Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. zsici

    zsici Állandó Tag

    10373481_630850380326116_9106177695689158022_n.jpg
     
    pinnacle001 és Horkanto kedveli ezt.
  2. turulhun

    turulhun Állandó Tag

    Anyák napjára

    Anya az,

    ki ezer meg ezer gyötrő
    fájdalommal megszült téged,
    kinek része vagy, kitől kaptad
    éltető, lüktető, piros véred,
    ki sosem felejti a kínt,
    a halálosan izzó, hideg verítéket,
    ki míg él, mindenét,
    szívét, lelkét, életét odaadná érted,
    ki szerető törődését akkor is adja,
    ha azt te nem is kéred.

    Anya az,

    ki szívében végtelen hittel,
    reménnyel életet adott néked,
    ki léted sok kínkeservében
    kitartón osztozott véled,
    ki sosem gondolt arra,
    hogy tettei vajon mennyit is érnek,
    ki csak az igent ismerte,
    a nem szótól sosem kellett félned,
    ki adta szeretetét, mindig többet,
    mit engedett neki az élet.

    Anya az,

    kire számíthatsz mindig,
    jóban és rosszban,
    ki betegségben, gondban
    melletted elsőként ott van,
    ki akkor is bátorít,
    ha már elveszett minden remény,
    ki mindig melletted lesz,
    legyen az életed bármilyen nehéz,
    ha mindenki elhagyott is,
    Ő kezedbe adja drága két kezét.

    Anya az,

    ki mindig érzi szíved-lelked
    összes kínzó fájdalmát,
    ki tud hang nélkül, csendben is sírni
    anélkül, hogy hallhatnád,
    ki még nevető szemed tükrében is
    meglátja a titkolt bánatot,
    ki örül, ha örülsz és sír, ha sírsz,
    szívébe rejti örömöd s bánatod,
    s ha múló földi léte miatt már elhagyott,
    ha igazán akarod,
    drága, kedves hangját
    a rideg síron át is örökké hallhatod...

    Ahogyan sokféle érzelem létezik, úgy sokféle anya is... meg sokféle gyermek is.
     
    pinnacle001 és zsici kedveli ezt.
  3. xerathon

    xerathon Állandó Tag

    Az ember

    Az ember olyan, amilyen lehet
    Amilyennek az Isten által teremtetett
    Szárnyat rajzol minden falra
    Hadd repüljön rajtuk túlra
    Fel az égbe hol az Isten
    Hol az embernek helye nincsen
    Ahogy régen egyszer Bábel
    Úgy nyúlik az égbe most fel
    Legalábbis oda vágyna,
    De ha elég szilárdan állna
    Bizony oda kerülhetne
    Az Úr mellé leülhetne.

    De vágyai elvakítják
    A bűnei eltaszítják
    Minden ember messze jár már
    Az Úr ott fenn hiába vár ránk.
     
    pinnacle001 és zsici kedveli ezt.
  4. pendragon20

    pendragon20 Állandó Tag

    lehet hogy kissé kilógok majd a sorból :)

    Bolti sorban állás előttem már csak egy asszony van
    maga mellett az árut rég felhalmozta szatyrokban
    csak dadog a vén ringyó órákig sorolja mit vesz még.
    a bőréből magamnak egy szép pulóvert hímeznék

    egy chipsel meg egy redbullal állni kell itt órákig
    tőrt dugok a hasadba le egészen a bordádig
    mikor sorra kerülök az eladó is flegmán néz
    közli velem próbálkozzak akkor mikor lesz rá pénz

    vörös szemmel nézek vissza bent valami elpattan
    zsebembe nyúlok.. francba a lóvé felét elhagytam
    ott a cuccos a kezemben futni kezdek "várjá szopdki !!!444
    üvölt a nő nem ér utol .. öröm volt itt vásárolni
     
    pinnacle001 kedveli ezt.
  5. Saint-Germain

    Saint-Germain Állandó Tag

    Az Élet és én



    Oly hamar múlik el az élet
    Fejem fölött gyorsan elrepül
    Mögöttem emlékek, mellettem az emlékezet,
    Arcok, emberek, tájak képül
    Fejemben újra meg újra összerakom őket
    Mint egy valaha összetépett képet
    Amely soha nem lesz ugyanaz végül
    Mint a hajdani valóság, elvegyülő élet
    Mert a felejtés, tévesztés felemészt többet-kevesebbet
    És az ember vénül, mindenével együtt elévül
    Változik, alakul és vágyakat magában éget
    Jelennek, jövőnek amíg meghalni nem kényszerül.
    Volt, nincs s az ember szomorkásan gondol vissza egyet
    Önnön régmultjára epedve a halott perceket.

    @Copyright
    http://www.scribd.com/doc/235294464/Az-Elet-es-en
     
    WyZsóy, pinnacle001 és zsici kedveli ezt.
  6. Saint-Germain

    Saint-Germain Állandó Tag

    Fekete-fehér




    Oly fekete a felhőtlen esti ég

    csak a hold meg a csillagok ütik át rég

    a sötét tért fehéres fényükkel.

    A múltból a jelenbe hozott emlékkel

    a csillagok régen lemúlt képüket mutatják

    szerte a világban, át az éter árján.

    A hold,a letüntek ősi istennője

    sápadtan vonza a vízeket s este,

    teljében utat mutat az álnok álnak s a farkasembernek,

    éltetve a régi rigolyát s babonát a mesének.

    S mások után a kiterített ruhát szárítja amott az udvarban

    s közben a kutyák ugatják törzsi himnuszukat komponálván

    üvöltő alton vagy baritonon rögtönözve a teliholdnak,

    s másokat ő nem hagy álmukat aludni utánna a nappaloknak

    a kakasszóig amikor köd s pára elfoszlik

    útat nyítva a világosságnak ahol a sötétség lakik.


    @Copyright
    http://www.scribd.com/doc/235296874/Fekete-feher
     
    zsici kedveli ezt.
  7. zsici

    zsici Állandó Tag

    Édesapám verse <3

    A mama virágai.

    Itt vagyok mama,virágot hoztam neked.
    Tudod,az éjjel rosszat álmodtam veled.
    Hogy éjjeli haragod hamar elfusson,
    sok virágot hoztam,papának is jusson.

    Nézd a rózsa a kardvirág,hogy mosolyog!
    Ők biztosan látják most bársony mosolyod.
    A káláidra várni kell! Ők bimbósak csupán.
    Ha kinyílnak,hozom őket szombat délután.

    Ha látnád a sok virágot otthon a kertben..
    Neked nyílik mind!Szépen sorban rendben.
    Pihenj nyugodtan és álmodd égi álmaid,
    én hozom a sírotokra mindig.....
    a mama virágait.
    /Kóródi László/
     
  8. zsici

    zsici Állandó Tag

    Hol vannak a madarak?

    Nem tudom észrevetted e már,
    hogy kevesebb felénk az énekes madár.
    hiába tartom nyitva az ablakom,
    a pacsírta énekét régóta nem hallom.

    A rigó sem fütyül úgy mint valaha régen,
    más csillagok járnának odafenn az égen?
    Arra már végképp gondolni sem merek,
    hogy mi lettünk e rosszabbak emberek.

    A szürke veréb,egy-két féltékeny cinkepár
    ami télen nyáron minket megtalál.
    A fecskefészek,mely fiókákkal volt tele,
    árván maradt ő is,veréb költözött bele.

    Jön még vendég galamb,néhány gerlepár,
    a sikló és varjú,mi gyakran erre jár.
    Óh éltető természet mit tettünk veled,
    elveszed életünk,mert mi elvesszük életed?!

    .
    Kóródi László
     
    Jártó Róza és Bartuska kedveli ezt.
  9. zsici

    zsici Állandó Tag

    Ilyen egyszerű.

    Megszülettél,babusgattak
    nevelgettek szépen,
    te voltál a szemük fénye
    szüleidnek régen.

    Megtanultál betűt vetni
    olvasni is tudsz már,
    elmúltak a diákévek
    felnőtt lettél immár.

    Szíven szúrt az Ámor nyila
    szerelembe estél
    és amire észre vetted
    édesapa lettél.

    Babusgattad gyermekeid
    nevelgetted szépen,
    úgy ahogy azt veled tették
    valamikor régen.

    Megjöttek az unokáid
    nőnek szépen sorban,
    ők lettek a boldogságod
    ősz nagyapa korban.

    Nézed őket gyönyörködve
    szavaikat várod,
    pedig még az életedet
    rózsaszínben látod.

    S mit eddig tettél gondolatban
    zongorázod végig,
    fájó sóhaj száll ajkadról
    fel a magas égig....

    / Kóródi László/
     
    Bartuska kedveli ezt.
  10. zsici

    zsici Állandó Tag

    Sorsok....

    A boldogságért néha nagy árat kér az élet,
    észre sem vesszük és fizetünk mindenér.
    Körülöttünk minden oly szép lett,
    de nem tudjuk mindez mennyit ér.

    Azt mondják a sorsunk megvan írva,
    szinte naponta küzdünk egy szebb életért.
    Munkánk gyümölcsét nézzük fáradtan,sírva,
    van kinek ez sem jut,mert élte korán véget ért.

    S van kinek az élet még azt is megadja,
    hogy verejtéket sem hullajt semmiért.
    Neveti mások küzdelmét,-bár tagadja,
    de kezét sem mozdítaná senkiért.

    Van kinek élete sebére szerencse ad tapaszt,
    de keveset élvez belőle,szeretteinek adja azt.
    Akad galád is bőven,ki dörzsöli tenyerét,
    mert sikerült ellopni másoknak kenyerét!

    Boldog a szülő,ha gyermeke születik ,
    ordít a fájdalma,ha éltében temetik...
    Nem ér már semmit mindaz mi szép lett,
    ha a boldogságért nagy árat kér az élet..

    Szeretettel :Kóródi László
     
  11. zsici

    zsici Állandó Tag

    Gőg...

    Mikor kezet nyújtasz valakinek
    és mélyen a szemébe nézel,
    akkor lopódzik lelkedbe valami,
    mit máskor sohasem érzel.

    Ha ő mosolyog csupán és feléd sem néz,
    hiába szorít részedről őszintén a kéz!
    A szívből jövő jóindulat régen veszve már,
    ha tekintete közben távol,messze jár.

    Mond neked szépet,bókol gondosan,
    semmibe vesz téged,ő tudja pontosan.
    Fentről szólal hozzád,beszéde oly merész,
    kezével tárogat, közben téged lenéz.

    Bármit mond is,te nézd közben a szemét,
    imára fogja kulcsolni,előbb-utóbb kezét.
    Lehet neki kincse,pénze mint a borsó,
    őt sem védi más a földtől mint téged,
    .....csak a koporsó.

    /Kóródi László/
     
  12. zsici

    zsici Állandó Tag

    Ölelés

    Egy röpke pillanat volt csupán,hajnal felé lehetett...
    egy asztalnál ült apám és csak nekem nevetett!!
    Kockás ingjének újjai könyökig felvoltak hajtva,
    semmit sem öregedett...csodálkoztam is rajta..
    Anyám is ott ült mellette szótlanul csendben,
    nem nevetett,szelíd szemekkel nézett engem.
    Apámnak egy furcsa szemüveg volt a szemén,
    az erek most is dülledtek munkától fáradt kezén.
    Szikár,szívós izmaival kereste a család kenyerét,
    s most felém nyújtotta karjait,széttárta tenyerét.
    Mosolya hívott,tenyerével intett felém mit kitárt,
    én szinte repültem hozzá,két karja ölelésre várt.
    Ezt az atyai ölelést Istenem negyven éve várom....
    megkaptam végre...de kár,hogy nem volt más,
    .......csak álom.

    Ezt is nagy szeretettel:Kóródi László
     
    Bartuska kedveli ezt.
  13. Prot

    Prot Állandó Tag

    Éles Attila : Mintha most látnálak először ...

    Mintha most látnálak először,
    úgy leslek egy bokor mögül.
    Akár kamaszként, a tóban meztelenül
    lubickoló nőket, kíváncsian, szemérmetlenül.
    Szinte lebegsz a kertben.
    Magadba szívod a rózsák illatát,
    feléd hajlanak az almafák,
    derekuk roppan a szélben.
    Kibontott hajad, mint
    távoli madárcsapat, száll az égen.
    Szárnyaikra, rebbenő
    ezüst csillogást fest a múló idő.

    Félek, elolvad a szerelem.
    Feloldódik, mint alkonyi Nap
    az esti felhők között.
    Tudom, a szenvedély egy nap
    meghal a hegyek kékje fölött.
    De ma virrasztok, őrzöm az álmod
    és a szerelmet, ezt a ritka virágot.
    Közben a csend fátyla mögül úgy nézlek,
    mintha csak néhány perce ismernélek.
     
  14. dreaming58

    dreaming58 Állandó Tag

    Havas Éva: Inspiráció

    engem inspirálnak a szavak
    agyamban hátul ott matat
    mindig egy furcsa gondolat
    mi lenne, ha nem lenne nyár
    ha mindent ellepne a sár
    ha sötét bús felleg eget
    örökre magába temet

    mi volna akkor, hogyha végtelen
    hómező terülne szét a réteken
    és jégbe fagyna minden gondolat
    és nem pihenne fény a fák alatt

    mi lenne kérlek, mondd nekem
    hova tűnne a szerelem?
    mert jégfogságban megdermed a szív
    és hóviharban nincs mi lázba hív

    fakó és szürke lesz a táj
    a sóhajtás is szinte fáj
    és mély álomba merülne szívem
    elérhetetlen lesz a szerelem

    hát zavarjuk el azt a felleget
    mi felfalja a ragyogó eget
    és tartsuk itt a szerelem-nyarat
    csak ablakon túl nézzük a havat
    mi melegséget olyan messze űz
    de itt bent tomboljon a tűz
     
    Angel Lilith kedveli ezt.
  15. Andrea27

    Andrea27 Tag

    Az egyik kedvenc gyerekeknek íródott versem:

    Álomtündér meséje

    Álomtündér útra kelt,
    szendergők lágy sóhajára lelt.
    Tündérmeséjét suttogta az éjbe,
    minden kisgyermek apró fülébe.
    Lágy dala halkan szólt
    könnyű fátyolként szállt
    minden szelíd szó.
    Körülölelte az álmos szíveket
    sötétségbe festett élénk színeket.
    Álomfátylával takarta be
    a mélyen alvó piciny testet,
    s ecsetjével köréje
    vidám csillagokat festett.
    A nyugalom harmatját szórta szét,
    s dúdolta altató énekét,
    s mikor már mindenki nyugovóra tért
    elnyelte őt a csillagos ég.
     
    zsici kedveli ezt.
  16. zsici

    zsici Állandó Tag

    Ismét egy vers édesapámtól

    A mama virágai



    Itt vagyok, mama, virágot hoztam neked.
    Tudod, az éjjel rosszat álmodtam veled.
    Hogy éjjeli haragod hamar elfusson,
    sok virágot hoztam, papának is jusson.

    Valami azt mondta, hogy jönnöm kell ide ma.
    Érzem, hogy biztosan figyelsz most, mama.
    Hallgatom éppen a virágok suttogó neszét,
    s tudom, hogy fogod most a papa két kezét.

    Nézd, a rózsa, a kardvirág, hogy mosolyog!
    Ők biztosan látják most bársony mosolyod.
    A kedvencedre várni kell, ők bimbósak csupán.
    Ha kinyílnak, hozom őket szombat délután.

    Ha látnád a sok virágot otthon a kertben...
    Nektek nyílik mind! Szépen, sorban, rendben.
    Pihenj nyugodtan, és álmodd égi álmaid,
    én hozom a sírotokra mindig a mama virágait.
    /Kóródi László/

    upload_2014-9-23_13-47-2.png
     
  17. dreaming58

    dreaming58 Állandó Tag

    Havas Éva: Ébredező

    Völgy hűs mélyén alszik a szél,
    álmában száz titkot mesél.
    Hold baktat az ég derekán,
    szél titkait kutatja tán.

    Hajnal felé csend mindenütt.
    Vén hárs ágán ringat derűt.
    Nap első félénk sugarát
    lomb friss zöldjén simítja át.

    Gyűrött álmok futnak tova.
    Nincsbe foszlott az éjszaka.
    Fénypompába zuhan szívem,
    érzem, szép lesz napom - igen!
     
    zsici kedveli ezt.
  18. lazarlaszlo

    lazarlaszlo Állandó Tag

    Lázár László:
    Az aranyhal meg a szegény ember

    (Mese azoknak, akik még hisznek a csodákban)

    Egy szegény favágó horgászott a tóban.
    De még egy békát sem fogott mutatóban.
    Éppen ment volna már, na elég volt mára!
    Ekkor egy aranyhal akadt a horgára!


    De ez csodahal volt, hogy el ne felejtsem,
    Meg is szólalt nyomban szép, emberi nyelven:
    -Dobj vissza, jó ember, és akkor meglátod,
    Rögvest teljesítem három kívánságod!


    Kis vacak ez a hal, magában gondolta,
    A favágó tehát szépen visszadobda.
    A kis hal elúszott, az öreg meg hazament,
    Elmesélte otthon, hogy esett az eset.


    Azt mondta az asszony, ezt ki kell próbálni,
    De mi a jó fenét kellene kívánni?
    Azt mondja az öreg: a híg bablevesbe
    Egy szál füstölt kolbász az bizony jó lenne!


    Azonnal ott termett egy szép nagy szál kolbász!
    Az asszony meg morgott: Te marha, mit csinálsz!
    Ilyen csekélységet kívánsz, te ostoba!
    Miért is nem ragad rögtön az orrodra!


    Kérj, és megadatik! A kolbász felpattant
    S azon minutában az orrához ragadt!
    Próbálták levágni, De hát az fájt nagyon.
    Azt kívánták hát, hogy szépen lepottyanjon.


    De legalább végül ott maradt a kolbász!
    Ebből is láthatod: akár mit is próbálsz,
    Csak ilyen a szegény ember szerencséje,
    A csoda sem segít, mehet a fenébe!
     
    engs kedveli ezt.
  19. lazarlaszlo

    lazarlaszlo Állandó Tag

    Lázár László:
    Jó tanácsok kezdő seggnyalóknak

    Állj be pajtás seggnyalónak,
    Meglátod: szebb lesz a holnap!
    Persze, nekem elhiheted:
    Nem a miénk, csak a tied!

    Kell ehhez ám ezt - azt tenni,
    Mert magától nem megy semmi!
    Először is azt ajánlom,
    Nézd meg, ki ül a lóháton!

    Mert aki gyalog kódorog,
    Annak nyalni buta dolog!
    Semmiről nem parancsol ő,
    Nyalni nem kifizetődő.

    Aki pénzt, hatalmat oszt szét,
    Csakis annak nyald a seggét!
    Annak aztán éjjel - nappal,
    Nyaljál leemelt kalappal!

    Ne úgy értsd, hogy a jó atyád
    Csak úgy letolja a gatyát,
    Te meg nem törődve mással
    Kinyalod pár nyelvcsapással...

    Á nem, hát ez durva lenne,
    Nem viselné el a lelke!
    Virtuális a seggnyalás,
    Érted-e hitetlen Tamás?

    Éljenezz és tapsolj rendre,
    Úgy nézz rá, mint az Istenre,
    Bármi hülyét szól a szája,
    Éljen! - Mennydörögjön rája!

    Persze azért lesd a szelet,
    Mert tán megfordul, úgy lehet.
    Akkor más ül fel a lóra,
    Vedd komolyan fontolóra.

    Más nagyfőnök, más a szólam,
    Meg kell gondolni valóban...
    Akkor sem lesz baj öregem!
    Fordítsál a köpönyegen...
     
    engs kedveli ezt.
  20. lazarlaszlo

    lazarlaszlo Állandó Tag

    Lázár László:

    A róka és a farkas
    ( Modern mese, tapasztalatlan rohangálóknak)

    Volt egy kerek erdő, abban élt a róka,
    És persze a farkas, róluk szól e móka.

    A róka az ravasz, a farkas meg erős,
    Hát ha össztűznek, vajon ki lesz a hős?

    Egy nap a tisztáson történt ez az affér,
    Ballagott a farkas, hóna alatt kenyér.

    A róka arra járt, s mikor ezt meglátta,
    Iszonyú éhes lett, kicsordult a nyála.

    Kéne az a kenyér, verje meg a rosseb,
    De erővel nem megy, a farkas erősebb!

    - Farkas-barkas koma, hogy lehetsz íly laza?
    Kapd fel a nyúlcipőt, rohanj gyorsan haza!

    Mert a feleséged átveri a fejed,
    Éppen egy nagy kutya kezeli a nejed!

    Hoppá! Hát a farkas azonnal elszaladt,
    A kenyér meg persze a földön ott maradt.

    A róka a kenyeret azonnal befalta,
    Röhögve a farkast, hogy az milyen marha!

    Mire a lóvá tett farkas visszaloholt,
    Se róka, se kenyér, csak a hült helye volt!

    Milyen mese már az, miben nincs tanulság?!
    Tehát ide írom, de tán nem is újság:

    Ha a kollégáid azzal tömik fejed,
    Hát hogy egy Nagykutya kezeli a nejed,

    Ne szaladj sehová, ha a düh elragad:
    Aki ugrál, könnyen kenyér nélkül marad!
     
    engs kedveli ezt.

Megosztás