Weöres Sándor

smuku

Állandó Tag
Állandó Tag
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
Adminisztrátor

teszek fel gyerekverseket és saját gyűjtésemet is! Szemezgessetek!
 

greenblue

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egy nem annyira közismert, és első olvasatra talán kemény vers, de ezt is Ő írta:

WEÖRES SÁNDOR: Kazamatában

Úristen, fekszem a nyüves veremben
s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem.
Egy életen át hordoztam neved
s elpusztítasz mint ellenségedet.

Falusi kovácsra emlékezem,
kisfiát agyonverte részegen:
kalapács zuhogott, csont recsegett,
kormos véres gubanc hörgött:"vizet!"

Mert nem volt senki más bizalmasa
a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa,
vékony karját annak nyakába fonta,
az apának a gyilkost panaszolta, s meghalt.

Így ölsz meg Istenem,
rád hullok, mert más nincs nekem.:(
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:)
"...Sem a tétlen remeteségben,sem a tevékenységben nem győzheted le az életetet:csupán önmagadban,ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed,hogy a tőkéletes mértékhez igazodjanak...." /Weöres Sándor/ :)

(Előbb a part...)

Előbb a part fogyott el,
aztán az éj,
aztán az üresség,
s ami eztán volt,ott kezdődött. /Weörws Sándor/ :)
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:):p;)

Mókás rigmus

A kánya-bánya
nem aranybánya.
Oly fránya bánya,
amilyen fránya
maga a kánya.

Az ürge-bánya
nem fürge bánya.
Oly lassan
megy ottan
amilyen lassan,megfontoltan
az ürge sose csinálja.
/Weöres Sándor/
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:);)

/Tenger felhő.../

Tenger felhő csillag szántás
csilger fellag szánkő tentás
lagten hőger szánfel csiltás
felcsil szánger hőten lagtás
hőszán tencsil lagger feltás
szánlag felcsil gerten hőtás
csilfel laghő tenfel gertás
/Weöres Sándor/
 

rurik

Állandó Tag
Állandó Tag
készítettek egyszer egy interjút Weöres Sándorral (nem szó szerint idézem, de azért nagyjából):
riporter: -ugye Ön nagyon szereti a gyerekeket?
költő:- én? nem mondanám. nem különösebben.
riporter: -dehát olyan gyönyörű gyerekverseket ír!
költő: -én? én nem írok gyerekverseket!
:)
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Testamentum

Ha valaha síremléket,szobrot,emléktáblát kapok,vagy bármíly intézet a nevemet viseli:mindegyikre véssék rá e sorokat:

Az emberiség akkor fog boldogulni,ha rááll az egyetlen józan,ráállható alapra:ha szükségleteit elégíti ki és nem a szenvedélyeit,bosszúvágyait,rögeszméit:
ha módot lel arra,hogy ne legyen kénytelen eltűrni,hogy gonosztevők,őrültek,komédiások,mániákusok vezessék,fel bírja ismerni őket és nem szolgálja többé az ő terveiket:
ha érzi és tudja,hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kissebb rossz,mint tettel legyűrni:
ha úgy tevékenykedik,hogy nem árt vele se másnak,se magának.
Ha ezt nem az egész emberiség,hanem csak egyetlen nép tudja:bármíly megpróbáltatás és csapás érheti,mindíg megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni.
Nem pusztul el,míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik.
Mértékét eltanulják a szomszéd népek is,majd azoknak szomszédai.

Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
készítettek egyszer egy interjút Weöres Sándorral (nem szó szerint idézem, de azért nagyjából):
riporter: -ugye Ön nagyon szereti a gyerekeket?
költő:- én? nem mondanám. nem különösebben.
riporter: -dehát olyan gyönyörű gyerekverseket ír!
költő: -én? én nem írok gyerekverseket!
:)

ÖNKARRIKATURA

Hárman vagyunk,ha egymagam vagyok.A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs,mint a kő és éppoly rideg,hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg,akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.
Weöres Sándor
;)
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
"Harmadik nemzedék"

Sej-haj,szeressük egymást,nemzedékem,
hisz azt mondják,mind egyformák vagyunk,
miként a kanadai ötös ikrek,
avagy Frigyesnek díszgárdája és
bírálóink előtt csoportban állunk,
akár a regruták a sorozáson.
költők vagyunk-e,vagy futballcsapat,
regatta,körmenet,népünnepély,
költözködő darvak tömött phalanxa,
vonúló hangya-sor,marhák a réten?
csicsóné három lánya mi vagyunk-e,
hogy egy-szoknyát húz ránk a kritika?
Hogy mit firkál ez és az:csillagokról,
mezőkről s más íly apolitikus
vacakságról:ugyan kit érdekel?
itt nincs jó és rossz költő:nemzedék van
s mi a közös vonás:csak ez a lényeg.
Hát fölvonúl a teljes nemzedék,
rájuk tekint a sas-szemű bíráló
és az eredmény-áj váj!-míly síralmas:
"Miféle csöndes generáció ez?
ehhez képest az aggok menhelye
vad táncmulatság és csendháborítás-
szegény fiókák még annyit se tudnak,
hogy egy költőnek rosszalkodni illik,
sok újat hozni,mit ne értsenek,
Petőfi és Ady is így csinálta,
itt ez a szabály s a szabály az szabály.
De hajh,ezek formával bibelődnek,
a multat bálványozzák és az élő
politikától elhúzzák az orruk,
az életnek hátat fordítanak
s elkorcsosult távlattalan világban
fűszállal és bogárral édelegnek."
Így szól a nagyfejű.Mit is feleljünk?
szemünkre hányja a viselt cipőt,
pedig az ő lábujja kandikál ki.
Petőfiéknek fővonása volt
a "népi","egyszerű","természetes",
így hát nyomukban ez lett a követelmény-
Adyék "újak" és "szokatlanok",
"egyéniek"-hát fiaik mitőlünk
szokatlant és egyénit követelnek:
jöjjön az új,a botránkoztató,
tandenben jőjjön a "zseni" és "tehetség"
és kész az útlevél a Helikonra.
De nem ismétlő pisztoly a világ:
van-e ma szükség és mód új irányra?
hogy adjunk szörnyűt a mai gyomornak,
mikor szegény bendő megbírja már az
enyvet,forgácsot és patkószeget?
s míly lázadás az,melyet hagyomány
s illem kíván?ha az ablak-zuzás
kötelező,úgy akkor lázadunk,ha
azért se randalírozunk.Világos.
S hogy egyformák volnánk s egymásra-nézők?
Jékely,Vas,Dsida úgy illik össze,
mint sárgadinnye sóval és tubákkal.
"Politikátlan"korosztály vagyunk?ha
"szociális"versünk mind megpipázzák,
s a plajbász csúcsa elkopik,fogadjunk.
Hibátlan formaművészek vagyunk?
("hibás,mivel hibátlan":furcsa szempont)
de hol a mesterség roppant tökélye?
hisz legtöbb versünk jambus s még ez is
göcsörtös mint a Hátulszent Domonkos.
Van egy régebbi versem törzsökös
görög-magyar mértékben,sapphicumban
-bírálóm formajátéknak nevezte-
rossz verslábak terén nábob e dal
s bukfencmesternek számítok vele.
Álomvilágban élünk,-hiba volna?-
"Petróleumszag s kávésbögre-zsíros
papír és tört kenyér"(Zelk verse):bájos
vágyálom...!Lám,ki fart vert a valónak,
nem a poéta,de a kritikus.
És játszunk,csipp-csupp dolgokkal?-Igen:
atom,dióbél,Puck és gyönge árnyék,
nyulánk kecsesség,ringó mint a nádszál,
fény tánca rengeteg tükör között,
virág,leány,szerelmes folytatódás,
romlandó csipke,romlandó acél,
vérforraló és nyugtató ütem,
éles csikorgás,tompított dübörgés,
ezernyi köldök,kapcsolat,kihullás
és száz titok nyomán ezer titok,
ég és pokol!-ezt kívánd láncra verni,
parányban kívánd elfogni a mindent
és Juppitert aranyeső-alakban.
Mit bánom én,hogy versed miért s kinek szól,
csak hátgerincem borzongjon belé.
Csak épület legyen,zárt,teljes egység,
sokrétű,mégis áttekinthető,
s nem kérdezem,hogy vajjon lakható-e.
Csak minden szónak fénye,súlya,izma
legyen helyén s mindannyi talpra essék,
akár izgalmas,hajlós macskatest
s még azt se bánom,ha semmit se mond.
Csak szép legyen,csak olyan szép legyen,
hogy könny összefusson a szememben,
ezt add nekem,e gyilkos rebbenést,
mi oly szép,hogy szinte kibírhatatlan,
ezt a csodát,nagy művész,add nekem,
s mit bánom:jobb-vagy baloldali vagy
és társaid kik és a swifti tyukmonyt
hegyes vagy tompa végén bontod-e
és hány babád volt és őrült vagy-e
s még azt se bánom,hogy mi a neved
és nem veled,csak műveddel törődöm.
Úgy irigyellek,egyiptomi költő:
kis munkás voltál és megrendelésre
szóltál királyok,istenek nevében
s egy szót se ten-lelkedből és talán már
ükunokád se tudta nevedet,
de műved él,a névtelen csoda
s ne érdekeljen senkit,hopgy ki voltál.
Lyukas szépség ura,tökéletesség,
csak egy csöppecskét adj ambróziádból
s én elfelejtem még azt is hogy élek,
s hogy azonos vagyok sajátmagammal.
Az ég:két féltekéjű Janus-arc,
örök igaz s hazug:csak ő vezessen!
Ó,szépség lázmérője,hátgerinc,
te néma bölcs:te légy,te légy bírálóm!
Weöres Sándor
:)
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
AZ IFJÚ BOSZORKÁNYOK ÉNEKEIBÕL

1
Tûz a házam, ispiláng,
hegyes tornya rõzseláng.
Piros-sipkás emberke
mákot kaszál kertembe'.
2
Ha karodban elalszom,
hét tükörben nézd arcom.
Ha álmodban meghalok,
csukj be hét nagy ablakot.
3
Anyám, ne ûzz denevért,
minden köved engem ért.
Én sírtam kiszegezve
ajtód fölött az este.
4
Fehér kígyó jaj de szép!
Fején a Hold gyöngye ég.
Sziszegése : zuzmarás
fülemüle csattogás.
5
Ha szerettél, eressz be,
ne tégy seprût keresztbe.
Jaj, ne hívjál templomba,
hívjál üres malomba.
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A VÉN BOSZORKÁNYOK ÉNEKEIBÕL

1
Ki a völgyben hontalan,
annak szirti trónja van.
Mint gyönyörû rózsaág,
övezi a gonoszság.


2
Cirpegj, cirpegj, kõhegység.
Hajam fáklya, övem jég.
Nõvéreim póklábat,
hült kígyóbõrt próbálnak.
3
Arany talpam égre néz,
szárnyam disznóröfögés,
fátylam macskanyávogás,
rõt uszályom jajgatás.
4
Megöltem a föld alatt
egy kõ-szárnyú madarat.
A fák gyökér-ágai
nem látják már szállani.
5
Ha lehetnék mécses-fény,
szentek talpát égetném.
Ha lehetnék bab-inda,
égig nyúlnék kínomba.

<hr width="100%">
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A HERKENTYÛK ÉNEKEIBÕL



  • 1
Révész lánya, citerád
engem hí a vizen át.
Várj, jövök, csak felhuzom
rigófészek-papucsom.
  • 2
Este a tó megárad,
festek rája faágat:
szállj rá, fáradt madárka,
mátkapár, dülj alája.

  • 3
Ej, ha tudnád, hol voltam!
Lúd-lányokkal mosdottam.
Ne félj tõlem: ingemre
gágogás van hímezve.

  • 4
Ne kérdd, hajam mért kócos,
ríva jöttem ajtódhoz:
ûztek, majdhogy elértek
zápor-lábú legények.

  • 5
Három kocsis énekel,
tõlük csórom énekem:
"Gyolcs-babuska csucsoríts!
Szeress, hiszen szíved sincs!"
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A GARABONCIÁSOK ÉNEKEIBÕL


1
Mondok mondok éneket,
falra mondok képeket,
arany ágyra szûzleányt,
döglött lóra holt zsiványt.
2
Szép jó estét, nénike!
Bort, szalonnát kapok-e?
Vagy a kémény likján át
elröpítem a lányát.
3
Kapu nyílik, csacsi jön,
nagy zsák lóg az ördögön:
"Kalmárt öltem, juhaha!
ezüst csorgott ujjamra."
4
Fadob, fadob, fogj tigrist,
nádsíp, nádsíp, szelídítsd,
pásztorlányka, legeltesd,
juhaid közt terelgesd.
5
Jó varázsfû, feloldozz,
ajtót bûvölj kulcsomhoz.
Üres serleg, csordulj ki,
nincs tallérom, rabolj ki.
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A FALAK ÉNEKEIBÕL


1
Holdra bámulj, vakablak.
Visszhang, dalolj magadnak.
Mécs, kanócért fuss körbe.
Tükör, nézz a tükörbe.

<menu> 2 Összeláncolt istenek
függõlámpán lengenek,
kékre égett arcukon
táncot jár a fájdalom.
3
A kútban az esti ég
örvénylõ kék szakadék.
Mélyén lovak szétzuzott
csontjai a csillagok.

</menu>4 Merre nyúlsz ki, gyûrûs kéz?
Fejetlen láb, merre mész?
Üres termek lángolnak.
Rád gondolnak, bárhol vagy.
5
Nekropolisz a nevem,
száz kupolám nem lelem.
Ülj egy fáradt öszvérre,
felépülök estére.
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A BOLONDOK ÉNEKEIBÕL


1
Törött fésû, adj fogat.
Szobor, add át arcodat.
Bõröm sincs és csontom sincs,
belemen lóg a bilincs.
2
Holtak ültek mellemre.
Esõ esett reggelre.
Tegnap este fát hordtam.
Mit jelent ez álmomban?
3
Csõröm vas és tollam vas,
én vagyok a szélkakas.
Horpadt égi bádogon
rõt rozsda a lábnyomom.
4
Hó esik a szívemben,
jégcsap mellett melegszem,
ledobom a ruhámat,
põrén futok utánad.
5
Tallér voltam egykoron,
elherdáltak egy toron.
Most mint özvegy sír értem
aranyfátylas csengésem.
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A BOHÓCOK ÉNEKEIBÕL


1
Szeretõm egy puskatok,
gyermekeim pisztolyok,
kékes füst az énekük,
szent Hubertus, légy velük.
2
Szép sarokkõ, kõcseléd,
vidd a kutyák levelét.
Magas Devla fejtse meg,
mit kivánnak az ebek.
3
Erdõ szélén három ház,
fegyház, kórház, hullaház,
mindben egy-egy kedvesem,
csak velem nincs senkisem.
4
A tök-disznó én vagyok,
rejtõzködnöm bölcs dolog:
adú les rám mindenütt,
ha nem búvok, agyonüt.
Elúnta a harangját,
megszökött a harangláb.
Most a harang égen lóg,
lábát ûzik a kopók.
 

Móni88

Állandó Tag
Állandó Tag
A TÜNDÉR

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen õszi levélen,
két csiga õrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
 
Oldal tetejére