Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Téma inditó Evelyn44
- Kezdés dátuma
Hallo Evelyn
Szerintem nem feltetlenül kell ennek a gondolatnak az egyetlen valos megoldasnak lennie. Mivel valoban ugy van, hogy az emberek es a problema megoldasok különbözöek, igy nekem idealis.
Minden jot kivanok neked.
T
Targenor
Vendég
Megint csalódtam. 
A legnagyobbat persze magamban.
Mégpedig azért, mert mindig elhitetem magammal, hogy engem már nem tudnak átverni, és kihasználni. Megint tévedtem. :-?
A legnagyobbat persze magamban.
Mégpedig azért, mert mindig elhitetem magammal, hogy engem már nem tudnak átverni, és kihasználni. Megint tévedtem. :-?
Igen, egy hatalmasat, két éve. Úgy 1 év telt el mire nagyjából feldolgoztam a sérelmeimet és képes voltam megbocsátani. Ezalatt beláttam, hogy nagy részem volt nekem is abban, hogy odáig vezettek a dolgok. Az biztos, hogy nem lehet csak úgy egyik percről a másikra megbocsátani valakinek, ez egy hosszú lelki folyamat.
Kedves TARGENOR! Csodálkoztam,hogy ismét csalódtál magadban. Ha jól emlékszem az utolsó vagy valamelyik leveledben irtad,hogy nem fogsz calódni és nem tudnak átverni. Sajnállak. Ezért irtam én már többször is azt,hogy vannak dolgok amit NEM lehet megbocsájtani is igy kevesebb a csalódás.Kedves Spyra!Nekem az a véleményem amit irtál,hogy van amit egyáltalán nem lehet megbocsájtani, még hosszu évek mulva sem.
Igazad van, természetesen ez függ attól is, hogy mivel bántottak meg. Én felismertem, hogy én is tehetek róla, ez megkönnyítette a megbocsátást is, no de vannak olyan esetek amikor tényleg nehéz feldolgozni a sérelmeket, bántást. Például gyerekkori lelki sérüléseket...
![Zsolt [Negro]](/data/avatars/m/54/54913.jpg?1369955995){kind=avatar}
Szervusztok!
Mint látható, új vagyok a CH-n, de az Élet nevű társasjátékban nem annyira... 45 éve "játszom". Ez idő alatt sok "váltón" robogtam át, volt saját választásom és kényszer is, mint mindenkinek. Ilyen kényszerváltásokat okoz szerintem a csalódás! Mindaddig, amíg nem kerekedsz felül a megbántottság önsajnálatán, majd nem tudsz szembe nézni a helyzettel, nem vagy képes átállítani a váltódat, kényszerpályán robogsz. Nem döntesz szabadon, mert az átélt megbántás, indulat, fájdalom erősen befolyásol.
Másrészt hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül. Tapasztaltam... Még nem látjuk a célt, nem látjuk az okot, hogy miért történik velünk. De van oka.
Mint látható, új vagyok a CH-n, de az Élet nevű társasjátékban nem annyira... 45 éve "játszom". Ez idő alatt sok "váltón" robogtam át, volt saját választásom és kényszer is, mint mindenkinek. Ilyen kényszerváltásokat okoz szerintem a csalódás! Mindaddig, amíg nem kerekedsz felül a megbántottság önsajnálatán, majd nem tudsz szembe nézni a helyzettel, nem vagy képes átállítani a váltódat, kényszerpályán robogsz. Nem döntesz szabadon, mert az átélt megbántás, indulat, fájdalom erősen befolyásol.
Másrészt hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül. Tapasztaltam... Még nem látjuk a célt, nem látjuk az okot, hogy miért történik velünk. De van oka.
Kedves Zsolt/Negro/!Szeretettel köszöntelek itt a topikunkban.Nagyon reális a hozzáállásod a csalódással, megbocsájtással kapcsolatban.Valóban oknak mindig kell lenni...De ok okozat nélkül. nincs. És a megbocsajtás az "okozat" nagyságától függ
Sajnos én is tapasztaltam!!
Sajnos én is tapasztaltam!!
Köszönöm a szíves fogadtatást!
A saját tapasztalatomból úgy látom, hogy tartósan nem vagyunk képesek haragban, megbocsátás nélkül élni. Idővel a legkeményebb fájdalom is szűnik, vagy tompul, nyugszik a lélek. Erre mondják, az idő meggyógyítja.
Nekem sok év kellett... És egy kedves, megértő új társ, új szerelem. 94 novemberétől kb. 2002-ig, de a vége nem pontos dátum, hiszen folyamatról van szó.
Tiszta szivből örülök, hogy Neked sikerült.Én nagyon bizalmatlan vagyok, hosszu évek eltelte után is, és talán ezért vagyok nem mindig, de magányos.
T
Targenor
Vendég
Kedves Evelyn!
Úgy látszik még nem tanultam meg mindent,
ezért újra és újra megkapom a leckét.:555:A legnagyobb baj az, hogy nem mindíg hallgatok arra a bizonyos "kicsi hang"-ra odabent, pedig ő az esetek 99,9%-ában előre figyelmeztet. (Csodálom, hogy még nem unta meg szegényke
) Mindig reménykedem, hogy most nem úgy lesz.Egyébként én is bizalmatlan vagyok általában, de ez valahol nagyon nem jó, mert ha az élet az utadba sodor egy RENDES, BECSÜLETES embert, és vele is bizalmatlanul viselkedsz, akkor őt is bünteted mások miatt, és persze magadat is.
Kedves Evelyn!
Úgy látszik még nem tanultam meg mindent,
A legnagyobb baj az, hogy nem mindíg hallgatok arra a bizonyos "kicsi hang"-ra odabent, pedig ő az esetek 99,9%-ában előre figyelmeztet. (Csodálom, hogy még nem unta meg szegényke
Egyébként én is bizalmatlan vagyok általában, de ez valahol nagyon nem jó, mert ha az élet az utadba sodor egy RENDES, BECSÜLETES embert, és vele is bizalmatlanul viselkedsz, akkor őt is bünteted mások miatt, és persze magadat is.
Igaz! Ezzel egyet tudok érteni,ha mi magunk nem adunk bizalmat,hogyan is várhatnánk el azt?Kapcsolatainkba csak úgy érdemes belemenni,mert amikor megjeleneik a bizalmatlanság be is vonzuk azt!Valahol mindanyian tükrök vagyunk a másiknak,és ő minket tükröz vissza,akár tetszik amit látunk akár nem!
T
Targenor
Vendég
Kedves Targenor! Ha a sors ugy hozná,hogyaz utamba sodor egy "becsületes"embert és megismerném belső értékei alapján, nyilván megszünne a bizalmatlanságom,de a m e g t a l á l á s .....nem könnyü dolog!
Kedves Evelyn!
Mint tudjuk az emberek többségének semmi sem megy könnyen az életben, miért pont ez menne?
Egyébként, az is lehet, hogy a bizalmatlanságunkkal üldözzük el, pont azért mert ő nem szolgált rá.
T
Targenor
Vendég
Igaz! Ezzel egyet tudok érteni,ha mi magunk nem adunk bizalmat,hogyan is várhatnánk el azt?Kapcsolatainkba csak úgy érdemes belemenni,mert amikor megjeleneik a bizalmatlanság be is vonzuk azt!Valahol mindanyian tükrök vagyunk a másiknak,és ő minket tükröz vissza,akár tetszik amit látunk akár nem!
Kedves Katus!
Elég szomorú, ha én is olyan vagyok, mint akikben csalódtam
, de megmondom őszintén, azt azért nem igen hiszem, hogy ami hibát az illetőkben illetve a viselkedésükben látok, azok az én hibáim lennének, mert te ugye azt írod, hogy: "mindanyian tükrök vagyunk a másiknak,és ő minket tükröz vissza". Vagy félreértettelek?
Kedves Katus!
Elég szomorú, ha én is olyan vagyok, mint akikben csalódtam
Kedves Targenor!
Igen jól értettél,és az a reakció is helyes ahogyan reagálsz erre.Bizony mindanyian tükröt mutatunk a másiknak,és amit nekünk mutatnak azzal dolgunk van.Meg kell tudnunk oldani,és ekkor eloldjuk magunkat a feladattól,ezek adják számunkra a felismeréseket.Azok az élethelyzetek amikben szenvedéseket kapunk,tanitanak,erősitenek,és egy más megoldási minta kutatását megélését,kivánják.Ismétlünk nagyon sokszor,és nem azért mert ami történt nem értettük meg,és nem is azért mert az annnyi
régi emléket tár fel,hanem azért,hogy megtanuljuk másként megélni,és nem a tapasztalásunk szerint dönteni.Hiszen minden emberrel való kapcsolatunk más,és minden egyes ember másért döntött úgy ahogy éppen tette,de az érzés az igazán semmi eddigihez nem hasonlitható, mert az az egyéni a miénk.Sokszór ismétlünk,igen,valóban helyes csupán a múlt tapasztalatai ?és a jelen?hiszen most már mi sem vagyunk ugyan olyanok,és a másik is változott.A tükör erre szolgál mutassa,hol van még rajtunk erősődni való,hol kell még fejlődni?Szembenézni nos ehhez is sokszór bátorság kell,de ez az egyén akarata,készen áll-e erre?,ha igen megszületik a felismerés amelyet egy új megoldásban lelünk.
Erről sokat lehetne még beszélni,és még sok sok területet érint,de úgy
gondolom kicsit megvilágitottam a tükör-sokszór tanitást mutat.
Kivánok Neked sok sikert,és még ennél is több szeretet ,mert az egyetlen ami gyönyörű csillogó képet ragyogová tükrözi.
