[FONT="]József Attila - Óh szív! Nyugodj![/FONT]
[FONT="]Fegyverben réved fönn a téli ég,[/FONT][FONT="]kemény a menny és vándor a vidék,[/FONT][FONT="]halkul a hó, megáll az elmenő,[/FONT][FONT="]lehellete a lobbant keszkenő.[/FONT][FONT="] [/FONT][FONT="]Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon[/FONT][FONT="]helyezkedik a csontozott uton;[/FONT][FONT="]kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,[/FONT][FONT="]zuzódik, zizzen, izzad és buzog.[/FONT][FONT="] [/FONT][FONT="]De fönn a hegyen ágyat bont a köd,[/FONT][FONT="]mint egykor melléd: mellé leülök.[/FONT][FONT="]Bajos szél jaját csendben hallgatom,[/FONT][FONT="]csak hulló hajam repes vállamon.[/FONT][FONT="] [/FONT][FONT="]Óh szív! Nyugodj! Vad boróka hegyén[/FONT][FONT="]szerelem szólal, incseleg felém,[/FONT][FONT="]pirkadó madár, karcsú, koronás,[/FONT][FONT="]de áttetsző, mint minden látomás.[/FONT]