Szia kedves Erika!
Tudnod kell, hogy a w. iskolák 12+1 osztályosak, tehát 8 év általános +4 év középiskola+ 1 év felkészítő érettségire (=összehangolás a hagyományos oktatás elvárásaival)
Itthon már több w-os is gyermek érettségizett. A tapasztalat
az, hogy rendkívül magabiztosan, kreatívan szerepelnek az érettségin, a felvételi arány 96%-os. Az érettségiztető tanárok (nem w-osak, egyébb iskolából kirendeltek) számára tényleg az a legmeglepőbb, hogy a gyerekek nem szoronganak a vizsgahelyzettől, bátran kifejezik magukat, öntudatosak. Nem tudják a gyerekek ugyanis, hogy a szerepléstől, önkifejezéstől (=vizsgától) félni kell. A w. iskolákban nincs osztályzás, nincs vizsgáztatás (= mit tudsz, és én azt számokkal minősítem). Van viszont folyamatos kontaktus, rákérdezés tanár és diák között, hogy hol tart az ismeretekben, a házit elkészítette-e. Ha nem készítette el, pótolnia kell ott az iskolában esetleg tanítás után, és azt be kell mutatnia. Eleinte nincsenek tankönyvek, és később is fontos részei az oktatásnak az egyéni előadások egy-egy témában. Megszokják tehát a szereplést, önkifejezést. De nem csak itt. Súlyponti szerepe van a w. oktatásban a drámatanításnak (mint az ókori görögöknél). Színdarabokat tanulnak meg, adnak elő. Ott van aztán még az euritmia. Verseket, dalokat, gondolatokat kell kifejezniük szavak nélkül, a mozdulataikkal, a testükkel. A A cél: a teljes embert képezni. Az ember nem csak materiálisan gondolkodó lény, hanem művész is, akinek teste van. Amikor egy gyermek hangszeren tanul egy zenedarabot, az egy folyamat. Kezdetben kevésbé sikerül, gyakorol, kicsit jobban megy és így tovább, végül megszületik a végeredmény. Közben pedig észrevétlenül megtanulta a kitartást, mint fontos lelki erőt.
Mi feltétlen hívei vagyunk a w. pedagógiának, de tisztán kell látni, hogy az végülis az adott iskolában, és az adott tanáron keresztül jön át. Ha pedig a tanár nem hozzáértő, waldorf ide, waldorf oda, el tudja rontani. Erre is van több péda, de ez nem minősíti magát a szellemi hátteret. Nekünk szerencsénk van az iskolánkkal és a tanárainkkal.
Vissatérve még a kérdésedre: ideális esetben tehát a gyerekek waldorf iskolából mennek az egyetemre, ami már egy szabadabb, kreativitást igénylő közeg, jobban teret ad a szárnyalásnak, mint az általános- és középiskola éa itt bizony a w-os gyerekek jól teljesítenek.
Még egy érdekesség: Az utóbbi időkben a multinacionális amerikai cégek waldorf végzettségű embereket kerestek felsővezetői posztokra, éppen a kreativitás, mint igen fontos vezetői tulajdonság miatt. (A legutóbbi időkben viszont egyre inkább olyan embereket, akik otthon tanultak! De ez egy másik téma.)
Kedves Anginika
Koszonom a valaszod. Latom sajnalhatom, hogy en nem talaltam ilyen iskolat a fiamnak. A hagyomanyos iskolaban mindezeknek semmi nyomat nem talaltuk. Ritka nagy orom volt ha neha akadt egy egy tanar aki tamogatta az onkifejezes tanorakon es azon kivul is. Nalunk meg fennallt illetve fennall meg most is, hogy a fiam diszgrapias. Tehat nem tanul meg helyesen irni soha az eletben mert az agya csereli ossze a betuket. Erre mar van egy nagyon jo megoldas az oktatasi kozpont felmenti a gyereket az iras alol es a dolgozatok helyett az ilyen gyerekeknek szobeli felelettel kell kompenzalni ezen hianyat. Irasbeli lecket pedig otthon szamitogepen megirhatja erdekes modon a billentyuzettel csak ritkan hibazik. Sajnos a tanarokkal allandoan harcban alltunk eveken keresztul. Mostmar eljutottunk a kozepiskolaba es mar csak az erettsegitol rettegunk. Lehet egy ilyen iskola nekunk is sokat segitett volna.
De hogy terjunk vissza az eredeti temahoz esszeruen jonak tunik a modszer. Ahogy irod nem arrol van szo, hogy elengedik a gyerekeket es mint egy csoport csacsi garazdalkodnak ossze vissza hanem eleg szigoru rendben teszik amit tesznek csak nagyon nagy szellemi szabadsaggal.
De nem ertem amikor elindult a topik miert becsmereltek le az emberek nem ismerven pontosan a Waldorf modszert csak egyszeruen leszoltak valamit amirol talan fogalmuk sem volt.