Kedves black bird!
Értem én Freud-ot...
De az életem nem igazolta ezen bölcsességét.
Ugylátszik igaz, hogy az élettapasztalatok mások.
Ahogy Mások a megoldási módok is.
Persze, köszönöm hogy idealisztikus gondolatot küldtél.
Kedves Spyra!Nekem az a véleményem amit irtál,hogy van amit egyáltalán nem lehet megbocsájtani, még hosszu évek mulva sem.
Köszönöm a szíves fogadtatást!Kedves Zsolt/Negro/!Szeretettel köszöntelek itt a topikunkban.Nagyon reális a hozzáállásod a csalódással, megbocsájtással kapcsolatban.Valóban oknak mindig kell lenni...De ok okozat nélkül. nincs. És a megbocsajtás az "okozat" nagyságától függ
Sajnos én is tapasztaltam!!
Köszönöm a szíves fogadtatást!
A saját tapasztalatomból úgy látom, hogy tartósan nem vagyunk képesek haragban, megbocsátás nélkül élni. Idővel a legkeményebb fájdalom is szűnik, vagy tompul, nyugszik a lélek. Erre mondják, az idő meggyógyítja.
Nekem sok év kellett... És egy kedves, megértő új társ, új szerelem. 94 novemberétől kb. 2002-ig, de a vége nem pontos dátum, hiszen folyamatról van szó.
Kedves TARGENOR! Csodálkoztam,hogy ismét csalódtál magadban. Ha jól emlékszem az utolsó vagy valamelyik leveledben irtad,hogy nem fogsz csalódni és nem tudnak átverni...
Kedves Evelyn!
Úgy látszik még nem tanultam meg mindent, ezért újra és újra megkapom a leckét.:555:
A legnagyobb baj az, hogy nem mindíg hallgatok arra a bizonyos "kicsi hang"-ra odabent, pedig ő az esetek 99,9%-ában előre figyelmeztet. (Csodálom, hogy még nem unta meg szegényke ) Mindig reménykedem, hogy most nem úgy lesz.
Egyébként én is bizalmatlan vagyok általában, de ez valahol nagyon nem jó, mert ha az élet az utadba sodor egy RENDES, BECSÜLETES embert, és vele is bizalmatlanul viselkedsz, akkor őt is bünteted mások miatt, és persze magadat is.
Kedves Targenor! Ha a sors ugy hozná,hogyaz utamba sodor egy "becsületes"embert és megismerném belső értékei alapján, nyilván megszünne a bizalmatlanságom,de a m e g t a l á l á s .....nem könnyü dolog!
Igaz! Ezzel egyet tudok érteni,ha mi magunk nem adunk bizalmat,hogyan is várhatnánk el azt?Kapcsolatainkba csak úgy érdemes belemenni,mert amikor megjeleneik a bizalmatlanság be is vonzuk azt!Valahol mindanyian tükrök vagyunk a másiknak,és ő minket tükröz vissza,akár tetszik amit látunk akár nem!
Kedves Katus!
Elég szomorú, ha én is olyan vagyok, mint akikben csalódtam , de megmondom őszintén, azt azért nem igen hiszem, hogy ami hibát az illetőkben illetve a viselkedésükben látok, azok az én hibáim lennének, mert te ugye azt írod, hogy: "mindanyian tükrök vagyunk a másiknak,és ő minket tükröz vissza". Vagy félreértettelek?