Egy parafrázis feldolgozás, amelyben szó esik a qumráni Keresztelő Jánosról, Jézusról, Heródesről, Salome híres hétfátyoltáncáról és a közelgő végítéletről, íme:
NTK HS: Az Úr zsámolyánál
Rainer Maria Rilke:
A kilencedik elégia karácsonyi parafrázisa
Mottó: Az igen, legyen igen, és a nem, nem!
Kalapácsok közt sikolt agyunk,
Szívünk, akár a nyelv is
A fogunk közt, vérzik, szakad,
De mégis, mégis, talán a megtisztult ember
Az Úr dicsérete marad.
Itt állok előtted Uram Atyám,
Azt kérdem, mi történt velünk?
Talán már századokon át?
Hamisan prófétáltak a nevedben, és égtek a máglyák!
Népeket áldoztak a halálnak roppant óriások,
Titkos Arám társaságok,
Valóságos, sátáni tervek veteménye –
Trianon, Hirosima! Stigmás halálgyárak ölelése
Nyomán - elértünk végre az atomhalál küszöbére!
Mindez csak azért, mert Jézust nem mentetted meg,
És győzött a szövetség népe:
Így lett világ ura, a hazugságok atyja –
Lucifer testvérisége.
Nem mentetted meg a pártus, galileai Tanítót,
Bár megtehetted volna, hisz rád bízta életét -
De meghasonlott, amikor látta az árulás üszkét –
Keresztelő János megcsonkított testét –
Tálcán vitték fejét Salome udvarába,
Íme! Ez volt az ára egy szűzi éjszakára:
Heródest hétfátyoltánc készítette föl a bakugrásra,
És véres ember-áldozatban horgadt fel a vágya,
Ami a bűn világát lobbantotta lángra –
A „hazugság atyja” templomában - Mindent tudva-látva, szánva,
Mondd Uram, van-e oly Atya, aki elhagyja gyermekét?
És nem pusztul el a bánatában?
Apropó, Jut eszembe,
Hogy született József-ács története?
Végig ráng vele valami sötét titok árnya -
Jézus-király élete volt a stigma, a Jel,
És ama baljós emlék örökké él a szívekbe zárva –
Hogy harmadnapon feltámadt és felment a mennyekbe –
És ott ül az Atyja jobbja felől, - azóta szeretet híján –
Rád gondol minden, mostoha gyermek-zigóta árván -
Az égen felhőket kutat egyedül, zokogva, némán,
És nem tudja, hogy csak Egy-út vezet hozzád -
A szeretet szűk ösvényén, időtlen időkön át –
Ezen felül minden merő posztulátum,
És a neve P.S. Saul-Pál képmutatás –
Egy pap átvedlése és arcátlan vétke?
A pusztulás szellemi végterméke,
Gyilkos fegyver Lucifer kezében -
Minden hiába!
Megszületett a fekete pápa – halál virága –
Hány farizeus alak lopakodik nyomában a mába?
És nem jön isteni gondviselés a világba!
Minő jel lehetne a bizonyosság
Gyermekeidnek egy életen át,
De igen és nem között ugye nincsen semmi,
Ami tetszene Neked Mindenható Atyám –
A langyosat kiköpi az Isten, így tanítják -
Így jelölik ki az utat, a hamisak,
Tűzpróba és Istenítélet,
Próbájára szorítják az igazat?
A szeretet égisze alatt -
Hiszen az élet nem ad bizonyosságot a hithez,
A világ nem fogadja be a békét, csak az ihlet, - a vétket,
Hol a messiás, akivel új világ ébred?
Mily’ groteszk csúfság Jób meghasonlott álma?
A hit-hű próba vallomása: farizeás álca -
Ám hiába keresztezik platóni paradoxonok utam,
Az egy-utat választom Hozzád Uram.
Hogy meglássam fény-arcodat az út végén,
Ahol szíved pitvarában fogannak, a székely szentek,
Akiknek nem hal meg a szíve-lelke,
Mert őrzik a teremtés egeit, a tettek -
Mert minden nap köszöntenek Téged,
A szeretet Nimrud gyermekei, -
A Nap kapujában Áldást kérve –
S amikor felzúg a hajnali fényorgona kékje:
Szíveiken átsüt a felhők korona éke, a Béke, -
Amikor kondul az öreg harang az erdélyi tájban,
Békét, életet, és hódolatot hirdet Néked, a világban.
Mindenhez közel, már árad a lelkem,
Lágy hegedű énekel a szélben,
És megérint otthonod, a végtelen szellem -
Most mégis csak dadogok, mert méltatlan vagyok Nagyuram,
Elakad a szavam, hiszen ismered valómat:
Melyet a balsors kalapált merésszé, hogy színedet lássam -
Bocsásd meg Nagyuram, hogy hozzád intéztem szavam,
Mit útszélén magam szedegettem sötét sikátorokban -
Amit tudok, csak az ihlet fuvoláján játszva, mondhatom el,
Ha elhagy a szellem?
Nem hagyok örökséget,
Ha nem áldod meg ezt az órát -
A pünkösdi ódát, és néhány, verses-strófát -
Vissza az ős gyökerekhez - ahol eleink hazát teremtettek.
Int az Idő már, hull a java, sava-borsa a szónak.
Hirdesd! Így soha még nem múlott el az emberi szép,
Fajtalan hidra emészti erőnk, férgek közt rothad a lét!
Világhatalomra törne a pénz, mert semmi nem elég!
Már minden egész: töredék! Eltörték az élet gerincét!
Minden talmi, söpredék -
Szívünk akár egy húsdarab, zakatol,
A dal, meztelen vágy, pőre önzésen sarabol,
De a szív
Még emlékezik az imára,
Ahogyan köszöntötte a gyermek szüleit reggel –
És betegségből szabadulván
Az Úrnak ajánlotta életét az ember.
Századokon át
Hulltak a mélybe a le nem írható vétkek –
Öklüket rázták a megtévedt nemzedékek –
Métely rágja szívüket, - a dogmák,
Fekete mágia, rontás, bank-kamat, hamispénz
Feledteti a búcsújáró, ünnepi misét -
Átélhető dolgainkat kilúgozza az érdek -
Nincs, ami pótolná őket,
Részvét helyett bábszínház az élet -
Ész és jellem nélküli test, amivé vedlünk,
Férgek közti túlélők vagyunk – félünk -
Orwelli tervek mesterei szívják a vérünk –
Szétroncsolt népeket kreál a titkos gépezet,
A pusztulás sikátoraiba vezet,
Nyomor, bűn és árulás, -
Kísérleti farm lett a szapora világ,
Hol tébolyult egó tenyészete nő –
Szemben a félelmes denaturált jövő
Apokalipszise fenyeget, és mögötted sző,
Teremtő Atyám, tengernyi intrikát
A háttér hatalom, -
Az isten nélküli, sátán-földje birodalom,
Ahol média gőg klóónozza a rabszolgaságot,
Ami nem ember, és nem állat, csak degenerált
Amorf zárlat, hibrid-párlat
Gerjeszti a szolga vágyat, -
Íme a végzet, amit Nostradamus írt a falra:
Ember, embernek lesz farkasa,
Oly háború jön,
Mely megoszt családot, népeket –
És elsodorja az emberiséget,
Hiába fél, eljön, és öl a vasököl,
Rákos pusztulást hoz tűz-, és vízözön,
Amikor vérgőzben Isten helyén,
A téboly felszámolja önmagát!
Fuss, menekülj Testvér,
Mondj értünk egy imát!
Farkasok közt sikolt agyunk,
Szívünk, akár a nyelv is
A fogunk közt, vérzik, szakad,
De mégis, mégis, talán a megtisztult ember
Az úr dicsérete marad.
Az óra közel, a Föld már alig élhető hely!
Nem tartogatja magát az idő,
- Nem szól közbe, változni kell!
Nincs haladék, zakatol a szív, dübörög a vád,
Dadogna a nyelv is, jaj-veszélyt mormol a száj!
A jövő segítségért kiált,
-Kimentené magát?
Könyörögve mondana imát?
Ám senki sem várja tétlen már a csodát,
Az ember önnön kezével döfi szíven magát,
Tudja, irgalom Istene nélkül nincs tovább -
Az igen és a nem között, őrlődik az ember,
Kié legyen a Föld?
Hallgat az Isten – szerelemmel
Nem lehet eldöntetlen:
Az utolsó ítélet: atomhalál –
Elpusztul minden,
A végső csatán -
És lőn, az igen, igen és a nem, nem,
De akkorra már minden pokolra száll,
Vagy fent lesz a mennyekben –
Isten trónusán,
Így múlik el a világ a haláltusán -
És a teremtés dicső gyermeke –
Isten tanúja és emlékezete:
A jelen és jövő közti idő tűfokán
Megszűnik hirtelen… a halál soron -
Mert az ész helyére az okosság lépett,
Mi nem volt elég a túléléshez:
Lásd a mellékelt stigmás donor-rokont!
ARANYKÖPÉSEK
A hülyeség, mint
Nátha fertőz és pókként
Behálóz mindent.
VÉTKEZNI
Emberi dolog
De isteni érzést ad
A bűn izgalma –
Platón szerelme:
Mézes üveg kívülről
Nyalva hevesen –
Az egyetlen baj –
Semmittevő nem tudja
Mikor van szünet -
HIÚ
Fehér ló képes
Beállni a rács mögé,
Hogy zebra legyen:
Szélesvásznú képeken,
Statisztaszerepekben–
Az élet drága
És egyre népszerűbben
Adja el magát
Vak koldus szerepkörben -
A Pápa Vatikánja –
Majd’ mindenki jó
Valamire legalább is
Rossz példaként
Állhat piedesztálra –
A hites valóságban.
CSENGŐ CSILINGEL
A lélek fénye
Legyőzi az árnyakat
És otthont teremt
Az újjászületésnek:
A világ virágának.