Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 2

Szivárvány

Viruló élet az, vagy égi tünemény,
Kék égen szivárvány, átívelő remény.
Szinpompás szalagja öleli a földet,
Hírdetve örömet, szerelmet, életet.

A csalfa színei, fenn a magas égen,
Szép tisztán lobognak a nappali fényben.
Természeti csoda, e földi tünemény,
Mennyei üzenet, egy szép tündér remény.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 3

Tokaji Márton verse:

Az évek újjá születése

Lassan leszálló sötét éjben,
az éveink romján újjá születünk.
Bújj hozzám, ne virrasz hiába,
Múltunkat feledve éljük jelenünk.

Tegnap még álmodtunk róla, ma
létező valóság, hogy együtt vagyunk.
Életünk kertjében gyümölcsöt
szedünk és egymás karjában álmodunk.

Nincs helye több szomorkodásnak,
oszd meg szívednek bánatát velem.
Hidd el megvigasztallak téged
és átölel szorosan a két kezem.

A szemünknek őszinte tiszta
fénye, minket örökre összeláncol.
Ne engedj el soha mellőled,
ebből a földi csodaszép világból.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 4

Tokaji Márton verse:

Az idő örökkévalósága

Amikor a holdsugár, beragyog életünkbe,
és felhőt kerget felénk az esti szél.
Szívünk egymásba kapaszkodik,
és nekünk mesél a csöndes éj.
Életünk rozsdás kapuja kitárul,
fiatalságunk nyújtja a kezét.
A mélabús csend, velünk együtt zengi
a Vénusz énekét.
Fátyol köntösét leveti a Hold,
fényben állva reszket a sötét.
A mozdúlatlan idő örökkévalósága,
hallgatja ezt az érzéki zenét.
A hasadó hajnal biborfénye,
bevilágítja az élet örömét.
Bízni és hinni kell a sorsban
elvesz tőlünk, de végül kárpótol mindenért.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 5

Tokaji Márton verse:

Érzelmeink

Amíg élünk, létezünk, szeretünk,
sírunk, veszítünkés
szenvedünk.
Kibogozni talán már nem lehet,
a sors által kuszált
életet.
Ég a szeretet, tűz a szenvedély,
lobog a vágy, hogy enyém
legyél.
Sokáig perzsel és él a varázs,
csak lassan lesz hamu a
parázs.
Életünk oly rövíd, ölelj, szeress!
Kitudja holnap velünk
mi lesz?
Remélem ismét veled ébredek,
Éljünk egymásért,
ameddig lehet.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 6

Tokaji Márton verse:

Tündérvilág

Búcsúzik az alkony, készíti az ágyát
bíbor napsugárból, a vágyak
pamlagát.
Sötét ég szemei, lassan nyiladoznak,
rajta milliónyi, csillagszemek
gyúlnak.
Ők a boldogságnak fürkészik a titkát,
Szívdobogásunknak, hallgatják a
hangját.
A sóhajok elől, felhők mögé bújnak,
a lelkünkkel együtt az égen
száguldnak.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 7

Tokaji Márton verse:

Összetartozás

Oszd meg velem a test és lélek szerelmét,
Juttass a mennyországba kedvesem.
Ne hagy élni hasztalan vágyakozásban,
Pokloknak útját ne járasd velem.

Emelj fel ismeretlen dimenzióba,
Mit nem érteni, csak érezni kell.
Lebegjünk együtt olyan régiókban,
Ami méltó hozzánk és felemel.

Az összetartozás végső menedékünk,
Nevezhetjük úgy, ahogy akarod.
Barátság, szeretet, szerelem, reményünk,
megérintett, s magával ragadott.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 8

Tokaji Márton verse:

Meditáció.

Csodát kívánni kevés,
érte mindig tenni kell.
A sors kinyújtott kezét,
soha nem engedni el.
Sóhajtásba símmitani a gyönyört
az idő érintetlen küszöbén,
mint arannyal átszőt kelmét
az életünk delén.
A búcsúzó szépséget megkóstolni,
a boldogságában fürdeni.
Érett asszonyok mosolyfátylát
olykor meglebbenteni.
Repülve a magas fellegekben
és újjá születni bűntelen.
Játszani , nevetni, élni a fényben
szüntelen.
A tűz lobogásában megsemmisülni
beteljesiteni létemet.
Keresztre feszítve és feltámadva,
ujjá teremteni az életet.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 9

Tokaji Márton verse:

Kedvesem!

Sajnos nem tudok ékes gyöngysort
fűzni szép nyakad köré,mert
szegény vagyok,de lélekben gazdag,
így vagyonom mindenkié.
Paraszt őseim birtokát elrabolta tőlem
a történelmi kor.
Koldusa vagyok a sorsnak, az idő
előttem lohol.
Hidd el nem számít a juss, a gazdagság
ha az ember igazán szeret.
Szerelmedért hajlandó vagyok zálogba
adni szívemet.
Boldogságnak az édes varázsa a lelkünk
mélyében él.
Kérlek, hogy rövid földi életünkben,
legyél csak az enyém.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 10

Tokaji Márton verse:

Ábrándozás

Lapozgatja az őszi szél a leveleket,
Semmi nem töri meg az ábrándozó csendet.
Hideg szél lengeti a színes fátylakat,
Magányom éleszti a régi szép álmokat.

A tündér szellők szárnyán hozzád elrepülök,
Fehér nyakad köré a gyöngyből láncot fűzök.
A múltamat keresem, mely régen tovaszállt,
Már tudom kedvesem, hogy te vagy a valóság.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 11

Tokaji Márton verse:

Szenvedély

Nem kérdezem én, hogy szeretsz-e,
Szívünk együtt lobogó máglyánk tüzén?
Bűneim alól felmentesz-e,
Szenvedélyünk édes mezején?
Tudom cipelünk nehéz terhet,
De amig mi ketten egyek vagyunk.
Életünk egy új létet nyerhet,
Ha egymás karjában álmodunk.

Battila · 2007 Szeptember 11

Kedves Barátom!
Ezekből a versekből és magadról kellene küldened, hogy be tudjalak mutatni a Délibáb újságba.Azt hiszem, hogy jó úton jársz, mert ez a költészet!

Üdv:
Barátod: Attila

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 12

Tokaji Márton verse:

A pillanat

Érzelmeinktől sosem kell félni.
A pillanatot nem lehet mérni,
semmire nem lehet elcserélni.
Annak varázsát át kell élni.
Várni és örökké remélni,
hagyni sorsunk percét visszatérni.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 13

Tokaji Márton verse:

Az ősz üzenete

Bekopogott a közelítő ősz szobámnak
ablakán.
Az örrökkévalóság ölelésében elmerült
a délután.
Fák sárguló lombját szellőzteti az enyhe
őszi szél.
Hallgatom, hogy zizeg a sok reszkető
levél.
Az ég alján lassan matat a csábos
alkonyfény.
Majd fekete fátyolra vetít
csillagképeket az éj
A szobában mellém telepszik,
elfoglalja helyét a sötét.
Árnyékok mozognak bent és kint szerteszét.
A csendre ráül a mélázó homály
az aranylámpa fénye megpihen
a szoba fehér falán.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 14

Tokaji Márton verse:

Változó világ

Míg a csend az éjben
kézenfogva
jár velem.
Mögöttem repül a szél
az őszi
levéltengeren.
Árnyékba bújnak a fák
a házak.
Sűrűsödő magányban
kúszik a fény.
Talán reggelre már emlékeim
is ködben állnak.
Itt van az ősz, és jő a tél.
A vágyak halovány hullámai úsznak,
a szívem doboló ütemén.
utazom, de nem tudom hová
a sors zötyögő szekerén.
Az idő kitágúl a végtelenbe,
s eltűnik benne mind, ami szép.
A földgolyó naponta fordul
és változik rajta a kép.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 15

Tokaji Márton verse:

Szilánkjaira hullik az élet

Vannak percek, órák, napok és
évek,
mikor darabjaira hullik az
élet.
Úgy érzed, hogy valami
bánt.
Mert az élet rózsakertjében nem
virít mindig a lélek
virág.
Tenyeredbe temetve arcod
omlik össze az álom
világ.
Lelked szárnyának súlya alatt
recseg a gyenge
ág.
Szíved fáj, sajog és érzed,
hogy szilánkjaira hullik az élet,
de
önmagadban is tetten éred
a
Vénuszi szerelem örök
dalát.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 16

Tokaji Márton verse:

Az emlék örök

Magaddal vittél mindenemet.
A gondolatomat, mit pókhálóként
szőttem köréd.
Szívemnek dobbanó ütemét,
mely véremet kergette feléd.
Lelkünk nyugalmának álmát,
mely a boldogságunkban lebegett.
Elvittél mindent tőlem!
Amit elvinni lehetett.
A mosolyodat, mi napsugárként melegít.
Szemednek csillogó varázsát,
mely bennünket felhevít.
Lelked húrjának remegését,
dobogó szíved melegét.
Bársonyos bőrödnek illatát,
szerelmünk lobogó tüzét.
Elvitted a nappalokat,
a madarak édes dalát.
A szívemben szunnyadó parázs
világítja be az éjszakát.
Elmentél tőlem messze, messze
de egy valami itt maradt.
az emlék bilincsnek kulcsa,
melynek elveszni nem szabad.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 17

Tokaji Márton verse:

Az élet tánca

Időbe szöktek az éveink,
a semmiség ölébe
a mindennapok.
Könnyű álmaink botladozva
járnak, hiába várjuk
a holnapot.
Kétszemed tükrében fürdetem a lelkem,
az élet színpadán csak veled
táncolok.
Kibomló hajadban bujtatom a testem,
és karjaid között ébren
álmodok.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 18

Tokaji Márton verse:

Minden múlandó

Születés a kezdet, elmúlás a vég.
A napsütés fényes, éjszaka sötét.

A kikelet virít, az ősz sepreget.
Nyáron minden terem, tél mindent befed.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 19

Tokaji Márton verse:

Loholó idő

Beleszédültünk a nyári éjszakában,
mint sötétbe a gyertya lángja,
Életünk elloholt egymás mellett,s
Te kételkedtél bennem én benned.
Ketten építettük a nyugtalanság várát,
pedig ha eljössz a boldogság vár rád.
Most homokórában gyűjtjük az időt,
mely soha nem folyik úgy, mint azelőtt.
Hányszor hallgattuk az éjszaka dalát,
érezve benne szívünk ritmusát.
Évek halmaza nyugszik válladon.
Jöjj kedves! Én szeretlek nagyon.

Tokaji Márton · 2007 Szeptember 20

Tokaji Márton verse:

Csendes éj

Mélabús sötétség ráborult a tájra,
Az esti harangszó oda ül párnámra.
Sóhajtozásában elszenderül a szél,
Ezüst fény csillog a reszkető tó vizén.

Elcsendesül minden, az éjnek tengerén,
Csalogánynak dala fájdalmat ébresztvén.
Álmomban átölel, egy angyalnak szárnya,
Hajnalig ott marad, hogy ne legyek árva.

Csillogó napfénye, betör a szobába,
Oly lágyan költöget, a fáknak hűs árnya.
Virágok illata, körülöttem lebeg,
Boldogan ébred az aki téged szeret.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák