A regeny azokrol a szekely csoportokrol szol, akiket a del dunantulra, és a mai gyor-sopron megyebe telepitettek.
Korabeli királyi oklevelek és történelmi dokumentumok határozottan alátámasztják, hogy a székelyek a középkor korai szakaszában (főként a 11–13. században) nagyobb csoportokban éltek a mai
Győr-Moson-Sopron vármegye, a nyugati határszél, valamint Dél-Magyarország (például Baranya és a Temesköz) területein.
Mielőtt a székelység fő tömbje elfoglalta volna mai erdélyi lakhelyét, az Árpád-házi királyok határvédelmi (gyepűőrző) feladatokkal bízták meg őket a korabeli Magyarországon!
A dokumentumok igazolják, hogy a székelyek eredetileg nem egyetlen tömbben, hanem szétszórt katonai kolóniákban éltek az ország belső és külső határvonalain (nyugaton, délen és északkeleten egyaránt). Csak a 12–13. század folyamán, a határok kitolódásával szervezték át őket egységesen a mai Erdély (Székelyföld) területére, ahol megőrizhették különleges szabadságjogaikat
(hozzateszem, hogy szamomra is meglepetes volt egesz a trilogia elolvasasaig. Akkor neztem utana kicsit jobban)
A trilogia egyebkent a kovetkezo kotetekbol all:
(Az utolso resz irja le a pozsonyi csatat, ahol a kulonbozo orszagreszekben élő székelyeket egy iranyitas ala tette az akkori csapatvezer)
- Csiglemező
- Hosszúhíd
- Szakajtott virágok