Szenvedek mert idebent fázom,
Félek, mert nem tudom még meddig tart magányom.
Csak fájdalmat és könnyeket hagytál,
Csalódtam, mert Téged szerettelek csak igazán.
Szenvedek, mert börtönöm falai sötétek, ridegek.
Félek, hogy a nyomorból soha ki nem mehetek.
Körbezárnak a nyirkos, hűvös emlékek,
Csalódtam hisz` az egész világ ellenem.
Félek, mert nem tudom még meddig tart magányom.
Csak fájdalmat és könnyeket hagytál,
Csalódtam, mert Téged szerettelek csak igazán.
Szenvedek, mert börtönöm falai sötétek, ridegek.
Félek, hogy a nyomorból soha ki nem mehetek.
Körbezárnak a nyirkos, hűvös emlékek,
Csalódtam hisz` az egész világ ellenem.