Kérdés: Ez az egész gazdagodás dolog nekem sántít. Arra használtok egy állítólagosan "több ezer éves" bölcsességet, hogy anyagi javakban dúskáljatok? Rögtön az egyházra gondolok, ami velejéig romlott hierarchiájában évszázadokig irányította a bégető népet olyan tanokkal, ami alapvetően a belső jóra nevel és egyáltalán nem ad hatalmat semmilyen egyház kezébe. Vagy gondolhatnék a vizet prédikál, bort iszik mondásra. Mintha elvesztette volna a mögöttes tartalmát ez az egész New Age és agykontrollos dolog. De javítsatok ki, ha tévedek...
nos az egyház össze nem hasonlítható az agykontrollal
![]()
vallásban fegyelmezni akarták az embereket... nézzz csak vissza az alapokhozés ha belegondolsz, sohasem a földön igértek nekik megoldást, hanem ha szépen dolgozik és jól viselkedik, akkor mehet a mennyországba.
Egyébkét igazad van abban, hogy ez is hit kérdése, de szerintem leginkább magadban és az emberekben való hit![]()
Hogy semmi köze vallásokhoz? Tanulmányozd kicsit a buddhista gondolatkört, a kabbala "önnevelő" praktikákat, meg gyúrj hozzá egy kis New Age-es egocentrikusságot. És ezzel sajnos még mindig nincs megválaszolva dolog, még ha ki is van magyarázva...
Hát igen, ebben van a nagy csapda! Az ember azt hiszi, ez így helyes, ez így emberi. Aztán amikor már sokat adott viszonzás (akár csak egy "köszönöm" nélkül) akkor jön a kiégés. Ez létező pszichológiai betegség, azok kapják, akik ellenérték nélkül túl sokat adnak - önmagukból.
És itt nem is az adakozókedvű egyénnel van a baj, hanem a környezettel: Aki mindíg csak kap, nem fog megtanulni önállóan cselekedni önmaágért. És nem fog megtanulni adni. Ezért meg kell tanulni helyesen adni. Ahogy a mondás is tartja, ne halat adj az éhezőnek, hanem hálót, és tanítsd meg halászni. Azokból is szegények lesznek, akik mindíg csak adnak, ez sem segíti elő a gazdagodást. És ha nem vagyunk elég gazdagok, miből adunk? Sztem.
Ha a vallás szerint kéne élni mindenki tudná hol végzi.Hát nem a mennyországba az biztos.Az agykontroll az jó lenne ha csak 1 gondolatot sikerülne megtartani,mert egyébként olyan mint egy calgon reklám szép lassan beépül a tudatba és rögtön úgy látjuka dolgokat ahogy programoztuk.
Kedves tildi!vagy nem
nézd meg a katolikus egyházat nem először és nem utoljára jelentek meg a "búcsúcédulák" vagy az is kedves, hogy elmondod a bűneidet és ha megbánod akkor egy pár miatyánkkal letudhatod az egészet.
szóval ha megharagszik rád a papod és nem jut el hozzád az utolsó kenetakkor még a pokolban is végezheted......upsz hiába a sok miatyánk... nem vagyok cinikus.. hiszek valamiben, de úgy gondolom, hogy nem kell közvetítő ehhez
![]()
Nah látom a félreértést forrását. Lehet nem jól fejeztem ki magam. A kérdésem lényege az első mondatban van, azaz: ez az egész agykontrollosdi egy új dolog, sok régi módszert gyúrtak össze és tették kompatibilissé haszonhajhászó és anyagias világunkkal. Persze a jelszó, hogy mindenki maga dönti el, mire használja a módszereket.
Van igazság abban amit mondtál...de ha bármit megvizsgálsz a történelem során mindig is voltak emberek aki, a saját céljaikra használták a dolgokat, mozgalmakat. De vannak tiszta lelkű, őszinte emberek is, akik a dolgokat tisztán látják, szívvel-lélekkel élik meg
Gyerek koromból vettem a mottóm " Jó tett helyében jót várj"... na sokan erre azt mondják, "Te még hiszel a mesékben?"... de van olyan aki tudja miről beszélek.....
Kedves tildi!
Láthatólag hallottál dolgokról, de nem nagyon tudod, mit is jelentenek. Lehet, hogy praktikus lenne egy kicsit alaposabban megismerkedni egy-egy vallás vagy egyház kurrens gyakorlataival mielőtt mindenféle elitélő kijelentést teszünk azokról. Magunknak teszünk szivességet.
Hidd el van hitem, és meg is éltem már pár dolgot ezt nevezik élettapasztalatnak, tehát azzal is rendelkezem. Nem elítélő kijelentést tettem, a búcsúcédulákról nem azt írtam, hogy most is árusítjákés csak tényként közöltem.
Én úgy gondolom, hogy a vallás, a hit terén is biztosítani kell a toleranciát, az ember szabadsága, hogy mit választ. Az, az én választásom, hogy nem kérek közvetítőt az én Istenem és közém. Pont vasárnap voltam az Unokahúgom elsőáldozásán, egy fiatal pap került az egyházközösségükbe. Nagyon tetszett a munkája amit végzett a gyerekkel és látszott is, hogy szívből tette. Tisztelem az olyan embereket, akik adni tudnak másoknak, de most sem éreztem másképp mint ahogy gondolom a dolgokat.
Kedves tildi!
Csak egy-két apróságot emelnék ki. Búcsúcédulákat évszázadok óta (1567) nem árulnak. Az "elmondod a bűneidet" buli olyan messze van a lényegtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az utolsó kenetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül a "pokolba" és ki nem...
megint én![]()
de árultákés hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák... tudom a katolikus egyházon belül, (akik vezetnek és akiket vezetnek) vannak jó és igaz hitű emberek, deeeeee ... és ezen van a hangsúly, a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg. És sorolhatnám a dolgokat. Nem ítélkezem, azt bevállalom, hogy cinikus vagyok néha (bár magammal szemben is) sőt, tovább megyek mikor látom, hogy valaki mekkora hittel él egypicit irigylem is érte őt (nem a rosszfajta irígység, de nem találtam rá jobb szót). Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.) Csak a magam tapasztalatából beszélek. Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is
. 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam![]()
Érdekes számomra, hogy úgy bírálsz valamit, hogy még el sem végezted azt!![]()
Érdekes számomra, hogy továbbra sem kaptam értelmes választ annak kapcsán, hogy a kapzsiság és anyagiság hogy a fenében kapott táptalajt a világnak ezen szegletén. Jah, már tudom. Lehetsz akármilyen bölcs, akármilyen agykontroll trainingelt, elsősorban _ember_ vagy.
Kedves tildi!
Csak egy-két apróságot emelnék ki. Búcsúcédulákat évszázadok óta (1567) nem árulnak. Az "elmondod a bűneidet" buli olyan messze van a lényegtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az utolsó kenetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül a "pokolba" és ki nem...
megint én![]()
de árultákés hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák... tudom a katolikus egyházon belül, (akik vezetnek és akiket vezetnek) vannak jó és igaz hitű emberek, deeeeee ... és ezen van a hangsúly, a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg. És sorolhatnám a dolgokat. Nem ítélkezem, azt bevállalom, hogy cinikus vagyok néha (bár magammal szemben is) sőt, tovább megyek mikor látom, hogy valaki mekkora hittel él egypicit irigylem is érte őt (nem a rosszfajta irígység, de nem találtam rá jobb szót). Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.) Csak a magam tapasztalatából beszélek. Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is
. 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam![]()
Az élet, a hit mindenki számára más, hiszen mi magunk is mások vagyunk. Más érzékenységgel, más bölcsességgel, más tapasztalattal. Más neked, más nekem, más a szomszédnak. Így igaz, lényegében te is ezt írtad. Szeretteink elvesztése mindenképpen fájdalmas, szülőké különösen, de egy gyemek elvesztése az igen nehezen és sok sok év elteltével sem gyógyuló seb. Ezt igazán azt tudja, aki átélte, vagy az, akinek már van gyereke. Bele sem merünk gondolni, hogy mi lenne, ha. Mert olyan nem lehet. Nehéz ilyenkor jóban lenni Istennel. Aztán az ember vagy megmarad a miért tetted ezt velem szintjén, vagy elindul és elkezdi keresni a válaszokat. Az első a totális bezárkózáshoz, a második a személyes fejlődéshez vezet.
Érdekes számomra, hogy továbbra sem kaptam értelmes választ annak kapcsán, hogy a kapzsiság és anyagiság hogy a fenében kapott táptalajt a világnak ezen szegletén. Jah, már tudom. Lehetsz akármilyen bölcs, akármilyen agykontroll trainingelt, elsősorban _ember_ vagy.
...Hidd el van hitem, és meg is éltem már pár dolgot ezt nevezik élettapasztalatnak, tehát azzal is rendelkezem. Nem elítélő kijelentést tettem, a búcsúcédulákról nem azt írtam, hogy most is árusítjákés csak tényként közöltem.
A búcsúcédulákat a trenti zsinat 1562-ben elitélte mint helytelen gyakorlatot, majd 1567-ben V. Piusz betiltotta őket, minden cédula érvényességét törölve. Ezután, ahogy fent írtam, búcsúcédulákat többé nem árultak....de árultákés hidd el napjainkban is megvannak a modern búcsúcédulák...
A hit természetéből fakadóan szabad. Egyéni döntés az, amiben a felnőtt ember hisz. Azzal, hogy a toleranciát, szabadságot biztositani kell mindenkinek, hogy hitét szabadon gyakorolhassa, a legmesszebb menőkig egyetértek....Én úgy gondolom, hogy a vallás, a hit terén is biztosítani kell a toleranciát, az ember szabadsága, hogy mit választ. Az, az én választásom, hogy nem kérek közvetítőt az én Istenem és közém. Pont vasárnap voltam az Unokahúgom elsőáldozásán, egy fiatal pap került az egyházközösségükbe. Nagyon tetszett a munkája amit végzett a gyerekkel és látszott is, hogy szívből tette. Tisztelem az olyan embereket, akik adni tudnak másoknak, de most sem éreztem másképp mint ahogy gondolom a dolgokat.
Hadd reflektáljak erre a pontodra is egy pillanatra. A cölibátus intézménye jóval megelőzi az u.n. "egyházi birtokok megóvása" problémát. A 3.-4. században az egyháznak még semmi figyelemre méltó birtoka nem volt, és a cölibátust kizárólag lelkiségi "tisztasági" okokból irta elő az elvirai zsinat (306). Később, miután a papság (számomra teljesen érthető módon) nehéznek találta a megtartóztatást, ágyasokon keresztül élte ki férfiúi tendenciáit, amiből számos törvénytelen gyerek született, akiket vizsont a papok (különösen a magasabb tisztet viselők) sajátjuknak ismertek el vagy legalábbis javakat juttattak nekik. Ez ellen a gyakorlat ellen léptek fel a későbbi pápák és zsinatok. Az általad emlitett egyházi vagyon feldarabolódása csak sokkal később került a megfontolások közé....a cölibátus is csak mondva csinált ok volt"hogy többet foglalkozzanak a nyájjal" közben csak az egyházi birtokok megóvása volt. Látod, ha ezt eltörölnék sok pap lelki békéjét óvnák meg.
Egyetlen pillanatig sem mondom, hogy nincs igazad....Az a baj, hogy valahogy mégsem kapnak megoldást a kérdéseikre az emberek (ok tudom most egyből azt mondod, de bizony és stb.)
A halál, különösen szeretteink halála nem könnyen értelmezhető. A "Miért?"-re, vagy a "Miért éppen ő?"-re nincs, és soha nem is lesz egyértelmű válasz. A vallás, a hit ezügyben nem a választ kell hogy adja, hanem az erőt, hogy a fájdalmat elviseljük, és életünket valamiképpen, ha csorbultan is de folytatni tudjuk. Fel kell ismernünk, és talán ebben segithet a hit, hogy a halál felett érzett fájdalmunkban élni saját halálunk is. Amikor bezárkózunk önszaggatásunkba, nem tudunk tovább lépni, lezárulunk közösségünk, családunk felé. A közösség ezt bizonyos ideig képes tolerálni, de ha nagyon elhúzódik, a világ tovább lép, és mi elmaradunk, amit ha megint rosszul értelmezünk, egy újabb cserbenhagyásként fogunk fel. A megfelelő közösségi támogatás, a lelki vezető (nem feltétlenül értek itt papot egyáltalán) irányadása az, ami segit ebből a kátyúból kiemelkedni. Nagyon ritka, hogy az egyén ezt önállóan képes legyen ezt megtenni. Amit tehát látok ismerősöd esetében az a közösség (család, barátok, stb.) támogatásának hiánya vagy hozzá nem értése....Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki buzgó katolikus és talán már egy picit bigott is. 5-6 évvel ezelőtt tragikusan körülmények között meghalt a felnőtt fia. Füst mérgezést kapott, a házuk tetejét renováló kőművesek hanyagsága miatt. Mai napig nem tudta kapott vigasztalást a hitétől. Nekem meghaltak a szüleim mindketten mielőtt betöltöttem volna a 30 évem (5 év különbséggel) el tudtam engedni őket, tovább léptem, de még szinte mai napig naponta gondoluk rájuk, az apukám 20 éve halt meg. Tudod itt a forumban csak kiragadott gondolatok vannak, nem tudhatot két sot után, hogy milyen a másik ember, mit ismer, vagy mit nem. Megitélheted, de ez messze nem a valóságot fogja tükrözni.
Elnézést a többiektől, hogy túl hosszan írtam![]()