Egy bakteriális fertőzés következményeként került kómába a szkeptikus dr. Eben Alexander, aki olyan dolgokat látott, amik megváltoztatták a véleményét.
Nem hitt a lélek létezésében dr. Eben Alexander. A harvardi idegsebész úgy gondolta, hogy nincs tudományos magyarázat arra, hogy a lélek létezik, az emberek pedig csak hallucináltak, amikor azt hitték, hogy a kómában töltött idejük alatt a túlvilágon jártak.
Úgy esett azonban, hogy az orvos kómába zuhant egy bakteriális fertőzés miatt, és hét napig nem tért magához. Az idegsebész számos világot bejárt, többek között a Mennyországot is. Miután felébredt, elmondta, hogy ott, ahol járt, a tiszta és a tömény szeretet volt a legfontosabb.
Most már úgy érezte, hogy a földi lét csak egy ködös álom, ami arra jó, hogy megértsük a szeretetet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az Univerzumot. Az idegsebész arról is beszélt, hogy odaát nem kellett beszélnie, mert telepatikusan kommunikált, ha pedig kérdése volt, akkor arra azonnal megkapta a választ.
Mindezek ellenére, Alexander tudós maradt, ezért tudományos oldalról kezdte vizsgálni az élményeit. Erről a „Proof of Heaven (Bizonyíték a Mennyországra) című könyvében írt. A műben számos olyan tudományos tézist cáfol meg az író, amiket gyakran hangoztatnak a szkeptikusok a témával kapcsolatban.
A könyv nyelvezete kifejezetten tudományos, emiatt az, aki nem járatos az idegrendszer működésének témakörében, annak nehezen érthető, ezért az alábbiakban hétköznapibb nyelvre lefordítva olvasható a lényeg.
– Az újraindítási-jelenség, ami azt jelenti, hogy amikor a beteg kijön a kómából, akkor amolyan kisfilmet lát, ami a felszínre törő emlékekből áll össze. Az idegsebész szerint erről sem lehet szó, mert az emlékképei tiszták, ráadásul az átélt képek nem kapcsolódtak hozzá.
– A limbikus rendszer mélyén tárolt emlékek, amiket elég mélyen tárolunk ahhoz, hogy a gyulladás ne érje el az érintett terülteket, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan egybefüggő képeket lásson az ember, mint amilyeneket Alexander tapasztalt.
– Az agytörzsnek az a primitív programja, ami csökkenti a távozás fájdalmát és a szenvedést, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan bonyolult képeket mutasson, mint amilyeneket a kóma alatt látott az idegsebész.
– DMT robbanás. DMT, egy olyan természetes anyag, aminek a fogyasztása színes hallucinációkat okoz, de az idegsebész esetében a gyulladás károsította azt a területet, aminek reagálnia kellett volna a DMT-re, tehát képtelen volt a hallucinációra. Ráadásul a kóma alatt nem érhették olyan külső hatások, amik kiváltották volna a hallucinációt, tehát ezzel sem lehet megmagyarázni a testen kívüli élményt.
fullank
Nem hitt a lélek létezésében dr. Eben Alexander. A harvardi idegsebész úgy gondolta, hogy nincs tudományos magyarázat arra, hogy a lélek létezik, az emberek pedig csak hallucináltak, amikor azt hitték, hogy a kómában töltött idejük alatt a túlvilágon jártak.
Úgy esett azonban, hogy az orvos kómába zuhant egy bakteriális fertőzés miatt, és hét napig nem tért magához. Az idegsebész számos világot bejárt, többek között a Mennyországot is. Miután felébredt, elmondta, hogy ott, ahol járt, a tiszta és a tömény szeretet volt a legfontosabb.
Most már úgy érezte, hogy a földi lét csak egy ködös álom, ami arra jó, hogy megértsük a szeretetet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az Univerzumot. Az idegsebész arról is beszélt, hogy odaát nem kellett beszélnie, mert telepatikusan kommunikált, ha pedig kérdése volt, akkor arra azonnal megkapta a választ.
Mindezek ellenére, Alexander tudós maradt, ezért tudományos oldalról kezdte vizsgálni az élményeit. Erről a „Proof of Heaven (Bizonyíték a Mennyországra) című könyvében írt. A műben számos olyan tudományos tézist cáfol meg az író, amiket gyakran hangoztatnak a szkeptikusok a témával kapcsolatban.
A könyv nyelvezete kifejezetten tudományos, emiatt az, aki nem járatos az idegrendszer működésének témakörében, annak nehezen érthető, ezért az alábbiakban hétköznapibb nyelvre lefordítva olvasható a lényeg.
– Az újraindítási-jelenség, ami azt jelenti, hogy amikor a beteg kijön a kómából, akkor amolyan kisfilmet lát, ami a felszínre törő emlékekből áll össze. Az idegsebész szerint erről sem lehet szó, mert az emlékképei tiszták, ráadásul az átélt képek nem kapcsolódtak hozzá.
– A limbikus rendszer mélyén tárolt emlékek, amiket elég mélyen tárolunk ahhoz, hogy a gyulladás ne érje el az érintett terülteket, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan egybefüggő képeket lásson az ember, mint amilyeneket Alexander tapasztalt.
– Az agytörzsnek az a primitív programja, ami csökkenti a távozás fájdalmát és a szenvedést, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan bonyolult képeket mutasson, mint amilyeneket a kóma alatt látott az idegsebész.
– DMT robbanás. DMT, egy olyan természetes anyag, aminek a fogyasztása színes hallucinációkat okoz, de az idegsebész esetében a gyulladás károsította azt a területet, aminek reagálnia kellett volna a DMT-re, tehát képtelen volt a hallucinációra. Ráadásul a kóma alatt nem érhették olyan külső hatások, amik kiváltották volna a hallucinációt, tehát ezzel sem lehet megmagyarázni a testen kívüli élményt.
fullank
