Az élet (azért is) szép !
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Cristian Simionescu
Fontos semmiségek
Olykor csak egy lépésen múlik
hogy a bikát legyűrd.
Néhány szabályból a zűrzavar tűnik át
mint holmi semmiség.
Néha egy szikra is megteszi
hogy odalegyen birtokod, lovad és házad.
Csipetnyi méreg a lélekbe ivódhat
és szétroncsolja.
Egyetlen könnycsepttől vár is ledőlhet.
Egy árulás vagy egy balfogás elég
a semmiből előtörő halk sikolyhoz.
Egyetlen gerenda agyonütheti az Építészt
olykor az ősi törvénytől való enyhe kilengés
a törzs végét jelenti!
Néha egyetlen lépés elég
S a nappal cafatokká lesz, mint a rongy.
Olykor elég egy szikra...
***
Cseke Gábor fordítása
Nagy Erzsébet
Az idő
Nem tudom, mit hoz majd,
Csak hiszem:
Üres poharam elbírja,
S szomjam oltja...
Nem tudom, száraz rózsáim
Meddig virulnak,
Csak hiszem:
Örökké bennem illatoznak...
Nem tudom,
Gyertyám mikor lobog majd,
Csak hiszem:
Fénye arcokat ragyog be...
Nem tudom,
Miért nem láthatom
Megfestett képem egészét,
Csak hiszem:
Előbukkan, s reám tekint...
Akkor majd
Felröppenek a mélyből,
S gömbként formálom
A megfoghatatlan időt...
Csak hiszem:
Üres poharam elbírja,
S szomjam oltja...
Nem tudom, száraz rózsáim
Meddig virulnak,
Csak hiszem:
Örökké bennem illatoznak...
Nem tudom,
Gyertyám mikor lobog majd,
Csak hiszem:
Fénye arcokat ragyog be...
Nem tudom,
Miért nem láthatom
Megfestett képem egészét,
Csak hiszem:
Előbukkan, s reám tekint...
Akkor majd
Felröppenek a mélyből,
S gömbként formálom
A megfoghatatlan időt...
Szabó Lőrinc
A kíváncsiság
Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
mindenség tündöklő titkaira,
arra, ami adat és gondolat
s ami csak villózik e név alatt,
a képre kint, a tükörképre bent,
s amit a tükör önmaga teremt.
A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamban, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám,
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző... Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.
Aki álarcot visel emberi kapcsolataiban, az beszédére, írására sem bír ügyelni,
ezért néhány mondaton belül képes ellentmondásba keveredni saját magával.
Felületes, nem tud szívbéli barátja lenni senkinek; csak szóban hangoztatja a külvilág
felé barátságát.
Mindez azért történhet így, mert mások lelke nem érdekli őt igazán.
Ha valaki elárulja, cserben hagyja egy barátját, az más esetben bizonygathatja,
hogy ő milyen egyenes és igaz barát - csak a balgák hisznek neki.
Aki barátja elárulójának kegyeit keresi, az sem barát, hanem maga is ellenség.
Jobb az ilyen embert messze elkerülni - sok álmatlan éjszakától megkímélhetjük
magunkat.
ezért néhány mondaton belül képes ellentmondásba keveredni saját magával.
Felületes, nem tud szívbéli barátja lenni senkinek; csak szóban hangoztatja a külvilág
felé barátságát.
Mindez azért történhet így, mert mások lelke nem érdekli őt igazán.
Ha valaki elárulja, cserben hagyja egy barátját, az más esetben bizonygathatja,
hogy ő milyen egyenes és igaz barát - csak a balgák hisznek neki.
Aki barátja elárulójának kegyeit keresi, az sem barát, hanem maga is ellenség.
Jobb az ilyen embert messze elkerülni - sok álmatlan éjszakától megkímélhetjük
magunkat.
Mindenik maszknak megvan az a tulajdonsága, hogy
előbb-utóbb lehull.
előbb-utóbb lehull.
***
(pinczem)
forrás:maya50.freeblog.hu
forrás:maya50.freeblog.hu
Afanazjevics Afanazij
Ha a nap kiragyog keleten
Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat elrebegem.
neki titkomat elrebegem.
Ha patak fut a déli napon,
neki suttogom el, mi bajom.
neki suttogom el, mi bajom.
Ha a hold süt az éjjel egén,
örömöm neki mondom el én.
örömöm neki mondom el én.
De elém ha te állsz, te magad,
suta számon a szó elakad.
suta számon a szó elakad.
***
Gáspár Endre fordítása
Hugo von Hofmannsthal
Valakinek, aki erre járt
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Vikidál Gyula : Az élet szép
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén
És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,
Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!
Örökké tiéd
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén
És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,
Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!
Örökké tiéd
Mert mit jelent élni, és élni hagyni?
Élni.
Milyen egyszerű kifejezés, mégis benne van minden.
Az a kérdés, hogy valójában milyen életet szeretnénk élni.
Mert nem elég csupán egy látszat valóságban létezni.
S nem elég üres, sivár, szürke hétköznapokban eltékozolni energiáinkat.
ÉLNI számomra annyit tesz: tartalmas, színes, valódi életet átélni, megélni, átérezni.
Ehhez lehetőség kell, ehhez szabadság kell.
Milyen egyszerű kifejezés, mégis benne van minden.
Az a kérdés, hogy valójában milyen életet szeretnénk élni.
Mert nem elég csupán egy látszat valóságban létezni.
S nem elég üres, sivár, szürke hétköznapokban eltékozolni energiáinkat.
ÉLNI számomra annyit tesz: tartalmas, színes, valódi életet átélni, megélni, átérezni.
Ehhez lehetőség kell, ehhez szabadság kell.
Teljes mértékben azonosulni tudok Jean-Jacques Rousseau gondolatával,
miszerint: „Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell
megtenned, amit nem akarsz.”
Szabadon élni, szívünket és vágyainkat követve, ez az IGAZI élet.
Hogy félelmektől, gátlásoktól, rossz berögződésektől mentesen, őszintén, a szívünket
és a vágyainkat követve tudjunk örülni a mindennapoknak.
miszerint: „Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell
megtenned, amit nem akarsz.”
Szabadon élni, szívünket és vágyainkat követve, ez az IGAZI élet.
Hogy félelmektől, gátlásoktól, rossz berögződésektől mentesen, őszintén, a szívünket
és a vágyainkat követve tudjunk örülni a mindennapoknak.
Élni hagyni.
Hátradőlök a fotelben, és behunyom a szemem.
Egy pillanat alatt lepereg eddigi életem, s azok élete,
akik a korábbi környezetemben voltak.
Mennyire hagytuk, hagyták egymást élni?
Hányszor történt, hogy előítélet nélkül, önzésünket
félretéve közeledtünk a másik felé?
Hányszor volt olyan, hogy irigység és féltékenység
nélkül örültünk a másik örömének.?
Ritkán, sajnos túl kevésszer.
Hátradőlök a fotelben, és behunyom a szemem.
Egy pillanat alatt lepereg eddigi életem, s azok élete,
akik a korábbi környezetemben voltak.
Mennyire hagytuk, hagyták egymást élni?
Hányszor történt, hogy előítélet nélkül, önzésünket
félretéve közeledtünk a másik felé?
Hányszor volt olyan, hogy irigység és féltékenység
nélkül örültünk a másik örömének.?
Ritkán, sajnos túl kevésszer.
Túl sokszor mondtuk meg a másiknak, mit kellett volna,
hogy tegyen.
Túl sokszor korlátoztuk, túl sok, olykor teljesíthetetlen elvárásainkkal.
Túl sokszor ítélkeztünk a másik felett,
s túl sokszor cselekedtünk félelemtől vezérelve.
hogy tegyen.
Túl sokszor korlátoztuk, túl sok, olykor teljesíthetetlen elvárásainkkal.
Túl sokszor ítélkeztünk a másik felett,
s túl sokszor cselekedtünk félelemtől vezérelve.
Változzon ez meg. Hagyjuk egymást élni.
Ahelyett, hogy önzésből elveszünk a másiktól, adjunk neki önzetlenül!
Ahelyett, hogy megmondanánk a másiknak, mit kellene, hogy tegyen,
foglalkozzunk azzal, MI mit tehetünk!
Ahelyett, hogy sóvárogva irigykedünk, és féltékenykedünk a másikra,
örüljünk annak, amink van!
Ahelyett, hogy élősködünk a másikon, tanuljunk meg önmagunkból erőt meríteni!
Ahelyett, hogy folyton panaszkodunk, találjuk meg újra az élet szépségeit, s annak örüljünk!
Ahelyett, hogy ítélkezünk, tanuljunk meg megbocsátani!
Ahelyett, hogy gyűlölködünk, tanuljunk meg szeretni végre….
szeretni és tisztelni önmagunkat, és egymást.
Ahelyett, hogy önzésből elveszünk a másiktól, adjunk neki önzetlenül!
Ahelyett, hogy megmondanánk a másiknak, mit kellene, hogy tegyen,
foglalkozzunk azzal, MI mit tehetünk!
Ahelyett, hogy sóvárogva irigykedünk, és féltékenykedünk a másikra,
örüljünk annak, amink van!
Ahelyett, hogy élősködünk a másikon, tanuljunk meg önmagunkból erőt meríteni!
Ahelyett, hogy folyton panaszkodunk, találjuk meg újra az élet szépségeit, s annak örüljünk!
Ahelyett, hogy ítélkezünk, tanuljunk meg megbocsátani!
Ahelyett, hogy gyűlölködünk, tanuljunk meg szeretni végre….
szeretni és tisztelni önmagunkat, és egymást.
Tanuljunk meg végre szívből, őszintének lenni.
Mert csakis így lehet… élni, és élni hagyni.
Mert csakis így lehet… élni, és élni hagyni.
*****
forrás: vegtelenelet.virtus.hu
Szép Ernő
[FONT=verdana,geneva]Napjaim[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Egy órát életemből,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Egy órát most hadd tegyek el,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ó napjaim hogy elszaladnak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Emlékbe írom ezt magamnak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hiszen mást úgyse érdekel.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Egy órát most hadd tegyek el,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ó napjaim hogy elszaladnak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Emlékbe írom ezt magamnak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hiszen mást úgyse érdekel.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Estefelé magamban[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Egy lócán ültem fák között,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Elaltatá a csend a fákat,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A párok távolabb sétáltak[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]És erre egy lélek se jött.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Egy lócán ültem fák között,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Elaltatá a csend a fákat,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A párok távolabb sétáltak[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]És erre egy lélek se jött.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Magamban a világon, [/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Úgy elment minden hirtelen,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Oly messzi szédült minden tőlem,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Álomfélében, elveszőben.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]"Hogy vagy?“ - ki mondja még nekem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Úgy elment minden hirtelen,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Oly messzi szédült minden tőlem,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Álomfélében, elveszőben.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]"Hogy vagy?“ - ki mondja még nekem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]És nem hittem hogy élek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hogy volt tegnap, hogy volt tavaly[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]És mintha mennék hóvilágban,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Oly messze minden tervem, vágyam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hajósíp és vonatrobaj.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hogy volt tegnap, hogy volt tavaly[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]És mintha mennék hóvilágban,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Oly messze minden tervem, vágyam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hajósíp és vonatrobaj.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Halvány lámpák hol égnek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A zene távol hol lebeg?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kertek, nők, néma ünnepélyek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Paripán illegő kevélyek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kikötők, szép idegenek.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A zene távol hol lebeg?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kertek, nők, néma ünnepélyek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Paripán illegő kevélyek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kikötők, szép idegenek.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A csillagok kinyíltak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Árnyék indúlt a fák alatt,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Pálcám a földön kóborolva[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Lassan szívet rajzolt a porba.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Elmentem, rajzom ott maradt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Árnyék indúlt a fák alatt,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Pálcám a földön kóborolva[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Lassan szívet rajzolt a porba.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Elmentem, rajzom ott maradt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám ki a legszebb,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mi a legjobb,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám merre tartsak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mitévő legyek.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mi a legjobb,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám merre tartsak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mitévő legyek.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám min örűljek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mért sóhajtsak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám minek élek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám hogy mi lesz velem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám mért sóhajtsak,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám minek élek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ha én azt tudnám hogy mi lesz velem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Tintás lett az újjam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Nézem szomorúan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Mert nekem az írás[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Mint másnak a sírás.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hinta, hinta hinta...[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hiszen nem is tinta,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kinn a kertbe reggel[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A többi gyerekkel[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Játszottam, cicáztam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az eperfát ráztam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Édes epret szedtem,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Újjam befestettem.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Nézem szomorúan,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Mert nekem az írás[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Mint másnak a sírás.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hinta, hinta hinta...[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hiszen nem is tinta,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kinn a kertbe reggel[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A többi gyerekkel[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Játszottam, cicáztam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az eperfát ráztam,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Édes epret szedtem,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Újjam befestettem.[/FONT]
F. Gergely Ágnes
Számvetés
Mástól mindent megkaptam,
S nem maradtak álmaim.
Semmit sem kaptam Tőled:
Csak az álmaim maradtak.
S nem maradtak álmaim.
Semmit sem kaptam Tőled:
Csak az álmaim maradtak.
TÓTH ÁRPÁD
Harangvirág
Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni, nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni, nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjitő titkodat,
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjitő titkodat,
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap
És kék szépséged áhitata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.
És kék szépséged áhitata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.
Raffai Sarolta
Meditáció
Osontam én is eleget.
Megtanultam, mint sokan mások
a rendet és a rengeteget.
a rendet és a rengeteget.
Mert tudnod kell:
bár hadakozhatsz,
csupán árnyékkal ildomos.
Noha ismersz már minden csermelyt
hol ered, hová érkezik
s mit visz magával...
légy okos.
bár hadakozhatsz,
csupán árnyékkal ildomos.
Noha ismersz már minden csermelyt
hol ered, hová érkezik
s mit visz magával...
légy okos.
Még okosabb.
Két tenyered a
combhoz simuljon: lám, helyes,
nyúlfület növessz, úgy figyelmezz,
aztán kérdezd jobbik éned:
így... érdemes?
Két tenyered a
combhoz simuljon: lám, helyes,
nyúlfület növessz, úgy figyelmezz,
aztán kérdezd jobbik éned:
így... érdemes?
Kamarás Klára
Mint fák a szélben
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...
Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok.
Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri,
de csak kevesen gondolnak rá.
A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta.
Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen
mindenki tudja, egy-egy óra néha örökkévalóságnak tetszhetik,
el is suhanhat, akár egy pillanat
- attól függ, mit élünk meg abban az órában.
Mert az idő élet.
Az élet pedig a szívünkben lakik.
Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri,
de csak kevesen gondolnak rá.
A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta.
Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen
mindenki tudja, egy-egy óra néha örökkévalóságnak tetszhetik,
el is suhanhat, akár egy pillanat
- attól függ, mit élünk meg abban az órában.
Mert az idő élet.
Az élet pedig a szívünkben lakik.
***
Michael Ende
Weiner Sennyei Tibor
A reggeli kertben
A reggeli kertben úgy bolyongtam, mint éhes
Isten, mint kószáló, szomjas halhatatlan,
S csak szalmaszálat szíttam, és csakis
Gyöngyházfény harmatot ittam.
Isten, mint kószáló, szomjas halhatatlan,
S csak szalmaszálat szíttam, és csakis
Gyöngyházfény harmatot ittam.
Tobozok voltak az én szobraim, és rőt
Fasor volt az én gyapjas nyájam.
Ruhát rám szőke patak szőtt,
Szerető madarakkal háltam.
Fasor volt az én gyapjas nyájam.
Ruhát rám szőke patak szőtt,
Szerető madarakkal háltam.
Most ismét itt vagyok a reggeli kertben.
Sétámat sípon játszom, s az éjszaka
Rámborul forrón, fodros szerelemben,
Mint csillagokkal rakott szoknya.
Sétámat sípon játszom, s az éjszaka
Rámborul forrón, fodros szerelemben,
Mint csillagokkal rakott szoknya.
De halandó vagyok. Éhem hús ha oldja,
Szomjamra csak vér és bor adhat enyhet.
Embernek szült a Föld, s hogy azt adjak vissza:
Emberként járom a reggeli kertet.
Szomjamra csak vér és bor adhat enyhet.
Embernek szült a Föld, s hogy azt adjak vissza:
Emberként járom a reggeli kertet.
Gyurkovics Tibor
Egy tücsök
Van egy tücsök a kertben,
egyedül énekel,
nem tudom miben bízik,
hogy mit érhet el,
mert ilyen kitartóan
csakis az énekelhet,
aki még utoljára
reméli a szerelmet
egyedül énekel,
nem tudom miben bízik,
hogy mit érhet el,
mert ilyen kitartóan
csakis az énekelhet,
aki még utoljára
reméli a szerelmet
Csukás István
Az álmokat meg kell kétszerezni
Álmaimba fogódzom, kifut
a láthatár peremén az út
alólam, kitágult körömbe menti át,
mi a múlandósághoz méri magát:
hozza a tél vonuló rajvonalát,
hozza a szív, sorsomhoz tanút,
csikószem-egű gyerekkorát –
Csak boldog akartam én lenni, boldog,
s riasztok kitágult álom-égboltot,
s magasabban, mint az űrrakéta,
vallom én, hogy gyönyörű hitét a
szív ha néha el is veszti,
az álmokat meg kell kétszerezni,
szűz havon vérpiros mályvák
oltsák ki szemem világát,
ha bicsakló lábam alól kifut
a láthatár peremén az út.
a láthatár peremén az út
alólam, kitágult körömbe menti át,
mi a múlandósághoz méri magát:
hozza a tél vonuló rajvonalát,
hozza a szív, sorsomhoz tanút,
csikószem-egű gyerekkorát –
Csak boldog akartam én lenni, boldog,
s riasztok kitágult álom-égboltot,
s magasabban, mint az űrrakéta,
vallom én, hogy gyönyörű hitét a
szív ha néha el is veszti,
az álmokat meg kell kétszerezni,
szűz havon vérpiros mályvák
oltsák ki szemem világát,
ha bicsakló lábam alól kifut
a láthatár peremén az út.
emlék-lepkék
tétovává vált mozdulatok
megszületnek és meghalnak most
utolsó pillanat volt
de már az sincs jelen
mint a pillangót gyermekként
most emlékeim úgy kergetem
mily könnyedén lebegnek
és mily könnyedén szállnak
színes sugarak vágnak neki a világnak
szertelen csapongás
ez az amire mindig vágytak
*****
megszületnek és meghalnak most
utolsó pillanat volt
de már az sincs jelen
mint a pillangót gyermekként
most emlékeim úgy kergetem
mily könnyedén lebegnek
és mily könnyedén szállnak
színes sugarak vágnak neki a világnak
szertelen csapongás
ez az amire mindig vágytak
*****
Komáromi János
*koma*
*koma*
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Pilinszky János
Hasonló témák
