Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

bullstar

Állandó Tag
Fohász

FOHÁSZ

Óh uram, ha létezel valahol a világegyetemben!
Hallgass meg most engem,
Ki magam vagyok a semmi az általad alkotott végtelenben.


Hallgasd, hogyan mondok hitetlen létemre is imát!
Oltalmazd azokat,
Kiket rozoga s már egyre vénülő szívem, olyannyira imád.


Segítsd mindig őket, miként azt velem is számtalanszor tetted!
S szereteted, magvaiból,
Nevelj erdőnyi árnyat adó lombos fát, miként azt te elvetetted.


Add uram, hogy higgyenek magukban, s megbízzanak másban!
Tedd uram, hogy
Higgyenek az emberség és megértő szeretet hívó szavában.


S végül segíts engem, hogy mindig adni tudjak,
Ha csak egy mosolyt is,
A bútol szomorúknak.


/ M. Laurens 2006 /





 

bullstar

Állandó Tag
Lehet, hogy hiú remény csupán, de rózsaszirom topicja jó példa arra, hogy összefogást hirdessen a szétszórt versírók topicjai közt hiszen a topic címe nem más, mint Verseljünk mindannyian együtt, levetkőzve a sok-sok egyéni kis oldal szétszórtságát. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ez több előnnyel jár, mint hátránnyal. Nemcsak megmérettetés ez, hanem az olvasóknak is könnyebség lenne, hiszen együtt látná ki-ki a kedvenceit (ha van). Tehát arra kérem a rímfaragó társakat, hogy fogjunk össze, és Verseljünk mindannian , de mégis együtt ! :..:

Utóirat: főleg az újonan érkezőkre gondolok, akik még nem nyitottak saját topicok, vagy még csak a kezdetén tartanak.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">Kezdet?..

Nem mondom hogy kezdet hisz úgy is tudod,
Tested tombol, de leked nyugodt.
Nincs megálás menni kell, hív a jövő de nem felel.
Még.. nem látom ragyogó szemed,
Még.. nem tudom a sebes patak honnan ered,
De szememből könny a patak,
De bennem él emléked és örökre megmarad..

Megint szálltak szavaink,
De mégis tömör volt a némaság.
Oly édesek voltak ..ajkaink..
S bennem is ég isteni vágy.
Tudtam, nem lehet semmi köztünk,
Kín madara ült fölöttünk.
Vagy csak fölöttem.
Fölötted talán zavar madara lebeg,
A Világban hol találod helyed?
Nem tudom, mit tegyek,
Állnak köztünk hegyek.
Közénk állt az idő,
A szakadék egyre nő.
Talán a lelkünk az közös s csak odaát.
Találkozunk és várni foglak ..
Hát léteznének még csodák?

Nekem most már a szív sem felel,
Mert tüzét könnyeimmel oltom el.
Az Égbe se szállhatok mától,
Könnyem odalent pusztító zápor.
Csillogó szemeből könny pereg,
Gonosz, vérszomjas fergeteg..

Leleked szépségétvel megérinetetél.
Hisz oly sok szép mind az ami benned él..
Látni a szépet abban is amit más már nem,
Érezni hogy ragyogon a holfény átölel..
Érezni,vágyni ,szeretni oly nagyon ..
Amiért érdemes meghalni egy gyönyörü hajnalon..



</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">TOVÁBB?

Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem..
Hogy múljak el hirtelen?

Felednék, felednék
Száz szót is, ha vége egy
Keresnék, keresnék
Szavaimnak értelmet.

Tehetnék, tehetnék
Tenger jót, míg lehet még
Temetnék, temetnék
Föld gondot, mi csontig ég.

Lehetnék, lehetnék
Semmi térben árva lét
Mehetnék, mehetnék
Szép szerelmet kérni még.

Szeretnék,szeretnék..
Bölcs öregkort érni meg
Szeretnék, szeretnék
Holdvilágra térni meg.

Leszek még, leszek még
Sok lélek közt én is egy
Hiszem még, hiszem még
Szeretnek az emberek.

Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem...
Hogy múljak el hirtelen?
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Valakit várni ki nem jön el,
Valakit, aki már nem felel,
Valaki el ment..hangtalan ,
És szivünk ..érte is meg dobban ..
 

Gorilla

Új tag
(Egy regi versem)

Emlékezet

Nem tudom, hogy Budapest vagy Kanada az álom
Vagy az elmúlt húsz évet halucinálom egy korházi ágyon fekve,
Sajgó combjaimra bágyadtan meredve.
Vagy tán félálomban a Balaton parton,
Hol palacsintával gyomromban sziesztámat tartom,
Mert ismét eltemettem egy tanévet,
De a bizonyítvány átka a napnál jobban éget
És a strandolo tömegek moraján keresztül,
Érzem, hogy a lelkem hirtelen berezdül,
Mert két hét még a lelki béke,
S a rossz emlékek szörnyű éke szétfeszít
Mert a hatamas sárga iskola sohasem veszit
És elnyel ismét, mint egy várbörtön mélye,
S a kegyetlen hadúr rideg személye végigmér újra
Szemében elpattant rég a szeretet húrja

Gyakran álmodom kedves, koranyári napot
Évzárót, hol az osztályfőnok nagy csokor virágot kapott
De én ülök a padban, nyakamon a vörös kendő,
Csak a jótanuló az értékelendő e szent napon,
Nalam átkozott évek nyoma minden egyes lapon.
Vádlóan néznek rám tanárok, gyerekek, szülők
Mintha csak miattam lennének öszülők egy diktatúra alatt,
Hol a jólét hamis képe emelt ránk égigérő falat.
Beszortítom szemem, hogy még fényt se lássak
S újra távolba vesznek tanárok osztálytársak
Futnék előlük időn és óceánon át
De hordozni kell az emlékek végtelen sorát,
Mert téglaként ők építik fel a lelket,
De az ingatag házhoz én adtam a telket.
Mint ponty, ha partrarántom, S utolsó percéhez érkezett
Úgy csapkodja bennem haláltusáját a vergődő emlékezet

Elfáradtam...
A messzi országban rámborúl az élet súya...
S a magányos elme végibúsúlja a hosszú délutánt.
Hol ismerős a köd és a hó,
Hol a lomha létben a lélek a haldokló
Hol hóvihar után azúrkék az ég,
Hol méregzöld pázsitot rejt a jég,
S hol a felhőkbe nézve értem meg igazán,
Hogy az Isten túlnő életen s hazán,
Mert hiába a messzi távol.
A mindenség ura, aki sohasem vádol...
És az idegen országban
Idegen templomba betérve,
A élet terhét eléje letéve
Magyarúl köszönt engem
A Bosnyák téri Isten
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
SZERELEM..

Messze ,a kéklö üveghegyen
él egy madár ,a neve Szerelem.
Topáz a csöre ,és a két szemén
rubintos tüzben szikrázik a fény..
A szárnya zöld ,a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve...
és mint a villám lecsap hirtelen
fényből ,viharbol jön a Szerelem...

Már láttam egyszer ,jött egy pillanat
szívemre ült és hittem ,itt ..marad..
útána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
Vergödött ,karmolt és az átkozott
szebbik valoja eltünt ,messzeszált,
S talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt ,bezárni nem lehet ,
akár a fényt ,vagy a nyargaló szelet.
Csupán a vágy oly szárnyaló szabad ..
hogy utolérje azt a madarat..
A szine ,hangja mindig újra más ,
meseszerü,különös és ..csodás..
ott fönt lakik a kék üveghegyen ..
az a madár ..a neve :- Szerelem...
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Egy régi levél..

Egy megsárgult levél álma,
tépett lap sóhaj-símogatása,
önzetlen sorok ,porladó lakat
megbúvo betük és igaz szavak..

Szél nyitogatta ,gyürt boriték,
benne fehér árny ,sötét fény ,
hálátlan ,durva kezek nyoma ,
az idő végtelen gyáva pora..

Hosszú évek óvó ládája ,
rejtette mindezt magában,
elvékonyodott hitek ,bizalmak,
kapott és megszokott tilalmak..

Csillogó könnyezett szavak ,
kusza álom ,zsinorok,tinta-tavak..
apró ,olvashatattlan vágyak ,
itt ott tavasz ,őszi ,halott tájak..

Mesélt emlékek ,fájó tollhegyek
lassú folyok ,elérhetetlen hegyek,
csendesen orditó remények ,
foszló ,elmálott ,színes festmények..

Nyomokban fakuló emlékei,
szelek ,esők,börre karcolt képei,
elveszett fátylak halott pihenése
még olvasható ebben a levélben ..

Még benne a vágy valahol mélyen ..
még él benne egy kéz szegényen ,
még lüktet benne pár gondolat ,
még van ,egy érzés ami egy szívet nyitva tart ..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Nem az Én versem úgy kaptam ...de saját verse annak aki irta ,igy ide irom..

Édes Rózsaszirom!

Még nem tudom, mit írok Neked,
De azt már érzem, elindult végzetem.
Már nem írsz, nem gondolsz velem
Biztos, hogy ez a vers sem kellene

Mégis elkezdtem, bár suta a kezem
Fejem tompa, csak az érzelem,
Ami benne van, vagy az a szívemben?
Hogy hol fáj, már nem is érzékelem

Csak azt tudom, hogy hiányzol nagyon
Nézlek reggel, délben, korai alkonyon
Aztán az éj mindent eltakar
Mindened csupán szép emlék marad

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet"
Ha megnézlek még ott van, mint apró üzenet
Üzenet Neked, üzenet a világnak
Pedig csak Neked szólt, Neked senki másnak

Sajnos már hét éve szól ez a dal
Amit mond, az örök érvényű marad
Nem szól másról, nincs benne titok,
Mint egy lányban, kit úgy hínak Rózsaszirom

Kereslek este, ha megyek haza
Az udvaron végig rózsatövek sora
Fagy elöl most föld takarja, védi,
Látom-e még őket újra kinyílni?

Köszönöm szépen valoban nagyon szép. üdv...R.)
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Csörren a kulcs
elmegyek - elmész!

Erömet összeszedem, hogy
itt vagy - és én itt vagyok.
Csak a kezed kéne kinyújtanod.

Maradhatnék - maradhatnál,
De tudom,
Nem érhetlek el - nem érhetsz el.

Csak még ezt az egy éjszakát,
kérem - kéred.
Aztán könnyebb lesz minden, vagy mégsem.

A hang a Te a hangod,
S az én hangom.
Ismered mozdulatom - mozdulatod.

Emlékek tódulnak ajtónk elé.
Szerelem volt.
Már csak emlékeim-emlékeid..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Két betű és más semmi
Az életünk néha csak ennyi
Egy név,egy jel,egy pillanat
És csak ez, ez a két betű marad
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Kellesz nekem ,mint napfény kell a fáknak
Tikkadt virágnak ,mint a víz szeme..
Úgy mint a test kell kobor furcsa káznak ,
Mint dalra vágyó fülnek .-a zene !
Vágyom Rád ,mint vándor vágy a fényre
Sötét fü után ,ha es&otilde; ,szél veri ..
S ezer ház sugja délibábnak .-térj be..
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki..
Úgy nézek rád ,mint víz csepp néz az égre
Irigyl&otilde; vággyal vén felhökre lát
És ,hogyha ,titkon ,lopva ,félve
Anyjában nézi önmagát .
Kellesz nekem ,mint búnnek kell az este
Mint vad csikonak fékezö hurok
Ezernyi vágyam téged vár keresve
S ha egyszer elt&ucirc;nsz ..veled ..pusztulok..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Megint ..egy szerelem véget ért ..
Megint egy ..érzelem elkisért..
Újból ..egy fájdalmas csalódás..
Csillogó könnyeim ne lássa többé senki más..

Gondolsz-e Rám ?.Vagy hiányzom ??
Érzed-e azt ,hogy ..Én haldoklom ?
Tudod-e még ..mily jo volt rég ?..
Hiányzik -e neked is ami elmult rég,..?

Nevetsz e másra is ha reám már nem ?
Szívdesben ott van e még a régi csend ?
Örülnél e akkor ha ..láthatnál ?
Hisz mosolyomtol mindig ..Boldog voltál ..

Én ..még mindig Rád ..gondolok ..
És nagyon nagyon ..fáj a hiányod ..
Tudom ..o tudom ..mily szép volt rég ..
Szép szemeben könnycsepp , szívem csak érted ..ég ..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Valaki kell...
Valaki kell ..örökké talán
Valaki kell ki több mint a világ
Ki elfogad annak aki vagyok
Ki ugy szeret ahogy csak akarom
Ki letörli könnyeimet ,ha elönt a bánat
Ki meggyogyitja sebeimet ,bárhogyan is fájhat
Ki megvéd a rossztól és igazán szeret
Ki hogyha vidám vagyok majd velem nevet
Valaki ki bebizonyitja ,hogy mégis szép a világ
És most már tudom ,hogy ez csak..egy álomvilág.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Tanács!!!
Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig
De öntsd ki szíved ,s ha letörlöd.
A fájdalom kicsordult könnyeit..
Bocsáss meg ..hidd el javadra válik.

Oh egymást hányszor félreértjük
Szeretteinket hányszor sértjük
Bár szívünk éppen nem akarja
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben..
De büszkeségünk nem valja be sosem..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Este
Már a napnak vége
Ujra este van,
Fenn a mély nagy égre
Halvány árny suhan.

Fényszemét kinyitja
Millió világ
Ámát kezdi lassan..
Kit szived imád.

Kedves azt ki fáradt
Nyugtasd csendesen
Kezed simogatva
Fogd be két szemem..

Add ,hogy álmaimban
téged lássalak..
Szivem minden szerelmével
Imádhassalak..

És ha jön a reggel
Ébredjek vigan
Frissen ,munkakedvel
Nagyon boldogan..

 
Oldal tetejére