A pedofília nem öl meg senkit, az abortusz viszont igen. – mondta egy amerikai katolikus pap, Richard Bucci, aki kijelentésével sok mindenkit meglepett.
Ő volt az, aki azzal hívta fel magára korábban a figyelmet, hogy egyszerűen „feketelistára” tette azt a 44 törvényhozót, akik megszavaztak egy olyan törvényt még 2019-ben, amely kimondta az abortuszhoz való jogot.
Most egy helyi rádiónak azt mondta, hogy több gyereket ölnek meg abortusszal, mint ahányat molesztálnak, tehát a pedofília nem öl meg senkit, az abortusz viszont igen. A pap legfrissebb nyilatkozata hatalmas ellenszenvet váltott ki az Egyesült Államokban. – írja a CBS.
24.
*
Ez egy hazug, undorító "csuhás". A bántalmazott gyerekek lelkével - természetesen - nem foglalkozik. Azt majd Isten megoldja, mégpedig úgy, hogy elmond a bántalmazó néhány imát, aztán a Teremtő úgyis feloldozza... Nem, e bűnökből SOHA nincs feloldozás. Hatalmamban volna, minden ilyen beteges hajlamú pedofil rémet kiheréltetnék és olyan helyre, ahol gyerekek vannak, még sok-sok év múltán sem helyezkedhetne el, munka végzése miatt. Menjen csatorna tisztítónak, kőművesnek, bárminek, de gyerekek közelébe soha. Minden papírjára hívatalból ráüttetném a megbélyegző pecsétet, hogy PEDOFIL. Ennyit erről.
Ami pedig az abortuszt illeti, nem mentem fel az erre a kényszerült asszonyokat, de voltak, vannak olyan helyzetek, amikor ez kikerülhetetlen. Mondjak példát? Van aki szedi folyamatosan a tablettát. Közben bármi okból kap egy virusos hasmenést,v. egy gyomorrontást. Vagy kihányja, vagy hasmenéssel kiürül a szervezetéből az aktuális adag gyógyszer. S, elég, ha csak egy alkalommal megszakad a folyamat, ha olyan az asszony szervezete és stimmel a párjával, akkor bizony megtörténik ami ilyenkor megtörténik. Ha már több gyerek, hitel van, esetleg gondozásra szoruló szülők, ott nem lehet kérdés, csak a döntés. Az abortusz mellett. Sajnos Magyarországon még mindig nagy a szegénység, de nemcsak ez, hanem a felvilágosítás hiánya. Van akinek nincs pénze óvszerre, tablettára (v. egészségileg nem szedhet, kora- eü. állapota miatt), de akkor még ott van az a "lehetőség", hogy különösen a fiataloknál elterjedt hiedelem, hogy egy alkalommal nem lehet teherbe esni. Sőt többen hisznek a megszakított együttlétben. Nincs arról fogalmuk sem, hogy már az előváladék egészséges ondósejteket tartalmazhat. De az is előfordulhat, hogy az óvszert nem megfelelően használják, mert nem okítja őket ki senki, mert, mint fentebb említettem még mindig nagy a sötétség ezen a téren. S, akkor még nem is írtam arról, hogy egy fiatal teremtést megerőszakoltak. Arra senki nem kárhoztat(hat)ja a szerencsétlent, hogy olyan gyereket hordjon ki, hozzon a világra, aki ily módon fogant meg.
Nem minden családban van olyan egészséges harmónia, ahol a szülők erre figyelnek. S, a baj, könnyen megeshet.
Konkrét tapasztalatom, hogy egy ismerős (NEM BARÁTI!!!!!!) családnál (évekkel ezelőtt) egy látogatásomkor a kisleány félrevonult és nagyon sírt, még nem volt 11 éves. El nem tudtam gondolni, mi lehet a baja, erre zokogva tört fel belőle, hogy meg fog halni(????!) S, hüppögve mondta el, hogy vérzik. Erre én mosolyogva átöleltem és elmondtam, hogy ettől a perctől kezdve nővé lett. Beültem az autóba és azonnal elmentem vásárolni szárnyas betétet és a gyógyszertárban görcsoldót. Aztán vissza. A kisleány még mindig ott ült a kertben, teljesen egyedül. A szülők bent traccsoltak a konyhában, még a gyerekük után sem néztek. A kisleánynak a kezébe nyomtam a szeretet-csomagomat és zuhanyozni küldtem, s felhívtam a figyelmét arra, hogy a ruháit hideg vízbe áztassa be, mert ha melegbe teszi, akkor nem tudja könnyen kimosni. No és átöleltem, megpusziltam és elmondtam, hogy egészséges nővé érett. Elmondtam, hogy ez egészséges dolog. Majd a szülők közé leültem és rendkívül udvariasan, feltörő indulataimat visszafogtam, elmondtam, hogy helyettük megléptem azt, ami nekik lett volna kötelességük. Nem, nem bántottam őket, mindezt mosolyogva, kedvesen közöltem velük. Közben a lelkem lázadozott, hogy milyen --sötét-- szülők vannak. Későbbiekben óvatosan felvilágosítottam a kisleányt a továbbiakról. Természetesen úgy, hogy az nem volt számára feldolgozhatatlan. Egy év múlva a kezébe nyomtam régi könyvemet, aminek a címe Helga volt. Talán van olyan fórum olvasó, aki még emlékszik arra a régi könyvre. De csak a könyv nem elég, óvatosan, szeretettel kell ehhez a témához közelíteni. Idejében és óvatosan mindkét gyerekemmel --időben!-- megtettem. Aztán természetesen a téma lekerült a családi palettáról. Későbbiekben soha nem kérdezősködtem, amit elmondtak, azt elmondtak. Bizalmamra mindig számíthattak. S, ezt időben meg is köszönték.