szóval:halálian nyugodt vagyok, e témával kapcsolatban, mivel nem tartom fontosnak a halált, próbálom észrevenni, keresni azt a belső gazdagságot, amit majd magammal viszek az életen túl is , azt amit a halál sem tud elvenni. sokan attól félnek, hogy mindaz amit éltek, tettek, gyarapítottak életükben, azt a halál egy röpke pillanatában elragadhatja...szerintem mindezeket a dolgokat semmi és senki nem tudja elvenni....különben a halál mindent elvesz rajtam kívül és ha nem fejlődött ki a belső létem, akkor természetes hogy félni fogok, hiszen semmit sem tudok megmenteni a halál elől, mivel nincs mit...Ha meglelem belső létem, megtalálom a boldogságot, békét, csöndet, örömet(ezek függetlenek minden külső dologtól) ha megtalálom tudatom rejtelmeit, akkor a halál a halálfélelem kérdése fel sem merül....halhatatlan lény vagyok, ez nem tapasztalat,hit hanem egy hipotézis amit próbára kell tenni....kisérletezzni kell vele, s az redmény a saját tudásommá fog válni, nem hit, hanem mint bizonyosság.
nem a hitben kapaszkodom, nincs rá szükségem, bizonyosságra törekszem, olyan igazságra amit én tapasztalhatok meg, nem valaki más igazságára van szükségem, hanem a sajátoméra., ez a fontos...igy nekvághatom az ismeretlennek, kiserletezhetek...nem ütközök falakba, s mint irtam a halál kérdése fel sem merül, oké fizikai értelemben igen...de a tudatosan nem foglakozom vele...