Versek, idézetek...

József Attila: NAGYON FÁJ
meghallgathatod a Zene topicban!​

​

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)​

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.​

1936. október-november​

meghallgathatod a Zene topicban!​

Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.
Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.
Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.
Nem lehet soha nem igaz szavad -
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.
1935. augusztus 6.​

​

Petőfi Sándor: Ítélet című versét hallgasd meg a a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

​

"A történeteket lapozám s végére jutottam, ​

És mi az emberiség története? vérfolyam, amely ​

Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, ​

És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig. ​

Azt ne higgyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése ​

A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében. ​

Vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója." ​

​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]2[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az élet értékéről[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT]​

<TABLE width="94%" align=center><TBODY><TR><TD colSpan=3 height=60></TD></TR><TR><TD colSpan=3>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Reményik Sándor: [/FONT]

</TD></TR><TR><TD width="10%">

</TD><TD width="90%" colSpan=2>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A szőnyeg visszája [/FONT]


</TD></TR><TR><TD colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE width="94%" align=center><TBODY><TR><TD width="90%">


</TD><TD width="10%"></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE width="94%" align=center><TBODY><TR><TD vAlign=top width="16%">[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]


</TD><TD vAlign=top width="84%">[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Kétségbe esem sokszor én is [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A világon és magamon, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Gondolva, aki ilyet alkotott: [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Őrülten alkotott s vakon. [/FONT]


[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]De aztán balzsamként megenyhít [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Egy drága Testvér halk szava, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ki, míg itt járt, föld angyala volt, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]S most már a mennynek angyala: [/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"A világ Isten-szőtte szőnyeg, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mi csak visszáját látjuk itt, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És néha - legszebb perceinkben - [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A színéből is - - valamit[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]." [/FONT]


</TD></TR></TBODY></TABLE>​

Ady: F. Villon
Orleansi Máriát dícsérő ének


(Le dit de Mariie d'Orleans)
"jam nova progenies coelo demittitur alto..."

Ó, boldogul fogant kis ág
Nem volt meddő a szent ima
Felséges liliomvirág,
Nekünk adott Isten Fia!
0, Áldott nevű Mária
Irgalmasságnak kútfeje!
Be jó szemünknek látnia,
Hogy béke száll a födre le!

A gazdagoknak: béke vagy;
A szegényeknek: oltalom;
A hamisoknak réme vagy,
Te újon sarjadt hatalom!
Hittel hiszem és jól tudom
Anyádnak méhe bűntelen
Fogant s viselt sok hónapon
0, földre szállott Kegyelem!
Hit és szerelem ihlete
Caesari ágyékon fogant,
Istennek keze-mive, Te!
Közel s távol, fent és alant
Téged dicsér ezernyi hang,
Mert viszály dúlna nélküled;
És téged áld seregnyi rab,
Mert megnyitod bilincsüket.​

Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papíros szendereg.
​

​

Dsida Jenő
A SÖTÉTSÉG VERSE

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrű lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát. ​

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.


Hallgass Babits verseket a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!​