Én is megnéztem volna
Bubunak:
24 év folyamatos munkaviszony (szakközépiskola nem számít bele(szakmunkás igen)) után kapom 3 hónapig a minimálbér 120%-át, napi 2500 Ft-ot 3 hónapig. Az utána következő 6 hónapban pedig napi 1250 Ft-ot fogok kapni. Álláskeresési segély, nem örülök neki, inkább dolgozni szeretnék, nem az államtól várni a pénzt.
Sajnos az állam nem tud munkát adni.
Mit lehet ebben az esetben tenni?
Jo helyen elsz. Itt roszabb a helyzet.
Kisfranci nekem nincsennek visszatero-terveim.En csak latogatoba jarok haza.
Szervusztok! 91-ben költöztem vissza Mo-ra 4 év Toronto után. Úgy érzem nagyon sokat kaptam Kanadától, rengeteget tanultam amiért hálás vagyok a sorsomnak. Máig nagy szeretettel és hálával gondolok vissza azokra az emberekre akikkel kapcsolatba kerültem Torontóban. Mo-on az emberek általános hozzáállásával van baj. Sokan azt képzelik, hogy a gazdaságilag Mo-nál jobban működő országokban aranyból van a kerítés. A saját emberi tapasztalataimból tudom, hogy sokaknak fel sem merül az agyában, hogy Kanadában százszor keményebben, precizebben és önállóbban kell dolgozni és élni, mint Mo-on. Itthon nagyon kevesen tudnak önállóan felelőséget vállalni a sorsukért. Itthon mindig kifelé hárítják a felelőséget a hibákért, sikertelenségért. Biztosan megkérdezitek én miért költöztem haza. Sajnos nekem túl nagy falat volt az alkalmazkodás és beilleszkedés az új környezetbe. Politikai és gazdasági okokból hagytam el -szinte kényszerből-annak idején Mo-ot és minden háttér és segítség, nyelvtudás nélkül Kanadában az én képességeimet meghaladta a beilleszkedés. Mégis úgy érzem aki ma vagyok(sikeres és elégedett, kiegyensúlyozott ember) azon rengeteget formált a Kanadában töltött idő. Mai napság idehaza kampányszerűen ösztökélik az embereket arra, hogy menjenek el az országból küldföldre élni. Szerintem 10 emberből 9 nem tudja mit vállal amikor ezt megteszi.
Szívesen beszélgetek erről a témáról!
Kedves albee! Nem neked szantam amitiram Jolannak, annak akik itt voltak es Visszamenek. Udv. bubu
Nekünk itthon Suzuki van... és nincs vele semmi baj. Itáliát is megjártuk vele, nem egyszer, balesetmentesen. És nekem tetszik... szóval ha nagy leszek, és itthon (otthon) fogok élni, nekem is ilyen lesz... ha még gyártják.
Általánosságban írtam, s magamról. Mindenki sorsa más. Vannak azonban olyan tendenciák és jelenségek amik általánosíthatóak a többségre. Mindenkinek érdemes megpróbálni munkát vállalni külföldön, mert nagyon sokat lehet tanulni pontosan olyan dolgokat amit itthon nem. Ettől még nem kell azonnal "kivándorolni" az országból. Szerintem ma mindenhol sok gazdasági nehézség van, csak mindenki abba lát bele jobban ahol, amelyik országban él. Szépen néznénk ki ha mindenki aki elveszíti az állását azonnal elvándorolna abból az országból. Inkább azon kellene elgondolkodni mitől nem működik Magyarország? Nem a politikusok tehetnek arról ami Mo-on van, hanem a lakosság. A fejekben, a hozzáállásban van a hiba, s ez a kulcsa a fejlődésnek. Kanadában senki nem szégyenl másodállásban takarítani vagy felszolgálni. Magyarországon ugyanezt hányan teszik meg??? A svédek egy havi fizetésük 1 százalékát költik karácsonyi ajándékokra. Mo-on egy havi bér 150 százalékát! Miért? Nem azért mert alacsony a bér. Nagyon mély társadalmi és főleg emberi, szemléletbeli okai vannak.
Kanadába 1 sportáskával mentem és 6 dolcsi költőpénzzel!. Haza 1 börönddel jöttem és kb. kétszáz dolcsival, de a fejemben olyan tapasztalatokat hoztam amiből itthon saját céget építettem. Ma is abból élek amit Kanadában megtanultam és megtapasztaltam az ottani életről, gondolkodásról és az élethez való hozzáállásról. Megtanultam mi a fontos és mi a lényegtelen. És megtanultam mindenért jóért és rosszért, kudarcért és sikerért csak magaddal kell elszámolnod.
Vagy az elhatározásé és kitartásé, esetleg? Ugyanis én azt is tudom, hogy amikor engem kirugnak az ajtón, akkor visszaügyeskedem magam az ablakon. És addig járok utána a dolgokanak, mig azt el nem érem, amit akarok. Nekem még sose adtak semmit ingyen, mindenem, amim van, meg kellett érte duplán is küzdenem és dolgoznom. Rengetegen mondták nekem, hogy amit akarok az egy a lehetetlennel. Én nem hittem ezt el, és be is bizonyitottam, hogyha valaki valamit nagyon akar, azt el is tudja érni.
Vagy az elhatározásé és kitartásé, esetleg? Ugyanis én azt is tudom, hogy amikor engem kirugnak az ajtón, akkor visszaügyeskedem magam az ablakon. És addig járok utána a dolgokanak, mig azt el nem érem, amit akarok. Nekem még sose adtak semmit ingyen, mindenem, amim van, meg kellett érte duplán is küzdenem és dolgoznom. Rengetegen mondták nekem, hogy amit akarok az egy a lehetetlennel. Én nem hittem ezt el, és be is bizonyitottam, hogyha valaki valamit nagyon akar, azt el is tudja érni.
Nyavajgas helyett inkabb igyekezzetek. Ha itt vagytok, akkor mar OK, mert barmikor visszamehettek, marpedig a valasztas lehetosege egyenlo a szabadsaggal.
Én nem fizettem senkinek a CT-ért .Dec elején kaptam idő pontot,dec végére és telefonáltak hónap közepén mehettem.Nagyon kedvesek voltak.
Én nem fizettem senkinek a CT-ért .Dec elején kaptam idő pontot,dec végére és telefonáltak hónap közepén mehettem.Nagyon kedvesek voltak.
Bocs, de ezek csak szép szavak és nemes eszmék.
A gyakorlatban (életben) nem állják meg a helyüket.
Talán, ha tudnál egy történetet említeni.