gazdagodas

Hogy semmi köze vallásokhoz? Tanulmányozd kicsit a buddhista gondolatkört, a kabbala "önnevelő" praktikákat, meg gyúrj hozzá egy kis New Age-es egocentrikusságot. És ezzel sajnos még mindig nincs megválaszolva dolog, még ha ki is van magyarázva...
 
Hát ha nagyon akarod, akkor szinte mindennek a világon van köze a valláshoz kezdve a heti munkabeosztásodon, a családstruktúrán át a tisztálkodásig és az öltözködésig. Az agykontroll valóban használ meditativ technikákat, amik akár távolkeleti akár európai misztikus hagyományokra vezethetők vissza. Valóban alkalmaz önmeggyőzést, és információkeresést olyan forrásokból, amik a materializmus számára (egyelőre) megközelithetetlenek. A kérdés viszont szerintem inkább az, hogy mennyire fontos vagy központi a vallás szerepe az agykontrollban? A válasz erre, hogy egyáltalán nem az. Pl. nincs egy központi hitrendszer, amihez csatlakozni kell, különben nem vagy agykontrollos. Vannak módszerek (visszaszámlálás, vizualizálás, megerősitő kifejezések), amik inkább a gyakorlatból meritenek, mint valamifajta liturgikus felfogásból. Nincs hierarchia sem az agykontroll mögött (az üzleti szervezeten kivül), ami diktálná a hinni valókat. Kipróbálsz egy technikát. Ha működik örülsz, ha nem, továbbállsz...

Elmondanád, mit gondolsz, amikor vallást látsz az agykontrollban?
 
:)

Kérdés: Ez az egész gazdagodás dolog nekem sántít. Arra használtok egy állítólagosan "több ezer éves" bölcsességet, hogy anyagi javakban dúskáljatok? Rögtön az egyházra gondolok, ami velejéig romlott hierarchiájában évszázadokig irányította a bégető népet olyan tanokkal, ami alapvetően a belső jóra nevel és egyáltalán nem ad hatalmat semmilyen egyház kezébe. Vagy gondolhatnék a vizet prédikál, bort iszik mondásra. Mintha elvesztette volna a mögöttes tartalmát ez az egész New Age és agykontrollos dolog. De javítsatok ki, ha tévedek...
:rolleyes: nos az egyház össze nem hasonlítható az agykontrollal :)
vallásban fegyelmezni akarták az embereket... nézzz csak vissza az alapokhoz :) és ha belegondolsz, sohasem a földön igértek nekik megoldást, hanem ha szépen dolgozik és jól viselkedik, akkor mehet a mennyországba.

Egyébkét igazad van abban, hogy ez is hit kérdése, de szerintem leginkább magadban és az emberekben való hit :)
 
szia

:rolleyes: nos az egyház össze nem hasonlítható az agykontrollal :)
vallásban fegyelmezni akarták az embereket... nézzz csak vissza az alapokhoz :) és ha belegondolsz, sohasem a földön igértek nekik megoldást, hanem ha szépen dolgozik és jól viselkedik, akkor mehet a mennyországba.

Egyébkét igazad van abban, hogy ez is hit kérdése, de szerintem leginkább magadban és az emberekben való hit :)

Ha a vallás szerint kéne élni mindenki tudná hol végzi.Hát nem a mennyországba az biztos.Az agykontroll az jó lenne ha csak 1 gondolatot sikerülne megtartani,mert egyébként olyan mint egy calgon reklám szép lassan beépül a tudatba és rögtön úgy látjuka dolgokat ahogy programoztuk.
 
Hogy semmi köze vallásokhoz? Tanulmányozd kicsit a buddhista gondolatkört, a kabbala "önnevelő" praktikákat, meg gyúrj hozzá egy kis New Age-es egocentrikusságot. És ezzel sajnos még mindig nincs megválaszolva dolog, még ha ki is van magyarázva...

Elárulod mikor végezted el az agykontrollt és kinél?
 
hm

Hát igen, ebben van a nagy csapda! Az ember azt hiszi, ez így helyes, ez így emberi. Aztán amikor már sokat adott viszonzás (akár csak egy "köszönöm" nélkül) akkor jön a kiégés. Ez létező pszichológiai betegség, azok kapják, akik ellenérték nélkül túl sokat adnak - önmagukból.
És itt nem is az adakozókedvű egyénnel van a baj, hanem a környezettel: Aki mindíg csak kap, nem fog megtanulni önállóan cselekedni önmaágért. És nem fog megtanulni adni. Ezért meg kell tanulni helyesen adni. Ahogy a mondás is tartja, ne halat adj az éhezőnek, hanem hálót, és tanítsd meg halászni. Azokból is szegények lesznek, akik mindíg csak adnak, ez sem segíti elő a gazdagodást. És ha nem vagyunk elég gazdagok, miből adunk? Sztem.

én úgy tudom, hogy általában nem attól kapod vissza, akinek adtál :) aki kiég, az szerintem magában nem önzetlenül ad, hanem mártirt csinál magából :)
én nagyon szívesen segítek bárkinek, volt idő amikor beleestem abba a csapdába, hogy valaki ezzel visszaélt, de az én kezemben volt a döntés... vagy puffogok , vagy tovább állok és olyan valamit csinálok ami örömöt okoz. Én egy pár éve megfogadtam magamnak, hogy az életemben addig csinálom a dolgaimat, amíg örömöt ököznak nekem, hisz ez az én életem és nekem kell leélnem, magamnak kell megfelelnem legeslegelőször :)... mit ad Isten tavaly olvastam a Titok c. könyvet és hopp visszaköszöntek a gondolataim.
 
vagy nem :)

Ha a vallás szerint kéne élni mindenki tudná hol végzi.Hát nem a mennyországba az biztos.Az agykontroll az jó lenne ha csak 1 gondolatot sikerülne megtartani,mert egyébként olyan mint egy calgon reklám szép lassan beépül a tudatba és rögtön úgy látjuka dolgokat ahogy programoztuk.

vagy nem :)
nézd meg a katolikus egyházat nem először és nem utoljára jelentek meg a "búcsúcédulák" vagy az is kedves, hogy elmondod a bűneidet és ha megbánod akkor egy pár miatyánkkal letudhatod az egészet.
szóval ha megharagszik rád a papod és nem jut el hozzád az utolsó kenet :) akkor még a pokolban is végezheted......upsz hiába a sok miatyánk... nem vagyok cinikus.. hiszek valamiben, de úgy gondolom, hogy nem kell közvetítő ehhez :)
 
Nah látom a félreértést forrását. Lehet nem jól fejeztem ki magam. A kérdésem lényege az első mondatban van, azaz: ez az egész agykontrollosdi egy új dolog, sok régi módszert gyúrtak össze és tették kompatibilissé haszonhajhászó és anyagias világunkkal. Persze a jelszó, hogy mindenki maga dönti el, mire használja a módszereket. És ez itt a lényeg. Ez egy olyan topic, ahol "gazdagodás" -t szeretnének látni az emberek. Talán a szellemvilág majd küld pár millát vagy ahogy néhány commentben írták, észreveszik a lehetőségeket. Nekem viszont van egy sanda gyanúm, hogy ez az egész elvesztette igazi célját és mögöttes tartalmát. Nem, nem végeztem agykontrollt, nem vagyok tagja semmilyen vallási csoportnak, és nem ismerem mesteri szinten egyiket sem. Egyszerű kérdés volt. :) Az egyházas dolog csak egy példa volt arra, hogy nem egyszer történt meg az, hogy valami szellemi tanítás elvesztette erkölcsi hátterét. És ez eléggé negatív dolog az én értelmezésemben.
 
vagy nem :)
nézd meg a katolikus egyházat nem először és nem utoljára jelentek meg a "búcsúcédulák" vagy az is kedves, hogy elmondod a bűneidet és ha megbánod akkor egy pár miatyánkkal letudhatod az egészet.
szóval ha megharagszik rád a papod és nem jut el hozzád az utolsó kenet :) akkor még a pokolban is végezheted......upsz hiába a sok miatyánk... nem vagyok cinikus.. hiszek valamiben, de úgy gondolom, hogy nem kell közvetítő ehhez :)
Kedves tildi!

Láthatólag hallottál dolgokról, de nem nagyon tudod, mit is jelentenek. Lehet, hogy praktikus lenne egy kicsit alaposabban megismerkedni egy-egy vallás vagy egyház kurrens gyakorlataival mielőtt mindenféle elitélő kijelentést teszünk azokról. Magunknak teszünk szivességet.

Csak egy-két apróságot emelnék ki. Búcsúcédulákat évszázadok óta (1567) nem árulnak. Az "elmondod a bűneidet" buli olyan messze van a lényegtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az utolsó kenetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül a "pokolba" és ki nem...

Üdvözlettel,

FagyisSzent
 
Nah látom a félreértést forrását. Lehet nem jól fejeztem ki magam. A kérdésem lényege az első mondatban van, azaz: ez az egész agykontrollosdi egy új dolog, sok régi módszert gyúrtak össze és tették kompatibilissé haszonhajhászó és anyagias világunkkal. Persze a jelszó, hogy mindenki maga dönti el, mire használja a módszereket.

:) Van igazság abban amit mondtál...de ha bármit megvizsgálsz a történelem során mindig is voltak emberek aki, a saját céljaikra használták a dolgokat, mozgalmakat. De vannak tiszta lelkű, őszinte emberek is, akik a dolgokat tisztán látják, szívvel-lélekkel élik meg :)
Gyerek koromból vettem a mottóm " Jó tett helyében jót várj"... na sokan erre azt mondják, "Te még hiszel a mesékben?"... de van olyan aki tudja miről beszélek.....
 
Kedves tildi!

Láthatólag hallottál dolgokról, de nem nagyon tudod, mit is jelentenek. Lehet, hogy praktikus lenne egy kicsit alaposabban megismerkedni egy-egy vallás vagy egyház kurrens gyakorlataival mielőtt mindenféle elitélő kijelentést teszünk azokról. Magunknak teszünk szivességet.

Hidd el van hitem, és meg is éltem már pár dolgot ezt nevezik élettapasztalatnak, tehát azzal is rendelkezem. Nem elítélő kijelentést tettem, a búcsúcédulákról nem azt írtam, hogy most is árusítják :) és csak tényként közöltem.
Én úgy gondolom, hogy a vallás, a hit terén is biztosítani kell a toleranciát, az ember szabadsága, hogy mit választ. Az, az én választásom, hogy nem kérek közvetítőt az én Istenem és közém. Pont vasárnap voltam az Unokahúgom elsőáldozásán, egy fiatal pap került az egyházközösségükbe. Nagyon tetszett a munkája amit végzett a gyerekkel és látszott is, hogy szívből tette. Tisztelem az olyan embereket, akik adni tudnak másoknak, de most sem éreztem másképp mint ahogy gondolom a dolgokat.
 
[quote=egdelwonk;1537695 Nem, nem végeztem agykontrollt

Érdekes számomra, hogy úgy bírálsz valamit, hogy még el sem végezted azt!:rolleyes::confused:
 
Kedves tildi!

Csak egy-két apróságot emelnék ki. Búcsúcédulákat évszázadok óta (1567) nem árulnak. Az "elmondod a bűneidet" buli olyan messze van a lényegtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az utolsó kenetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül a "pokolba" és ki nem...

megint én :)
de árulták :) és hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák... tudom a katolikus egyházon belül, (akik vezetnek és akiket vezetnek) vannak jó és igaz hitű emberek, deeeeee ... és ezen van a hangsúly, a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg. És sorolhatnám a dolgokat. Nem ítélkezem, azt bevállalom, hogy cinikus vagyok néha (bár magammal szemben is) sőt, tovább megyek mikor látom, hogy valaki mekkora hittel él egypicit irigylem is érte őt (nem a rosszfajta irígység, de nem találtam rá jobb szót). Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.) Csak a magam tapasztalatából beszélek. Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is :). 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam :)
 
Érdekes számomra, hogy úgy bírálsz valamit, hogy még el sem végezted azt!:rolleyes::confused:

Érdekes számomra, hogy továbbra sem kaptam értelmes választ annak kapcsán, hogy a kapzsiság és anyagiság hogy a fenében kapott táptalajt a világnak ezen szegletén. Jah, már tudom. Lehetsz akármilyen bölcs, akármilyen agykontroll trainingelt, elsősorban _ember_ vagy.
 
Érdekes számomra, hogy továbbra sem kaptam értelmes választ annak kapcsán, hogy a kapzsiság és anyagiság hogy a fenében kapott táptalajt a világnak ezen szegletén. Jah, már tudom. Lehetsz akármilyen bölcs, akármilyen agykontroll trainingelt, elsősorban _ember_ vagy.

Nem ígértem neked választ a kapzsiság és anyagiasság kérdését illetően. Nem is ígérhettem, mert nem teljesen értem miről beszélsz, én nem tapasztalom az általad felvázoltakat a környezetemben élőkről. Nyilván nem tudod ezt elhinni, de nem célom, hogy meggyőzzelek. Viszont eszembe juttatták soraid Thackeray megállapítását, mely szerint: A világ csak tükör, mely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza. :eek:
 
Kedves tildi!

Csak egy-két apróságot emelnék ki. Búcsúcédulákat évszázadok óta (1567) nem árulnak. Az "elmondod a bűneidet" buli olyan messze van a lényegtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az utolsó kenetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül a "pokolba" és ki nem...

megint én :)
de árulták :) és hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák... tudom a katolikus egyházon belül, (akik vezetnek és akiket vezetnek) vannak jó és igaz hitű emberek, deeeeee ... és ezen van a hangsúly, a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg. És sorolhatnám a dolgokat. Nem ítélkezem, azt bevállalom, hogy cinikus vagyok néha (bár magammal szemben is) sőt, tovább megyek mikor látom, hogy valaki mekkora hittel él egypicit irigylem is érte őt (nem a rosszfajta irígység, de nem találtam rá jobb szót). Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.) Csak a magam tapasztalatából beszélek. Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is :). 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam :)

Az élet, a hit mindenki számára más, hiszen mi magunk is mások vagyunk. Más érzékenységgel, más bölcsességgel, más tapasztalattal. Más neked, más nekem, más a szomszédnak. Így igaz, lényegében te is ezt írtad. Szeretteink elvesztése mindenképpen fájdalmas, szülőké különösen, de egy gyemek elvesztése az igen nehezen és sok sok év elteltével sem gyógyuló seb. Ezt igazán azt tudja, aki átélte, vagy az, akinek már van gyereke. Bele sem merünk gondolni, hogy mi lenne, ha. Mert olyan nem lehet. Nehéz ilyenkor jóban lenni Istennel. Aztán az ember vagy megmarad a miért tetted ezt velem szintjén, vagy elindul és elkezdi keresni a válaszokat. Az első a totális bezárkózáshoz, a második a személyes fejlődéshez vezet.
 
Érdekes számomra, hogy továbbra sem kaptam értelmes választ annak kapcsán, hogy a kapzsiság és anyagiság hogy a fenében kapott táptalajt a világnak ezen szegletén. Jah, már tudom. Lehetsz akármilyen bölcs, akármilyen agykontroll trainingelt, elsősorban _ember_ vagy.

Én úgy gondolom, hogy kapzsiság, anyagiasság mindenhol létezik. Ezért igazán nem is gondolkodtam azon, hogy miért létezik egyáltalán. De látom, benned felmerült már a kérdés. Tehát akkor: te mit gondolsz erről, szerinted miért van kapzsiság, és miért érzed úgy, hogy a világnak ezen a szegletén erősebben van jelen, mint máshol?
 
Szerintem is az ember elsosorban ember es, hogy letezni tudjon az anyagi vilagban anyagiakra van szuksege.
Vegigolvastam ezt a forumot de sehol sem ereztem, hogy a tisztelt hozzaszoloknak az anyagiakban valo duskalas lenne a celjuk az itt emlitett modszerek alkalmazasaval.
Kapzsisag vagy irigyseg az, ha valaki egy lehetetlen anyagi helyzetbol probal kilabalni valamilyen modszer segitsegevel amivel nem art senkinek sem?
 
OFF Figyelmeztetés!

Előre elnézést kérek azoktól, akiket ez esetleg nem érdekel a gazdagodás topicban.

...Hidd el van hitem, és meg is éltem már pár dolgot ezt nevezik élettapasztalatnak, tehát azzal is rendelkezem. Nem elítélő kijelentést tettem, a búcsúcédulákról nem azt írtam, hogy most is árusítják :) és csak tényként közöltem.
...de árulták :) és hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák...
A búcsúcédulákat a trenti zsinat 1562-ben elitélte mint helytelen gyakorlatot, majd 1567-ben V. Piusz betiltotta őket, minden cédula érvényességét törölve. Ezután, ahogy fent írtam, búcsúcédulákat többé nem árultak.

A gond persze a mondatod második felével van, ahol írsz u.n. "modern búcsúcédulákról". Szeretném, ha tiszta lenne, hogy búcsúcédulát ma sem árulnak! Kaphat egy vezeklő "búcsúcédulát" bizonyos körülmények között (pl. megtisztel egy szent eseményt mint egy lourdes-i zarándoklat) de azokért pénzt, bármiféle juttatást elfogadni tilos! Ez 1567 óta változatlan.

Annak, hogy van hited, nagyon örülök. Remélem, utad, amelyet hited mutat neked, életedet és élettapasztalataidat nagyon sokban fogja még gazdagitani.

...Én úgy gondolom, hogy a vallás, a hit terén is biztosítani kell a toleranciát, az ember szabadsága, hogy mit választ. Az, az én választásom, hogy nem kérek közvetítőt az én Istenem és közém. Pont vasárnap voltam az Unokahúgom elsőáldozásán, egy fiatal pap került az egyházközösségükbe. Nagyon tetszett a munkája amit végzett a gyerekkel és látszott is, hogy szívből tette. Tisztelem az olyan embereket, akik adni tudnak másoknak, de most sem éreztem másképp mint ahogy gondolom a dolgokat.
A hit természetéből fakadóan szabad. Egyéni döntés az, amiben a felnőtt ember hisz. Azzal, hogy a toleranciát, szabadságot biztositani kell mindenkinek, hogy hitét szabadon gyakorolhassa, a legmesszebb menőkig egyetértek.

Abban is igazad van, hogy a Te döntésed, hogy nem kérsz közvetitőt magad és Istened közé. Amit azért nem baj e mellett tudomásul venni, hogy Isten felismeréséhez valami el kell hogy juttasson, ami átadja neked annak képességét, hogy felismerd, keresd, és miután megtaláltad, követni akard. Ez viszont nem megy máskent, mint egy közvetitő segitéségével. A közvetitő (rendszerint egy bizonyos hitéletű családi vagy közösségi környezet) adja át neked azt az értékrendet, amin keresztül Istenedet meg tudod ismerni. Később, amint a felfedezés, a megismerés megtörtént, teljesen szabadségodban áll ezt a közeget kiiktatni életedből. Értékét azonban érdemes továbbra is elismerni, hisz általa jutottál le oda, ahol vagy.

...a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg.
Hadd reflektáljak erre a pontodra is egy pillanatra. A cölibátus intézménye jóval megelőzi az u.n. "egyházi birtokok megóvása" problémát. A 3.-4. században az egyháznak még semmi figyelemre méltó birtoka nem volt, és a cölibátust kizárólag lelkiségi "tisztasági" okokból irta elő az elvirai zsinat (306). Később, miután a papság (számomra teljesen érthető módon) nehéznek találta a megtartóztatást, ágyasokon keresztül élte ki férfiúi tendenciáit, amiből számos törvénytelen gyerek született, akiket vizsont a papok (különösen a magasabb tisztet viselők) sajátjuknak ismertek el vagy legalábbis javakat juttattak nekik. Ez ellen a gyakorlat ellen léptek fel a későbbi pápák és zsinatok. Az általad emlitett egyházi vagyon feldarabolódása csak sokkal később került a megfontolások közé.

...Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.)
Egyetlen pillanatig sem mondom, hogy nincs igazad. :) Miért mondanám? Az emberek valóban nem kapják meg a keresett válaszokat, vagy téves, ideje múlt válaszokat kapnak. Ezügyben nagyon sok a tennivaló!

...Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is :). 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam :)
A halál, különösen szeretteink halála nem könnyen értelmezhető. A "Miért?"-re, vagy a "Miért éppen ő?"-re nincs, és soha nem is lesz egyértelmű válasz. A vallás, a hit ezügyben nem a választ kell hogy adja, hanem az erőt, hogy a fájdalmat elviseljük, és életünket valamiképpen, ha csorbultan is de folytatni tudjuk. Fel kell ismernünk, és talán ebben segithet a hit, hogy a halál felett érzett fájdalmunkban élni saját halálunk is. Amikor bezárkózunk önszaggatásunkba, nem tudunk tovább lépni, lezárulunk közösségünk, családunk felé. A közösség ezt bizonyos ideig képes tolerálni, de ha nagyon elhúzódik, a világ tovább lép, és mi elmaradunk, amit ha megint rosszul értelmezünk, egy újabb cserbenhagyásként fogunk fel. A megfelelő közösségi támogatás, a lelki vezető (nem feltétlenül értek itt papot egyáltalán) irányadása az, ami segit ebből a kátyúból kiemelkedni. Nagyon ritka, hogy az egyén ezt önállóan képes legyen ezt megtenni. Amit tehát látok ismerősöd esetében az a közösség (család, barátok, stb.) támogatásának hiánya vagy hozzá nem értése.

Ha a téma érdekes, akkor javaslom egy másik topic nyitását vagy egy alkalmasabb topicban folytatni a beszélgetést.

OFF vége.
 
Oldal tetejére