lenni vagy sem..
Sziasztok!
Nemtom, hogy ki, hjogyan van vele, de nekem nem volt könnyű. Most sem az. Először is a muterom mondik azt szugerálta belém, hogy én vagyok minden rosznak az okozója. Azt is, hogy hülye vagyok, és azt is, hogy mindenki jobb nálam. Pedig ez messze volt az igazságtól. De elég volt ahhoz, hogy egy társadalmi nullát csináljon belőlem, kemény önbizalomhiánynyal.
Mikor alkalmam volt kicsit elrugaszkodni a muter környezetéből ( k.b. 18 évessen ) kénytelen volt újra programozni magam. Olyan dolgokat tanulni, amit egyesek 5-6 éves korukban megtanulnak. Most nem a sulira gondolok! Azóta is érzékeny vagyok. Nagyon! Pláne arra ugrok, mikor valaki hülyét akar csinálni belőlem. Kilómétérekre kiszagolom.
Azóta sikerült bizonyítani sajátmagamnak és a környezetemnek is. Odáig vittem, hogy tökélyre vittem mindent amiben otthon éreztem magam, hogy ne tartsanak hülyének és képtelennek. Nos, ezel is ugyan azt értem el. Változatosság kedvéért, most írígységből akarnak hülyét csinálni belőlem. MOst sokan azt mondanák, hogy tojjam le azokat. Meg is tennék, csak, hogy valük kell, hogy dolgozzak, mert nem nagyon van esélyem rá, hogy munkahelyet tudjak változtatni!
És akárhogyan is nézem a dolgot, valahol mindig kicsusszan a kezem alol. Így, hogyan tudja az ember kiépíteni az egészséges önbizalmat!