Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. Jessyka

    Jessyka Új tag

    Jessyka: Mikor kell?

    Mikor már csak ülünk egymás mellett,
    Mint két idegen…
    S éjjelente arra várunk, mikor
    Lesz már reggel…

    Mikor már nem rohanunk haza,
    Mint az elején…
    S már nem bódít el az ölelés,
    Mikor megérint…

    Mikor már a könny is szárazon pereg,
    Már nem nevetek…
    S már nem jut el tudatomig a szó,
    Elszáll az éterben…

    Akkor kell felállni és tovább lépni,
    Akkor kell megállni és tovább nem tűrni,
    Akkor kell kimondani a fájdalmas szavakat…
    Akkor kell megállítani.. a megállíthatatlan hatalmat.

    Mikor már nem tudunk egymás szemébe nézni,
    Mint egykor rég…
    Mikor már nem tudunk egymásnak örülni,
    S fáj az együttlét…

    Mikor már elfogy a szó, s nincs mondanivaló,
    Csak a hallgatás…
    Mikor már a dalunk sem arról szól, hogy
    A szerelem mily csodás…

    Mikor már hamis minden érintés és szó,
    Csak megszokás…
    Mikor a közöny lesz az uralkodó köztünk,
    És semmi más…

    Akkor kell felállni és tovább lépni…,
    Akkor kell merni, nem félni, s szembenézni,
    Akkor kell tudni, hogy vége.., hogy nincs visszaút,
    Akkor kell előre nézni…, hogy soha ne fájjon a múlt!
     
  2. Jessyka

    Jessyka Új tag

    Jessyka: Nevedre ébredtem!

    <TABLE cellSpacing=0 cellPadding=3 width="100%" bgColor=#ffffff border=0><TBODY><TR><TD width="93%" height=2>
    Nevedre ébresztett a reggel,
    s az első gondolat
    Te voltál az előbukkanó
    szavak mögött.
    A lassan nyíló pupillák
    kutatták a képet, mit
    Magad után hagytál a
    hideg szoba falai között..
    mosoly suhant át ajkamon,
    mert megint egy nappal
    közelebb kerültem hozzád,
    s a perchez, hogy itt leszel.


    </TD><TD width="7%" height=2></TD></TR><TR><TD colSpan=2 height=2>

    Nevedre ébresztett a reggel,
    s a jégvirágok az ablakon
    már nem csak a hidegséget
    juttatják eszembe,
    de csillogó szépséget
    hoztak virágkoszorúval,
    mit Te küldtél Nekem…
    Ábrándozva nézem a
    percmutatót, mi száguld
    a pillanat felé, mikor a
    kattogó kerekek végre
    megállnak, és átölelsz.


    Nevedre ébresztett a reggel,
    s mint gőzölgő kávéillat
    úgy terjedtél szét ereimben,
    s minden érintést, mit
    itt hagytál bőrömön, újra
    felidézett a hajnal.
    Éreztem csókod finom leheletét
    nyakszirtem lágy vonalán...
    kéjesen nyújtóztak az izmok,
    mik nem is oly rég
    tested köré fonták
    testem minden érző idegszálát.


    Nevedre ébresztett a reggel
    most is, mint oly régóta már…
    s mikor a gondolat megébred,
    a te neved az, mit ajkam formál.
    A dacos D még didereg, de az
    O csókot formál, s az N némán
    kiáltja bele az Á ásító csendjébe
    a T törékeny hangját, hogy aztán
    újra, és újra veled ébredjek minden
    reggelen, s veled térjek nyugovóra,
    mikor eljön a perc, s behunyt szemem
    előtt megjelenjen a szeretett arc,
    s itt legyél velem.




    </TD></TR></TBODY></TABLE>
     
  3. Cheetah

    Cheetah Állandó Tag

    Macskagónia


    Túl a fényes Üveghegyen, túl az Óperenciánffice:office" /><O:p></O:p>
    Nem a göndör, kurta farkú malacka túr, nem biz ám!<O:p></O:p>
    Azt írta a cirmos tarka, színes macskairodalom, hogy azÜveghegy tövében van a macskairodalom.<O:p></O:p>



    Arról szól az Üveghegybe karmolt macskakaparás, <O:p></O:p>

    Hogy szép Macskagóniábancicák élnek, senki más.<O:p></O:p>

    <O:p> </O:p>
    Szörnyű gazdag az ország, csupa móka, vigalom,<O:p></O:p>
    Olyan boldog ott az élet, hogy arra nincs fogalom.<O:p></O:p>
    Ott nem kell dühödve fújnod, s felborzolnod szőrödet,<O:p></O:p>
    Ott nem viszik a vásárra cirmos macskabőrödet.<O:p></O:p>
    Ott nem rúgnak durván beléd, s nem húzzák meg hátsófarkadat, állatkínzók, sincsenek,<O:p></O:p>
    És kutya sincsen, mely harap.<O:p></O:p>
    <O:p> </O:p>
    Ott nem árul zsákbamacskát, s nem fojt vízbe senkise,<O:p></O:p>
    S nem sír macskaírók felett nyevákoló szentmise.<O:p></O:p>
    Tejet, tejszínt, vajat, tejfölt, amivel a hasad telhet,<O:p></O:p>
    Pukkadásig ehetsz, s hozzá csokoládés macskanyelvet.<O:p></O:p>
    Egy nagy macskapalotában jut neked kemencesut, shozzá különbjáratú nyúlmájtéglás macskalyuk.<O:p></O:p>
    És ha sütkérezés közben úgy találod, nagy a hő,<O:p></O:p>
    Ínycsiklandón legyez két szép kanáriszárny-legyező.<O:p></O:p>
    <O:p> </O:p>
    Ott, ahol az egérlyukból mézes, pillés tej csurog,<O:p></O:p>
    Piros, szattyánbőr-csizmában járkálnak a kandúrok.<O:p></O:p>
    Alul csinos macskanadrág, felül fehér macskaing,<O:p></O:p>
    S az ing fölött, új divatú, fényes, szép macskaszmoking.<O:p></O:p>
    Így sétálnak fel és alá a zöld lombos macskakertben,<O:p></O:p>
    Csinos macskafejükön szép, tornyos macskacilinderben.<O:p></O:p>
    Macskabajszuk, ahogy illik, hetykén, szépen kipödörve,<O:p></O:p>
    Hátsó farkuk, mint a kéménykotró forog karikába, körbe.<O:p></O:p>
    <O:p> </O:p>
    <O:p> </O:p>
    Büszkén feszít Macska Jancsi, Kandúr Bandi,<O:p></O:p>
    Bandúr Csaba oldalukon s, szemrevaló cicababa.<O:p></O:p>
    A lány cicák puha lépte könnyű, mint a nyári szellő,<O:p></O:p>
    Gyöngéden simul lábukhoz a pici cicacipellő.<O:p></O:p>
    Természetes mindegyikük, mert nincs rajtuk cicamáz,<O:p></O:p>
    Mivelhogy ott leánycicát púder s rúzs nem cicomáz.<O:p></O:p>
    <O:p> </O:p>
    Mindegy, háztető vagy kémény, tejivó vagy bálterem,<O:p></O:p>
    Minden helyen, télen-nyáron dúl a macskaszerelem,<O:p></O:p>
    S a szép Macskagóniában árok-bokron, hegyen át,<O:p></O:p>
    Éjjel-nappal, folyton-folyvást szól a macskaszerenád.<O:p></O:p>

     
  4. Cheetah

    Cheetah Állandó Tag

    Ezt nem én írtam, apukámtól kaptam...

    Hörcsög


    Lököt a Hörcsög
    Nem kapok görcsöt
    Bárbit kifőztők
    Úgyis én győzök:)
     
  5. Cheetah

    Cheetah Állandó Tag

    Macska izom
    Macska karom
    Macska varázs
    Tej hatalom
    Nyau (egy rajzfilmből vettem)
     
  6. Jessyka

    Jessyka Új tag

    Jessyka: Féltem a percet

    Hallgatok, de hallgatásom
    Átöleli minden szó,
    Mit ajkad lehel felém.

    Elmerülök hangod bársonyán,
    Nevetésed lágyan ringó
    Édes dallamán.

    Megtorpan a szó ajkamon,
    Még féli a percet mi
    Köztünk lebeg.

    Még félőn ölelem nyakad,
    S kezem megremeg…
    Arcod érinteném, de nem merem..

    Féltem a percet,
    Mi köztünk lebeg..​
     
  7. Jessyka

    Jessyka Új tag

    Jessyka: Elmegyek

    Lekuporodott szívemben a csend,
    így várja a megváltó halál pillanatát.
    Már nem könyörgi a vágyott szerelmet
    csak azt, hogy méltósággal menjen el.

    Hatalmát nem fitogtatja kéjesen,
    csak csendben öleli megfáradt szívemet,
    ez az a pillanat…, mikor menni kell,
    mikor még nem késő, s nem szenvedhet.

    A húrok sírnak helyettem,
    mélabús dallamot hoz az éj,
    elvesztett hitemért szól a dal:
    Nincs már, nincs több remény.

    Egy perc az élet, egy perc a boldogság,
    egy perc és nem jövök vissza már.
    Egy percig maradtál, egy pillanat volt,
    valamit itt hagytál, fájnak a gondolatok.

    A dalnak vége, hát útra kelek,
    Magammal viszem szívemben a csendet.​
     
  8. mikigyerek

    mikigyerek Állandó Tag

    hő szerelmes koromból:

    nem értem mért teszed
    velem és magaddal?
    hisz az élet rövid,
    s téged el nem marasztal,
    ha mást teszel mint érzel,
    büszkeséged oly kevély.
    hogy kiadd mi bánt,
    saját árnyékodtól ne félj!
    mert az sík, egy sötét semmiség,
    a szív az te vagy,
    te ki más szívét tépi szét!
     
  9. Rozsaszirom

    Rozsaszirom Állandó Tag

    Szivem fakó romjain virág cseperedett ,
    A benne lévő sivatag égig emelkedett ,
    Az elapadt tenger újra megtelt vizzel
    Mert gazdagabb lettem egy szerető szivvel..
     
  10. sincomi

    sincomi Állandó Tag

    Palóc versek

    Uj üzletág

    Csere-bere. Valaki becsap és mégis
    neked lesz lelkiismeretfurdalásod.

    Mint turista
    történt vele
    idegenben
    - hamis a pénzed!
    - vissza kapta -
    - markolj bele!

    esélyed sincs
    mert nemláttad
    egy csere történt
    s a jó pénz helyett
    a hamist kaptad

    mit tehetne...
    az idegenben
    - minket ettöl
    megkíméljen,
    vigye vissza
    ahol kapta!
    most ezt hallja

    persze nemmegy
    zavarba jött
    mert resteli
    hogy megtörtént
    s a természete
    is szégyenli
    hogy merne ilyet
    állítani

    ahogy elhangzik...
    egy vád is lehet
    enyhén szólva
    az ártatlant
    mégis sujtja
    a lelkiismeret

    palócföldi
     
  11. Jessyka

    Jessyka Új tag

    Jessyka: Gyarlóságodért

    Letűnt korok homályából
    bukkan elő arcod,
    szemeidben fájdalom ül,
    vívod napi harcod
    az élettel,
    melynek súlya véresen marja
    lelkedet.

    Mosoly, s cinikus gőg mögé bújva
    álarcot viselve élsz,
    s a siserehad körülötted
    nem veszi észre,
    hogy félsz.

    Pokol az otthonod!
    Mondd, hányan próbáltak
    felsegíteni?…
    Te kirúgtad lábukat,
    s ők is veled estek.

    Mondd, miért jó az Neked
    ha ott élsz,
    hol a magány
    mély barázdákat vet arcodra,
    s hajadba ezüst fonalakat sző
    a végtelen keserűség?

    Múlik az idő!…

    Mentora lettél sebzett lelkeknek,
    holott a tied is ezer sebből vérzik…

    Cinikusan taposol
    halódó testeken,
    pedig szívedben
    ott él a remény…
    hogy egyszer majd
    nem magányosan mész el.

    A hajlongó szolgák közt
    igaz barátod kevés van,
    de te azt is üldözöd…
    s ki marja, tépi húsodat aljas mód,
    annak díszruhába öltözöl.

    Te már tudod
    mit jelent a szó,
    s a hallgatás,
    az éjszakába beleordított
    kiáltás!

    Te már üvöltöttél úgy,
    hogy szád néma maradt,
    s csak kezed szaladt
    a papíron,
    hogy a vérző szavak
    testet öltsenek.

    Csak gondolatodat kerestem,
    s minden szó
    éles tőrként hasított lelkemből
    apró foszlányokat,
    s a komor szavak mögött
    így láttam meg
    igazi arcodat.​
     
  12. Johannes

    Johannes Állandó Tag

    Ha szeretnél…

    Ha szeretnél, tudnád rég magadtól,
    mindig, a legelső pillanattól,
    hogy igaz, tiszta szívvel szeretlek,
    s nem félnél, hogy hamar elfeledlek.
    Ha szeretnél, könnyem lecsókolnád,
    szívemet boldogra változtatnád.
    Jól esne, ha velem lehetnél,
    s hosszan távolra sohse mennél.
    Kezem betenném tenyeridbe,
    s úgy mennénk boldogan, nevetve.
    Megállanék gyakran csókolni a szádat
    s mégis szomjasan vágynék utánad.
    Ó! Ha szeretnél. Oly nagyon szeretnélek…
    Tudom, sokáig boldoggá tennélek,
    s az lenne nekem a legszebb pillanat,
    amikor néked adhatnám magamat...
     
  13. Papamaci

    Papamaci Állandó Tag

    Szeretsz-e igazán?

    Néha nem tudom...
    néha nem érzem,
    szeretsz-e igazán.

    Hiszen aki szeret,
    annak minden gondolata te vagy.
    Hiszen aki szeret,
    annak minden öröme te vagy.
    Hiszen aki szeret,
    annak álma a valóság
    Hiszen aki szeret,
    az megbocsájt.
    Hiszen aki szeret,
    annak szive mindig fáj
    Hiszen aki szeret,
    annak sorsa a magány.
    Hiszen aki szeret,
    annak mindennél fontosabb vagy
    Hiszen aki szeret,
    annak sírása halk.
    Hiszen aki szeret,
    annak fájdalma nagyobb minden bajnál
    Hiszen aki szeret,
    zokog egy egy szónál.
    Hiszen aki szeret,
    nem gondol magára
    Hiszen aki szeret,
    nem vágyik hiába.
     
  14. Papamaci

    Papamaci Állandó Tag

    Sors

    Ohhh...Sors....
    Mit tettél velem?
    Mit vétettem, hogy
    lelkemet a sárba tiprod?

    És Te....Isten...
    Miért mulatsz gyermeked szenvedésein?
    Hisz Te tettél ilyenné, amilyen vagyok...

    És Te .... Szerelem...
    Miért incselkedsz velem?
    Miért töröd darabokra szívemet,
    mohó ajkaiddal felszürcsölve
    keserű könnyeimet?

    És Te... Ohh,... Nő...
    Miért kellek neked, lángokban izzó szívemet beletiprod a sárba,
    s kacagva ejted ki nevem....

    Óhhh Halál...<O:p</O:p
     
  15. konyvescivis

    konyvescivis Új tag

    Lángokban

    Lángokban
    Kegyetlen pillanatban
    léted kínjai előtted.
    Az olthatatlan fájdalom
    maró sava keserű ízében
    nem old az isteni kegyelem.
    Bűneid súlya veled született sorsodként
    hull a porba, s mi élteti a lelked
    a semmibe vész.
    Ajkaid néma, könyörgő imája
    nem enyhíti azt, ki elhagyatott.
    A természet szépsége, égiek kincse,
    akkor láthatod, ha megadja
    a kegyes halál...

    Ma minden a pokolba ránt -
     
  16. Verzarka

    Verzarka Állandó Tag

    Illat a borban

    Illat a borban

    Kolomp szavára ébred a hajnal,
    Harmatcsepp alatt még pihen a föld.
    Játszik a hold a felkelő nappal,
    Szivárvány ruhát ölt fák közt a köd.

    Madár dalára éled az ember,
    Csörömpöl a hang az óra felől,
    Erdőnek szele riadva lebben,
    Nyúl menekülne a róka elöl.

    Utat a zajnak! Gépek robognak,
    Reggeli nász-tánc most elszenderül.
    Fák között sétány, csapás a vadnak,
    A friss forrás hangja vígan csendül.

    Izzadság szakad, szolgapor ragad,
    Délidőt dongja a szemtelen légy.
    Hűvös akácos illata marad,
    Méhecske kútjában, kehelynyi méz.

    Tikkasztó napnak, aranyló nyárnak
    Estéje megkésve, megtépve jön.
    A forró nyárnak, érő kalásznak,
    Őserdő ontja a friss levegőt.

    Párharcot vívnak ismét a bolygók,
    Vörös-vért izzad a lenyugvó nap,
    Árnyak sietnek, lankadó lombok,
    Fákra éj-éket a csillag hullat.

    Hozsanna este, jöjj a keblemre!
    Dalolj pacsirta, jöjj hűsítő hab!
    Bennem az erdő, annak a csendje,
    S lelkemben izzik egy nyáresti dal.

    Volt egy királyfi, délceg, mint fenyő,
    Fehér lovával ő megérkezett.
    Volt egy kis élet, virágos mező,
    Mára mi maradt az, bennem a csend.

    Kispatak csobban, csillagfény csillan,
    Csalogány dalolja élet-dalát.
    Csendül a pohár, illat a borban.
    A boldogság végül reám talál.
     
  17. Verzarka

    Verzarka Állandó Tag

    Kristálycsend


    Kristálycsend

    Ha megfagy a világ
    Megfagynak a szavak
    Megfagynak a hegyek
    Kristályba borulnak...

    Megfagy az ölelés
    Megfagy a nevetés
    Kristálygömbbe vonul
    A dal s a gőgicsélés…
     
  18. Puderkapitany

    Puderkapitany Új tag

    Próba vers (Új felhasználó), Cím: Nem tudjuk, hogy kik vagyunk

    Nem tudjuk, hogy kik vagyunk,
    Valamivé válhatunk,
    Merre rohan sebesen,
    A hegyi patak lefele,

    Úszunk az árral,
    Megfordulni nem lehet,
    Alkotunk egy zátonyt,
    Megpihenni így lehet

    Remélem jól megjelenik, Jó estét mindenkinek
    Puder
     
  19. Puderkapitany

    Puderkapitany Új tag

    Édes álom a világvégén!

    Még 19, 20 éves koromban írtam ezt a verset (dalszöveget), egy Jutka nevű leányzóhoz amit szeretnék veletek megosztani, egy estét eltöltöttem vele, szerelmes lettem, majd bárhova mentem az utcán csak őt kerestem, sosem találtam meg, viszont mindenki mondta, hogy merre ment
    -------------------------------------
    Édes álom a világvégén,
    Továbbmennék de visszanéznék,<O:p</O:p
    Kicsit elidőznék rajtad,<O:p</O:p
    Édes álmom hajnal végén<O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Kicsit ellustult a kedvem,<O:p</O:p
    Felpörgeted tiport lelkem<O:p</O:p
    Átélném, vagy veled élnék,<O:p</O:p
    Álmaimban színes érték


    Valóságra áhítozva
    Álmaimat átutalva,
    Tervek között vagyok éppen
    Ülve festem meg a képet
     
  20. Equinox

    Equinox Új tag

    Mint a madarak...

    olyanok vagyunk mint a madarak
    két lélek pajkos kergetőzése
    felhők alatt cikázó szárnyalás
    csókoljuk egymást szívrepesve
    egymásba kapaszkodunk
    lelkünk összeér lebegve
    bódult játékba karmoljuk magunk
    majd aláhullunk önfeledve

    de az utolsó pillanat után
    mielőtt földet ér a zuhanás
    csapzottan könnyezve szétválunk
    mert erősebb az élni akarás...
     

Megosztás