Teljesen értem amit írsz, de a gyakorlati és az idealizált közt állunk legtöbben
A gyakorlatinak nevezem a felismerést:
Annyi felesleges holmit vetettek már meg önként és dalolva tesszük mert igényt támasztottak rá
Kik?
És ez is elméleti lesz tőlem mint tőled a gyerekekre hivatkozás(azt is meglehet beszélni)
annyi felesleges holmit vetettek már meg önként és dalolva tesszük mert igényt támasztottak rá
Kik?
Hát akik eladni akarnak mert attól kerek az Ő világuk: vásároljunk állandóan
Ezt a reklám tette.
Mindenki vett már olyat, ami nem is annyira kellett esetleg el is dobta már mert csak helyfogó.(nem is volt igazi szüksége rá)
De a vásárlás sokaknak olyan mint csoki.
A gyerekek az unokák?
Mint a jövő megőrzése.
Semmit se nyernek fel se fogják.Miként felélése világunknak a túltermelés
Másképp is feltetted a kérdést:
a legfontosabb: mit nyertek a gyerekeink, és mit veszítettek?????
Ezt ők nem tudják megmondani.
Mert ami technikai kényelmi fejlődés volt
Az előttire visszalépni már önként nem lehet
Ha ezeket nézi és Ő válaszol: a válasza az: "hülye kérdés rengeteget"
Ha kérdést olyan válaszolja meg aki mindkettőt alkalmazta élt benne.Annyit válaszol, "akkor is volt élet tán még bizonyos dolgokat jobban kiélvezhetően"
De rettenetesen elméleti a kérdésed
Mert természetesen nyert és visszalépni nem lehet
Még az időt is jobban kiélvezhette volna.
Példa itt van fent eddy írása ki annyira rohan és nem élvezi az időt
Hogy még az írást se képes önmaga tenni
arra hivatkozik gyorsabban jár az agya mint ahogy ír.
Ne le is süllyedt az érthetőség.
A millió elütés és gépi hibás átjavítás miatt.
Ő vesztett sokat időt, az idő élvezetét.
Látszólagos birtoklását a 24 órának.
Igen vesztett mert aki kapkod az nem élvezi az időt.
Nem tudom mire gondoltál még hogy mit nyertek és mit vesztettek
Szerintem mérlegelni kell, s ha a gazdasági szereplők haszna kezdi irányítani az életet, ott nekünk kell megálljt parancsolni (úgy értem, a szülőknek, a pedagógusoknak, a társadalom józanabb tagjainak).
S azért hivatkozom a gyerekekre, mert ugyan tényleg általánosítás, igazad van, de mégis ők alakítják majd a következő pár száz évet.
Nekünk is, maguknak is.
Ha nem érti meg, miért csoda egy szobor, egy jó vers, egy jó film, egy szép bútor, egy épület, a természet bármely pici vagy óriási része, ha nem tudja megbecsülni ezt, akkor szerintem, gond van.
S látom, ahogyan a gyerekek egyre kevésbé képesek a vizsgálódásra, a rész-egész alapján következtetésekre, egyre kevésbé élvezik a világot, ha mással kell megosztani, mert egy másik ember nem gép, alkalmazkodni kell hozzá, stb.
Azt gondolom, túlpörgettük a világukat ezekkel a "csodákkal".
-.
