T
TH6777
Vendég
Köszönet, hogy átgondoltad, és leírtad, te hogyan látod.
Csak pár viszontgondolat:
1. Én is nagyon gyerekpárti vagyok, férfiként "tyúkanyó génekkel".
A gyerekek persze, hogy sérülnek. Elkerülhetetlen, de talán csökkenthető. Gyermekpszichológus által javasolt legfontosabb dolgok:
- MEG KELL MONDANI (többször is) a gyereknek, hogy nem az ő hibájából következett be a válás!! Ez nekünk triviális, de a gyerekben a legnagyobb kárt az a BIZTOSAN KIALAKULÓ tévhit tudja okozni, hogy miatta van az egész!!!
- A gyereket biztosítani kell SZÓVAL, ÖLELÉSSEL TETTEKKEL, hogy ugyanúgy szeretjük, mint eddig.
- A gyerekkel DÖNTÉSEKET kell közölni, részletekbe menően, hogyan fogunk élni ezután. A tiszta, betartott szabályok jelentik a számára a biztonságot, és nem az együtt élő szülők.
- A gyerek jelenlétében a konfliktusaink kezelésénél meg kell őrizni a nyugalmunkat. A gyerek nem azt fogja fel, miről beszélsz, hanem, hogy milyen hangulatban vagy. (tizenévesekre IS igaz!). Ha nyugodt vagy, ő is nyugodt, ha dühöngsz, fél. Ha bizonytalan vagy, fél. Egy világégésen is átviheted a gyerekedet nagyobb károsodás nélkül, ha azt az érzést tudod benne kelteni, hogy ura vagy a helyzetnek.
Én egyébként úgy érzem, hogy a különköltözésem óta a gyerekeimmel sokkal bennsőségesebb lett a kapcsolatom. Kevesebb időt töltünk együtt, de sokkal tartalmasabban. Még mikor együtt éltünk, többnyire csak együtt punnyadtunk.
Mikor együtt éltünk, a volt feleségem alig foglalkozott velük, mióta külön vagyunk ő is rendszeresen aktívan velük van.
Hülyén hangzik, de valamilyen szempontból most jobb a gyerekeinknek.
2. Hogy példát akartam mutatni nekik, az többféleképpen is értelmezhető. Igen, abból a szempontból is példát szeretnék mutatni nekik, hogy ha valami nem jó, merjenek akár nagyot is lépni. Statisztikák bizonyítják, hogy az elvált szülők gyerekei közül többen elválnak. Ez első hallásra nagyon szomorúan hangzik, de jobban belegondolva: nem lehet, hogy az elvált szülők gyerekei el MERNEK válni egy ugyanolyan rossz házasságban, mint amelyikben a nem elvált szülők gyerekei az életük végéig szenvednek???
3. Egy darabig erős az ember, azt hiszi, bármeddig bírja, de aztán egyre fáradtabb lesz. Ez az, amit nem lehet egy hétvégén kipihenni, csak realizálod hónapról hónapra, hogy egyre többet hibázol, egyre kevesebbet bírsz. És akkor van az, hogy kezdenek borulni az alapelvek, meg a régi elhatározások, meg jön, hogy nem ismerek magamra, én nem ez vagyok. És persze itt nem értik a "barátok" meg senki, hogy miért nem tartod be a társadalmilag annyira evidens szabályokat.
Így bomlik fel egy "örök életre" kötött házasság is, persze, hogy komolyan gondoljuk az esküt:"BÁRMI lesz, veled maradok". De nincs olyan erős elhatározás, amit ne lehetne idővel felőrölni.
Marad a végtelen fáradtság. Ha van valakinek módszere, hogy lehet ebből kijönni, várom a segítséget magán mailban.
4. Persze, hogy van érzelem most is a volt feleségem és köztem!!! Oda-vissza is, és nem is egyszerűek!!!
Ami a lényeg, hogy nem a szeretet dominál az biztos. Én érzek nagy adag lelkiismeretfurdalást, és felelősségérzetet, ő érez sértett önérzetet, meg még ki tudja mit!
Nem is szeretném, ha valaha közömbösek lennénk egymás iránt, közös gyerekeink vannak, közös unokáink lesznek, van egy csomó közös problémánk.
Én ezt a kapcsolatot nem megszűntetni szeretném, hanem normalizálni. De nem megy sehogy sem.
Én a mostani páromban megtaláltam a társamat, férfi-női kapcsolatra nem vágyom a volt feleségemmel. De ez nem zárja ki, hogy összefogjunk, ha kell, vagy hogy jót akarjunk egymásnak. Nem zárja ki, hogy a volt feleségemmel "szövetségesek", szülői partnerek, vagy akár barátok lehetnénk.
Miért nem megy ez? Én úgy érzem, rajtam nem múlik. Igen, amit tettem, és adtam, önként tettem és adtam, de azzal a szándékkal, hogy jót tegyek, és jót kapjak érte. Nem kaptam meg. Sajnos, ott tartok, hogy nincs kedvem többet adni, de érzem, hogy ez mindenkinek rosszabb lesz.
Valami ötlet??
Még egyszer köszönöm az érdemi válaszodat. Stabil vagyok. (még...)
végül is egyetértek az itt leirtak alapján Veled és a véleményeddel...Te ezeket igy érzed...vannak vegyes érzelmek és persze a lényeg...a céljaid és az irány elveid...
azt talán csak hozzá fűzném a Gyerekek témához...,hogy semmilyen körülmények között nem szabad egy Gyereket hülyének (már bocs) és valami alsóbrendű "lénynek" venni és kezelni!
EMBER .....és van lelki-érzelmi világa.... ami miatt már tudatosan képes ezek "kezelésére" és egyben az élményeinek tárolására...
talán a legnagyobb problémák egyike a Gyerekeknél....inkább a szándékos félrevezetés....a másik mocskolása és annak bizonyitgatása...probálkozás a Gyerek befolyásolására...téve ezt a magunk pártjára állitás miatt....no ezek a leggusztustalanabb dolgok...és sajnos nagyon elenyésző azon elvállt kapcsolatok hányada...ahol ezek kimaradnak....
sztem is szükséges és sok kitartást...,de öszinteséget igényel ama nevelési periodus...amikor is megkell probálni az értelmi szintjüknek megfelelően mindent elmondani szépitések nélkül...,mint azt is hogy igen is bármikor ha szükséges...kitudjanak állni önmagukért....az igazukért...és képesek legyenek lépni-változtatni bármibe amikor ugy érzik....
no és más....az a baj hogy sok ember azzal foglalkozik amivel nem igen kellene...az az nem tudják igazából helyre rakni önmagukat.... és elég sok energiát pazarolnak a másoknak való megfelelésre...itt ugye Te is emlitettél felületesen egyet....a társadalmit....no a döntés mindenki saját kezébe van...még egy válást illetve kapcsolat megromlást illetően is....baromiul nem a társadalom demagog normativáinak....a szomszédéknak....a tágabb családnak-barátoknak stb...kell megfelelni...oszt az ő kényük kedvük és szimpi szerint intéznünk a saját dolgainkat....
feleljek meg elsőre önmagamnak...utána szép sorjába azoknak akik igazából fontosak nekünk....és ez se csak elvárás elven....vagy teszek valamit,vagy nem...de azt önmagam szántából és saját akaratomból....
sztem oly felesleges bárkinek is vádolnia önmagát...vagy lelkiismeret furdalásal küzdenie...amikor ott volt a helyzet...a kapcsolat és mindenhez kell két ember...no akkor kellett volna mindenkinek önmagába szálldigálni.... és frissibe a konfliktusokat oly szinten kezelni...,hogy ha válás is lészen....senkibe ne merüljön fel az önmarcangolás....a lelkiismeret furdalása....
Te se tedd ezt...hisz vannak sokkal fontosabb és hasznos teendőid a szereteidet nézve csak szűkebb környezetedben...és mint irtam is már...maradj az és olyan aki most is vagy...a saját gondolataidnak és céljaidnak...no meg az érzelmeidnek adj szabad utat...
no ennyit a magam részéről....