Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)
- Thread starter Rozsaszirom
- Start date
idő...,vers...,ütemérték...
Mérték
Mi mérték az érték,
mert érték a mérték.
Miért mérték?Érték!
Érték mi a mérték?
Mi érték...,mi érték...
a mérték...,a mérték...
mert érték a mérték,
mi az érték...,mérték!
Mi érték...,mi érték...
a mérték...,a mérték...
...............
Mérték
Mi mérték az érték,
mert érték a mérték.
Miért mérték?Érték!
Érték mi a mérték?
Mi érték...,mi érték...
a mérték...,a mérték...
mert érték a mérték,
mi az érték...,mérték!
Mi érték...,mi érték...
a mérték...,a mérték...
...............
HALDOKLIK A NAGYMAMÁM
Haldoklik a nagymamám,
Könny áztatja arcom,
Összeszorul a torkom,
Elfullad a hangom
Azt mondták még vár valakit,
Azért nem tud menni,
Azért nem tud fáradt szíve
Végleg megpihenni
Elindultam összetörten
Lelkemben mély sebek
Úristen, hát én kellek még -
Nyugodt hogyan legyek?
Én voltam az életének
Első unokája,
Lényemnek ő anyja is volt,
Nemcsak nagymamája
Kiskoromban nevelgetett
Minden erejével,
Ha úgy kellett, óvott, védett
Mind a két kezével
Nehéz sorsát, majd' száz évét
Emelt fővel járta,
S nótázta hogy "Erdő szélén
nagy a zsivaj lárma..."
Most elfogyva kis csontvázként
Itt fekszik előttem,
Alig merem felkölteni:
-Mamikám! Megjöttem!
Rám emelte megfakult, de
Mégis tiszta kék szemét,
Perceken át megdermedve
Bámultam az íriszét
Kitágult a pupillája
Fejét felém fordítva,
Fájdalmamban könyörögtem
Némán, mégis ordítva:
- Mamikám, hát ki vagyok én?
Mondja már ki a nevem!-
Kicsi fejét simogattam,
S ő szorította a kezem.
Aztán csöndben "beszélgettünk",
Szavak nélkül, sokáig -
Még eldúdoltam régi dalát...
És zokogtam hazáig.
Haldoklik a nagymamám,
Könny áztatja arcom,
Összeszorul a torkom,
Elfullad a hangom
Azt mondták még vár valakit,
Azért nem tud menni,
Azért nem tud fáradt szíve
Végleg megpihenni
Elindultam összetörten
Lelkemben mély sebek
Úristen, hát én kellek még -
Nyugodt hogyan legyek?
Én voltam az életének
Első unokája,
Lényemnek ő anyja is volt,
Nemcsak nagymamája
Kiskoromban nevelgetett
Minden erejével,
Ha úgy kellett, óvott, védett
Mind a két kezével
Nehéz sorsát, majd' száz évét
Emelt fővel járta,
S nótázta hogy "Erdő szélén
nagy a zsivaj lárma..."
Most elfogyva kis csontvázként
Itt fekszik előttem,
Alig merem felkölteni:
-Mamikám! Megjöttem!
Rám emelte megfakult, de
Mégis tiszta kék szemét,
Perceken át megdermedve
Bámultam az íriszét
Kitágult a pupillája
Fejét felém fordítva,
Fájdalmamban könyörögtem
Némán, mégis ordítva:
- Mamikám, hát ki vagyok én?
Mondja már ki a nevem!-
Kicsi fejét simogattam,
S ő szorította a kezem.
Aztán csöndben "beszélgettünk",
Szavak nélkül, sokáig -
Még eldúdoltam régi dalát...
És zokogtam hazáig.
NE TÖRD ÖSSZE!
Porcelán.
Képlékeny kaolin.
Olyan min a lány.
Ha hevíted, lágy és puha
Mint a rásimuló ruha.
Ha megégeted,
Kemény lesz, mint a kő,
S ha törik,
Sebezhető apró morzsa
Lesz a nő.
Csigaház.
Benne egy árva lakó.
Hátán cipeli egész
Életét, s mindazt,
Mi bele való.
Féltve őrzi
Papírhéjú jelenét,
Mindaddig míg gyilkos
Bakancs álmaiba
Belelép.
Prédára várva
Dög szaga száll a szélben
Kiterülve fekszik a gyepen,
Keselyűk köröznek fölében
alkalomra várva lelkesen.
Még ver a szíve halk,
ütemesen,
minden dobbanás egy dallam,
mely az élet dalát írja csendesen.
Egy farkasfalka tépte szét
és hagyta e-helyen,
éles körmüket húsába vájva,
ordítva fertelmesen.
És a falka lecsap újra
Áldozat van a szinen,
s a keselyűk boldogan gyűlnek,
lakoma lesz a gyepen.
Dög szaga száll a szélben
Kiterülve fekszik a gyepen,
Keselyűk köröznek fölében
alkalomra várva lelkesen.
Még ver a szíve halk,
ütemesen,
minden dobbanás egy dallam,
mely az élet dalát írja csendesen.
Egy farkasfalka tépte szét
és hagyta e-helyen,
éles körmüket húsába vájva,
ordítva fertelmesen.
És a falka lecsap újra
Áldozat van a szinen,
s a keselyűk boldogan gyűlnek,
lakoma lesz a gyepen.
Bracs szigeti emlék
Könnyű puha párában
bújik a csend, álmosan mereng.
Kaktusz virágok pilláikat bontják,
szemükből hajnal gyöngye pereg.
bújik a csend, álmosan mereng.
Kaktusz virágok pilláikat bontják,
szemükből hajnal gyöngye pereg.
Szoknyájukat lebbenti a szellő,
Fentről ámulják az úszó fellegek.
Zizzenő lombok, s a morajló tenger muzsikája
suhan át az ébredő fényeken.
Fentről ámulják az úszó fellegek.
Zizzenő lombok, s a morajló tenger muzsikája
suhan át az ébredő fényeken.
Gyöngéden öleli még az álom,
feledve mindent, köztetek sétálok.
Harmattollú sirályok civódnak
a tegnap hullt morzsáin.
feledve mindent, köztetek sétálok.
Harmattollú sirályok civódnak
a tegnap hullt morzsáin.
A pillanat megállt, ujjaim
előbb a hajamba túrtak,
most vázlatfüzetem telítik rohanva
tollam alatt a fák és a tenger.
előbb a hajamba túrtak,
most vázlatfüzetem telítik rohanva
tollam alatt a fák és a tenger.
Dal fakad bennem, varázslatos ének,
most csak enyém a sziget, emlékemben marad.
Fenyők, cédrusok, citrom és narancsfák alatt,
feléledő remény a szépség bűvkörében.
most csak enyém a sziget, emlékemben marad.
Fenyők, cédrusok, citrom és narancsfák alatt,
feléledő remény a szépség bűvkörében.
Mönnyég!Hajnalszakadék!
Égi Hajnal hírmondója.
Kerek udvar koszorúja.
Te Tündérút madara.
hímes madár muzsika.
Lehel...,Lelkek,Lehel kürtjét
éj...Éjjeli kegyeletét...
ezüstpor palást szőttét
mint,ködspirál terít szét...
Méhecske
Parázs darázs kísértett,
Darázs darás...kisért tett,
Darás daráz...kis ér tett,
Parázs darázs repített...
Másík rét
Kürtös kürtők sora,sorsa.
Izzó tükröd szurkos ajka.
Hajt,gyöngysíró édes adoma,
Napéjre pirkadó csoda...
Tündérkutad égi álom...,
Tengerszemed madárszárnyon...
Szaporázd szárnyad Szekeres,
Hu...!Cserdít,fordít Kisbéres!
Csak azért is!Cserdíts-csördíts!
Kicsi Kocsis fordíts-cserdíts!
Űzd...tüzet szító Ostora...
Hun-árok ezer szikrás pora?
Szirma mézes párta bimbó.
Csak azért is hajsz!Bimbó!
Hajszás csás hármas jármos tart
rudat,törd újra...új utat!
Idős rudad,szekered,
Utad kerek kereked...
Derít,derűs szekered,
Madárröptű kereked...
Ezüst étek teríték...,
tüzespára veríték...
merít arany sugarad,
mit smaragd éjszemed ad...
Másík rét .../folytatás/
Idős rudad,szekered,
Utad kerek kereked...
Derít,derűs szekered,
Madárröptű kereked...
Ezüst étek teríték...,
tüzespára veríték...
merít arany sugarad,
mit smaragd éjszemed ad...
Hírös csőröd rejtettség,
Teremtőre termettség.
Írod fűt...,-fád-madarad,
röptet-reptet,erdőt ad.
Ősi törzsed termek őre,
szít...szérum dermedőre,
Sarkít húros ékszere...,
mint szivárvány ártere.
Idős rudad,szekered,
Utad kerek kereked...
Derít,derűs szekered,
Madárröptű kereked...
Ezüst étek teríték...,
tüzespára veríték...
merít arany sugarad,
mit smaragd éjszemed ad...
Hírös csőröd rejtettség,
Teremtőre termettség.
Írod fűt...,-fád-madarad,
röptet-reptet,erdőt ad.
Ősi törzsed termek őre,
szít...szérum dermedőre,
Sarkít húros ékszere...,
mint szivárvány ártere.
Másík rét .../folytatás/
Idős rudad,szekered,
Utad kerek kereked...
Derít,derűs szekered,
Madárröptű kereked...
Ezüst étek teríték...,
tüzespára veríték...
merít arany sugarad,
mit smaragd éjszemed ad...
Hírös csőröd rejtettség,
Teremtőre termettség.
Írod fűt...,-fád-madarad,
röptet-reptet,erdőt ad.
Ősi törzsed termek őre,
szít...szérum dermedőre,
Sarkít húros ékszere...,
mint szivárvány ártere.
Hét apród őrzi íjjad,
szikrahordó örök Urad.
Kerít körös karikát...,
kráterfüstpupos pipát...
Koszorúd mirtuszfüzér,
Kísér kerted...éjfehér...,
Gyöngyházmátka ékszered,
Hites házad,-két kezed.
/folytatás/
Csi-csicsiska...,tart karod...,
tár törtkarát takaród...
Szitakötő szőtt szikék,
áttetsző...,mécs-csészikék.
Mesés éteri étked...,
mít oszt szét törpe képed...,
tükörsziromcseppecskék...,
izzó forrás töredék.
Nagyon szép napot mindenkinek!
<style type="text/css"><!--.bg { background-image: url(); font-family: Arial,Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 11pt;color: #555555;}*div#divMessageBody pre{word-wrap:break-word;white-spacere-wrap;}div#divMessageBody pre{white-spacere-wrap;}div#divMessageBody div#content {background-image:none;}--></style><style> </style><table class="art" width="100%" cellspacing="0"><tbody><tr class="art_b"><td colspan="3">Azon gondolkozom,
Csendes kis Patakom,
Ha szél lehetnék hajnalig,
Végig fújnám partjaid!
Lágyan fodroznám a széled,
Csillogjon hát drága fényed.
De, ha volnék aranyhal,
Ki úszkálhat a patakkal,
Az volna csak jó egészen,
Élni a patak vizében!
Ha felhő lehetnék, sötét fergeteg,
Hogy cseppeké válva a patak része legyek,
Vagy csak kavics, pici,apró lábadnál,
Hiszen akkor egyfolytában átfognál!
Szebb volna az, minden másnál,
Ha akarnál, mindig látnál .
Ölelgetnél selymesen,
De jó volna kedvesem!
</td></tr></tbody></table>
<style type="text/css"><!--.bg { background-image: url(); font-family: Arial,Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 11pt;color: #555555;}*div#divMessageBody pre{word-wrap:break-word;white-space
re-wrap;}div#divMessageBody pre{white-spacere-wrap;}div#divMessageBody div#content {background-image:none;}--></style><style> </style><table class="art" width="100%" cellspacing="0"><tbody><tr class="art_b"><td colspan="3">Azon gondolkozom,Csendes kis Patakom,
Ha szél lehetnék hajnalig,
Végig fújnám partjaid!
Lágyan fodroznám a széled,
Csillogjon hát drága fényed.
De, ha volnék aranyhal,
Ki úszkálhat a patakkal,
Az volna csak jó egészen,
Élni a patak vizében!
Ha felhő lehetnék, sötét fergeteg,
Hogy cseppeké válva a patak része legyek,
Vagy csak kavics, pici,apró lábadnál,
Hiszen akkor egyfolytában átfognál!
Szebb volna az, minden másnál,
Ha akarnál, mindig látnál .
Ölelgetnél selymesen,
De jó volna kedvesem!
</td></tr></tbody></table>
Verő ereket hasít bennem lényed !
S magad mégis valahol távol.
Nem menekülhetek a sors
mérgező, tüzes nyilától.
Mikor előttem álltál "MINDEN" így láttalak,
s testembe, mint százezer tüskékkel kapaszkodó inda,
bőröm minden centijén, húsomba befúrtad magad.
Szeretném olykor kitépni, szétvágni a "nincs is" köteléket,
s mindig újra megpróbálni, hogy ismét nélküled éljek,
de nem merem bolygatni, a sűrűn engem átszőtt bilincset,
tán a végsőkig siratnám, azt a valótlan nem létező kincset
Vagy ha szívem szaggatnám apró darabokra,
nekem már nem kell - így dobnám a porba.
Se így- se úgy nem jó, semmit sem tehetek.
Tüskés bennem élő indákat dédelgetek.
Már mindent elfogadok, de nem tudom feledni
Hogy bár csontjaimban Te lettél a velő,
igazán, szívedből sosem fogsz szeretni.
S magad mégis valahol távol.
Nem menekülhetek a sors
mérgező, tüzes nyilától.
Mikor előttem álltál "MINDEN" így láttalak,
s testembe, mint százezer tüskékkel kapaszkodó inda,
bőröm minden centijén, húsomba befúrtad magad.
Szeretném olykor kitépni, szétvágni a "nincs is" köteléket,
s mindig újra megpróbálni, hogy ismét nélküled éljek,
de nem merem bolygatni, a sűrűn engem átszőtt bilincset,
tán a végsőkig siratnám, azt a valótlan nem létező kincset
Vagy ha szívem szaggatnám apró darabokra,
nekem már nem kell - így dobnám a porba.
Se így- se úgy nem jó, semmit sem tehetek.
Tüskés bennem élő indákat dédelgetek.
Már mindent elfogadok, de nem tudom feledni
Hogy bár csontjaimban Te lettél a velő,
igazán, szívedből sosem fogsz szeretni.
<style type="text/css"><!--.bg { background-image: url(); font-family: Arial,Verdana, Helvetica, sans-serif; font-size: 11pt;color: #555555;}*div#divMessageBody pre{word-wrap:break-word;white-spacere-wrap;}div#divMessageBody pre{white-spacere-wrap;}div#divMessageBody div#content {background-image:none;}--></style><style> </style>Nézd amott minden virágjával vágtat a tavasz !
Itt még tél dereng, s tán azért nem látod azt.
Érzi a föld, a madár, a jeges szél már hiába cibál.
Utolsókat rúgja kínkeservesen, de lassan ideje lejár.
Látod a cinke még fagyos ajkát, már új nótára nyitja.
Szerelmetes rügyeket az új életre tanítja.
Lesz itt virágba borulás és zápor,
feledjük a telet lépjünk ki a mából!
Holnap, holnapután köszön a kikelet,
ibolyák csókolnak, nyakadba üdvözletet.
Nárciszok suttognak misztikus meséket.
Ébrednek a fák a bokrok a rétek.
Ne gondolj a mával, még foga van a télnek!
Nézz a holnap kosarába,
s mosolyogj a tavasz hírnökének!
re-wrap;}div#divMessageBody pre{white-spacere-wrap;}div#divMessageBody div#content {background-image:none;}--></style><style> </style>Nézd amott minden virágjával vágtat a tavasz !Itt még tél dereng, s tán azért nem látod azt.
Érzi a föld, a madár, a jeges szél már hiába cibál.
Utolsókat rúgja kínkeservesen, de lassan ideje lejár.
Látod a cinke még fagyos ajkát, már új nótára nyitja.
Szerelmetes rügyeket az új életre tanítja.
Lesz itt virágba borulás és zápor,
feledjük a telet lépjünk ki a mából!
Holnap, holnapután köszön a kikelet,
ibolyák csókolnak, nyakadba üdvözletet.
Nárciszok suttognak misztikus meséket.
Ébrednek a fák a bokrok a rétek.
Ne gondolj a mával, még foga van a télnek!
Nézz a holnap kosarába,
s mosolyogj a tavasz hírnökének!
/folytatás/
Csi-csicsiska...,tart karod...,
tár törtkarát takaród...
Szitakötő szőtt szikék,
áttetsző...,mécs-csészikék.
Mesés éteri étked...,
mít oszt szét törpe képed...,
tükörsziromcseppecskék...,
izzó forrás töredék.
...folytatás
Jósjárásod messzeség...,
szétáradó sűrűség...,
összetartó erősség,
örök természetesség.
Fordít,járod,képmásod,
röpkeséged játékod...
Harmatos hét apróság,
törtető szomorúság...
Kasza-kő...,köszörű kés,
új szakadás-új kezdés...
Szikrás-Szilke,kő-kése,
ék Kata kisérése...
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Egyetlen szempár, egyetlen gyöngyszem...
Egyetlen szempárban láttam meg a szépet,
Két apró igazgyöngy mosolygót felém,
Pár apró mosoly, mindent meg szépített,
Mert bűbájt és örömöt hintet eddig csak elém.
Igazgyöngy szemedből a kicsorduló bánat,
Az égszínkék tenger legtisztább cseppje,
Könny helyett arcodon, e tengervíz szárad,
S nem hagyod, hogy lelked, víz alá temesse.
Ha könnyeid tengerén, jéghegyként úszik,
A bánatnak végtelen, s hatalmas sziklája,
Gyöngyszemed apró kincse, felszínre úszik,
S felcsillan gyöngyének, legszebbik szikrája.
Megöl a mosolyod, minden bánatot,
Elvakít sötétet szemednek fénye,
Nézz a tükörbe, s magad is láthatod,
Te vagy e nagyvilág, legszebbik kincse….
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Egyetlen szempár, egyetlen gyöngyszem...Egyetlen szempárban láttam meg a szépet,
Két apró igazgyöngy mosolygót felém,
Pár apró mosoly, mindent meg szépített,
Mert bűbájt és örömöt hintet eddig csak elém.
Igazgyöngy szemedből a kicsorduló bánat,
Az égszínkék tenger legtisztább cseppje,
Könny helyett arcodon, e tengervíz szárad,
S nem hagyod, hogy lelked, víz alá temesse.
Ha könnyeid tengerén, jéghegyként úszik,
A bánatnak végtelen, s hatalmas sziklája,
Gyöngyszemed apró kincse, felszínre úszik,
S felcsillan gyöngyének, legszebbik szikrája.
Megöl a mosolyod, minden bánatot,
Elvakít sötétet szemednek fénye,
Nézz a tükörbe, s magad is láthatod,
Te vagy e nagyvilág, legszebbik kincse….
...folytatás
Jósjárásod messzeség...,
szétáradó sűrűség...,
összetartó erősség,
örök természetesség.
Fordít,járod,képmásod,
röpkeséged játékod...
Harmatos hét apróság,
törtető szomorúság...
Kasza-kő...,köszörű kés,
új szakadás-új kezdés...
Szikrás-Szilke,kő-kése,
ék Kata kisérése...
...folytatás
Gyöngyösmeséd,gyöngyszemkék...
Gyöngymuzsikád,gyöngykerék...
Gyöngyszempárod,gyöngyszemmás...
Gyöngyházurad,gyöngyizzás...
...folytatás
Gyöngyösmeséd,gyöngyszemkék...
Gyöngymuzsikád,gyöngykerék...
Gyöngyszempárod,gyöngyszemmás...
Gyöngyházurad,gyöngyizzás...
Hetedhét kottafiád...
arany Kaptár kosárkád,
Őszidős deres szitád,
szűröd szürke ködpárád...
Hímes kit-kot tikocskát,
ezüst pókok sodorták...,
pihe-puha kicsikék...
csőri csipkecsöppecskék.
Gyöngyösmeséd,gyöngyszemkék...
Gyöngymuzsikád,gyöngykerék...
Gyöngyszempárod,gyöngyszemmás...
Gyöngyházurad,gyöngyizzás...
Hetedhét kottafiád...
arany Kaptár kosárkád,
Őszidős deres szitád,
szűröd szürke ködpárád...
Hímes kit-kot tikocskát,
ezüst pókok sodorták...,
pihe-puha kicsikék...
csőri csipkecsöppecskék.
Similar threads
