<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w
ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->
Múltam vagy örömöm e…
Sokoldalú érmék hullanak,
Álmom szívét szilánkká zúzák
Mindenben van valami jó és rossz
Tettben, szóban, abban, amit hoz…
Fa ágaskodik az ég felé,
Ágai közt dalt játszik egy kosza szél,
Hinta lóg rajta, benne ül valaki
Árnyék arcán mosoly, hallom szavait.
Nevetése feltör, arca az éj maga
Szemében hazug, de őszinte mosolya
Belenézve nem látok semmit magamból
Lehullt már arcomról ez a csillámpor.
Nem érintett meg, vele kár itt maradni,
Volt örömömnek emlékén üresen nevetni
Lépek tovább, nevetése csilingel,
Kísér, majd karjaiból hirtelen elenged.
Néhány lépés már csak, s máris más
Ez már ismerős, megszokott e táj…
Fejem fölött függő teher mozog
Tenyerem támaszért a törzsének ütődik..
Félve nézek fel reá, arca tükör…
Vadat látva benne mi kétségektől űzött,
Saját arcom zilált maszkját húsba vésve,
Bizonysága rohan elmefolyosóján, láncait letépve…
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Térdre hullva rothadó avarjában
Arcom egykor ez elől takartam
ám tudva tudtam, mi lesz a végem
Nem mutatták még meg nekem elégszer…
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Kötél horzsolja nyakam, húzni kezdi,
Zord mosollyal arcomon felállok
Feszül a kötél, lábam a földtől elszakad
Csak a mosoly grimasz, ami megmaradt…
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Léptek alatt zörögnek a levelek,
Arra fordítom vérbeborult szemem,
Árnyék arc, gúnymosollyal köszönt
Ennyit jelent az életben és az öröm…
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Itt van a volt boldogság velem,
Kioldhatná könnyedén a kötelemet
ám a volt jó is ennyit ér, szép emlék,
Síromra koszorú gyanánt… épp elég.
Ugyanaz a fa, két fél csupán,
Egymásból egymásba érő formán
Életből a halálba, néhány lépés csak
Örömöm vele várja ki mindennek végét.
Mellettem áll bár, de vajmi keveset ér,
S ami valós, a húsomba vágó kötél
Mely végül így is, úgy is utol elér…
Talán lesz, e ki könnyet ejt végemért?
Nincs válasz. Szél siratódallal elkísér,
Elnézek a távolba, pusztaság… az enyém…
Sivár birtokain lelkem örökké bolyongva él
S a fatestem alatt új gyökeret hajt majd..