár, a madár dalol,az ég reánk dörög,
    szú perceg a fában, halljuk,ha az eső csöpög.
    A beszéd, a zene lágyan szárnyal,
    a vonat zakatolva fütyöl.
    A csend , a csend számunkra tükör!
    A természet ölében ül a csend,
    erdőben, réten, mezőn,
    hegycsúcson havasi legelőn,
    barlangok mélyén,a tenger vizén.
    Légben a repülő zúg, de csend
    van a fedélzetén.
    Életünk véges a csend - örök -, amely nem
    magány
    Béke nyugalom létünknek alapja, s benne
    van születés, élet és halál.
     
  6. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Éjszaka.

    Az éj sötét fátylában takarózva
    pihen az alvó városon.
    Lidércfény világít az éjszakában,
    holdsugár repül a tájakon.
    Tétován botorkálok a vak világban,
    a csend beszédét hallgatom.
    Keresem az időnek mutatóját
    várva-várom a holnapom.
    Kitakart lelkem a némaságban
    mélyen álomba ringatott.
    Az éj börtönéből szabadulva
    a hajnalfény hajadon csillogott.
    Az élet függönyét meglebbentve
    tovább már ébren álmodom.
    Nézlek,hogy pihensz, ha sóhajtasz,
    csedben átölel karom.
     
  7. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Bolyongó álomvilág.

    Hová lettek a virágos kertek,
    a májusi orgonavirág?
    Illatuk bolyong a múltban,
    még mindig érzem varázsuk mámorát.
    Lelkem belefáradt az időbe,
    de valóság, hogy itt vagy velem.
    Fejemet válladra hajtom én,
    ne szólj, csak fogd meg kezem.
    Szemed fényében meghúzom magam,
    szeretnélek sokáig szeretni még.
    Az álom és valóság, ha egybefonódik,
    értelmet nyerhet a lét.
    Vágyálmunk jár a magas fellegekben,
    kihült álmunkat széjjelhordja a szél.
    Szívünk parazsa a szikrát szórja,
    az éjszaka csodás mezején.
     
  8. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Harmónia.

    Szemem megpihen ruhád
    lágy vonalán, melyen
    áttetszi minden mozdulat.
    Nyíló virág vagy a csoda hajnalán,
    karom átfogja derekad.
    Tekinteted karcolja lelkemet,
    fényködbe borul velünk a világ
    Szívünk órája üti a perceket
    az ereinkben fellobog a láng.
    Vágyaink egymásba kapaszkodnak,
    mint fákon az inda ág.
    Az ég hídján mosolygó szivárvány
    suhan a tájon át.
    Az élet csokra vagy, mit a sors
    nekem szedett.
    A megvalósult álom harmóniája
    lengi be az életet.

     
  9. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Sorsfordító idő.

    Homályba hal meg a lámpa fénye,
    mint szép áloma hajnal tüzén.
    Az éjszaka végtelen világában,
    ketten vagyunk, Te meg én.
    Mennyei légies nyugalomban,
    szemem tükrében csodáld meg
    magad.
    A mindent felfaló idő, velünk is
    tova szalad.
    Számomra te vagy a földön
    álmaim szépséges asszonya.
    Akit eddigi életemben a kezem
    nem ért el soha.
    Pedig oltárt építettem a szívemben
    ahol áldozok neked.
    Szelíd mélységek örvényében,
    a lelkem osztom meg veled.
    Szedjük meg kedvesem a gyönyör fáját
    oltsuk el a szív belső tüzét.
    Az élet vitorlás hajóján nyargaljuk meg,
    a sors tengerét.
    A boldogság szígetén lehorgonyozva,
    Élvezzük, az édeni élet édes örömét.
    Tetteinkért, ha felelni kell, akkor majd
    együtt vezeklünk mindenért.

     
  10. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Változó világ.

    Amíg a csend az éjben,
    kézen fogva
    jár velem.
    Mögöttem, repül a szél,
    az őszi
    levéltengeren.
    Árnyékba bújnak a fák,
    a házak.
    Sűrűsödő magányban
    kúszik a fény.
    Talán reggelre már emlékeim
    is ködben állnak.
    Itt van az ősz, és jő a tél.
    A vágyak halovány hullámai úsznak,
    a szívem doboló ütemén.
    Utazom, de nem tudom hová
    a sors zötyögő szekerén.
    Az idő kitágul, a végtelenbe,
    s eltűnik benne mind, ami szép.
    A földgolyó naponta fordul
    és változik rajta a kép.

     
  11. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Zálogba teszem.

    Szivárványt festek a homlokodra,
    amikor holnap felkelünk.
    lelked harmatos vizében
    mindketten újjá születünk.
    Vad máglyaláng lobog szívűnkben,
    kínzó vágy, kéj és gyötrelem.
    Az élet hatalmas tengerén
    ölelj magadhoz kedvesem.
    Nem megyek el búcsúcsók nélkül,
    a szívemet zálogba hagyom.
    Szív nélkül nem tudok élni,
    sietek hozzád vissza nagyon.

     
  12. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Rohanó világ.

    A huszonegyedik században,
    az ember üldözi önmagát.
    Az utakon kocsik gurulnak,s
    dübörög bele a világ.
    Rohannak térben és időben.
    Hová, miért, minek?
    E - rövid földi élet a miénk,
    vagy talán tévedek?
    Futunk a tegnap után, de már
    itt van a ma.
    Utól nem éred magad soha, soha!
    Köszönt a holnap itt vagyok
    mond, mit kezdesz velem?
    Lehet, hogy észre sem veszed,
    de én is létezem.
    Csodáld a tájat, az életet,
    fogd vissza önmagad.
    Ember vagy nem robot,
    a pörgés csak reád ragadt.
    Tudod e mi a cél?
    Egyáltalában létezik?
    A földi életet élni kell!
    Az angyalokat a mennyben képezik.

     
  13. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Tűz és lázálom.

    Égő csokorban bóditó illatok.
    A megunt múltamról mélyen hallgatok.
    Új utak, új tér nyüzsgő emberek.
    Érzem, hogy élek és még létezek.
    Kezemben toll és írom verseim.
    Fény és árnyék fut a Föld tarka tájain.
    Rohanó idő állj meg végre már!
    Hadd szedjek virágot, hisz még itt a nyár.
    Mint igazgyöngy csillog, csillog szemedben a fény,
    itt állsz előttem, nézlek a lelkemmel én.
    Megérintelek lágyan, mert félek, eltörik a kép,
    belőled nékem semmi nem elég.
    Sötétben előttem az árnyad lebeg,
    gyertyafényben a fátylad remeg.
    Felhőkben úsznak ruhád fodrai,
    szeretném a jövő falát lebontani.
    Látni, hogy viharban villámok között,
    nyújtod e kezed a villanás mögött?
    Tüz és lázálom mardossa testemet.
    Kérj tőlem bármit, áldozok neked,
    ha kell, egy csókodért életem adom.
    Állj meg időszekér ne rohanj nagyon!
    Szeretnék veled együtt égni el.
    Jöjj, ne szólj, és semmit ne felelj!
    Úgy sem értjük világunk titkait,
    s nem halljuk sorsnak szavait.
    Míg a földön a sötét körbe jár,
    lelkünkben lobog a gyönyör a báj.
    Majd lassan elcsitul a szívdobogás,
    ölelő karunkban a vágylobogás.
    Az éji csend álmot hint reánk,
    pihenjünk kedvesem jó éjszakát.

     
  14. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    A tűnő idő.

    Mosolyogva néz a néma Hold reám,
    Mint feslő virág hosszú éj után.
    Csendben szálldosnak az őszi levelek,
    Égen suhanó ezüst fellegek.

    Mivé lett életünk? Romhalmaz csupán.
    Kiáltanék, de nem mozdul a szám.
    Átölelnélek, mint gyönge Napsugár,
    Az égen Nap sincs, elvitte a nyár.

    Idő vad vizén egy ősz hajós evez,
    Csónakja forog körbe, körbe megy.
    Sebes ár sodorja, fogytán az erő,
    Küzdene még, de letelt az idő.
     
  15. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    A lélek örök kiáltása.

    Mond, ki nyitja, zárja szemeit az égnek?
    Naponta a Földön ki rendezi a képet?
    A millió csillag titkainak léte,
    fekete fátyolra kivarrt örök éke.
    Égi aranymezőn gyémánt szemek fénye,
    fekete lyukaknak a sötét rejtélye.
    Ébredő lelkeket elkápráztató fény.
    Az idő fogatán szaladó futó lény.
    Simogató meleg, andalitó mámor.
    Az éj sötétjében a rád törő Ámor.
    - Hol kezdődik az ég -?
    - és hol a földi lét - ?
    _ A felhőkben kivel vív csatát a zord ég -?
    A harmóniát megleli e lelkem?
    Vagy kárhozatra jutok, s porrá lesz a testem?
    A szerelmi vallomás egy megvalósult álom!
    Kézenfogva jár a vágy, bün e világon!
    Életet emésztő vágyban mécses lángok.
    A végtelen térből már semmit nem látok.
    A virág elhervadt, idő, út elfogyott.
    Délibáb elrepült, s tán Isten is elhagyott.
     
  16. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Űdvösség.

    Szerelem fészkel a karjaidban,
    gyönyör szakadékában lelkünk pihen,
    hogy az üdvüsség földi világában,
    e - csodás mindenség mienk legyen.
     
  17. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    A megtépázott idő.

    Tündértáncot lejt lelkünk
    a megálmodot világ aranyfényű tüzén.
    Jöjj hozzám közelébb.
    Az idő túllép felettünk és madárként röppen fel,
    mond!, hogy szeretsz, mond ezerszer el.
    Az elmúlt keserveinken rózsa virágzik,
    az alamizsnát rég szétszórtam én,
    s most itt állsz előttem az ut közepén.
    Az eltévedt világ tébolyában varázslat volt
    csupán az életünk,
    láncainkat rázva vánszorogva kerestük
    emlékeinkben szunnyadó hitünk.
    Lelkemet gyötörte hiányod, a kitaposott fényévek
    megfáradt útjain,
    most lágy fénnyel körbevéve ölelnek karjaim.
    Jöjj hozzám közelébb,
    és
    teremtsünk új világot magunknak! Te, meg én,
    itt, most, azonnal, a csend közepén.
    Nyissuk ki a végtelenbe suhanó jövőnek
    szárnykapuját.
    Hallgassuk együtt az élet csodálatosan szép
    zengő dalát.




     
  18. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Megfakult idő.

    Rózsalehelet szárnyain lebeg a tavasz,
    vidítja bájait kerteknek, mezőknek.
    Keblemnek néma vágyai
    bolyongva járják a hegytetőket.
    Az illatos ifjúságnak csokraiban
    hervadtan állnak a bánatok.
    A siető évek tovatűntek,
    most egyedül ébren álmodok.
    szívemnek kies tájain
    a csalogány dala zengedez.
    A boldogság messze jár tőlem
    keblem csak puszta rengeteg.
    Múlt és jelen lelkemben fészkel
    a holnapok fénye sem ragyog.
    Az élet színei megfakultak,
    mint az örökzöld dallamok.
     
  19. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Őszi kép.

    Naphajó fényében úszó égi tenger,
    felhővitorláson utazó szeptember.
    Ősz festette tájnak lobogó színei,
    Tengerparti homok női akt képei.
     
  20. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Fiatalságom Leoninusai.

    Fénylángú éjjek, Párizsi fények,
    Montmarte szépek, kecses szirének
    sikátor képek,bajadér ének,
    diadalívnek, Szajna vizének
    csillagos égnek, remegő szélnek,
    fiatal évek, szívemben égnek.
     

Megosztás