S
sisne*
Vendég
Eredeti szerző Herufer
Üdv! Megint én.
Az álmomban az volt, hogy egy szoba összeszűkült és lefelé kezdtem el csúszni és kiestem az űrbe aztán ebből felébredtem egy másik álomban amiben felpofoztak a haverjaim és kiderült, hogy újraélesztettek mert haldokoltam. Ez viszont nem sokáig tartott mert feküdtem a földön és láttam a mentők villogását de elvesztettem az eszméltemet és meghaltam. Valamiféle örvényben voltam aminek a sodrásában rosszul lettem és ordítottam, hogy nem akarok meghalni, mindvégig igyekeztem életben maradni de semmit nem tudtam csinálni mert már kimúltam.
Utána már csak annyit kértem, hogy bocsásson meg mindenki a hibáimért és mert nem voltam jó ember a végén már azt kívántam, hogy senki se emlékezzen rám. Csak hagyjanak békében nyugodni. Utána végig kellett néznem ahogyan eltemetnek majd azt is ahogyan megrohadok a földben. Ezt éreztem is mert a testemben voltam ekkor.
Ebből is felébredtem egy másik álomba ahol mint kiderült ezeket egyféle illúzióban éltem meg és mindvégig őrült voltam de már észhez tértem és egy elmegyógyintézetben találtam magam megöregedve. Ezek után visszaestem egyfajta katatón állapotba és sorra jártam az őrületeket, keresve a kiutat a valósághoz. Minden emberi érzést átélve a legromlottabbtól a legbecsületesebbig. Végül leálltam a kereséssel és feltettem a kérdést, hogy akkor mi is a valóság, és felébredtem.
Pár percig voltam ébren, olyan hajnali 5 körül de olyan fáradtan éreztem magam, hogy sikerült visszaaludni.
A következő az volt, hogy egy testnevelés csarnokban gurultam egy csőben. Aztán átmentem valami kis szobába ahol egy rég nem látott ismerősömmel váltottam pár szót. Mondta, hogy nem változtam semmit, és hozzájegyezte, hogy úgy tűnik még mindig nyomaszt valami amiről nem beszélek. Otthagytam és elkezdtem járni a várost ahol mindenféle idegen lény szivárgott be. Majd betértem egy konferenciára ahol valamiféle ülés volt. Sokáig csak hallgattam aztán kikeltem magamból, hogy a világ semmit se változott és az emberek ugyanazokat a hibákat követik el. Mert mindez már egyszer megtörtént és megfog történni újra, újabb Churchillek, újabb Rooseveltek és újabb Sztálinok lesznek. De engem ez már nem sokáig fog izgatni ha nem módosítanak a hozzáállásukon mert most leszek itt utoljára a Földön és többet nem fogok leszületni mert elegem van a reinkarnálódásból. A tárgyalás füstbe ment és az ott levők mind vitába szálltak velem én pedig elhagytam a helyet. Megint a városban sétáltam és sorra azt láttam, hogy a legnemesebb embereket is megkörnyékezte a romlottság. Olyan volt mint valami apokalipszis amiben én voltam az utolsó ember.
Eredeti szerző diana 123456
Ha álmodom az a baj főleg akkor ha nem tudom megfejteni ha nem álmodom akkor meg az a baj az ember azt hiszem valamit rosszul csinál ha nem álmodik. Arrol nem is beszélve nem mindig könnyű megfejteni az álmot, bár sokszor nem is tudom megfejteni. Mi álmodjuk nekünk szól csak a nyelvén nem értünk.
Eredeti szerző angel74
Sziasztok!
Én hetek óta semmit nem álmodtam. Legalábbis nem emlékszem rá. Tegnap előtt éjjel rémálmaim voltak. Arra emlékszem, hogy csapongtak, többször fel is ébredtem, ráadásul elég felszínesen aludtam akkor éjjel. De hogy miről szóltak fogalmam sincs.
A nappalomat nem részletezem milyen volt a kialvatlanság miatt.
Viszont tegnap éjjel is álmodtam és elég furcsa volt. Teljesen másképp viselkedtem álmomban, mint amilyen az alaptermészetem. De inkább elmesélem, mert megköszönném ha segítenétek az értelmezésében.
Januárban szakítottunk a párommal. Azóta csak kétszer álmodtam úgy, hogy emlékszem is az álmomra, és mind a kétszer róla.
Álmomban most nyaralni voltunk, természetesen külön-külön. Ő is a szüleivel és én is. Vissza akartam adni neki valamit, ezért felkerestem a nyaralójukban. Vissza is adtam, azt hiszem valami ruhaféle volt. És egyszercsak megcsókolt. Nem reagáltam rá. Újra megtette. Aztán elkezdett távolodni. Ekkor már én húztam magamhoz és csókoltam meg. Aztán együtt voltunk, "úgy". Mikor végeztünk, odadobálta az ágyra a ruháimat sietve, és éreztem, hogy valakinek az érkezésétől tart. Az ablakon át érkeztem és azt is akarta az ex, hogy ott távozzak, gyorsan. Hamarosan be is állított egy nő, két pohárral a kezében. Azt hiszem tea volt a poharakban, amit magának és az exemnek hozott.
Aztán hirtelen bejött a szobába egy öreg, őszhajú néni is. Eddig csak két ágy volt odabenn, ekkor már három lett. Az exem ült az egyiken, a nő a másikon, a néni a harmadikon. Én pedig csak álltam ott a szobában tanácstalanul. Kimért légkör uralkodott a szobában, hirtelen nem tudtam, hogy ki kicsoda. Még a mosolyok is olyan udvariassági mosolyfélének tűntek közöttük is. Azt viszont éreztem, hogy összetartoznak ők hárman.
Megéreztem, hogy felesleges vagyok ott és felemelt fejjel az ajtó felé indultam, akkor tudatosult bennem, hogy az a nő az exem új társa. Az érzelem mentes légkör miatt esett le nehezen a tantusz, hogy ő kicsoda. Már majdnem fogtam a kilincset, de visszaléptem megcsókoltam az exemet búcsúzóul és azt mondtam neki, mert tudtam, hogy nagyon babonás: "soha ne legyél boldog". Felháborodott, kiabálni kezdett, én pedig ott hagytam őket.
Az álmom folytatásában, szomorúan sétáltam a parton. Nem tudom, hogy tó vagy tenger stb. partján álltak-e a házak, annyit tudok, hogy egy nagy állóvíz volt. Aztán pedig a nyaralónk kertjében sétáltam a fák alatt. És az egyik mellettünk lévő ház ablakából kukucskáló gyerekekkel beszélgettem.
Végül odajött hozzánk egy fiatal férfi, aki többször is próbálkozott már nálam hiába. Most igent mondtam neki. Ekkor ébredtem fel reggel, ma reggel.
Nem mondanám, hogy pihentebb vagyok mint tegnap. Lehet meg sem mozdultam éjjel, mert a derekam teljesen elfeküdtem. :sad:
Eredeti szerző bunny17
parasomniáról tud valaki valamit? nekem nagyon durva álmaim vannak.már aludni sem merek :/
Nektek küldtem privit :smile: kiss
)
