Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

«Magyar anyanyelvünk sajátságosan képszerû, nem egyedülien persze a földön. Mégis csaknem szabályként fogadhatjuk el, minden szó és kifejezés helyes – magyaros –, ami valamiféle képet ízlésünkre idéz elénk. Ez fõ ereje költészetünknek is. A magyar meglepõ módon a láttatás nyelve; magasabb fokon a látomásé, a vízióé. Nyelvünk változatlan teremtõ erejét mutatja, hogy képeit a modern életbõl – az iparéból – éppoly könnyedén veszi, akár hajdan, amikor fõleg a természet nyújtotta az anyagot.»


«…nem élek a fiatalok sajátos szavaival– «de az õ ajkukról szívesen hallom, ha a szó találó, s a kifejezés fordulatos […]. Óriási baj volna – szerintem a halál jele –, ha a fiataloknak nem volna meg minden korban a maguk frissebb, fordulatosabb saját nyelvük. Ha kimerülne a nyelv teremtõ ereje. Ha folyton megújuló világgal együtt nem újulnának meg kifejezéseink is.»

Illyés Gyula: Állati szép és oltári jó című írásából

Szőke István Atilla:
Szép és segít


Nyelvünk nyugodalmas nyoszolyáján
megpihenni jó,
mert szép és segít a szó!
Szavainknak szentséges szőttesét,
megcsodálni jó,
mert szép és segít a szó!

Betűink boldogító bájait,
megölelni jó,
mert szép és segít a szó!
Titkaink tündöklő takaróját
igazít'ni jó,
mert szép és segít a szó!

Dalaink dagadó dunyhájával
takarózni jó,
mert szép és segít a szó!
Verseink varázslat-vánkosára
fejet hajt'ni jó,
mert szép és segít a szó!

Álmunkat áhítattal álmodni
csodálatos-jó,
mert szép és segít a szó!
Régi regéink ragyogásával
elrepülni jó,
mert szép és segít a szó!

Mondataink míves meselován
száguldani jó,
mert szép és segít a szó!
Lelkünk láthatatlan lebegése
boldogító-jó,
mert szép és segít a szó!

Szép és segít a szó, mert JÓ!

Grétsy László nyelvész kapta oktatás kategóriában a 2012-es Prima Primissima Díjat. Grétsy László - akinek a nevét többek között az Álljunk meg egy szóra! című, Vágó Istvánnal közösen készített sorozatból ismerhetitek - 1932-ben született. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője, valamint az ELTE TFK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének vezetője volt.

Január 22. - a magyar kultúra napja

<dl class="article-info"><dd class="published"> 2013. január 22. </dd></dl> 1989 óta január 22. a magyar kultúra napja. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be - "a magyar nép zivataros századaiból" vett példákra épített költeményét - a Himnuszt.
Nem lett piros betűs ünnep, nincs ezen a napon iskolai szünet, de a legtöbb helyen, iskolában, könyvtárban, faluban, városban valamiképpen megemlékeznek Kölcseyről, a Himnuszról és a magyar kultúráról. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:
Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.


Emlékezzünk együtt kultúránkra, gyökereinkre!

(forrás: kárpátaljai magyar hírportál)

Szólásaink:
1. Aki mer, az nyer.
2. Ne igyál előre a medve bőrére.
3. Amilyen a mester, olyan a munkája.
4. Egy hajóban eveznek
5. Az erős fonalból tartós az ing.
6. Könnyű hajó mellett úszni
7. A szerelem a bölcset is vakká teszi.
8. Más kárán tanul az okos.
9. Urakkal, ostobákkal, bolondokkal ne ülj le játszani!
10. Ész a legjobb tőke.
11. A nyavalya lóháton jön, gyalog megy el.
12. Alszik, mint a medve.

13. Aki egy medvét ismer, az mind ismeri.
14. A bölcsre hallgass!
15. Megszokta, mint medve a vackort.
16. Gyakorlat teszi a mestert.
17. A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok.
18. Gond nem játék.
19. Legjobb orvos az idő.
20. Jó tanítvány se mindjárt mester.
21. Mikor legjobb a játék, akkor hagyjad félbe.
22. A víz is oda siet, ahol ok van.
23. Keveset, de okosat.
24. A tisztaság fél egészség.

25. Legjobb mester az élet.
26. Megfordult a kocka.
27. Első boldogság a jó ész.
28. A hideg víz sok bajt elvisz.
29. Lassú víz partot mos
30. Okosnak a játék, vaknak az alamizsna.
31. Érettebb elme később hisz.
32. Zavaros vízben jó halászni.
33. Mesterségnek szerencse a mestersége.
34. Kis medve, anyja után ragad.
35. Könnyű a mesterség annak, aki tudja.
36. Ahány fej, annyi gondolat.
37. Brummog, mint a medve.

38. Bort iszik, vizet prédikál.
39. Az ész hordoz mindent.
40. Lássuk a medvét.
41. Ne ítélj arról, amihez nem értesz.
42. Megfordult a kocka.
43. Tengerre vizet hord.
44. Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség
45. Szereti, mint medve a mézet.
46. Kicsiből is sokat ért az okos.
47. Béka nő a hasában.
48. A betegnek orvos a barátja.
49. Nem mind katona, ki kardot hord.
50. Az ész hordoz mindent.

Verseim:

József Attila:[h=1]A SZOLNOKI HÍDON[/h]Az érc-oroszlán üstökét csóválva
riadtan reng a halál-színpadon.
A Halál lesi, tárt karokkal várja,
hogy Úr legyen a sápadt arcokon.
Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
orcájába sápad belé arcod.
Alattad a Rém, felül büntető Ég
- gyáva Ember! - Neked üzen harcot.
A Hold is kacag a nagy gyávaságon
és a Tisza lassan bugyborékol.
S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,
hol már biztos-távol vagy a hídtól.
1920

József Attila:[h=1]A SZÍV S A SZEM[/h]A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív dobog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
A szem ellesi az óhajt:
- Mit kívánsz édes kincsem?
Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.
A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja,
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.
1921. márc. 29.

József Attila:[h=1]AZ ÉN AJÁNDÉKOM[/h]A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe’ nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
1921

József Attila:[h=1]ÖNARCKÉP[/h]1923. jan.
Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam.
Már meggyötörte asszonyujj viharja,
Forró száj baglya néha megzavarja.
Alatta zúg a gondolatfolyam.
Milyen mély medrű, nem tudom, de mély.
Hitek szirtjét bús iszapjába mossa,
Nagy homlokom a Vaskapu-szorossa,
Hol rég utat vágott a szenvedély.
Zord partján - csókhíd szépen szökne itt,
Melyen portyázni víg asszony-tatár megy -
Örök-zsibongó, vijjogó madárhegy:
Sötét gond rakja barna fészkeit.
Szivemben vágyhegylánc, jaj-kráteres;
Még forró, fülledt nyár vonaglik völgyén
S dermedt, havas csúcsán „Ember”-t üvöltvén
Egy őrült lélek máglyákat keres!
1923. jan. 5.

József Attila:[h=1]EZERFÁROSZNYI VÉGZET[/h]Mintha szerelmes béka
Dús, fülledt nyári réten
Lassan, pihegve mászna
Szép, szűzi tó fele,
Mohón reszketve ajkam
Úgy kúszik selymesében
Mélyillatú hajadnak
Fehér válladra le.
A szemed ne emeld föl,
Életberántó fénye
Zavarná most a szívem,
Ki rőt vágyam tüzén,
Magagyújtotta máglyán
Ma lelkesen elégne:
Őrjöngő tűzimádó
Módján szédült legény.
Ó, hadd ölellek által,
Mint ritka aranyércet
Olvasztók forrósága,
Te, csókok ércere!
Vakult szemeknek ég itt
Ezerfárosznyi végzet,
Én éber toronyőröm
Kábulj te is bele!

Annyira szeretem a műveit, amikor az egyetemre jártam, hihetetlen,de magyar szakon olyan keveset foglalkoztunk vele.

Vagy miért nem tanítják Fekete Istvánt???
Ő miért nem tanítható?????

Szalai Borbála:
Helyesírás versben

Tudjátok-e, Icu, Samu,

mely szó végén
rövid az u ?

Én e szókat

összeszedtem,
s felsorolom
őket versben.

***

Szürke az ég,
mint a h a m u,
fészkén ül már
gólya, d a r u.
Hazafelé
baktat P i t y u,
húzza vállát
két nagy b a t y u.
Az egyikben
fura á r u:
bábszínházhoz
sok-sok b á b u.
A másikban:
drót, szeg, g y a l u -
épp ezekre
vár most a p u.

Nincsen messze
már a f a l u,
látszik a sok
rácsos k a p u.
A kapuban
ott áll a n y u:
figyeli, hogy
jön-e P i t y u...
Szürke az ég,
mint a h a m u,
elszenderül
gólya, d a r u...
S ha bezárul
minden z s a l u -

elalszik az
egész f a l u...

"A Kormorán gyökerei valóban a magyar népzenéhez vezetnek el. Minden dalunkban valahogyan, vagy a ritmikában, vagy a hangszerelésben, vagy a dallamvilágban fellelhetők az a hagyomány, amely Bartók és Kodály, valamint sok más népzenekutató gyűjtésének eredménye. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt a lángot továbbvigyük, továbbadjuk, mert azt szeretném, hogy az unokáim is magyar nyelven beszéljenek. Ha körülnézel a fővárosban, gyakorlatilag azt láthatod, hogy a feliratok nagy része nem magyar. Ez tragikus dolog. Ha visszahaladunk az időben, a XVIII. században arról rendelkeztek, hogy a hivatalos helyeken németül kell beszélni, a magyar nyelvet nem használhatják! Ám akkor is megjelentek a lánglelkű magyar nyelvújítók, így a magyar nyelvet soha nem tudták elvenni tőlünk. Hisz fennmaradásunk leglényegesebb biztosítéka sajátságos anyanyelvünk, amit más nem beszél rajtunk kívül.
Van még más furcsaság is a történelmünkben. Valójában senki nem mondhatja magát ősmagyarnak, hogy az Árpád-házig vezesse vissza vérvonalát. Hiszen időközben sokan települtek be vagy telepedtek le a Kárpát-medencében. Jöttek ide svábok, franciák, taljánok, tótok, zsidók, sok időszak volt a történelmünkben, amikor elnéptelenedett az ország, majd újra feltöltődött. Ám a nyelv mindig megmaradt, és azok, akik idetelepedtek, mindig megtanulták a magyar nyelvet. Így lett sajátságos kultúránk, mely magában hordozza a sajátságos magyar lelket. Ez a két legfontosabb dolog: maradjon meg az anyanyelvünk és a lelkünk benne. A Kormorán zenéjéből, remélem, mindez meghallható."

Koltay Gergely

Csitáry-Hock Tamás
Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.