Weöres Sándor

torolvastár · 2014 Február 4

JULA56 írta:
énemmé e vallomás

Balla Zsófia: Weöres-szonettkoszorú XIV.

Bár a homokban lábnyomuk lehetnék!
Velük mehetnék átal a Weöres-
időn és tengeren; a vers közös
Igéretföldjét mennyein belepnénk,
s Nemes Nagy szemmel Arany Attilában
Tóthágast áll Kavafisz, Rilke, Donne,
Karinthy Füstölögne s faggatón
egy szent Mihály-kéz verdesné a vállam:
– Mondja kérem, maguk kitől tanulnak,
míg szót csépelnek, minket szapulnak?!
Betéve kéne tudniok Dezsőt!
– Az új szivar régitől kapja lángját –
mondtam. S föltartva, mint a lámpát,
szememnek Ady nyitott új mezőt

JULA56 · 2014 Február 5

torolvastár írta:
Balla Zsófia: Weöres-szonettkoszorú XIV.

Bár a homokban lábnyomuk lehetnék!
Velük mehetnék átal a Weöres-
időn és tengeren; a vers közös
Igéretföldjét mennyein belepnénk,
s Nemes Nagy szemmel Arany Attilában
Tóthágast áll Kavafisz, Rilke, Donne,
Karinthy Füstölögne s faggatón
egy szent Mihály-kéz verdesné a vállam:
– Mondja kérem, maguk kitől tanulnak,
míg szót csépelnek, minket szapulnak?!
Betéve kéne tudniok Dezsőt!
– Az új szivar régitől kapja lángját –
mondtam. S föltartva, mint a lámpát,
szememnek Ady nyitott új mezőt

ROMBOLÁS ÉS ÉPITÉS

Nézd Dezsőt, nézd Rezsőt:
elviszik a háztetőt.
Nézd a ló-nyeritést:
elviszi a keritést.
Nézd, aki még kutat,
elviszi a falakat,
kis kutat, nagy kutat,
istállókat, ólakat,
szép galamb-dúcokat,
végül semmi se marad.
Siet Jancsi, Pista,
valamennyit hozza vissza.

Weöres Sándor

torolvastár · 2014 Február 5

JULA56 írta:
valamennyit hozza

Weöres Sándor: Hála-áldozat (XV.)

Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.
Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak,
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költ előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.

...

Ezt kérdezte valaki a Mestertől:

– Hogyan juthat el a teljességhez az az ember, aki életében villanásszerűen, csak egy-egy pillanatig érzi át a teljes harmóniát?

– Azt hiszem, sehogyan – válaszolt a Mester. – A teljesség élményéhez, birtokolásához olyan alapegyszerűségre, naivitásra van szükség, amire nekünk már nincs képességünk, módunk. A teljességhez legfeljebb csak közeledni tud mindaz, ami a teljes ősegységen, isteni egységen kívül áll. Minden ember kívül van ezen. Csiszolhatja, nevelheti önmagát, s így – igen kicsi lépésekkel – közeledik a teljességhez, de hát azt elérni nem adatik meg senkinek: egyikünk sem tud abszolút egyetemességre emelkedni.
(Zoltán Gábor: "...és beszélgetései", részlet)

JULA56 · 2014 Február 5

torolvastár írta:
Weöres Sándor: Hála-áldozat (XV.)

Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.
Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak,
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költ előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.

...

Ezt kérdezte valaki a Mestertől:

– Hogyan juthat el a teljességhez az az ember, aki életében villanásszerűen, csak egy-egy pillanatig érzi át a teljes harmóniát?

– Azt hiszem, sehogyan – válaszolt a Mester. – A teljesség élményéhez, birtokolásához olyan alapegyszerűségre, naivitásra van szükség, amire nekünk már nincs képességünk, módunk. A teljességhez legfeljebb csak közeledni tud mindaz, ami a teljes ősegységen, isteni egységen kívül áll. Minden ember kívül van ezen. Csiszolhatja, nevelheti önmagát, s így – igen kicsi lépésekkel – közeledik a teljességhez, de hát azt elérni nem adatik meg senkinek: egyikünk sem tud abszolút egyetemességre emelkedni.
(Zoltán Gábor: "...és beszélgetései", részlet)

"... Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek..."

Weöres Sándor -A teljesség felé

torolvastár · 2014 Február 5

JULA56 írta:
eszméltessen

Weöres Sándor: Nem szándékom

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.

...

– A Paprikajancsi szerenádja mindig meghatott... Ugye a Mester látott gyerekkorában bohócot, és amikor szegény bohóccal valami rossz történt, keservesen sírt – kezdte a riporter.
– Láttam – felelt a Mester. – Nevettem rajta.
– De amikor például elesett, akkor azért meghatódott...?
– Igen, seggre esett – mondta a Mester derűsen. – Azon mindig jót mulattam.
(Zoltán Gábor: "...és beszélgetései", részlet)

JULA56 · 2014 Február 6

torolvastár írta:
Weöres Sándor: Nem szándékom

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.

...

– A Paprikajancsi szerenádja mindig meghatott... Ugye a Mester látott gyerekkorában bohócot, és amikor szegény bohóccal valami rossz történt, keservesen sírt – kezdte a riporter.
– Láttam – felelt a Mester. – Nevettem rajta.
– De amikor például elesett, akkor azért meghatódott...?
– Igen, seggre esett – mondta a Mester derűsen. – Azon mindig jót mulattam.
(Zoltán Gábor: "...és beszélgetései", részlet)

MEDEIA

Ugyanegy bennünk az élő és halott, éber
és alvó, ifjú és öreg, Mert ez innen átérve
azzá, az átérve ezzé válik.
A halhatatlan halandó, a halandó
halhatatlan, ez éli annak halálát,
az halja ennek életét.

HERAKLEITOS (Hamvas Béla forditása)

"... Olajfa-liget tövén

már lejtenek a papnők, szentelt gyermek-szüzek,
libeg kék köntösük, hajlong koszorús fejük,
lant, sip, köszönti az új napot, dal csendül:

ÖLELJ

ÖRÖMÖDBE, FÉNYHOZÓ...

Én, vérrel szennyezett,

nem térhetek feléjük. Barna darócban és
sarútlan a hegyre indulok. Lent hab forog,
ködből hasadoznak a túlsó part zöld ormai.

Én átkozott, az oltárhoz nem léphetek,
sziklára hajtom homlokom.

... TISZTITS MEG AZ

ÉJ ÁRNYAITÓL...

Tévelygő, távoli kedvesem,

meddig kell ölnöm, elesnem érted? Vizfodor
őrlődik a zátonyon. Valaha elérjük-e
valódi életünk?

... VELED KÖZÖS LEGYEN

KELYHEM, KOSZORÚM...

Eggyé-forrott alakunk,

e szem-nem-látta forma, öröktől vár reánk
a Sorsok házában. Külön csak téveteg
habok vagyunk.

... ÖLELJ ÖRÖMÖDBE, FÉNYHOZÓ..."

Weöres Sándor

torolvastár · 2014 Február 6

JULA56 írta:
valódi életünk

Messzi országban járt a Mester, ott kérdezték tőle:
– Szeretnél minél több emberhez szólni, vagy csak a kevesekhez és kiválasztottakhoz?
Így válaszolt:
– Szerintem csak egyetlen ember létezik, és ez Jézus. A többi ember annyiban van vagy annyiban nincs, amennyire Jézussal azonos vagy nem azonos. Itt persze nem gondolok valamiféle kereszténységre vagy mire, hogy ha rákentek egy kis szentelt olajat vagy mit, akkor azonosult Jézussal. Nem ilyesmiről van szó. Emberek – ez az én számomra nem létezik.
– Ki létezik, mi létezik számodra?
– Jézus létezik, és bárkiben létezik, ami benne vagy belőle Jézussal azonos. Azért írok, hogy ezt a jézusi elemet valakiből, akárkiből, magamból vagy másból jobban kifejthessem, jobban megközelíthessem. Az, hogy verseimet hányan olvassák és hányan nem, az egyáltaában nem érdekel. Hogy közelebb tudja-e vinni a jó szándékú és jó érzékű olvasót ehhez a jézusi azonossághoz, ez az, ami a célom.

...

Weöres Sándor -`Önkarikatúra`

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat
ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

JULA56 · 2014 Február 6

torolvastár írta:
Messzi országban járt a Mester, ott kérdezték tőle:
– Szeretnél minél több emberhez szólni, vagy csak a kevesekhez és kiválasztottakhoz?
Így válaszolt:
– Szerintem csak egyetlen ember létezik, és ez Jézus. A többi ember annyiban van vagy annyiban nincs, amennyire Jézussal azonos vagy nem azonos. Itt persze nem gondolok valamiféle kereszténységre vagy mire, hogy ha rákentek egy kis szentelt olajat vagy mit, akkor azonosult Jézussal. Nem ilyesmiről van szó. Emberek – ez az én számomra nem létezik.
– Ki létezik, mi létezik számodra?
– Jézus létezik, és bárkiben létezik, ami benne vagy belőle Jézussal azonos. Azért írok, hogy ezt a jézusi elemet valakiből, akárkiből, magamból vagy másból jobban kifejthessem, jobban megközelíthessem. Az, hogy verseimet hányan olvassák és hányan nem, az egyáltaában nem érdekel. Hogy közelebb tudja-e vinni a jó szándékú és jó érzékű olvasót ehhez a jézusi azonossághoz, ez az, ami a célom.

...
Weöres Sándor -`Önkarikatúra`

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat
ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

*

"..."A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?"
"A külső és belső lényegében ugyanaz." - Weöres Sándor - A teljesség felé

torolvastár · 2014 Február 7

JULA56 írta:
A külső és belső lényeg

– Talán legelőször azt az érdekes kérdést vetném föl, amely, lehet, hogy csak számomra volt mindig érdekes – mondta a Mesternek a riporter –, hogy verseidet olvasgatva gyakran kapott meg egy érdekes, furcsa atmoszféra. Formailag is észrevehető sokszor a sorok tördelésében, de különösen tartalmilag vehető észre: függetlenség, szabadság, valami kötetlenség, a dolgok fölött való lebegés, majdnem közöny néha, persze, nagyon termékeny és szép közöny. És ha, mondjuk, a mai modern természettudományos világkép nyelvén akarok beszélni, akkor úgy fordíthatnám le érthetőbben ezt az érzést, hogy az időtől való függetlenség; a térben és az időben való fokozottabb szabadság érzete ez, mintha valami különös időélményed volna.

Ekkor mondta a Mester:

– Az én időélményem, amit még egyetlen írásomban se tudtam még csak érzékeltetni sem, az, hogy tulajdonképpen az idő áll, és tömbszerű és végtelen, nem gondoltam, hogy a jövő és a múlt is benne van, hanem csak úgy, hogy csak jelen van. Mióta a mindenség létezik, elkezdődött a jelen, és azt sosem érte utol a múlt, és sosincs reményünk arra, hogy a jövőt megközelítsük. Szóval az idő a jelennek egy végtelen tömbje, amin belül a lények megjelennek, mozognak, kihalnak belőle, de sose volt múlt, és sose lesz jövő. Benneállunk a dolgokban, amik körülöttünk lengedeznek, és mi is lengedezünk benne, de azért nem egészen mindegy, hogy hogyan lengedezünk, és hogy a dolgok hogyan lengedeznek. Szóval nem mondanám azt, hogy az ember passzív maradjon. Ha lengedezik is minden, azért nem mindegy, hogy az merre és hogyan lengedezik.

JULA56 · 2014 Február 7

torolvastár írta:
– Talán legelőször azt az érdekes kérdést vetném föl, amely, lehet, hogy csak számomra volt mindig érdekes – mondta a Mesternek a riporter –, hogy verseidet olvasgatva gyakran kapott meg egy érdekes, furcsa atmoszféra. Formailag is észrevehető sokszor a sorok tördelésében, de különösen tartalmilag vehető észre: függetlenség, szabadság, valami kötetlenség, a dolgok fölött való lebegés, majdnem közöny néha, persze, nagyon termékeny és szép közöny. És ha, mondjuk, a mai modern természettudományos világkép nyelvén akarok beszélni, akkor úgy fordíthatnám le érthetőbben ezt az érzést, hogy az időtől való függetlenség; a térben és az időben való fokozottabb szabadság érzete ez, mintha valami különös időélményed volna.

Ekkor mondta a Mester:

– Az én időélményem, amit még egyetlen írásomban se tudtam még csak érzékeltetni sem, az, hogy tulajdonképpen az idő áll, és tömbszerű és végtelen, nem gondoltam, hogy a jövő és a múlt is benne van, hanem csak úgy, hogy csak jelen van. Mióta a mindenség létezik, elkezdődött a jelen, és azt sosem érte utol a múlt, és sosincs reményünk arra, hogy a jövőt megközelítsük. Szóval az idő a jelennek egy végtelen tömbje, amin belül a lények megjelennek, mozognak, kihalnak belőle, de sose volt múlt, és sose lesz jövő. Benneállunk a dolgokban, amik körülöttünk lengedeznek, és mi is lengedezünk benne, de azért nem egészen mindegy, hogy hogyan lengedezünk, és hogy a dolgok hogyan lengedeznek. Szóval nem mondanám azt, hogy az ember passzív maradjon. Ha lengedezik is minden, azért nem mindegy, hogy az merre és hogyan lengedezik.

"Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő... Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak váltakozását: ez a belső idő... Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő. Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő. Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények sorozatából alakulnak... Más természetű a teljes idő, mely a változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza... A teljes idő, mint minden változatlan-végtelen, pont szerű, s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy távolabbi körként övezi."

Weöres Sándor - A teljesség felé

torolvastár · 2014 Február 7

JULA56 írta:
történelmi idő. Ezek mind jelenség-idők

– Miben lehetne összefoglalni azt – kérdezte valaki a Mestert –, amit költészeted mond az emberi történelemről?
– Hát, ez elég kényes kérdés; ugyanis én azt mondom, hogy a történelmen cakpakk most már túl kell lépni. Át kell menni egy történelem utáni korszakba, addig béke és nyugalom nem lesz, sőt! Atomfegyver és hasonlók birtokában az ember előbb-utóbb kifüstöli lába alól a talajt, még mielőtt elérhetné a történelem utáni kor felnőttségét és békéjét.
– De a régi természetével hogy tud átlépni az ember egy történelem utáni korba? – hangzott az újabb kérdés.
– Úgy látszik, sehogy se, és itt van a baj – mondta a Mester.
– És a remény, hogy mégis át tud lépni?
– Hát... reménykedni mindenben lehet…

JULA56 · 2014 Február 7

torolvastár írta:
– Miben lehetne összefoglalni azt – kérdezte valaki a Mestert –, amit költészeted mond az emberi történelemről?
– Hát, ez elég kényes kérdés; ugyanis én azt mondom, hogy a történelmen cakpakk most már túl kell lépni. Át kell menni egy történelem utáni korszakba, addig béke és nyugalom nem lesz, sőt! Atomfegyver és hasonlók birtokában az ember előbb-utóbb kifüstöli lába alól a talajt, még mielőtt elérhetné a történelem utáni kor felnőttségét és békéjét.
– De a régi természetével hogy tud átlépni az ember egy történelem utáni korba? – hangzott az újabb kérdés.
– Úgy látszik, sehogy se, és itt van a baj – mondta a Mester.
– És a remény, hogy mégis át tud lépni?
– Hát... reménykedni mindenben lehet…

ATOMFELHŐ

A
bomba
goromba.
Ablakomba
és alakomba
önmagát kiontja
s a világot lerontja.
Bár lehetne Napja, Holdja,
mégis a sötétség heroldja,
keveredik ocsmány vigalomba,
falut és várost takar siralomba
- ha korszakunk idejében el nem oltja -
kibomlik az égen, mint a vitorla,
pusztitás nyoma szőnyeg-forma,
tüzesen nyeldes sárkány-torka,
s a természetet feloldja
s az élőket megfojtja,
minden ember gondja
és szégyenfoltja
ez a ronda
otromba
gomba
ma.

Weöres Sándor

torolvastár · 2014 Február 7

JULA56 írta:
a világot lerontja

Volt akkoriban egy fiatal író. Sétálgatott vele a mester, ki pedig egyszer, mintha elbámészkodna, ebeket néz… Ezt mondja aztán:
– Vajon mikor leszünk mi ilyen szép kutyák?

JULA56 · 2014 Február 7

torolvastár írta:
Volt akkoriban egy fiatal író. Sétálgatott vele a mester, ki pedig egyszer, mintha elbámészkodna, ebeket néz… Ezt mondja aztán:
– Vajon mikor leszünk mi ilyen szép kutyák?

AZ ÁLOMBELI KUTYA

Falon fügő árnyék,
bőregér,
holtan hazajárnék
lelkedér'...

Alva átkaroltál
rend szerint,
kutyának álmodtál
szó szerint.

Nem voltam én farkas,
sem kopó,
csak kis fürge talpas
surranó

repedt talpú koldus,
át meg át
fürkésztem a lótusz
éjhonát:

hűs csatorna mellett
hő iszap,
csukott virágkelyhek
alszanak.

Iramodtam néha,
tátva szám,
nyúltam szunyog, béka,
pók után...

Erre ében árok,
arra vér:
majd közéje állok
lelkedér',

sörényes oroszlán,
nagy leszek,
lótuszkelyheid rám
csüggenek.

Weöres Sándor

torolvastár · 2014 Február 8

JULA56 írta:
át meg át fürkésztem

Járt nála egy fiatal költő. A mester udvariasan hallgatta, ahogy bizonyos „tragikus hegyesszöget" emlegetett a fiatal poéta, hogy az volna a kívánatos műegész, a teljes körből eredendően és evidensen kihasított cikkely, aztán legyintett, és azt mondta:
– Legyen a költő, éppen ellenkezőleg, barackkal, dióval, fügével, mindennel beoltott almafa, körtefa, trópusi ilyen meg olyan, mindenféle fa; legyen – hadd legyen – a termés minél teljesebb kör.

JULA56 · 2014 Február 8

torolvastár írta:
Járt nála egy fiatal költő. A mester udvariasan hallgatta, ahogy bizonyos „tragikus hegyesszöget" emlegetett a fiatal poéta, hogy az volna a kívánatos műegész, a teljes körből eredendően és evidensen kihasított cikkely, aztán legyintett, és azt mondta:
– Legyen a költő, éppen ellenkezőleg, barackkal, dióval, fügével, mindennel beoltott almafa, körtefa, trópusi ilyen meg olyan, mindenféle fa; legyen – hadd legyen – a termés minél teljesebb kör.

"... Lomb mögött, bog között, odu felett
kakukkolok: más nincs, csak szeretet.
Nincs más, csak szeretet, ezernyi fajta
mely őket egyikért más ellen hajtja:
hogy tépik, csipdesik,
húzakodják, verdesik
egymást a tereken, ki akit ér!
toll röpül, csont recseg, csorog a vér.
Nagy törvény terped a fü-fa felett,
mely minket vigan egymással etet..."

Weöres Sándor - A KAKUKK

torolvastár · 2014 Február 8

JULA56 írta:
Nagy törvény terped

Megkérdezték, hisz-e az emberiség haladásában? Abban, hogy jobb lesz az ember, és jobb lesz a népcsoportok élete.
– Az emberek mozgásában hiszek, a haladásban nem hiszek. Mert hiszen minden haladás valaminek a rovására történik. Ha fejlődött a gót stílus, az előtte szokásos román stílus rovására történt. Ha fejlődött a reneszánsz, nyakára fejlődött a gót stílusnak. Ha fejlődik a gépi technikai civilizáció, ez a szellemi kultúra rovására történik. Ha a szellemiek fejlődnek, meg fogják sínyleni ezt az eszközök. A fejlődés mindig valaminek a visszafejlődésén alapul, ezért a fejlődésben mint állandó folyamatban, nem hiszek. A folyamatokban mint szükségszerű ide-oda mozgásokban, hiszek – felelt a Mester.

JULA56 · 2014 Február 8

torolvastár írta:
Megkérdezték, hisz-e az emberiség haladásában? Abban, hogy jobb lesz az ember, és jobb lesz a népcsoportok élete.
– Az emberek mozgásában hiszek, a haladásban nem hiszek. Mert hiszen minden haladás valaminek a rovására történik. Ha fejlődött a gót stílus, az előtte szokásos román stílus rovására történt. Ha fejlődött a reneszánsz, nyakára fejlődött a gót stílusnak. Ha fejlődik a gépi technikai civilizáció, ez a szellemi kultúra rovására történik. Ha a szellemiek fejlődnek, meg fogják sínyleni ezt az eszközök. A fejlődés mindig valaminek a visszafejlődésén alapul, ezért a fejlődésben mint állandó folyamatban, nem hiszek. A folyamatokban mint szükségszerű ide-oda mozgásokban, hiszek – felelt a Mester.

"... Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segiteni, hogy Pált visszaszoritod...
"Péterrel azonositom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem"... ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul..."
"Irmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban..."
"... a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik..."

Weöres Sándor - A teljesség felé

torolvastár · 2014 Február 8

JULA56 írta:
tűrd magad

Ilyet is kérdeztek a Mestertől:
– Mit tart arról, ha idealistának vagy misztikusnak nevezik?
A Mester válaszolt:
– A szó eredeti értelmében misztika annyi, mint Istennel, a világlélekkel való egyesülés. Azt mondhatnám, szeretnék misztikus lenni, de mélyen alatta állok annak, hogy misztikusnak vallhatnám magam. Ami pedig az idealizmust illeti, a szó kétértelmű. Idealistának mondják azt is, aki valamilyen eszményeket követ, valamilyen eszményekhez igyekszik igazodni. Ilyen értelemben nem nevezhetném magam idealistának. Semmiféle fix eszményeim nincsenek, vagy ha esetleg vannak, bizonnyal rögeszmék. De remélem, hogy nincsenek. Ami az idealizmus szó másik értelmét illeti: olyan filozófia ez, amelyik ideákra, elvont szellemi eszmékre épül. Nem tartom a világomat ilyennek. Igyekszem mindenféle ideától megszabadulni, igyekszem a dolgokat közvetlenül felfogni, közvetlenül érzékelni. Az idealizmus egyfajta áttételesség: jóságon, szépségen és más ideákon keresztül, mintegy szemüvegen vagy látcsövön át kapni a világot. Ettől mindenesetre szabadulni igyekszem, vagy talán azt is remélhetem, hogy mindettől megszabadultam. Persze, a nyelv annyira lezárt és sarkított fogalmakkal dolgozik, hogy ha az ember leírni kénytelen, nem szabadulhat attól, hogy ilyen átfogó fogalmakat használjon, mint sors, végzet, lét, szeretet, jóság, szépség stb. Idealizmusnak látszhat, ha ilyen szavak szerepelnek a versben, holott csak a nyelvi kifejezőeszköz tökéletlensége, hogy nem tudjuk az ideákat jelentő elvont fogalmakat elkerülni.

JULA56 · 2014 Február 9

torolvastár írta:
Ilyet is kérdeztek a Mestertől:
– Mit tart arról, ha idealistának vagy misztikusnak nevezik?
A Mester válaszolt:
– A szó eredeti értelmében misztika annyi, mint Istennel, a világlélekkel való egyesülés. Azt mondhatnám, szeretnék misztikus lenni, de mélyen alatta állok annak, hogy misztikusnak vallhatnám magam. Ami pedig az idealizmust illeti, a szó kétértelmű. Idealistának mondják azt is, aki valamilyen eszményeket követ, valamilyen eszményekhez igyekszik igazodni. Ilyen értelemben nem nevezhetném magam idealistának. Semmiféle fix eszményeim nincsenek, vagy ha esetleg vannak, bizonnyal rögeszmék. De remélem, hogy nincsenek. Ami az idealizmus szó másik értelmét illeti: olyan filozófia ez, amelyik ideákra, elvont szellemi eszmékre épül. Nem tartom a világomat ilyennek. Igyekszem mindenféle ideától megszabadulni, igyekszem a dolgokat közvetlenül felfogni, közvetlenül érzékelni. Az idealizmus egyfajta áttételesség: jóságon, szépségen és más ideákon keresztül, mintegy szemüvegen vagy látcsövön át kapni a világot. Ettől mindenesetre szabadulni igyekszem, vagy talán azt is remélhetem, hogy mindettől megszabadultam. Persze, a nyelv annyira lezárt és sarkított fogalmakkal dolgozik, hogy ha az ember leírni kénytelen, nem szabadulhat attól, hogy ilyen átfogó fogalmakat használjon, mint sors, végzet, lét, szeretet, jóság, szépség stb. Idealizmusnak látszhat, ha ilyen szavak szerepelnek a versben, holott csak a nyelvi kifejezőeszköz tökéletlensége, hogy nem tudjuk az ideákat jelentő elvont fogalmakat elkerülni.

( A KÖLTÉSZET METAFIZIKÁJA)

A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és felületet, vagyis a legfizikaibb egyúttal a legmetafizikaibb is.

Hogy ugyanazokkal a szavakkal, melyekkel egy doboz cigarettát kérhetek,vagy egy vigyázatlan utcai járókelőt összeszidhatok; s tán nem is bonyolultabb mondanivalót kifejezve: oly remekművet lehet létre hozni, melytől az olvasóra delejes sugárzás árad és egész lénye más erőviszonyok szerint rendeződik, ez olyan csoda, mintha egy tündér testet-öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen igazi metafizikája, nem pedig az, hogy tartalmilag milyen világképet öltöztetünk szavakba.

Arany János,aki két-három szót akárhányszor úgy bír egymás mellé rakni, hogy a verssor csaknem felrobban a feszültségtől és mégis tökéletes egyensúlyban van - bár tartalmilag őnála is alig fordul elő metafizikus mondanivaló, ezáltal mégis metafizikaibb, mint minden asztrológus és spiritiszta együttvéve. Amiről ezek beszélnek, amiben ezek hisznek, amire ezek esküsznek: az őrajta keresztül, magától-értetődően jelenik meg. Ha beszélünk róla: babona és sötétség; ha létrehozzuk: csoda.

Weöres Sándor

Weöres Sándor

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák