Versek, idézetek...

doc333

Állandó Tag
Állandó Tag
A macska megszólítása



Sokféle macska él, igaz,
de véleményem róluk az,
hogy ha jellemük titka húz,
tolmács nélkül is boldogulsz.
Tudhatnád, a macska olyan,
akár magad vagy jómagam
vagy mint a többi emberek:
ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
ez okosabb, az ostobább,
van, aki rossz, van, aki jó -
de mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
nevük, lakcímük is akad;
de még hátra a nagy titok,
s ez:



A macskát hogy szólítod?



Tanácsom első mondata
így szól: A MACSKA NEM KUTYA:



A kutya harcol néhanap,
gyakran ugat, ritkán harap,
de egészében s általán
jámbor léleknek mondanám.
Nem a vérebre gondolok,
és mások a komondorok,
ám a kutya, a köznapi,
szeret bohócot játszani,
túl büszkén éppen nem feszít,
inkább méltóságból veszít.
Rászedni szinte semmiség,
vakard csak állát, fültövét,
paskold hátát, adass pacsit,
már kattog, ugrik, mint a csík.
Nem afféle rátarti princ -
lohol, ha füttyentesz, ha intsz.



Ismét mondom, de becsszavamra:
a kutya kutya - A MACSKA MACSKA.



Macskáknál, mondják, egy a fő:
Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
szólítsd csak meg, azt mondom én,
de tudd: nem utál semmi mást
úgy, mint a bizalmaskodást.
Meghajlok, kalapom lekapva,
s így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!
De ha a szomszéd macska ő, s
látásból régen ismerős,
és most látogatóba jön,
JÖSZTE MACSKA! - üdvözölöm.
Bár tudom, neve Jeromos,
így hívnom még nem ildomos.
Nem ereszkedik le odáig,
hogy barátul fogadna bárkit,
amíg csak mély hódolatod
némi jelét nem mutatod:
egy tál tejszínt, de kaviár
is megteszi vagy libamáj,
sült virsli vagy sonkás rolád -
el kell találnod gusztusát.
(Van egy macska, azzal mulat,
hogy nem eszik, csakis nyulat,
s mancsáról - mert ez ritka koszt -
lenyal minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod mutatni kell:
a macska joggal várja el.
S végül, ha nem sajnálsz időt,
más NÉVEN szólíthatod őt.



Nos, itt van itt, és ott van ott -
a macskát így szólíthatod!

T.S.Eliot

Tótfalusi István fordítása
 

Hurlyburly

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy,
ami akartam lenni, régen, egykor,
most az te vagy.

Igaz, egész,
mely önnön-magát bátran koronázza
s az éjbe néz.

Azt hittem én,
gőgös és hervadó virág leszek csak,
szép és szegény.

Bús szemű bölcs
itt állok, ember, karomon a gyermek,
a lágy gyümölcs.

A kar, a kar,
egy ember ága, lombos és gyümölcsös,
mit is akar?

A sors vagyok,
a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon,
és ami vágyam itt-ott megmaradt még,
eléd rakom.

Arany-idő,
vigasztaló, mosollyal szomorító,
kibékítő.

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.​
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
József Attila

</PRE>[Töredékek]


(Arcodon könnyed ott ragadt...)


Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz, velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél

az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér


----
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Kétszáz lépcső

Kántor Péter

Kétszáz lépcső

Ütik-verik a falat,
omlik le a vakolat,
kilátszik a vörös tégla alóla,

Bevakolják, átfestik,
rákerül egy új festék,
ki emlékszik már a régi lakóra?

Kétszáz lépcső föl és le
a fejembe bevésve,
kétszáz lépcső meg egy barna fakorlát,

Visszamennék - mennék-e?
emlékszem az egészre:
kétszáz lépcső meg egy barna fakorlát.
Gesztenyefa levelén

Három napig szaladtunk,
szaladt a föld alattunk,
negyednapra menedéket
találtunk.

Gesztenyefa levelén
ketten ülünk, te meg én,
nem volt, nem lesz soha különb
lakásunk!

Három napig te meg én
gesztenyefa levelén
egymás mellett, egymásnak dől
a vállunk.

Negyednapra beborul,
a nap feje lekonyul,
isten veled, gyönyörűszép
lakásunk!
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Őszre fordul

Kántor Péter
Őszre fordul

Őszre fordul, alacsonyan
repülnek a fecskék.
Hűvösödnek, rövidülnek
a tóparti esték.

Kiülünk egy piros padra
bámészkodni hosszan.
Nem is tudom, jóban vagyunk
te meg én, vagy rosszban?

Hogyha éppen jóban vagyunk,
akkor jól van éppen.
Ha meg éppen rosszban vagyunk,
béküljünk ki szépen.

Őszre fordul, hűvösödnek
a tóparti esték.
Hosszú útra készülődnek,
röpködnek a fecskék.
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter
Körúti szél

A Nagykörúton
szalad a szél,
bárki beszél, ő
belebeszél,

Belepofázik,
belemorog,
belenevetgél,
belezokog,

Belehuhog vagy
beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,

Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,

Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,

Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,

Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Tizennyolcas villamoson

Kántor Péter
Tizennyolcas villamoson

Tizennyolcas villamoson
kesergek,
alig kapok levegőt,
jó, ha fejbe nem vernek.

Kanyarog a villamos,
viháncolnak a lányok.
Mit vihogtok? Mitől piros a szátok?

Kanyarog a villamos,
viháncolnak a lányok.
Mit vihogtok? A Körtéren leszállok.

*

Tizennyolcas villamoson
hull a hó,
betakarja a vállam
vastag fehér takaró.

Betakarja a vállam,
befödi a hajamat,
azt akarja, felejtsem el magamat.

Vastag fehér takaró,
pörgetem a szavakat,
kihez kössem, mihez kössem magamat?
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Hétfő, kedd, szerda

Kántor Péter
Hétfő, kedd, szerda

Hétfő, kedd, szerda,
szalad a Helga,
rohan a Helga.

Egy kis útbontás,
egy öltöny kockás,
köszön a postás.

Fűszeres, trafik,
virágbolt van itt,
Helga itt lakik.

Fut minden reggel,
kezében cekker,
Helga, ne ess el!

Kocsi lefékez,
kap a fejéhez,
de csúf kerék ez!

Repülőgép száll,
kóbor szél kószál,
fuss, Helga, fussál!

Most fordul jobbra,
most fordul balra,
lendül a karja.

Rohan a Helga,
szalad a Helga,
hétfő, kedd, szerda...
 

anya10

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre

ÉLNI, MÍG ÉLÜNK


Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
 

Oriana

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdők könyve/ részlet
…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka,nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból,hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”/Wass Albert/
 

Mary70

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszöntelek benneteket szeretném kérni egy olyan ballagási idézetet amelybe egybe köszönetet is tud mondani a nagyszülőknek hisz ők neveltek a vakációkba fel.Hálás köszönet érte.Maresz
 

kisatom

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudja esetleg valaki, hogy van-e magyar fordítása Gerard Manley Hopkins: Spring and Fall, to a Young Child c. művének?
Sajnos csak antikváriumban lehet beszerezni verses köteteit, de ez az egy vers nagyon érdekelne, a Margaret c. film fordításához kellene.
Előre is nagyon köszönöm a segítséget!
 

Turul2

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=1]Wass Albert:[/h] [h=1]Üzenet haza[/h] Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre:
[h=3]A TISZA-PARTON[/h]

<tbody>
</tbody>
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre:
A TISZA-PARTON

<tbody>
</tbody>
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre ismét, Góg és Magóg fia vagyok én
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti Miklós - TöredékÂŤ Vissza
ÂŤ Előző | Következő Âť

<tbody>
</tbody>


1588-Radnoti-Miklos-Toredek-180x180.jpg



Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrü méregoldat.

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, --
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.


 

kovacs0

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=1]Karinthy Frigyes:[/h] [h=1]Előszó[/h]
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.
 
Sík Sándor- Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.​
Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.​
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.​
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, – hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!​
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!​
Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.

 
Oldal tetejére