Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 13.

  1. Nicola

    Nicola Állandó Tag

    Segítség költőknek, íróknak

    Kedves irodalmat művelő barátaim!

    Több évtizedes tanári gyakorlatom, irodalmi, írói tevékenységem tapasztalatai vezettek oda, hogy felajánljam segítségemet az írásművészet terén.

    Sok fórumon olvasom, hogy a kezdő - vagy már nem is olyan kezdő - író embereknek mennyi tanácstalansággal vegyes aggodalma, megmérettetésre való igénye, megjelentetéssel kapcsolatos információhiánya van. Igen gyakran a stílusuk, íráskészségük is kívánnivalót hagy maga után.

    Nos, ezeken a gondokon kívánok segíteni. Hamarosan induló ingyenes hírlevél-sorozatomban minden, a kezdőket érintő kérdéssel, főként pedig az íráskészség fejlesztésével, fejleszthetőségével, de a publikálással kapcsolatos ismeretek hozzáférhetőségével is foglalkozom.
    A hírlevél-sorozat röviden taglalja a Kreatív írásműhely c. tanfolyamom témáit, melyekben a hírlevélnél sokkal részletesebben foglalkozom mindezekkel. (Öt perc alatt többet tudok elmondani neked, mint ami beleférhet egy hírlevélbe.)

    Amennyiben érdeklődtök a fentiek iránt, küldjetek üzenetet az
    [email protected] email-címre, vagy ide a fórumra.

    "Az írás nem szakma, hanem életforma."

    Üdvözlettel
    Nicola
    [email protected]
    www.artcopy.extra.hu
     
  2. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Vigasz

    A lelked álmai visszajárnak,
    könnyel ne mosd, az emlékfánkat.
    A szíved ne gyötörje vágy,

    hisz holdfény ragyog az éjen át.
     
  3. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Idill

    Hallod, hogy susog a pálma ága,
    a mediterrán éjszakába'.
    Kísért a Hold és az éj,
    tenger zúg a hegy zenél.
    A boldogság fénye itt dereng,
    alakod csillagtűzben leng.
    Nekünk ez lesz a végzetünk,
    mert holnap külön de elmegyünk.
     
  4. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Képzelet szárnyán

    Forrás csobogásban, mily néma a táj.
    Álmaimban várlak, mert lelkem nagyon fáj.
    Egy régi dallam zeng szívem ütemén,
    képzeletben sokszor visszavárlak én.
    Könnyű őszi szélben, bárány fellegek.
    Téged látlak benne, de biztos tévedek.
    Nap aranyfényében szenvedély lobog.
    Csillagomnak tüze csak érted ragyog.

     
  5. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Merengés

    Emlékezzél reám, ha már messze jársz!
    Tudom hozzám vissza soha nem találsz.
    A múltról mesél minden, a tavasz ,nyár a tél,
    és csak rohan velünk az időszekér.
     
  6. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Bonyhád
    (elbeszélő költemény)

    Börzsönynek lábánál megpihen a dombság
    Völgység fővárosát, úgy hívják, hogy Bonyhád.
    Már a kelta korban éltek itt emberek,
    A török uralom nagy veszélyt jelentet.

    Ki tudja, hogy nevét, miről, kiről kapta,
    "Mocsaras vizes" táj, vagy családnév adta?
    A századok mentek, suhantak az évek,
    Mezőváros címét elvette az élet.

    Község és nagyközség, újra ismét város,
    Az öt városrésze, ma már nem is sáros.
    Mindig is sokszínű volt a lakossága,
    Magyar, német, rácok, így maradt a mára.

    Megfért egymás mellett, a sok felekezet,
    Saját templomában minden gyülekezet.
    Kúriák és házak, város templomai,
    Barokk, Klasszicista, copf stílust idézi.

    Vörösmarty Mihály a dolgát itt tette,
    Három fiút nevelt hazaszeretetre.
    Percel Mór tábornok e-város szülötte,
    A nemzet szívébe nevét bejegyezte.

    Kálvária dombja Percelék nyughelye,
    A hatos út az, mely elágazik szembe.
    "Vörösmarty Mihály Művelődés Háza"
    Előtte "Vass Albert mint szobor" vigyázza.

    Történelmi Próbát kiállta e-város
    Megmaradt fennmaradt, s utókorra vár most.
    Hogy tovább építse vigyázza a tájat,
    Hol a nagy elődök szellemei járnak.

     
  7. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Könnyű sóhaj

    Lépj felém egyet, én is
    feléd lépek.
    Nyújtsd ki a két kezed,
    átölellek téged.
    Ott állsz mozdulatlan, mit tegyek,
    hogy megértsd?
    Olvassza napsugár a szerelmünk
    jegét.
    Egy test és egy lélek realista
    vagyok.
    A pillanat közös, melyben lelkünk
    ragyog.
    A szó könnyű sóhaj, s elrepül a
    széllel.
    Az írás is elég a poklok
    tüzével.

     
  8. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Versvirág

    Behunyom szemem és látlak,
    Tudom, hogy vége a nyárnak.
    Égi fény már nem a miénk,
    A színes ősz süt csak felénk.

    Gondolatban átölellek,
    Áldott percek emlékeznek.
    Karácsony is múló marad,
    Ha a magány reánk szakad.
     
  9. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Lét az élet

    Létünk diadala lett az élet,
    Hol jártál kedves? Vártalak téged.
    A sors megírta a könyvét nekünk,
    Látod elszállt az élet felettünk!

     
  10. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Őszi kép

    Mily pompás a tájban a sok ezüst levél,
    Hallom, hogy rezgeti alkonyatkor a szél.
    Már a napok mérik szép őszben az éltem,
    Természet öleli most magához létem.

     
  11. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Álmok

    Ezüst csillagokból, hogyha csokrot kötnék,
    égi por fedné be lépteimnek helyét.
    A csillag szekéren száguldanék érted,
    mert már tudom kedves, mily rövid az élet.
     
  12. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Tűnődés

    Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.
    Vitorlás levelek tarka kis hajóján.
    Körém festette a természet e-képet.
    Elém varázsolva sok régi emléket.
    Fiatal éveim, hogy futottak tova?
    Életem derűjét elvesztettem sorra.
    Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.
    Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.
    Az idő elrepült, megvénült az ember,
    Nem kell már versenyre a nagy természettel.
    A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.
    Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

     
  13. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji (Taricska )Márton verse:

    Nomen est omen
    A név a végzet

    Viseltük nevünket az őshazában régen,
    A Kazár népek között büszkén és merészen.
    A három Kabar törzs hűségesküt téve,
    Árpád vezérrel jött a Kárpát medencébe.
    Az egyik törzsének a töredék ága,
    Le is telepedet Báránd falujába.
    Kiállva az idők nagy magyar próbáját,
    Tatár, Török, Osztrák megpróbáltatását.
    Ősi fészkünk ott volt a kis falucskába,
    Szépen gyarapodott a családfánk ága.
    Az ezernyolcszázas évek derekára,
    Tíz ágat számlálnak a nyilvántartásba.
    Évszázadokon át volt eleim lakhelye,
    Szépapám, nagyapám, apám szülőhelye.
    A TARICSKA név szállt apáról fiúra,
    Én is voltam e név ifjú hordozója.
    Változott a világ, a név is változott,
    Családunknak neve úgymond elkárhozott.
    A rendszer elvárta, hogy csengjen magyarul
    A TOKAJI név nem hangzik oly "vadul"
    Ennek eredetét nem kell magyarázni,
    Az üldözöttek közül így ki lehet szállni.
    Felmenői ágú családunknak nevét.
    Több százezerrel együtt, így szépen elvették.
    Szépen cseng mindkét név, mert mindkettő magyar.
    Ki mondja meg! Mi volt ebben a diadal?
    A TARICSKA nevünknek a TOKAJI ága.
    Él és öröklődik tovább e- hazába.
    Háboru és válság az új évszázadban,
    Szétszórta családfánk országban, világban.
    Három ág távozott ki az újvilágba,
    Nevünket hordozva kint Amerikába.
    A leszármazottak hirdetik magukat,
    Kutatják keresik a családfájukat.
    Bárhol él TARICSKA ebben a világban,
    Eleid itt éltek Báránd falujában.
    Rokon vér csörgedez mindnyájunk erében,
    TARICSKA - TOKAJI név tekintetében.

    A név a végzetünk! A végzet a nevünk,
    Magyarok Istene! Élünk és létezünk!

     
  14. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Székelyek

    A hun néptörzseknek egy keleti ága,
    Már Attila előtt bejött e hazába.
    Krisztus előtt hétszáz és ötszáztíz között,
    Kárpát medencébe szépen beköltözött.
    Székelyek itt éltek nagy hegyek ölében,
    A Kárpát és határhegyek védelmében.
    Régi fővárosuk Buda helyén állott.
    Sicambria néven épült és virágzott.
    Attila jöttével a Székely testvérek,
    Bántódások nélkül élik életüket.
    Legrangosabb nép volt itt a magyar honban,
    Határait védte már abban a korban.
    Honfoglaló Árpád vezér elé mentek,
    Egységét hirdetve a magyar nemzetnek.
    Az osztozkodásnál Erdély szép vidéke,
    Székelyeknek jutva lett az osztályrésze.
    Évszázadokon át függetlenségben élt,
    Bátor honfoglaló nagy Székely nemzetség.
    Őrizve hazánknak keleti határát,
    Vigyázva a hon és népünk biztonságát.
    Annyi harc és ármány, gyász Trianon óta,
    A Székely Himnusz zeng, fájdalomról szólv
    a.
     
  15. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Cívis cívitatis Debreceniensis
    Debrecen város polgára

    Különös törvények uralták e rendet,
    a privilégium itt előnyt nem nyert, szenved'!
    Halandó vagy te is e- városnak szülötte,
    A cívis kurázsit alku jellemezte!
    Törzsökös lakosok "cívis esküt" tettek.
    Igazolásául oklevelet nyertek.
    Külváros lakóit kiközösítették,
    a választójogot ők tőlük elvették.
    Lássunk még példákat e különös rendre.
    Lantunknak húrjait kicsit megpengetve.
    Szinte hihetetlen de százharminchat évig.

    Kevés szülött jut el a "Díszpolgár Címig".
    Kaptak miniszterek, osztrák hű grófok, bárók,
    papok, katonák, vármegyekormányzók.
    Miniszterelnökök és orosz megszállók,

    pedig nem voltak ők Debrecenbe járók.
    Az előny nagy erény! Az "Uram- bátyám" korban,
    amely, itt élt velünk a városi porban.
    Más város! Örült ha volt egy katonája.
    Arról nem beszélve, ha író deákja.
    Költője, írója a magyar nemzetnek.
    Büszkén adták neki a "Díszpolgár Címet".
    A Cívis város fia nem volt méltó reája,
    hiába volt költő, vagy vitéz katonája.
    Nem becsülték sokra "Tollnok, Istenadta",
    van belőlük elég a kollégiumba'!
    "Részeges, mihaszna, semmittevő népség"

    hogy lenne "Díszpolgár"? Az lenne a vétség!
    Változott e szellem?! Debrecenünk felett,

    ha másutt elismernek, tán megbecsült lehetsz!
    Az előző rend több,- jött - őrszem poétája.
    Parnasszusnak hegyét már többször megmászta.
    Bástyáit bevenni nem engedik soha.
    Úgy érzik értük szól Rákóczi harangja.
    Sarló és kalapács, érdemrend, kokárda.
    Új szelek nem fújnak a magyar hazába.

    A múzsák asztalánál! Teneked! Nincs helyed!
    A babérfa alá oda sem engednek!
    Egymást becézgetve, címet osztogatnak,
    a város falai közt, híven uralkodnak,
    hogy az alkotásuk mennyire lesz népi?
    Szép-írott könyvüket kapkodás nem éri.

    Mint Horger Antal úr vigyázzák a rendet,
    A "Társaságukba" biztos be nem vesznek.
    József Attila itt ma, csak amatőr lehetne,
    mivel nem tudott szert tenni a tudós süvegre.
    "S mégis mint magyarnak számkivetve,
    lelkem sikoltva megriad-
    édes Hazám fogadj szívedbe,
    hadd legyek hűséges fiad!"

    Az idő elrepül, s jön az új nemzedék,
    kik méltóképp emelik e város hírnevét.

    Az utókor majd ítél, de még most kitudja?
    Ki lesz ki elfeled, s kit emel magasba!



     
  16. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Ha elmész

    Ha elmész kedves, bennem élsz tovább
    a sors mi összeköt hidd el nem
    varázs.
    Az út göröngyös, de fel ne add
    ne menj el még csak add
    magad!
    Ölelj szorosan és szeress nagyon
    a szívemet én csak neked
    adom.
    Mi köt hozzám, már nem is tudom
    ha elmész kedves, a múltam
    vállalom
    .
     
  17. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Az elveszettek!

    Árpád pedig útját, nyugat felé vette,
    Attila országát, jussát megszerezze.
    Voltak olyan törzsek, akik nem követték,
    Külön úton járva az álmot kergették.

    Nem csatlakoztak, sőt le is maradoztak,
    Új hazát keresve tovább vándoroltak,
    Le telepedtek a Kaukázus részén,
    Kuma és a Terek folyóknak vidékén.

    Kummagyariának nevezték a hazát,
    Keresztyén hitüket hűen megtartották.
    János pápa bullát intézet hozzájuk,
    Melyben megnevezi Jeretyán királyuk.

    Madzsar volt a neve a szép fővárosnak,
    Több nemzet fiai békességben laktak.
    Két nagy Kán harcában, rossz oldalra álltak,
    Áldozatul estek Timur bosszújának.

    Egyezer háromszázkilencvenhat évben,
    Madzsar mint főváros eltűnt a térképen.
    Évszázadokon át széthordták köveit,
    Elveszett a nemzet hiába keresik.

    A töredék népnek megmaradó ága,
    Vész a történelem emésztő poklába.
    Addig a világon két Magyarország volt,
    Egyiket a mongol földbe tiport, gázolt.

    Hogy Jeretyán való "ÉLŐ RÁ" létezett,
    A Krím félszigeten sírkőre vésetett.
    Csak nyelvi emlékek maradtak fenn tőlük,
    "Kicsike" és "Bárány" őrzi jelenlétük.

    *
    Volga jobb partján állt "Magna Hungaria"
    Julianus barát szerint az őshaza.
    Mongol -tatár hordák írtották a népet
    Az ott maradt magyar törzsi töredéket.

    *
    Moldovába mentek a Csángó magyarok,
    Az idő folyamán számuk egyre fogyott.
    Múlt század közepén, hetvenezren voltak,
    Mutatóba maradt csak az utókornak.

    *
    Ploesti vidékén is laktak magyarok,
    Helységnév őrzi, mely általuk volt lakott.
    Magyar Hona, Helye, Buda és a többi.
    Ősi nép elveszett ma kár is keresni.

    Megsemmisül, elvész az a néptöredék,
    Amely külön úton járja az életét.
    A nemzet számára elveszetté válik,
    Az olvasztó tégelyben ezerfelé málik.
    "ÉLŐ RÁ"= Király és egyben katolikus főpap
    Jele = Két kancsó
     
  18. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Magányban

    Nappal és éjjel hűs alkonyon,
    Voltunk ifijak egykoron.
    Sütött ránk fényes napsugár,
    A Hold az égen már lopva jár.
    Takarónk bársony és fekete,
    Üstökös száguld felette.
    Elmúlt a nyárnak aranya,
    Dér ült fekete hajamra.
    Lassan eltelik életünk,
    Lehet, hogy holnap elmegyünk?!
    Magányban ül a fájdalom,
    Ma a régmúltról álmodom.
     
    carly kedveli ezt.
  19. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse:

    Magasság és mélység.

    A csendben a lélek pihen, szárnyal,
    mert az maga a
    végtelen,

    Alkotó "Én" , érzelem,melyben
    kiteljesedik
    az élet az ének az
    értelem.
    A szívben szunnyad és átölel,
    simogat oly
    édesen.
    Röpülj messzire, s ne sírj
    a csendben
    kedvesem.


     
  20. Tokaji Márton

    Tokaji Márton Állandó Tag

    Tokaji Márton verse.

    "Az Óperenciás tenger"

    Nem csak dajka mese volt ez a történet,
    Az Óperenciás tenger valóban létezett!
    Szép volt a gyermekkor, az a sok - sok mese,
    Mikor lefeküdtünk az anyánk elkezdte.
    Járt a képzeletünk óriások földjén,
    Az Óperenciás tenger gyönyörű vidékén.
    Túrta a kismalac orrával a földet,
    Nem régen tudtam meg, hogy e tenger létezett.
    A magyar nép őrizte az emlékezetében,
    Máig is hirdeti a gyermek mesékben.
    A világhírű Helmut De Terra leírta,
    "Az Óperenciás létezett nincs vita".
    Kasmírnak hegyei övezték partjait,
    Az ott élők "Ó-Bérci" névvel illetik.
    Földrengés, hegyomlás- nak a következtébe',
    Kiszáradt és megszűnt félmillió éve.
    Ma üres tófenék jelzi az emlékét,
    Kolostori írás bizonyítja létét.
    Tizenháromezer nemzedékünkön át,
    Őrizik emlékét mítoszok, legendák.
    Ma egyetlen nép sem emlékezik rája,
    Hogy a világunknak volt Óperenciása.
    Az ősi magyar nép nem felejti soha,
    Annak történetét gyermekére hagyja.

    Óperenciás( Ó-Bérci, Ó-Berence) tenger

     

Megosztás