-
Sziasztok....
Az én álmom.... 3-mat mesélnék el...!
De a valóéletbeli előzmények...
2009 nyarán..megismerkedtem egy fiúval... szerelem első látársa.... 1 évig voltunk együtt....tudjátok..leukémiás volt!
2010 nyarán szakitott velem... hogy éljek... és hogy nem tudja mit hoz a holnap.... szabadságra vágyott...!
A mi kapcsolatunk.... a legmélyebb..legigazabb... legszebb volt..számomra..! Szó szerint... pillanatokat éltünk meg.....
2011. január 24 meghalt.
Bennem maradt a bűntudat..... a fájdalom.... és most?! Nem tudom...
Halála után pár héttel álmondtam vele elöszőr :
első álmom vele :
Nálam voltunk.
Mentem be a szobába...az ágyon ült...odaültem mellé..a szélére.. aggódtam.
Nagyon lázas volt Tomi..nagyon nagyon.
Nagyon féltem...
Megakart csókolni...de mondtam, hogy -ne-ne-.. lázad van.
Nem érdekelte... Megcsókolt.
Majd....Megkérdeztem tőle: Megfogsz halni, ugye?
Nem szólt semmit...mosolygott.... mosolygott.... és annyira nyugodt volt.
Az az arckifejezés....a teljes béke....
majd... lefeküdt....
Hátat fordított nekem... és akkor tudtam, hogy meghalt.
második álmom...kb 1 héttel ezelött :
Álmomban érzékeltem, hogy ott van Ő.
Megkérdeztem és mondtam neki : Jól vagy? Tapsolj kettőt ha igen!
Egy pici ideig nem volt reakció...
Majd a falból kijött 2 kéz.
Fehér ruha volt rajta... vagyis csak az alkarját láttam..és akkor fehér volt!!
és nagyon lassan.......2x tapsolt!!
Evvel a tudattal ébredtem fel....
Tegnap éjjel is álmodtam vele....:
Álmomban ... ha jól érzékeltem egy kórházban voltam.
bementem a szobába... ott feküdt.. nagyon beteg,lázas volt....
leültem a székre mellé...
Emlékszem, hogy ismét megakart csókolni..és ismét féltem, hogy beteg..mivan ha elkap valamit??
De megcsókólt..ismét megcsókolt....
Sírni kezdtem... és emlékszem, hogy ezt mondtam neki : ,,Bármi történt is....hiába nem voltunk együtt.... MINDIG SZERETTELEK!
:'(
A reakcója...vigasztalt..és azt mondta : ,,Tudom, tudom,,
Hirtelen rosszul lett.... elkezdtem kiabálni..hogy segitség.. valaki....
De ssenki nem jött.
Kerestem a jelzőgombot..nem találtam..Tomi mutatott valamerre..odanéztem..de nem láttam...
gyorsan kirohantam.... emberekkel jöttem vissza hozzá (talán doktor,áplók?!) .. de akkor már meghalt....
Mellette maradtam... sírtam....és ott voltam.....
Majd hirtelen a teste rázkódni kezdett...és .... ,,feléledt,,...de teljesen más arca volt....
Arra emékszem, hogy azt mondta :
- nem szerethet engem, mert már mást szeret,, valami Andreát...
- és, hogy a szerelmünket elvették...mert én a karrieremet őrá építettem volna. (nem emlékszem, hogy az ő részéről mi lett volna)
- és mondta,hogy ,,otthon,, ... előléptették
Ezeket a szituációkat...párbeszédeket álmodtam vele.
Úgy érzem...hogy ezekkel az álmokkal... képes leszek tovább lépni.... és tudom, hogy ő segít ezen álmok megélésével... és hogy vele találkozom...!
De miért álmodom mindig azt, hogy meghal?
Így segít... elfogadni?
A szerelmünk már tudom, hogy karmikus volt.... számmisztika segítségével.
És...egy médium segítségével.. tudom, hogy ő leszületés elött azt vállalta be egyrészt...hogy valakit megtanít szeretni...és ez a személy én voltam...!
És a karrier mondata is nagyon érdekes..számomra...mert a számmisztikám.... azt sugallja, hogy a Karrier áll ( vagy állni fog) a középpontban az életemben.
Életemben ez a egyik olyan terültet ahol felsőbb segítséget kap...
Oh..az álmok.....
Ti mit gondoltok?