Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Magyari Lajos
Szavak
Sütő Andrásnak
Egymilliószor megverve, megáldva,
a szavak fellegvárába bezárva,
élve hűségvizen, jóság-kenyéren,
szándékaidban örök tettenérten,
égre rúgtatva, hol csillagszilánkok
megsebzik és szétszabják az álmot,
a mélybe lebukva, le, gyökerekre,
a kínok pörgő korongján pörögve,
és győztesen mégis, mégis birtokolva,
e birtoklásért indulva birokra,
hol szelíd harcon, csak magad sebezve,
születik már a dolgok égi rendje:
a lét odabékül lassan a kezedhez,
csak minden percét nevén nevezd meg,
és rád hallgat a dolgok szétbogárzó nyája
— nincsen szükséged dobra, lármafára —,
mert megőrzik e világot, korokon át,
nyelvünk szavai, hű sorkatonák.

Ábrányi Emil
Magyar nyelv
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára võn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrzõ oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,
S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplõ bíbort!
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...
Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?
Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...
Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bõsz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elõ.
Százak keze vág, százak keze lõ.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!
Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsõt rebegve,
Végsõt sóhajtva!

Markos Gyula Az Úr szava

Ezeket a füzeteket már feltettem rövid részletekben a történelem topicban,ha valakinek kell akkor itt van az egész egyben.

Török Elemér
Köszönet mindenért neked
Anyanyelvem,
te édes mostoha,
pipacsok
piros sikolya,
õszi égen darvak sírása,
világ árvája,
mezei pacsirták
énekétõl zengõbb,
kristálytiszta
örökvíz
halk csobogása,
hajlékony,
fehér nyírfácska,
esti harangszó
a bodrogközi
puszták felett,
szirom-zúzmarás
kökénybokrok
csöndje,
zsenge füvön
harmat gyöngye
unokáim arcáról
világgá küldött
mosoly,
nevezhetnélek
napnak is,
sorsom
jó csillagának,
égi bölcsõt
ringató
õs csillaganyának,
felnevelõ
dajkám voltál,
emberré
te formáltál,
jegenyetartást adtál,
benned visszhangzik
gyermekkoromból
a Tice-parti
nádasok zizegése,
tücskök
éji cirregése,
zúghatnak körötted
vad szelek,
én már attól se
féltelek,
anyanyelvem,
te édes-keserű,
szépen zengõ
arany hegedű,
anyánk ajkán
drága ének:
köszönet
mindenért néked!

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

A nyelv, noha a belső logikája megmarad, meglepően változtatja a hangzókat, ám kiderül, hogy a rokonság megmarad. Mert bizony a hempereg szónak "vidéki" rokona a "hömpölyög", "hömpö-lög", "hömbö-lög" szavunk is. Esetleg a "hente-reg" is. Látható, hogy az R+G átalakulhat, mondhatjuk teljesen szabályosan L+G-vé, sőt LY+G-vé is. Mindez azért természetes, mert az "R" hangzónak úgymond "zöngés" társa az "L" és az "LY" is. Miként a "K"-é nemcsak a "G", hanem a "H" is. Ezek után, bár még ezekre a képletekre is vissza kell fémünk, vitathatjuk, hogy a kóló román eredetű, ugyanis körtáncot nevez meg a K+L képlet, amely, mint láthattuk, egyenlő lehet a K+R képlettel, ami pedig ősalapja a kör, kerék, karika stb. jelentésnek. Ha csak nincs például a román - vagy akár más - nyelvben hasonló rendszer s legalább három-négyszáz szóban nem található meg a képlet és jelentéstartalom egyaránt. Már itt emlékeztetünk arra, hogy az angol kocsi - gépkocsi - car (magyarul nagyjából kar-nak vagy enyhe "á"-val kár-nak ejtik). És már ne ájtatoskodjunk, több hasonló angol és más nyelvben megtalálható jó néhány olyan magányos szó, ami a magyar nyelvben több száz szavas rendszert alkot. Okunk van arra következtetni, hogy az eddigi "hivatalos" szóátvételek iránya a valóságban fordított. Egész pontosan, a magyar nyelv sokkal-sokkal többet adott más nyelveknek, mint amennyit kapott. A későbbiekben sort kerítünk arra, hogy eltűnődjünk egy-egy ilyen szó lehető ősi hovatartozásán. Közöttük lesz a maga helyén például az angol one- ejtése: van -, vagy például a szerviz, service, football, gate stb. szó is.
Néhány képlettel találkoztunk már, meg is fogalmazódik a kérdés, hogy végül is hány hasonló mássalhangzó képlet található a nyelvünkben. Elég sok, azaz nem kevés. Nem számoltuk össze, de úgy gondolhatjuk, hogy a legtöbb vegyes hangzójúban benne van a T, a K, vagy az R. De ez se törvény. Vannak azonban azonos mássalhangzójú képletek is. Lássuk ezeket: B+B, D+D, C+C alig használatos, a CS+CS már jobban, együtt pedig, így, hogy cecs vagy csec nem is kezdődik magyar szó. (Külön érdemes megvizsgálni azokat a mássalhangzó kettősöket, amelyekkel nem kezdődik magyar szó, például zsas, zsis stb., általában olyan mássalhangzókkal, amelyek egymást követően nehezen ejthetők.) Természetesen a cucc, cici létezik, de e szavak az öcsi szavunkkal és az ácsi-bácsi társaival szép, másik magyar nyelvi törvényhez tanoznak, erről majd a be-CÉ-zés tárgyalásakor szólunk. Ám most se szaladjunk nagyon előre. Lássuk a B+B képlet szavait. Mi igaz a korábban említettekből?
Bab, báb, baba, bába, bábu-, bub- buba-, bibi, már képzett ragozott szó a babusgat például vagy a bábáskodik, remekül és láttatóan kifejezi a jelentéstartalmat. De előbb lássuk, hogy mi a közös ezekben a szavakban. Nincs nehéz dolgunk, mindössze azt kell tennünk, hogy lerajzoljuk, persze kissé elnagyoltan a babot, a bábot, a babát, a bábut és máris látjuk, hogy mennyire hasonló alak sorakozik előttünk. Bab-baba-bábu meglehetősen egyező alakja. (És ha lerajzoljuk a pólyás baba alakját, megint csak báb-formát kapunk) A b-p változás és a jelentés közelsége jól látszik a búb és púp szavunkban. (Ezekről az összefüggésekről később külön és részletesebben írunk.) De ha lerajzoljuk például a búbot, az része az előbb lerajzolt alakoknak. Ezután próbáljuk a szánkkal - hanggal - formálni a "b" hangzót, bizony búbos-púpos dudoros lesz arcunk. Már ennyi is elég ahhoz, hogy arra gondoljunk, bizony ez a "b" aligha véletlenül van jelen a búbos, bugyog, bugyogó, bugyborog, begy, bögy, bogyó, púpos-dudoros alakú szavakban. Akár azt is állíthatjuk, hogy szinte meghatározza a jelentéstartalmat. Szép "koronája" van például a búbos bankának. Az emlegetett "d" is ide csatlakozik, mert a búb, a púp egyaránt lehet dudor is. A duda, tojásdad, kerekded szavaink mellett egyértelműen "állnak ki" még a következő szavak is: déd, kisded, dédi, dada, dada, didi, édesded, dedó, aztán az emlegetett három hangzó egyike megtalálható a domb, domború, tompa, pompa (sátor, ruhadíszek?) bugyogó, buborék, bugyborék-ol, bugyog, az emlegetett begy, bögy, bögyörő, bogyó stb. szavakban. Aligha kell magyarázni, hogy főként az az alak, forma, amit megjelenítenek, a kerekded- búbos- púpos- domború ábra is rokonságot mutat!
Lássuk tehát, hogy elvileg hányféle mássalhangzó képlet található - alakult -a magyar nyelvben, majd aztán vizsgáljuk, hogyan alkot valóságos rendszert.
A B+B után a B+C következhet. De előbb, hogy tájékozódási pontjaink legyenek, álljon itt a hivatalos magyar ábécé:
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, b, i, í, j, k, l, ly, rn, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u,ú,ü,ű, v, z, zs.
Negyven hangzó, de nem számítják például a kétféle e-t. Például az ember szavunkban kétféle ejtésű "e" található. Nem ártana külön jelölni, mondjuk így: "é". Veszítünk vele!
Használunk még más írásjeleket is,
X, y, q, w,
ám valóban e jelek nem tartoznak szorosan a magyar ábécéhez. Latin betűkkel írunk, ám a latin ábécének eredetileg csupán huszonegy hangzója volt, s mint tudhatjuk, három jött hozzá a görög nyelvből. Így is csak 24 a hangzóinak száma. Majd később szólunk ettől, amikor a Halotti Beszéd és Könyörgés című nyelvemlékkel alaposabban foglalkozunk. Annyit előre bocsátunk, hogy ez a kulcsa annak, hogy a már akkor réges-rég kialakult magyar nyelv szövege miért látszik annyira idegennek, valóban olyannak, ahogy a magyarok sose beszéltek. Most maradjunk a lehető képleteknél.
A B+C-t említettük utoljára. Keressünk hát olyan magyar szavakat, amelyek első vagy más szótagja meghatározóan tartalmazza a b+c hangzókat. Ilyenek a biceg, biccent, bice-bóca, baca - az utóbbi jelentése olyasmi, mint a buta szavunké, csak a "be-CÉ-zés" enyhíti a becsmérlő kifejezés erejét -, és máris láthatjuk, hogy a B+CS a következő, ha az ábécé szerint haladunk. Maradjunk azonban a b+c-nél. Tehát baca van, báca nincs. Haladjunk itt is az ábécé szerint, bece megint van. Erről a gyönyörű magyar nyelvi jelenségről, de alighanem pontosabb hogyha törvényről beszélek, majd a későbbiek folyamán szólunk. Béce, héti, hát éppenséggel lehet becenév a Béci. Bécé megint nincs, ahogy béta, bécá sem, illetve béco, bécö, bécu, bécü kezdésű, sem önálló szavunk nincs. Noha többször is mondhatnánk éppenséggel, hogy Bécu is lehet becézés stb. Van azonban -baci alak. Mégpedig akkor, ha "hintáztatjuk" a szavakat. Mégpedig így: Laci-baci, maci-baci, ahogy lehetséges csacsi-macsi és máris tovább lépegetünk a B+CS lehetőséghez. Ugyanis van bácsi, becs, bocs- medve kölyök -, bicska, Bácska, mint földrajzi név, böcsü-let, de ez is képzett szó, akárcsak a becses, becsüs, becsület, becstelen és így tovább, hiszen mindegyiknél a "becs" az eredendő. Van még búcsú, (Bucsa, Bucsuta, Bucsu stb), aztán a helységnevek változatai. De van-e C+C? Tán csak a cica, cici, cucc, coca, ám ezek megint a becézés szülöttei, akárcsak a CS+CS, a csecs. csöcs, csúcs, csecse, csecsemő, Csicsa, az utóbbi a falu bolondjának neve volt. Csicsa nagy darab kedves ember volt. Télen is mezítláb járt. Megismerte az embereket. Minden bizonnyal kicsi korában az István nevet ő így mondta ki először, hogy Csicsa, ezért maradt rajta ez a név. Aztán a csücsül, lecsüccsen, csüccs és így tovább, de e szavak is a becézés szülöttei. Az ácsi-bácsi mutatja az öcsi, öcs létrejöttét. De itt van még csicsergés, csicsereg, csak képzett és ragozott alakja van, ugyanis a csics kifejezést nem használjuk.
Valójában végig kellene mennünk valamennyi lehetőségen. Valahogy így: B+C, B+B, B+CS, CS+CS, B+D, D+B, C+D, D+C, CS+D, D+CS, B+F, F+B, C+F, F+C, CS+F, F+CS, D+F, F+D, B+G, G+B, C+G, G+C, CS+G, G+CS, B+GY, GY+B és így tovább. Ha nem is a teljességre való törekvéssel, meg is nézzük, hogy e képletek miféle alapszavakban bukkannak föl. Ha tovább megyünk, akkor az ábécé szerint a B+H, H+B, a C+H, H+C, a CS+H, H+CS, B+J, J+B, B+K, K+B, C+K, K+C, CS+K, K+CS, D+K, K+D változatok következnek. Most ne folytassuk a lehető képletek felsorolását, hanem nézzük meg közelebbről az eddig felsoroltak előfordulásait. Alighanem a B+D következik. Bodza, hihető, hogy a "bot" szavunk rejlik mögöttesében. A Bod, Bede, Bedő stb. nevekben fordul elő, köznapi szavainkban nem. Mert "bad", "bád", "bed", "béd", "bid", "bód", "bőd" "bud" - Buda, név -. "büd", az utóbbi a büdös, büdösség szavainkban fordul elő. A t-z váltással itt a "bűz" és képzett, ragozott alakjai állnak elénk. Ilyenek a bűzös. bűzlő, bűzlik stb. Dehát ezzel nagyot ugrottunk, mert ennek a képlete a B+Z. És ott még nem tartunk. De azért jelezzük ezt is, mert több hasonló példa is lesz, amikor a hangzóváltások, köztük a p-b- v vagy a p-f, illetve az említett t-z és a többi, egészen sajátosan igazolják az egész törvényt és rendszert. Nem nagyon kell bizonygatni, hogy a budi-büdi összefügg a bűzzel, bűzléssel s valójában ez is a nyelv logikájához és emlékezetéhez tartozik. /folyt./

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

Éppen az ilyen példák, amelyekből kapásból idézhetnénk százat meg százat, bizonyítják, hogy nyelvünket gazdagsága, szóalkotó lehetőségei, képességei miatt tartják nehéznek. Mert szinte beláthatatlan a képességének határa. Már most jelzem, hogy korántsem öncélúak e képletek. Nagyon remélem, hogy elérhetünk arra a szintre, amikor úgy bánhatunk a magyar nyelvvel, mint a matematikusok a számtani képletekkel. Valójában ez a cél. Hiszen azt szeretném bebizonyítani, hogy egyetlen szavunk sem véletlenül jelenti azt, amit jelent. Másként közelítve, például kizárható - nagyrészt, mert bár logika, számtan a nyelv és rendszer is, de hálaistennek élő szervezet is -, hogy "k", "t" mássalhangzóegyüttes valami lágyat, puhát jelentsen. Valaki most mondhatja, hogy "kötény', és az nem kemény. Igaz, csakhogy nem a kötény anyagára vonatkozik a jelentés, hanem arra, hogy magunk elé kötve viseljük. Mert ahogy ezt emlegettük és emlegetjük, a bél, vaj, máj, nyelv, száj, fül és így tovább, egytagú szavakban csupa lágy mássalhangzó van, és ezek legősibb szavaink közé tartoznak a szív, lel, lél, nyál, nyal stb. szavakkal együtt. A kéz, csont, koponya, homlok, fog, kés, köröm, karom, vagy az arc, fej fő, láb, térd, könyök, borda, vese, comb, bár az utóbbi inkább puha! De a csont, térd! kemény. Hiszen kemény hangzónak tekinthető az "r" is, nemcsak a "k" vagy a "t".
A térd szavunkban például két kemény mássalhangzó is található. Az "s" inkább kemény, éles - kés -, mint az "sz'", bár e hangzó rokonságból: s-sz-z-zs-cs, talán a "z" és a "zs" a leglágyabb. Például zsong, zsivaj, zeng, zene, a zene-bonát sem éles és magas, hanem vegyes hangok jellemzik inkább. Azonban nem mellékes, hogy az ilyen fogalmakat, mint enyhe, magány vágy és így tovább, lágy mássalhangzókkal fejez ki a nyelvünk. A szél, főként a szellő szavunkban az "sz" is lágy.
Mielőtt tovább mennénk a mássalhangzó képlet lehetőségeit kutatva, vizsgáljuk meg a talán legtöbb változattal rendelkező képletet. Ez nem más, mint a K+R. Mert ennek a következő változatai lehetségesek, beleszámítva azt is, hogy létezik R+K irány is.
Tehát: k+r, k+1, g+r, g+1. Jól látható, hogy először a "k" lágyul, zöngésül g-vé, majd a kemény "r" is lágy I-lé alakul. Csak néhány példát mutassunk az eddigiekre: kör, kerék, karika, aztán küllő, kallódik, kalézol, mert ezek a szavak is a körhöz, girbe-görbe járáshoz stb. tartoznak. A g+r esetében is sok a lehetőség: görgő, guriga, gurul, gördül, görbe, görcs, görnyed és így tovább, mind a kör valamilyen egészét-részét jelentik. A görnyedő ember görbül. A fagörcs önmagából induló körök rajzolata. Aztán itt van a g+I, a goló, és itt álljunk meg. Mert az idegen nyelvű glóbus, globális, a földgömbre vonatkozik, de bennük van a g+l képlet, akárcsak a goló, golyó, golóbis stb. magyar szavainkban. A globális, csaknem golyóbis! S ha már itt tartunk, újra említsük meg, hogy a "román" koló bizony körtáncot jelent. S mivel a magyarban százával fordulnak elő olyan szavak, amelyekben megtalálhatók e képletek változatai és valamennyi kapcsolatban áll a körrel, fordulattal, ívvel, kanyarral, hajlattal stb., aligha a román nyelv szülötte ez a szó. Mint ahogy az "angol" car szóban is - ejtése kár - alighanem a sokszor emlegetett k+r képlet található és eredendően a gépkocsi guruló, gördülő kerekére utal. Miért is mondhatjuk ezt? Mert ezekkel a mássalhangzó képletekkel mintegy három-négyszáz szót alkothat, és alkot is, a magyar nyelv, amelynek egyik lényeges tulajdonsága, hogy a szavak jelentéstartalmának zömét a mássalhangzók hordozzák.
Alább csupa mássalhangzókat írok csak, remélem mégis meg tudják fejteni a szöveget.
Hzdnkrndltlnllgyhvhmgyr. Noha egybe is írtam a szavakat, így meglehetősen nehezítettem a feladatot, bizonyos vagyok benne, hogy ha elolvassák, megfejtik ezt a szöveget.
Folytassuk, mert érdemes, a változatok nyomán az okoskodást. Előtte azonban még azt is látnunk kell, hogy a dolog, bár rendszer, bár logika, mégsem egészen matematika. Bár a számtanban is létezik az "ősegy". Minden kisgyerek egyik első felfedezése hogy a dolgok elkülönülnek, egyekre. Egy kézre például, de csak évekkel később számolják meg az öt ujjukat. És most jöjjenek az érdekes változatok és rokon jelentésű szavak, köztük olyan is, amelyben nincs - legalábbis első látásra - "ős-err'; azaz ősi "r" hangzó, ami minden bizonnyal a hangzóformálás lényegét, az irgő forgó pörgő nyelv mozgását is beleviszi a hangzó jelentésébe. Mert az "r" - és ezt minden bizonnyal feltételezhetjük - sajátos nyelvmozgás szüÍötte. Képzése nehéz, de a sokszor emlegetett körre, görbületre való utalás, sőt, áthallás előjön. Íme: ír, ró, rajzol, ér, erezet, gyökér (vízér, vérér kacskaringózik, kanyarog), -ra-re, erre- arra - ezek hajlások, ráhajlások, ívek, - más nyelvekben is az írást jelentő szavakban, elég sokban, ott találjuk az "r" hangzót. Legjobban talán az angol write, vagy a német schreiben jut eszünkbe, illetve a latin "skribálás" szava, a scribo. Persze lehetnek és vannak is nyelvek, amelyekben nics "r" az írás, rajzolás szóban. De olyan nyelv aligha létezik, amelyikben ne fordulna elő a kört, kereket, hajlatot, görbülést, kacskaringót jelentő szó, s amiben nincs "r", noha létezik az ábécéjükben "r" hangzó. A grafika szót ismerik!. (A japán nyelvben a kacskaringósabb írást biraganának nevezik, a másik, az egyszerűbb és nem annyira kacskaringós a katakana. Vagy például török nyelven a kerék tekerlek) Vizsgálnunk kell azokat a szavakat is, amelyekben nincs "r", mégis görbületet, hajlatot, boltozatot, ívet, de a kört is kifejezhetjük.
S emiatt mégsem csupán számtan a nyelv, de mindenképpen logika. Lássuk ezeket a szavakat, s előre mondhatjuk, azért létezik kapcsolat az "r" hangzóval, például lágy párja, az "l" révén. S mint ahogy a "rév" és más szavunkban ott van az "r', mégsem jelent közvetlenül kört, karikát, ám jelenthet révülést, amitől görcsbe rándul az ember, olykor meg is gör-nyed, de táncolhat is. Dehát az említett boltozat szavunkban ott van az "l", a hajlatban "j" hangzója, szintén a hajlítás, hajfás, hajlat, hajó, haj stb. szavakban az ív íveltség, halak íves "ívó" mozgását jelöli. Így máris érthető, hogy e nyelvi rugalmasság miatt az öv, övez stb. szavakban az "ívó", "vívó" mozdulatban az "íj" hajlata található. Tehát az ív-íj látvány azonos. Ugyancsak körben helyezkedik el rajtunk az öv. Bár akit felöveznek, például kir-ályt, arra nemcsak övet tesznek, hanem más díszítést is kap. A jelentések így kapcsolódnak egymásba, azonban sosem véletlenül, s Takács Imre barátom, aki a körívekből a mindenséget is képes megszerkeszteni, bátran gondolja, hogy a föld Forgása által létrejövő év szavunk is ide tartozik. Mivel a "v" gyakran helyettesíti a "j" hangzót, például: fű, füvet és nem füjet, ahogy Zalában is mondják, füjj. Ló, de nem lója, hanem lova, tó, de nem tója van neki, hanem tava és így tovább. Akkor már kissé jobban elfogadható, hogy az ív-íj hajlott, azaz íves alakú. És az öv szóban törvényszerű a "v'". Azt gyorsan tegyük hozzá, hogy a másik "irányból" ez nem biztosan így igaz. Vagyis, ahol "v" hangzót találunk, ott mindig nincs jelen a hajlás, ív, kanyar stb. Mert valóban nincs jelen közvetlenül. Sokszor, lásd var, vár verem, ver de már a varr, aztán a virradat, másként hajnal pírja, vörös íve ott van a háttérben, Csakhogy ez már másod- és harmadrendű és nagyon finom jelentéságazás. Azért mélyedünk el ennyire az elemzésben, hogy lássuk, sokirányú megközelítésekre van szükség ahhoz, hogy e sokfajta kapcsolatról sejtelmünk legyen. Lássunk tehát "ellenpéldákat": kanyar, igaz, benne van az "r", ha a végén is, ahogy középen található a szép kacskaringó szavunkban. Aztán a könyök is hajlik, azaz pontosan, inkább bicsaklik, csaklik, de "hajlik", ha nem ívesen is a csuklónk, s ha valaki megbicsaklik, az gyakran összecsuklik. Ám alighanem a könyök vagy a kanyar szavunk szótöve mindkét esetben nem véletlenül tartalmazza a k+ny képletet. Aztán a konyulás is hajlás, az al-kony szavunk is mintha a nap lekonyulására emlékeztetne. Így hát az alkony, alkonyat, alkonyodik stb. máris logikusan is értelmezhető, azaz, egészen pontosan magyarázható. És máris visszaint nekünk az ugyancsak k+ny szótövű kanyar, kanyarog, kanyargós seb., és látjuk, hogy "r" nélkül is hajlik a konyu-l-ás, ám az "l" csak ott van! De ott van a kör, kerek, kerék kemény "k"-ja. Ez már másik kapcsolat, amit a golyó, goló szavunk rokonértelmű párja jelez. A két kemény hangzóból álló teke szavunk ad föl nekünk leckét, kérdést követelve, amire talán másutt lesz válaszunk. /folyt./

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

Nincs azonban vége a példáknak. Haj-lék, héj, hajó, haj, haj-lat, haj-ol, haj-nal, haja-don, haja-don főtt, haj-lít, haj-ít, huj-huj haj-rá és a többi. Bizony többnyire ívekre, íveltségre utalnak. Azonban a hajlatnak két része van. A domború - domb, domború, d-t, tompor, tompa, tömb, tömzsi - és a homorú fele. (Íme, egyik fele, másik tele, az adja ki az egyet!) De maradjunk a homorúnál. Talán ide tartozik a homlok netán így is megközelíthető hom-luk. S ha a hom-luk nem egészen tiszta, akkor hom-ályosan látunk?! Máris a gömbölyded lencsékhez érkeztünk. Mintha a nyelvünk régtől tudta volna, hogy a látási távolság meghatározója az ívelt, domború vagy homorú lencse. (Ami természetesen lencse alakú) És ne feledjük el, hogy az "m" hangzónak is van rokona, mégpedig az "n", akkor a hónalj szavunk sem véletlenül jelenti azt, amit jelent, a homorúságot. E vonatkozásban nem szóltunk a lehető k+m és g+m képletekről. Az első görbületre utaló példa a kampó, a második képlethez a gamó, gumó, sőt a gömb és ennek minden változata ide rokonítódik. (Eszter-gom nevében ott van a folyókanyar) Tehát a már említett g+1 képlethez - goló, golyó, csi-gola stb. - csatlakozik a k+m és a g+m mássalhangzó képlet is. Megvalósul a g+r változata, a g+l is! De tán a g+m_lez csatlakozik a g+n képlet. Tán eszerint alakul a gön-dör szavunk? Bár benne van a szóban az "r" alap-görbe, körre utaló hangzó is! Ha csak nem gömbölű-gömbölyű a gond, gondolat is, amely a gömbölyded agyban kereng?! Itt is hívjuk föl a figyelmet a kétszeresen is görbületet jelentő kun+kor szavunkra. Benne vannak a k+n és a k+r képlet mássalhangzói!
Természetesen vannak még képletek. Elvileg minden mássalhangzót lehet párosítani, de nem minden képletet használt föl eddig a nyelv, illetve találhatunk olyan képleteket is, amelyeket valami miatt szintén nem vett igénybe a nyelvünk. Érdekesek a ragok, képzők képletei. Maga a rag szavunk is tartalmaz képletet. Benne van az r+g, Milyen szavakat találunk még ezzel a képlettel? Például rag, ragoz, rág. rég, rög, rögös, rögződik, rúg rugó, rég, régi, rigó, rege, reggel, ragad, ragadós, ragadvány és így tovább. Még ebben az esetben is, amikor viszonylag kevés szó és változat létezik, azonnal látjuk, hogy a régi és a rege rokon. S azt is, hogy a rokon szavunkban a szintén közeli r+k található. Emlegettük, hogy a "g" zöngés testvére a kemény "k"-nak. Vagyis azt is mondhatjuk, hogy a régi és a rege szavunk éppen a régiségében rokon. Nem szólva arról, hogy a ragad szavunk a rag szótaggal kezdődik és az is lényege, hogy hozzá ragad a szavakhoz. Azonban ebben az esetben nem tudjuk, hogy a rigó, rág, miért tartozik ide, sőt, azt sem, hogy ide tartozik-e. Valószínűleg igen, de más kapcsolat szabta meg a jelentésüket. Ha ugyanis például a t+l képletet veszem, akkor a "tól, -től" rag leleplezi magát. Ebből van a tőle, ettől-attól, amattól, tol, tolvaj-aki a tolongásban, tülekedésben el-tul-ajdonít valaki-től valamit - de el is tolhat talicskát, tologathat taligát, taligázhat tulajdont és azt mondja tréfásan a közmondás: "Attól függ, amitől lóg". És valóságosan is hasonló jelentésű a függ és a lóg szavunk. Sokszor használhatjuk őket egymás helyett. Noha a függőség nemcsak függőleges irányú lehet, hanem "vízszintes" kapcsolatot is jelenthet. Ellenben a lógás, ha csak valaki valahonnét meg nem "lóg", általában függőleges helyzetet mutat. Látható, hogy a jelentésben valóban rokoni kapcsolat található, de mégsem tehetünk egyenlőségi jelet a függ és a lóg szavunk közé. Akkor a képlet f+g sem egyenlő l+g-vel. Ugyanis az "f" inkább a "p" párja. Már többször idéztük az igazoló példát: ireg-forog, pireg pörög, s mintha a szavak végén ott volna egyébként- egyébb-ként az r+g képlet. Aztán nem lehetséges bizonyos fajta toldalékolás. Mert amíg függőség van, lógóság nincs, azaz lehet, de nem használunk ilyen kifejezést
De nem akarunk mi sem meglógni a további lehető képletek vázlatos áttekintése elől, hogy lássa az olvasó miféle rendszerek működnek s munkálkodnak az élő nyelvben is. Eleink, ha több tízezer éve már beszélték ennek a nyelvnek az ősét, máig igazítanak bennünket, akár akarjuk, akár nem. A magyar nyelvben benne van nemcsak a magyarság őstörténete, története, hanem egy kissé az emberiség története is. A magyar nyelv nemcsak közvetítő, nemcsak a közlés eszköze, hanem önmagában is kincstár, méghozzá főként történelmi ismeret és emlékgyűjtemény.
Alaposabban körüljárjuk ezt az állítást az Aki fázik, fát keres című fejezetben, valamint akkor, amikor a lovakról szólunk. (Bátran kijelenthetjük, hogy szavaink eredete több százezer évre keltezhető, gondoljunk mindenekelőtt a fázás, fázik stb. szavainkra!) A képletekkel való "játék" sem öncélú, hanem azt igazolja, hogy rendkívüli rendet őriz nagyon régről a nyelvünk. S hogy ezt feltételezzük, arra bizonyítékaink vannak. Amint a képletek lehetőségeit persze csak vázlatosan - már most körüljárjuk, rögtön a számokról kell szólnunk, mert ahogy a számtan és a logika átszövi a nyelvünket, az nemcsak arra utal - ahogy jelezni szoktam -, hogy a magyar nyelv olyan, mintha költők, muzsikusok, gyermekek és érzékeny mérnökök alapozták volna meg kialakulását, hanem még olyasmire, hogy netán e nyelv ismerőinek, beszélőinek módja volt réges-rég Kolombus Kristóf előtt arról tudomást szerezni valamilyen módon, hogy a föld gömbölyű! Külön kutatjuk tehát annak nyomait, hogy ezzel kapcsolatban miféle emlékei vannak nyelvünknek. Kétségtelen, hogy ez előtérbe hozza a nyelv eredetének lehető földönkívüliségét, de vállalnunk kell, mert nem mi tételezzük föl, hanem a nyelvünk sugallja ezt! Majd akkor tűnődjünk el erről, amikor az egyenlítő szavunkat vizsgáljuk és hasonlítjuk össze más nyelvek azonos szavaival, lesz ott olyan tény, ami elképeszt bennünket! Most folytassuk még a lehető képletek példáinak bemutatását. Kissé előre is szaladtunk az ábécé hangzóinak sorrendjéhez képest. Ugyanis kimaradt egy másik képlet is, a b+l, ami valójában egyik ragunk képlete is, mégpedig a -ból, -ből ragunké. De nem volna hiábavaló a b+c, b+cs, illetve a c+b, cs+b képleteket picikét megnézni. Tanulságos dolgokat figyelhetünk meg. A b+c képlet, mint tudjuk már, előfordulhat a becézés, boci, illetve a b+cs a bácsi, becs, bocs, bicska, bicsak-lik, búcsú stb. szavakban. A c+b, vagyis a fordítottja már nagyon ritka, hiszen nem kezdődik magyar szó cab, cáb, ceb, céb, cib - mégiscsak van: cibál-, de megint nincs cob, cöb, cub, cüb kezdéssel sok, talán csak a coboly, cobák, s mintha cs+b- vel több kezdődne, de nem sok. Például csibuk, csobban, csobolyó, csobog, csöbör, cseber; eléggé feltűnő, hogy a kevésből - bár lehet még - mintha a hangutánzó csobbanás vízre, folyadékra utalna. Kissé előre ugrunk, mert a p-b-v hangváltás szabályos. Tehát a c+p, illetve a cs+p rokon értelmű szavak elején kell, hogy megjelenjen. Van például cap kezdetű magyar szó. Alighanem csak a caplat, cipő, cipó, a hangutánzó cuppan megint csak a becézés jelentkezik - és akkor máris vegyük a cs+p képletet, mert a csap, csáp, csepp, csöpp, csepereg, csöpörög, csipet- ami ugye, csöpp! - cseperedik, csupa, csupasz stb., de már, úgy látszik, hogy "csüb"-bel nem kezdődik magyar szó. S van még a kicsiségre utaló csip-csup, másként semmiség kifejezése. Miként voltaképpen a csupasz is ilyesmire utal. A csupán jelentése is aránylag kis jelentőségre, kicsiségre stb. utal. Csip-csup dologra./folyt./

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

Jól látható, hogy ez a vizsgálódás azt is megmutatja, mennyi "üres" szótagunk van, azaz ezek akár jelentéstartalomra is vágyik. Esetleg (íme ezek is érdekes szavak: eset- leg, tény- leg, vég- leg és így tovább, e szavaknál tárgyaljuk a -kag, -deg jelentését) az is előfordulhatott, hogy némelyik üres szótagnak már volt régen szókezdő, illetve önálló jelentése - olyasmi, mint például a jel-en-t-és szavunk esetében a "jel" -, ami elfelejtődött, ám remélhető, hogy a nyelvünknek majd talán "eszébe jut". (Azt megjegyezzük itt is, hogy ilyesmire van példa, ettől az "ordos"-"ordas" szavunkat tárgyaló részben írunk) De caplassunk mi is tovább.
Már az is rendkívüli, hogy a nyelvet - csak a magyar nyelvről beszélek úgy lehet kezelni, mint valami élettelen, de összefüggő szerkezetet, miközben élő és változó. Idegen szóval sajátos "organizmus"-nak is nevezhető. E kettős jellege az, amit egyre jobbkor képesek vagyunk fölismerni és megmutatni.
Nézzük azonban a már említett b+l és az I+b képletet. Lássuk előbb a -ból, -ből ragot. Mivel nyelvünkben a ragok is tovább ragozhatók, a képzők képezhetők, azaz a ragok is képezhetők és fordítva. A -ból, -bőt rag, de képezve bele, bele', belőle, belénk, belső, belül valamint a bal, balog, bál, bála, beléndek, bél, bélelt, bili, bolond, boldog - milyen érdekesen igazolja, igenli a nyelvünk azt a bibliai mondást, hogy "boldogok a lelki szegények... " -, böllér, buli stb. szavakat kapjuk. A másik irányban I+b, labda, láb, lebeny, liba, lob - mint láz, lásd: belobbant a gyerek torka -, löb nincs, lub nincs, lüb nincs. Persze meg sem próbáljuk, hogy a teljességre törekedjünk, inkább csak példákat mutatunk és megpróbáljuk rajtakapni a rendszert. Azt rögtön észrevesszük, hogy a bal, balga, balog, balgatag, bolond, jelentéstartalma rokonságot mutat. Ezt erősítik az összetett szavak is, balsors, baljós, balvégzet. Ebben az esetben az ősi alapszó a bal lehet. Vannak újabb keletű szavak, például a balek (1775-ből való az első írott alak), azt írja a TESZ, hogy Balkánon át - és nem veszik észre, hogy a Balkán szóban is benne van a "bal"!
S aligha kell arról hosszabban értekezni, hogy mit jelent általában is a "balkáni" jelző. Talán eddig nem szóltunk arról, hogy általában nem vesznek figyelembe a magyar nyelvészet minden megállapítását hanem azt nézzük, valamilyen szó, szótag beleillik-e a nyelv által fölmutatott törvényszerűségbe. És mielőtt tovább mennénk, kis játékul is, olyan szót keresünk, amelyben több képlet is található - ta-tál-hat-ó, föl-lel-het-ő -s úgy véljük példának megfelel a hömpölyög szavunk, mert azt többféleképpen is felírhatjuk, többféleképpen használjuk, ám a jelentéstartalma azonos.
Nézzük a változatokat:
Az alábbi szavakat nem szabályosan választjuk el, mert azzal az eredeti szavakat, szótagokat torzítjuk, mint például az okos szavunk akadémiai elválasztásakor. A hivatalos elválasztás o-kos, ám így nem tudjuk, hogy e jelentés lényege nem más, mint az, hogy az okos ember sok dolognak ismeri az okát. Úgy is mondhatnánk, hogy tele van a feje okokkal és okozatokkal, azaz összefüggések ismeretével. Mindezt nevezzük tudásnak. Tehát nem tudálékos és okoskodó, hanem valóban értelemmel élő. Ez nagyon fontos, tehát szerintünk az az elválasztás, ami a szavakat ennyire eltorzítja, kárt okoz. Az okos szavunk méltó elválasztása: ok-os vagy ok-oz és így tovább. Az ún. hivatalos elválasztás belekaszabol a nyelvünkbe, mint valami szellemi Trianon, Mert akik e szabályokat hozták, valójában nem ismerik a magyar nyelv lényegét! Vita tárgya lehetne, hogy vagy másképpen kellene tanulnunk a magyar nyelvet, vagy olyan elválasztást bevezetni, ami talán első látásra nehezíti az elválasztást, de erősíti a nyelv szerkezetét. Majd éppen úgy meg lehetne szokni, mint a mostanit. De legalább logikus lenne!
höm-pöly-ög, a hivatalos elválasztás: höm-pö-lyög, höm-pöl-ög, természetesen itt is a höm-pö-lög, höm-böl-ög, ennél a szónál höm-bö-lög, valamit a hem-per-eg, elválasztása hem-pe-reg, s különben a hentereg - hen-te-reg - is csaknem teljesen ide sorolható, ám azért van különbség, mégpedig abban, hogy aki hem-pereg, az átfordul, aki csak hence-reg, az hanyattesve mocorog a sárban, mert a pereg átfordulásokat jelent, ahogy a forog is. Ugyanakkor az is igaz, hogy lehetnek átfedések, ez éppen a ragokkal, képzőkkel működő nyelv alaplényege. Mert ebben a szóban két képlet fonódik össze. Az egyik a p+r, a másik az r+g, Csakhogy ami az egyik képlet vége - az "r" -, az a másik képlet első hangzója. És ez nem hátrány a nyelvnek, hanem a nagyszabású rug-almasságát bizonyítja. Hát nem érdekes, hogy a rugalmasság szavunk esetében, nem a "rúg" szótő jut eszünkbe, hanem sokkal inkább a "rugó".
De hogyan is néznek ki a föntebbi képletek? A h+m-hez jön a p+ly, illetve a p+l. Ha a számtani formát választom, akkor talán így kellene leírni e szavak képleteit: Hömpölyög = (h+m) + (p+p + g, az utolsó hang, a "g", alighanem a "k"-t jeleníti meg, mintha a többesszám jelét pótolná. Hiszen a hömpölygés, hömpölygés-ek-ből áll. Ne feledjük, az úgynevezett "ikes" igék is folyamatosságot jelölnek. Másként fogalmazva a sokszoriságot. Például a folyik, folyamatos folyást jelent. Szünet nélküli folyamatot s ha így van, akkor megint a számtan áll elénk, a folyamatos "sok" képében. (Másutt majd szólunk arról, hogy a sokaságot és a nagyságot sajátos mennyiségek is kifejezhetik. Például mondhatjuk a sokaságra, hogy tengernyi ember, rengeteg ember. Ezekben az esetekben a kiterjedések a jelenlévők "Folyamatosságát" jelentik, nagy tereken, utcákon stb) A hömpölyög szavunkban benne van a "pöly", "pöl", tehát a p-f hasonulású a "foly" alak. De a "poly" például megtalálható az Ipoly szavunkban. Vagyis az I-poly-ban benne van a gyereknyelvi "polyó", azaz a folyó.
A zárójel a szorosabb összetartozást jelenti. Viszont a lehető hangzóváltás következtében ezt az egyezést valahogyan eképpen lehetne jelezni, először is: (h+m) = (k+m) és n=m, sőt, k=g.
Ezáltal a h+m valójában tartalmazza a kampót, gamót, gömbölyűt, kanyart, konyult, könyöket is. 'Tehát, ha a víz hömpölyög, akkor az hullámos - figyelem, benne van a h+I képlet! - maga a hullám pedig mit tesz? Hogyan is mondjuk? Gördül, tehát ebben benne van a g+r képlet, a guriga, görög, görgő - ahogy gördülnek a tenger hullámai - és így tovább, és benne van a k+r, vagyis kör, kerék stb. képlete. S ha a k+m = k+n-nel - márpedig ezt több képlet bizonyítja a jelentéstartalommal -, akkor (k+n) + (k+r) képletben kétszeresen benne kell lennie a kör, kanyar jelentésnek. Van ilyen szavunk? Már említettük, a kunkor. E szóban valóban benne van a- spirál - azaz a kettős, oldalról hullámnak látszó kör jelentése! Jegyezzük meg, hogy a for-gó-szél, idegen nyelven hurrikán. Vagyis a h+r bizony azt jelenti, mint a k+r, illetve a h+l is egyenlő a k+l képlettel, és az "idegen" szó mássalhangzó képlete, ami meghatározza a szó jelentéstartalmát, nem más, mint (h+n) + (k+n) képlet! A forgószél nemcsak maga forog, hanem miközben halad, kanyarog! A kóló jelentése: körtánc. A hullám, halom - angolul hill - tartalmazza a kör egy részét és talán a hal szavunk, amely ősi, sem véletlenül tartalmazza a h+l képletet? Finnül a hal: kala, is bizonyítja, hogy h+I = k+l. Az ívek, amiket nemcsak íváskor mutatnak be a halak, hiszen természetes mozgásuk, előrehaladásuk lényege a szüntelen íves mozdulat. Látható, hogy milyen finomságig logikus és következetes a nyelvünk. Még a hal megnevezése is annak életvalóságát idézi nyelvünkben! Így a mássalhangzó képletek tovább hordozzák, ha olykor árnyaltan is, de az összefüggést is megmutatva, a jelentéstartalmak zömét. Valahai alapfelismerésünk ugyanis az, hogy a magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom nagyobb részét, ettől az időtől - már mintegy negyven éve! - alkalmazunk, teljes joggal mássalhangzó képleteket. Igaz, ilyen aprólékosan sosem vizsgáltuk törvényszerű átváltozásaikat, árnyalataikat. Pedig - és ez magunknak is új! - valóságos számtani levezetésekre vagyunk képesek nyelvünk jelentéstartalmi vonatkozásaival. Jó okunk van arra, hogy eztán többször éljünk ezzel a lehetőséggel. A hömpölyög, hömbölög, hömpölög, sőt, a hempereg szavakban lényegében azonos mássalhangzókat és képleteket találunk. Nézzük csak: hömpölyög = (h+m) + (p+ly) +g, aztán a hömbölög = (h+m) + (b+U+g), majd b-p változás folytán a hömpölög = (h+m) + (p+r) +g képlettel. A hempereg szavunk mássalhangzó képlete pedig: (h+m) + (p+r) +g, Azt már bizonyítottuk, hogy a h+m egyenlő lehet a k+m, illetve a k+n képlettel, sőt a g+m képlettel is, hiszen a kam-pó, kun-kor (kanyar), gamó, gumó, gömb, mind-mind a köríves, egyenestől eltérő - például ferde alakzatra utalnak. A ferdül szóban benne van a fordul szavunk minden mássalhangzója. A kör maga sem más, mint szabályosan és következetesen elénk álló ferdület. A kar-gán szóban benne van a k+g és a g+n képlet! /folyt./

Névtelen és híres nyelvművelők
A nyelvművelők egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv leghívebb megőrzője az évszázadok folyamán a magyar paraszti nép volt, mely célszerűen használta kifejezőeszközét, az anyanyelvet. Ezen a nyelven énekelte dalait a lakodalomban, örvendezve vagy halottait siratva, dúdolta altatóit, mondta meséit gyermekének. Ezen a nyelven nevezte néven az erdők-mezők virágait, vadjait és madarait, a föld megmunkálásában használt eszközeit és ház körüli munkafolyamatait, fohászkodott esőért, napsütésért. Ezen a nyelven vallott szerelmesének, és e nyelv szavaival búcsúzott az élettől. A tudós nyelvművelők, írók, népzenekutatók — például Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Arany László, Móricz Zsigmond, illetve Bartók Béla és Kodály Zoltán — abból a forrásból merítették tudásuk, szókincsük és kifejezésmódjuk jelentős részét, amelyet népköltészetnek nevezünk.

Bartók Béla zenésítette meg azt a népballadát, amelyben a szarvassá változott fiúk így szólnak apjukhoz:


Nem iszunk többé csendülő pohárból,
Csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból.



Ennek nyomán terjedt el a mondás, hogy íróink szívesen merítenek a népköltészet tiszta forrásából.

Íróink mindig fontosnak tartották, hogy anyanyelvünk tisztaságát védjék az idegenszerűségektől, a felületes, helytelen használattól, a városi élet bábeli forgatagában gyorsan végbemenő nyelvromlástól csakúgy, mint a csúf, trágár vagy műveletlen beszédtől. A 20. század nagy írói közül különösen Kosztolányi Dezső és Illyés Gyula tett sokat azért, hogy a szép és helyes magyar nyelv minden magyarnak szívügye legyen.

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

A lehető hangzóváltások között talán az egyik legrugalmasabb a p-b-v változás, illetve a p-f, aztán a v-j (ív-íj) és azt az érdekes lehetőséget se tagadjuk, ami a bolt, bolthajlás, boltozat szavunkban található. A bolt is ív. Így is mondjuk: boltív. De akkor is értjük, ha csupán azt mondjuk boltozat, boltozatos, az íveltségre, hajlítottságra gondolunk. Ha hajlékunk boltozatos, akkor íves részek vannak benne. Bár már a haj-lék első szótagja is íveltségre utal, olyasmire, amit megtalálunk például a hajó szavunkban. S ha már itt tartunk, ne legyünk bátortalanok megjegyezni, hogy a latin hajó: navis, hajózik: navigo, s a finn napapiiri, amely sarkkört - napkört - jelent s a píiri forgást, kereket, tehát pörgést. A navisból a lehető p-b-v változással napis lesz, és akkor a földgömbön az Északi sarkkör a nap útjának határát jelöli! Igen, azt. Vagyis a tengeren való "navigálás", tájékozódás szextánssal a nap alapján, akár magyar szónak is vehető! Mert azt se feledjük, a magyar nyelvben a hajlék, hajlás, hajó, hajol és így tovább, következetesen a haj alakból következik. Mássalhangzó képlete h+j, De a latin nyelvben a hajlás: flexus, hajlék: tectum, és lépjünk nagyobbat, a hajadon latinul: virgo. Miért tartozik ez ide? Nemcsak a hajlam, hajlandóság miatt, hanem magyarul az a hajadon, akinek még nem kötötték be a fejét. Hajadonfőtt állunk, nincs a fejünkön, a hajunkon semmi. A hajas főnk nem fedett! De szemmel láthatóan a bolt az íves, az ív hajlott, az íj íves és hajlékony, a hajunk is hajlott, a fejünkre hajlik, a fejünk csaknem gömb, de alaposan gömbölyded és így tovább. Íme a csoda nyelv! Roppant rend van benne, miközben maga is változatos, hajlékony és amikor beszélünk, ez a belső rendszer szinte elrejtőzik, ám néha, akaratlanul is szójáték jön a szánkra és olyankor magunk is boldogan elcsodálkozunk.
Huj! Huj! Hajrá! Azaz: hajítsd rá! Dobd rá, küldd rá és így tovább, nemcsak az ellenségre a nyilat, hanem vadászaton a sólymot - másként rárót! Rá-rá. hajrá! - a célvadra. Így aztán nemcsak a dárda, nyíl íve fejeződik ki a hajrá szavunkban, hanem az előre való biztatás is. Méghozzá nemcsak a hajdani, hanem a mai is. Lám a hajadon szavunk mellett van a hajdani - régi, ősi, múltbeli - jelentésű szavunk is. Miként kerülhet ide? Tudta-e ezt valaki hajdanában-danában? Ahogy tudja-e, hogy a tegnap szavunk alighanem a tekenap, azaz elfordult gömbnap? És amikor arra gondolunk, hogy nyomokat, jeleket, netán bizonyítékokat keresünk arra nézve, hogy azok, akik ezt a nyelvet beszélték, már sok ezer évvel korábban tudtak arról, hogy a föld gömbölyű. Annyit rögtönözzünk itt, hogy miként említettük, a p-f lehető hasonulással a pireg- pörög és a pireg- pörög lényegében ugyanazt jelenti. Vagyis képlettel kitejezve, a f+r = p+r. A forrás és a forgás azonos fizikai jelenséget fejez ki. Ugyanis a forró víz az edényben egyúttal forgó víz is. Alulról törekszik fölfelé a melegebb víz, ezért a víz forralása, a víz forgatását is jelenti. A, forgás szavunkat is említhetnénk, hiszen fölfele törő vízről van szó. A föld szavunk szótövének képlete F+l+ (d), ez pedig egyenlő az f+r-rel. A "d" szintén kerekítő hangzó önmagában is. Például kerekded, kisded, didi, duda, dundi, dudor sőt, a tojásdad stb. is ezt erősítik. Ha pedig igaz, hogy már maguk a hangzók hordoznak valamilyen jelentéstartalmat, olykor halványabbat, rugalmasabbat, máskor erősebbet, akkor a föld szavunk arra utal, hogy amit jelent, az bizony gömbölyded, kerekded és nekünk embereknek, az űrből nézve, gyönyörű gyöngyszem, kék ikra a világper sötét hátterén, ami ráadásul forog! És mintha erről is többet "tudna" a magyar nyelv, mint ahogy gondoljuk. Végső soron ez az, amit nyelvi filozófiának nevezhetünk most már nyugodtan. És talán azt is megkockáztathatjuk, hogy mássalhangzó képletekből "hozzunk létre" szavakat. Így ellenőrizhetjük, hogy több lehető változat jelentése azonos, illetve nagyon közeli-e. Olyas számtani logikával, mint ami azt vallja, hogy az osztás ellenőrzése a szorzás. (Ezt a feltételezést másutt még meglepőbben igazoljuk!) Kis első összegezésként, azt állítjuk tehát, hogy a FÖLD szavunk hangzóiból, illetve a szótő mássalhangzó képletéből kitűnik számunkra, hogy a föld = (f+l) +d,) tartalmazza a forgást és a kerekdedséget. Ugyanis a föntebbi példák bizonyítják ezt, az f+l=f+r-rel, vagyis a forgás, fordulat, forrás - ami szintén forgást jelent, hiszen a forró víz tényleg "vízszintes tengelyen" forog, az alsó hidegebb melegként szüntelen fölfelé törekszik! -, de fordulatot jelent a fur, sőt a fa-rag is, a forgács, mert görbe, görbült, a firka is kacskaringós stb. 'Tehát az f+r egyenlő f+l képlettel, a forgást jelenti a föld szavunkban, a dagadt, dundi "d" pedig a gömbölydedséget. Mindez az sugallja, hogy nyelvünk réges-régtől tudja, hogy a föld gömbölyű és forog. Fölfogjuk, hogy ez így elmondva, enyhén szólva is, elképesztő. De mit is jelent az elképesztő szavunk? Kép-zeljük el. A kép szavunkról majd külön szólunk, ez a jelentés határozza meg a képzeletünk képességét.

Természetesen nem fejeztük be a lehető képletek bemutatását. Csupán arra kívántunk példákat mutatni, hogy milyen fontosak lehetnek ezek a képletek. Vissza is térünk ezek áttekintésére, illetve további vizsgálatára. Végül is az egész munka célja az, hogy bemutassuk: nyelvünk a hangzóinak használatával is ősi tudásra emlékezik. Minden egyes gondolatmenet ennek a bizonyítását hordozza. Most lássunk olyan képleteket, amelyek nemcsak szóragok - ragok -, hanem önálló szavak is. A b+n képlet lehet a -ban, -ben ragok, illetve a benne, ebben, abban stb. szavak mássalhangzó képlete. Ide számítjuk természetesen a bennünk, bennünket stb. ragozott, képzett szavak változatait. Jegyezzük meg, hogy a bennünket és a minket egyaránt használhatjuk az ilyen mondatokban: Bennünket senki sem hívott meg. Vagy: Minket senki se hívott meg. A közös a két szóban az "nk" együttléte. Azonban így is képletnek számít az "nk", azaz: n+k. Mert végül is a -nak. -nek, neki, ennek, annak, amannak, mindenkinek, mindnek, többeknek, sokaknak, senkinek és így tovább, szerepelhet a már emlegetett "mink" vagy "műnk" szóból is ismert két mássalhangzó. Szerepelhet kérdőszóban: kinek, minek, mutatószóban: aminek, akinek stb. Visszautal a birtokos helyzet például a nekünk szóban. Kétszer szerepel, méghozzá így <N+K) p <>Ennek a résznek kis címet is adunk, ami máris jelzi a törekvésünket, ugyanis két egyszerű, naponta sokszor használt helyhatározó lehetőségeit mutatjuk be.
BAN-DÁZ-GAT-UNK? Az első vizsgálandó szavunk a banda. Nem kell rendkívüli megfigyelő képesség ahhoz, hogy lássuk, észrevegyük, a szótő, a "ban" nem más, mint a -ban, -ben helyhatározó rag mélyhangú változata, hozzá csatlakozott a "da" képző. S ha megkérdezem, ahogy tettem százszor is már, hogy a banda szavunknak mely része határozza meg a jelentéstartalmat, a "ban" vagy a "da"?
Az előadások hallgatói kb. 99 százalékosan a "ban"-t jelölték meg jelentéstartalmi lényegként. Ez logikus és természetes, hiszen ez a helyhatározó rag önmagában is ezt jelent. Most más szavakkal próbáljuk körülírni a választ. Azonos helyen, megjelölt helyen való találhatóságot, létezést, együttlétet, összetartozást. Például szobában, utcában, csoportban stb. Az történik ugyanis, ami a számtani összeadás esetében. Bizonyos jelentéshez, például "utca", hozzáadunk más jelentést, a "ban"-t. Elképzelhető, hogy ez a rag a "van" szavunkból alakult ki. Ez logikus is lehet, mert az utca önálló jelentés, az a hely, ahol kétoldalt laknak, ott vannak a házak, de lényegében "út", az a hely, ahol járnak. Tehát megneveztük az utcát, az van, éppen ezzel a megnevezéssel, hiszen minden szó megnevezés. Magyarul nem kell a létezését más szóval megerősíteni, biztosítani stb., csak abban az esetben, ha valami "útban" van. Ha valami útba esik, akkor arra lehet menni, sőt, arra megyünk. Ha útban van, akkor út ugyan van, de azon van valami, amitől tán nem tudunk tovább menni. Mert mondjuk az úton áll, tehát útonálló, netán bandita, mégpedig azért bandita, mert nem egyedül van, hanem csoport, banda része. Ő egyszerre úton és útban van! A nyelvünk rejtetten közvetíti e kettős dolgot, ami a veszélyt, a fenyegetettséget összegezi számunkra. És hangsúlyoznunk kell, önmagában az a tény, hogy valaki ott áll az úton, az nem vétkes dolog. Az ott állás következményeként lett a bandita veszélyes.
De lássuk a magashangú ragot, a "-ben"-t Tudjuk, hogy a magyar nyelv egyik meghatározó alaptörvénye a magánhangzó illeszkedés. Így aztán a "ben"-hez magas hangú képző csatlakozik. Így alakul például a bendő szavunk. Ez esetben is több érdekességre hívjuk föl a figyelmet A bendő a szarvasmarha gyomra. Benne van a testében, azaz belül helyezkedik el s alighanem a bél szavunk is összefügg a belül, - bévül -, belső, belőle, illetve a -ból, -ből ragokkal, ebből, abból, amabból stb. szavakkal. De térjünk vissza a fő gondolathoz. Ha azt akarom mondani, hogy a bendőben is van valami, akkor, amint látható, a ben-dő-ben alakban megismételjük ragként a szótövet, miként a ban-dá-ban szónál is tesszük. És nem értek véget a magyar nyelv sajátosságának mutatványai ezúttal sem. Ugyanis a valóság azonnal elvont fogalommá válik, vagyis a banda szavunk éppen úgy, mint a bendő, raggal kezdődik, ám ha ezt mondjuk: bensőségesen elbeszélgettünk, máris érzelmi jelentése lesz a szónak. Vagy: egész bensőmet átjárta valamilyen érzés. Senki sem gondol arra, hogy a gyomromat járta át. Itt is érdemes megállni és játszani. Ugyanis ilyeneket lehet kérdezni, hogy a bannak milyen hangzói vannak. De fordítva is használhatjuk a ragokat önálló szóként, például a nakban hány hangzót találunk? Íme két rag, két szó: bannak, nakban, amelyek sok száz más magyar szóval együtt nem szerepelnek semmiféle szótárban. Mekkora is a magyar nyelv szókincse? De "alkothatunk" szavakat a példa kedvéért más ragokkal is. Íme: A tólban csupa mély hang van, de a tőlben csupa magas. A tolnak más jelentése is van, hiszen valaki eltolja vagy csupán tolja, toligálja, tologatja a taligát. Ám lehet olyan is - van is! -, akivel "kitolnak". Ragozhatók is a ragok: tőlem, tőled, tőle, tőlünk, miként a -nak, -nek is: nekem, neked, neki., vagy képezhető: ennek-annak, vagy mondhatjuk, hogy a valnak mély mássalhangzói van-nak. S lám a veletek nem más mint vele+tek. Ez a "tek" pedig talán a mink, tik, ők-ből a "tik"-et idézi. S ugyanez van a benne-tek stb. szavainkban? S ha szavakat tördelgetünk el, akkor a valaha aligha lehet más, mint a vele, vagyis rokona a vol-t-nak, csak képzőként használtuk a "ha" szócskát, amely a feltételes jelentést hordozza. Ott található a mint- ha szó végén, akárcsak a hogyha, akárha stb. esetében. De például a ha-mar, azaz gyors jelentésű szavunkban a szó elején van. Ne feledjük, a marás, kígyómarás gyors dolog! S Balassi Bálint hamar-lovai is gyors, sebes lovak. /folyt./

A magyar nyelv helye a földkerekségen
Minden nyelvnek megvan a maga szépsége, mely független attól, hogy más nyelvek beszélőinek tetszik-e vagy sem. Független attól is, hogy könnyebben vagy nehezebben tanulható. Minden nyelvet a maga mértékével kell mérni. Akinek egy nyelv az anyanyelve, annak az a lételeme, akkor is, ha soha nem gondolkodik el azon, hogy szép-e vagy sem, tömör-e vagy körülíró, lágy-e vagy kemény a hangzása, dallamos, egyhangú-e vagy kattogó. A kínai nyelv éppoly nélkülözhetetlen a kínainak, mint a német a németnek s a magyar a magyarnak. Emberi létszükséglet, mint a levegő.

HÁNYAN BESZÉLNEK MAGYARUL?

Magyarul mintegy tizennégy-tizenöt millióan beszélnek a Földön. Ez nem sok, de nem is kevés. A világon több ezer élő nyelv van. Ha azt nézzük, hogy a világon hányan beszélik nyelvünket, akkor — a nehezen pontosítható, változó adatok szerint — körülbelül a hatvanadik helyet foglaljuk el. Európában a tizenkettedik helyen vagyunk.

A kilencvenes évek adatai szerint a világ egyetemein huszonhárom országban hetvennyolc egyetemen oktatják a magyar nyelvet.

A MAGYAR NYELV JÖVŐJE

A18. század végén egy német gondolkodó, Herder azt jövendölte, hogy a szláv, német és román nyelvek közé ékelődött magyar ki fog veszni a világból. Kosztolányi Dezső, a több nyelven értő költő és író egy bő évszázaddal később így válaszolt erre: „Veszedelmes dolog jósolgatni, azonban mi már megszoktuk az ilyen haláljóslatokat is, s bizonyos edzettséggel nézünk vele farkasszemet. Parasztjaink azt tartják, hogy akinek holt hírét költik, az sokáig él. Úgy látszik, ez a népekre és nyelvekre is áll…”

Azóta csaknem egy újabb évszázad telt el. Bár a magyarság egyharmada az országhatárokon kívülre szorult, a magyar nyelv ma is virágzik, s a határokon át is egybefogja a magyar műveltséget. Tudós nyelvművelők gondozzák, írók, költők csinosítják nyelvünket; iskolában tanítják szépségét, szabályait. Kétségtelen, hogy beszélőinek száma apad. Épp ezért minden magyar közös érdeke, hogy e nyelv kifejezőereje, szépsége és színessége ne fakuljon, hanem tovább gyarapodjék, mint a jól gondozott kertek. Gondos használói kezén a magyar nyelv ellenálló marad a kártékony, rontó hatásokkal szemben.

<HR>

Honnan vettem, már nem tudom, de én így emlékszem:
"szarvas puha szája nem iszik pohárból
csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból..."

Juhász Gyulánál meg így szól: <TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">Jaj anyám, jaj anyám, én jó édesanyám,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="10%">
</TD><TD noWrap width="100%">a szülői házban nincsen maradásom,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">nekem a zöld erdő lehet csak lakásom,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="10%">
</TD><TD noWrap width="100%">gubancos nagy szarvam nem férne házadba,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">temető-agancsom nem fér udvarodba,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="10%">
</TD><TD noWrap width="100%">az én lombos szarvam dübörgő világ-fa,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">csillag a levele, tejút a mohája,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="10%">
</TD><TD noWrap width="100%">csak szagos füveket vehetek szájamba,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">első-szőrű gyepet fonhatok nyálamba,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="10%">
</TD><TD noWrap width="100%">nem ihatok én már virágos pohárból,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból!</TD></TR></TBODY></TABLE>

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

Ne ragadjunk le azonban a ragoknál, lássunk képzőket is. De mielőtt játszanánk, érdemes körüljárni a kép szavunkat. Talán a legfontosabb képzett alakja a kép szavunknak a képesség. Ezt minden bizonnyal a képzelet, képzelőerő, mire képes, képtelen, képzelhető stb. követi, illetve tartozéka. Az összetett szavakban is fontos jelentéssel van jelen. A jelkép, képjel, képírás, beképzelt-ez az utóbbi érdekes szó, éppen ezért érdemes lesz majd körbejárni - képzeletbeli. képszerű, fénykép, szentkép, oltárkép, arckép, jóképű, képzelődik, képmutató, képlékeny- azaz a formája alakítható! -, képtelen, képviselő, elképzel, elképed -, ennek is érdekes elképesztő "környéke" van! -, mozgókép - ebből lett a mozi, finnül elokuva. Az elő jelentése élő, a kova pedig kép, érvényesül p-v hasonulat, de például az ugyancsak rokon török nyelvben a mozi: sinema. Minden bizonnyal a török nyelvben kevesebb volt a nyelvújítás.
A magyar nyelv pedig szüntelen újít, ehhez is különleges képessége van. S ha már a mozi példáját emlegettük, az a szavunk is újított szó. Valójában mozgókép volt és mozivá rövidült. A rövidülés, tömörítés is - emberi tulajdonságokból eredő - nyelvi törekvés. Emlékezzünk, hogy miből lett ez a mai szóremeklés: zongora. Az eredeti újítás a "zengő tambura" volt, és ez is tömörebb és jobb is lett! Ugyanis benne van a "hang" szavunk "ng"-je. Ezt ott találjuk a csöng, cseng-bong, csengő, harang, zeng, peng, giling-galang stb. hangot utánzó szavainkban, s ami a legfontosabb, a hang szavunkban is. Erre is visszatérünk.
De maradjunk a kép szavunknál. (Nála nél-kül?! ). Ki a jó képességű? Az, akinek sok képet képes elképzelni a képzelete. Tudott, hogy a látvány utáni tanulás a leghatékonyabb. Aki olvas, elképzel és megjegyez. Aki hangosan olvas, hogy hallja is, az már nehezebb felfogású általában. Tehát a tehetség más szóval való kifejezése nem véletlenül a képesség. Itt már csupán azt kell megmagyarázni, hogy a másutt említett -ság, -ség képző feltételezhetően a sok szavunkból alakult. Így valójában a képesség szó ezt jelenti: képe sok; csakhogy a magánhangzó illeszkedés törvénye szerint, a szó tövéhez, a szó elejéhez igazodik a hangmagasság is.
Játszhatunk akár a -ság -ség gel is. Magyarul mondható, hogy ezek a ság-ségek, vagy ezt is mondhatjuk, a banbenek és a naknekek, nálnélek és így tovább. De az már képzésnek bizonyul, ha így fogalmazunk: Az ennek, annak, amannak válik, rövidül, tömörül naknekké. Aligha fordíthatók le e mondatok bármely nyelvre. S ráadásul ilyen és hasonló mondatot sokat alkothatunk. Ám ezek nem erőltetések, előfordulhatnak a természetes beszédben is. A kép a TESZ szerint török eredetű szó. Több törökös nyelvben is megtalálható, de ez nem bizonyíték arra nézve, hogy nem a magyar nyelvből került hajdan a többi rokonnak minősíthető nyelvbe.
Lássuk közelebbről ezt a szót.
Benne van a kemény és határozott "k" hangzó, ami benne van "kés", "kő", "kovács" stb. olyan szavainkban, amelyek valamilyen ősi formálás eszközei lehettek, illetne voltak. A "képzés" sem más, kép létrehozása. Aki képet alkotott, az képet formált, például képlékeny pépet gyúrt vagy korongon formált, Fából majd kőből faragott Mégpedig a követ véste, a kő megfelelően vásott és így alakult ki a "véset". A képzés olyan, akár a fázás. Eredetileg ezek a szavak cselekedetet jelentettek. Aki úgymond "fázott", az fa után járt, fát keresett, majd vágott, faragott, hogy legyen tüzelő. A "képzés" képalakítást, kép létrehozást jelentett. Mint ahogy ez a szó, amit az előbb - imént - használtunk, a "jel-en-tett", azt közölte, hogy jelen volt, aki tett és tettével jelet hagyott a jel-en-ben.
Gyönyörűen kitárulkozik a nyelvünk, ha mindezeknek utánajárunk. A fő kérdés a szószármaztatásnál, hogy ezeket a belső és logikus összefüggéseket megtaláljuk-e más nyelvekben is a magyar szavakkal kapcsolatban, mint ahogy a mi nyelvünkben ott vannak. Tehát mi teljes szövetből szedjük ki a szálakat, amelyek a képezés szerinti helyükre visszaillenek. Vajon megtehető-e ez más nyelvekkel is? Hogyha nem, akkor tárgytalan arról beszélni, hogy ez vagy az a szó innét vagy onnét származik! Ez a fajta, törvényerejű igazolás felülmúl minden más "bizonyítékot". Maga a nyelv szól önmagáért. Megvédi magát, ahogy minket, magyarokat is megvédett és megvéd. Persze törődnünk kell vele. Mert ne gondoljuk, hogy véletlen az a tény, hogy nem akarják engedélyezni szomszédaink az iskolákat, egyetemet, magát az édes anyanyelvet. Egyébként is, melyik nép nevezi édes anyanyelvnek a nyelvét, és az édesanyákat, édesapákat édes szülőknek? Mert nálunk édesdeden alszik dadák és dédik között a gömbölyded kisded.
Természetesen a mássalhangzó képletek fürkészését tovább folytatjuk, ahogy a képzést is. Mert régtől tartozunk azzal a nyelvünknek, hogy saját gazdagodásunkra is, megismerjük ősi titkait és belső rendszerét, százezer éves, gyönyörű törvényeit /folyt./

édes anyanyelvünk

Vészi Endre:

HAZÁM AZ ANYANYELVEM


Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet,
ámde a tudatosság világosabb, keményebb,
amaz felszabadít, ez pedig kötelez,
hát együtt mindakettőt, a lélek nem felez.


És soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van,
ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban,
esők füstfellegében narancs köpenyek égnek.
Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek?


De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó,
hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól,
nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem,
a győzelmet s a bukást megérteni igyekszem.


Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem mely ágas,
hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az,
s bármilyen is magányom, az emberség a létem,
a hárommilliárdnak pár mondatát megértem.

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/ KÖZÖS EMLÉKEZETÜNK A MAGYAR NYELV

A magyar nyelv meghatározza képességeinket. Bármivel is foglalkozunk, a szavak kincstára, a nyelv eszközeinek máig igazában föl sem mért lehetőségei olyan esélyeket biztosítanak az elmélyült és többrétegű gondolkodásra, mint egyetlen más nyelv sem. Az e kötetben lévő írások mind erről szólnak, ezt a tényt erősítik, ezt tanúsítják, sőt, ennek ÉKES BIZONYÍTÉKAI! Szavaink ugyanis nem csupán jelentéshordozó nyelvi elemek, hanem egyúttal sajátos módon őrzik ősi korok valóságának emlékeit az ősmagyarság társadalmi viszonyairól éppen úgy, mint minden más érintkezésről, közöttük például a földrajzi helyzetről. Nagyon sajnálatos, hogy illetékesek ezt nem tudják, nem ismerik nyelvünk lényegét, maguk sincsenek tisztában azzal, hogy milyen nyelven beszél a magyar! Mert őrzi a nyelvünk mindazt a tudást is, amit a magyarság (talán akkor még nem is így hívták!), az évezredek folyamán különleges nyelvi képességeivel megnevezett, fölhalmozott és máig megőrzött. Bizonyos szavakból, azok belső és külső logikai kapcsolataiból még arra is lehet következtetni, hogy egyes történések mely időkben mentek végbe. Így azt is állíthatjuk, hogy szavaink tárgyi tanúk, valódi régészeti leletek a múlt időkből. László Gyula régészprofesszor többször is "panaszkodott", hogy az ásatások leletei ugyan valóságosak, láthatók, megfoghatók, de nem beszélnek. Talán ezért is vált lehetségessé, hogy bizonyos nyelvészkörök képviselői át kívánták venni a történészek és régészek feladatát is. (Bizony át is vették! Máig is uralják!) És így többet ártottak, mint amennyi hasznot hajtottak, nem szólva arról, hogy az átlagos műveltségű emberek számára dogmaként tálalják felfogásukat. S aki másként meri gondolni, az ellen már inkvizítori könyörtelenséggel jártak és járnak el - ha lehet -, s egyes nyelvészek e kutakodásokat (köztük e sorok írójáét is már 1971 óta) egyenesen veszélyesnek kiáltják Ám, hogy miben nyilvánul meg ez a veszélyesség, arról igazában nem beszélnek. Nem is tudnának, hiszen tarthatatlan elméleteik mostanra szép lassan maguktól is összeomlanak. Nem is érdemes erről sokat beszélni. A magyar nyelv mindannyiunk szeme láttára nő magasra és maga bizonyítja erejét, ősi rendjét és a mi képességeinket. E könyvben arról is meggyőződhet a Tisztelt Olvasó, hogy a magyar nyelv rendkívüli és példátlan tulajdonságokkal rendelkezik. Még arra is alkalmas, hogy megszólaló leleteket tárjon elénk. (Erről többször beszéltem László Gyulának, sőt, Az ŐSEGY titka és hatalma stb. című könyvemben erről már hosszabban is írtam a kerámia szavunkkal összefüggésben, vagyis megfordítva az eddigi megközelítést, ezúttal a beszélt nyelv szavait tekinthetjük leleteknek, amelyek a nyelv rétegeiből kerültek elő! Segítségükkel éppen a kerámia lehet az a talált tárgy, amely logikusan megszólalhat.) A szavaink tehát BESZÉLŐ LELETEK!
Velük új út nyílik az ősi titkok és törvények természetes megközelítéséhez. Ugyanis, ahogy látható lesz, az is megvilágosul e tanulmányokból az olvasó számára is (majd a SZÁM szavunk rendkívüli fontosságára többször visszatérünk - ez is fontos nyelvi alapelem, akár a SZER, SZOR, SZÖR és még megannyi szó, szótag, melyeknek csak egy részére utalunk -, mert amúgy is számadás lesz ez a könyv és magunk is SZÁMADÓ-ként működünk közre), világos lesz, hogy nyelvünk egyrészt legalább kétrétegű, ami a szókincsét és rendszerét illeti, így mintha hármas rendszer szabná meg sajátos életét. De abban a vonatkozásban is egészen különleges kettősség mutatja meg magát, hogy nyelvünkben két nyelv él és működik. Méghozzá KÉT MAGYAR NYELV! Talán egy ősibb, amely itt alakult ki a Kárpát-medencében s amelynek korai tormáját, szavait, "nyelvtanát" talán a jégkorszak elől délre vitték, majd évezredek múlva ennek fejleményeit hozták vissza több hullámban. Ennek föltételezésére több dolog is ösztökél bennünket. Legfőképpen nyelvünk törvényei. Magyarán - nos ezt a "magyarán-t" is alaposan körbe kell járni - talán-tán ez az a dolog, ami miatt azt mondjuk: Három a magyar igazság? De másként is megvilágítva e gondolatot, jelenleg két, különböző időben és földrajzi, társadalmi körülmények között fejlődött nyelv egybesimuló, egymáson át- meg átbucskázó-szövődő változatát használjuk. Azt is mondhatom, hogy kétfajta remek rendszer - csillagvilág nagyságrendű számítógép! fonódik egymásba s gyönyörű összhangot hoz létre költők és matematikusok számára egyaránt! Mindezt úgy is kifejezhetjük, ahogyan már többször meg is tettük, hogy a magyar nyelv egyrészt a SZÁMTANNAL rokon logikai REND+SZER, másrészt élő SZER+VEZET.
A felismerés törvénye
Minden felismerés olyan folyamat eredménye, amelyet gondolati módszerek és rendszerek révén segítünk a világra. A fölismerés maga nem teremtés, még ha teljesen eredeti, addig sosem tudott dolgokat hoz is napvilágra. Azonban a teremtés sajátos megjelenítése, illetve igazolása. Ennyiben mégiscsak része a teremtésnek. A felismerés igazi visszaigazolása maga a törvény, mely megjelenési változataiban is a maradandóságot jelképezi. Az igazi felismerések lényege tehát megmarad: ezt minden esetben eredeti módszerek és rendszerek képesek a számunkra megmutatni, azaz a fényre hozni a sötétből, az ismeretlenből. (De sohasem a nem létezőből! Minden későbbi találmány vagy felfedezés lényege már most létezik, csak még nem jutottunk el hozzájuk a változatok kiszámíthatatlan lehetőségű rengetegében) De az ismeretlennek nevezett térben és időben igen sajátos erők működnek az idők kezdetétől! Ha egyáltalán beszélhetünk valóságosan - nemcsak kényszerűen - az idők kezdetéről vagy végezetéről. Amit titoknak nevezünk, nem más, mint annak felismerése, hogy az eredendő módon, eredetien való közelítések már maguk is egyenlő értékűek a lehetséges vagy megtalálható rendszerek és összefüggések felismerésével. Vagyis a titok nem elérhetetlen az ember számára, csupán rejtvény, amely megfejthető, viszont csalfa is kissé, mert mindig csak újabb rejtvény tűnik elénk, mint végtelen láncolat része. (Lásd például a Mandelbrot-halmazt! Nyelvünk kutatásakor, "befelé" rokon állapotok tűnnek elénk, s bizonyos fokig, ha szabad így mondani, változatosan ismétlődnek) Tehát nem a tudásunk mennyiségét kell gyarapítani, hanem a minőségét elmélyíteni. Ez a minőség sem más azonban, mint mennyiségek szabályos változata, melynek létezése a végtelenből a végtelenbe tart. A magyar nyelv látványosan is képes megnevezni a végtelent. Mondhatunk VILÁGŰR-t, beszélhetünk VILÁGEGYETEM-ről, illetve VILÁGMINDENSÉG-ről. Vagyis az EGY és a MINDEN jelentése egyaránt betölti az ŰR-t! Ez is sajátos magyar nyelvi lehetőség. Egyúttal láthatjuk már most, hogy mit kívánunk igazolni, amikor az EGY és a MINDEN azonosságát mutatjuk be. (Ámbár nagyon jól tudjuk, hogy többféle használati lehetőség létezik e két szóra is, akárcsak megannyi más szavunkra.) Miként már többször is jeleztük, nyelvünk működése közben valójában minden egyes kimondott - használt - szavunk mögöttesében ott van a nyelv minden szava. Talán valamiképpen úgy, mint amikor az agyunk dolgozik, talán csak bizonyos sejtcsoportok serénykednek, de az egész agyteke élő létezése és hatása szükséges a sok kisebb, helyi stb. működéséhez.
Mindezekre kitűnő példa a később tárgyalandó FÖLDÖNFUTÓ szavunk. De gondoljuk csak meg, miközben szellemet - vagy akár lelket - emlegetünk, az élő anyag szerves működése kelti életre az ESZMÉT! Az eszmélés olyan jelenség, mintha az anyag önmagából kiszállna és önmaga fölött lebegne és ebből a lehetetlen helyzetből vizsgálja, fürkészi önmagát. Az elemzés se más, mint a szellem lebegtetése az őt kibocsátó anyag fölött. Isteni állapotot megközelítő mutatvány. Még e bevezetőben szólni kell arról, amiről nemrég a Turán című folyóiratban László Gyula beszélt. Az a téves hiedelem terjedt el és vált "tudományossá", hogy keletről csupán barbár hadak és kegyetlen hordák jöttek nyugat felé. Holott az az igazság, hogy akkor, akár a hunok, avarok esetében, de a honfoglaló magyarok idejében is -a többszöri honfoglalásra gondoljunk! KELET volt az emberi műveltség első számú központja! Emlékezzünk például Marco Polo beszámolójára, amit azután hamarosan "elfelejtett" a művelt Nyugat. Sőt, előszeretettel hangsúlyozták a hunok, majd a magyarok "kutyafejűségét" és kegyetlenségét. (Meg kell jegyezni, hogy aztán később mi is átvettük a "kutyafejű tatár" kifejezést. Ám az is igaz, hogy a tatárjárás idejére némileg nyugatra tolódott, legalábbis kiegyensúlyozottabb lett a világ műveltsége. Kelet szellemi, eszmeképző fölényéről Kőrösi Csoma Sándor is beszámolt. Sőt, arról írt, hogy a Kárpát-medence földrajzi nevei a szanszkrit nyelv szavaiból értelmezhetők. Erről magunk is írtunk külön bemutató értekezést az Árpád névvel kapcsolatban) E bevezetőben azt kívántuk érzékeltetni, hogy nyelvünkben benne van őstörténetünk "lenyomata", bár nem úgy, miként a kövületekben az idők üzenetei, sőt, éppen hogy élőn! S ez az a különlegessége nyelvünknek, amire figyelnünk kell! Sokkal jobban, mint eddig. Tehát a magyar nyelvet nem más nyelvek, nyelvtanok felől kell megközelíteni, hanem a valóság irányából! Csakis így alkothatunk róla igazi képet. Az külön téma - amivel a kötetben nem kívánunk foglalkozni -, hogy miért van így? Miért éppen a magyar nyelvnek vannak e minden más nyelvtől eltérő tulajdonságai? Nos, lehetséges, hogy van még nyelv, amely hasonló belső és eredendő logikai rendszerrel rendelkezik, csak mi nem tudunk róla. Nem is tudhatunk, hiszen az bizonyosnak látszik, hogy ebből az irányból nem közelítettek meg egyetlen nyelvet sem. Az is logikus, hogy bizonyos hasonlóság minden nyelv között kimutatható. Ez az egyetemes törvényhez tartozik. Így azt mondhatjuk, hogy a maga nemében minden nyelv tökéletes, bár nem egyformán. Valamint azt is megállapítottuk már többször is, hogy minden nyelv benne van minden nyelvben. Mindez természetesen arra vonatkozik elsősorban, hogy a beszédhez szükséges szervek azonosak, és minden nyelvű beszédhez levegőre van szükség. Valójában az sem volna csoda, ha az emberiség egy nyelven beszélne. Mint ahogy bizonyos életkorukig azonos, illetőleg hasonló nyelven "beszélnek" a csecsemők, a kisgyerekek. A valóság abban is megnyilvánul, hogy az élő eszközt, amelynek segítségével beszélünk, ugyanúgy NYELV- nek nevezzük, mint ami e szerv használatakor megnyilvánul, létrejön. Íme a kézzel fogható valóság egyértelmű jelenléte nyelvünkben. Magyarán: az út és az eszköz összhangja egybeesik a céllal s ezek szüntelen párhuzamosan futnak és ellenőrzik egymást. Ámbár ezt a fontos tényt eddig nem vettük észre, illetve most sem vesszük észre. Talán itt kell szólni arról- bár ez nemcsak a nyelvre vonatkozik! -, hogy ha mindezt észleljük, másra nincs is módunk az adott helyen és pillanatban. Nem szólva az idő játékairól. Másutt már leírtuk: fényszórónk sugarának erőssége, hosszabbodása örökké csak arra figyelmeztethet bennünket, hogy milyen roppant kiterjedésű a sötétség. Ez is a felismerés törvényéhez taftozik!

A magyar nyelv ismerete egyet jelent a magyar szabadság ismeretével. Amit a magyar nyelvről nem tudunk, azt önmagunkról nem tudjuk! Ez mindenképpen a magyar igazság egyike! A mi nyelvünk a mi életünk, a mi sorsunk, a mi erőnk. Amennyit nem ismerünk lényegéből, annyival vagyunk gyöngébbek. Ezért minden másnál fontosabb a magyar nyelv ősi törvényeinek ismerete. Ezt a felismerést tudatosítani kell minden magyarral, éljen bárhol a nagyvilágban. Azért szükséges megírni a magyar nyelv igazi nyelvtanát, hogy ennek a tudásnak a birtokába jussunk. Ez a nyelvtan nem olyan lesz mint más nyelvek nyelvtana, egészen másféle lesz, miként a magyar nyelv maga is lényeges tulajdonságait tekintve eltér a világ legtöbb nyelvétől. Hasonlóan eltérő a nyelvtana is, miként eltérő maga a nyelv. Ezért a magyar nyelv megközelítése bármely más nyelv irányából, hasztalan. Kizárólag a valóságtól lehet a közelébe jutni. Igazi értékeit csakis ekkor mutatja meg! Egyébként csak torzképét ismerhetjük meg. Elrejtőzik belső rendszere, a csodálatos élet és összhang, amit a logika egyesít használatakor. Meggyőződésem, hogy nyelvünk rendkívüli erőt is képvisel és ez az erő tartott meg bennünket magyarnak. Egyfajta szellemi "kínai nagy falként" véd bennünket. Igaz, nemcsak behatolni nehéz ezáltal, hanem a kifele való "menet" is nehezebb más nyelvek területeire. Mindez a föntebb említett tényezőkből következik. E munka negyvenéves szüntelen kutakodás nyomán született és még így sem mondható teljesnek, egésznek, sem véglegesnek. Gondolom, már a megírása után is tesznek új és új megírnivalók, de arra mindenképpen jó, illetve alkalmas lesz, hogy a főbb elképzeléseket, amelyek a nyelv sok évezredes mélységeiből bukkantak elénk, bemutassuk. S egyúttal jelezzük a rendszer, a logika élő összefonódását a beszélt nyelvben az ősi és egyetemes törvényekkel. Mivel a hangképző szervek lényegesen több százezer - vagy talán millió? - éve nem változtak, az alapvető hangjelzés ösztökélője sem változott. Miként a hangadáshoz hajdan is levegő kellett s annak "terelése" szabja meg a hangmagasságot, hangtartalmat - ezzel már bizonyos fokig a jelentéstartalmat is - levegő szükséges ma is a beszédhez. Ezért állítható, hogy lényegét tekintve a világ valamennyi csecsemője egy nyelven "beszél" egy bizonyos életkorig (nyolc, tíz, tizenkét stb. hónapig), és ráadásul még a hozzájuk "beszélő" édesanyák is nagyon hasonlóan gügyögnek vissza az anyanyelvüktől függetlenül. Vagyis a beszéd módja, a hozzá szükséges testi eszközök - nyelv, fogak, szájpadlás stb. - meglététől függ. Újra emlékeztetünk, hogy nyelvünkben ez a ki-FEJ-ezés: NYELV, egyszerre jelenti a szánkban lévő húsnyúlványt, valamint azt a tevékenységet, amivel a közlést megvalósítjuk. Magyarán, nyelv nélkül nem lehet "nyelvelni", azaz beszélni. (Megint jelezzük, hogy olykor szabálytalanul választjuk el a szavakat, illetve nagybetűket alkalmazunk, de ezzel is a figyelmet kívánjuk felhívni bizonyos szavakra, szóelemekre, amelyekre később akár többször is vissza kell térnünk.) Az ismétlések csak látszólagosan lesznek azonosak, mindig új lehetőségek és változatok bemutatására törekszünk velük. Amikor a csecsemő világra jön, az első dolog, ráadásul az orvosokat is megnyugtató tény, hogyha a baba felsír. Ha ez késik, megpaskolgatják és elkezdődik az "oázás", ami nem valódi sírás, hiszen könnyek nélkül történik! Ez a bejelentkezés a levegővételre, az emberi életre. Ráadásul magam mindezt jórészt a magyar nyelvtől tudom! Így gondoltam arra már legalább két évtizede, hogy a könny és könnyű szavunk (megkönnyebbül, könnyít magán, ha kisírja magát stb.,) azonos gyökerű. Sokkal később orvosi könyv igazolta, hogy a csecsemő - csecs+emlő - sírása könnyek nélkül történik! Ugyanott olvastam, hogy sokkos állapotban a sírás tisztító mozzanat, a könnyekkel méreg távozik a szervezetből. Ha nem így történne, szélsőséges esetben a felgyülemlett méregtől az ember akár meg is halhatna. Ezért számít ősi tapasztalatnak, hogy a nagy megrázkódtatáson átesett embert gyakran arra biztatják, hogy sírja ki, bőgje ki magát, az segít. Valójában ez a fajta hangadás is természetes kényszer. De ide sorolhatunk még jónéhányat, például a jajdulást, a sikoltást vagy sikolyt - íme újra meg kell jegyeznünk valamit: az "í", ez a síphang, aligha véletlenül található az ijedtség, íj, sikolt, sivít, rikolt stb. szavainkban - valamint ide tartoznak az önkéntelen kitörő öröm- és meglepetéshangok: az óóó. - hej, fié, ááá, aj, ej és társaik is. Ilyen esetekben az okozatot föl se tudja mérni az értelem. A szervezet attól függetlenül cselekszik, ad jelt egyrészt önmagának, ébreszti magát, veszélyre figyelmeztet vagy éppen váratlan örömre, mert régi ismerőssel találkoztunk vagy egyéb meglepetés én bennünket. Ilyen vonatkozásban ez is egyetemes emberi beszédnek fogható föl, hiszen sem akkor amikor hallatjuk e hangokat, szórészeket, elemeket, sem akkor, amikor halljuk, nem tudjuk bizonyosan, hogy milyen anyanyelvű az, aki hallatja ezeket az érzelmi jelzéseket. Hasonló a helyzet a jajgatás, a nyögés, a nevetés esetében. Noha ezek a legtöbb nyelvben nem válnak szóvá! Jó példa erre az a kényszer hangadás, amit az álmos embertől hallunk, amikor önkéntelen ÁSÍT, valahogy így: áááááá... Ám amikor megnevezi ezt a dolgot, a megnevezésbe nem kerül bele az "á". Vagyis ez az ősi és nagyon lényeges mozzanat, a hangutánzás már nem működik úgy, ahogy a magyar nyelvben. Hasonló példák százait sorolhatnánk a röhög, hörög, köhög, sziszeg, szuszog, susog stb., hangutánzó szavainkkal kapcsolatban. Hiszen például aki köhög, bármilyen anyanyelvű, főképpen a ká-há-gé, azaz: kö-hö-gő hangokat hallatja. Ám amikor megnevezi é tevékenységeket, ezek a jelentést is meghatározó hangzók ritkán kerülnek bele a szavakba. Amíg a magyar nyelv duzzad ezektől a hangutánzó szavaktól, olyan sok található ezekből a nyelvünkben, hogy alig tudunk úgy elmondani öt-hat mondatot, hogy ezekből egyet legalább ne használjunk, ne kelljen használnunk! Úgy tűnik, hogy a gyermekkorból megőrzött, illetve akkor megtalált szavakat sem felejti el a nyelvünk! S ha igaz az, hogy minden csecsemő, minden kisgyermek átéli a beszéd törzsfejlődését néhány hónap alatt, talán 12-14 hónapos koráig, akkor ennek eredménye, a sok hangutánzó szó a beszédünkben, még ebből a gyermeknyelvből való! (Erre külön kitérünk akkor, amikor a be-CÉ-zésről is szólunk.) Ennek jó példája a csecse-beesés gyermeknyelv: a hangadás természetes kényszere. /folyt./

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=640 border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>Féltett kincsünk

Őri István:

Szerelmes szavak a szavakhoz

Szeretlek titeket, mind, szavak
s ti, mondatok:
gondolatok szép gyermekei -
ha szomorúak vagytok is,
ha kacagók,
ha némán hallgatók,
vagy biztatást adók...
s akkor is szeretlek titeket,
ha elcsaljátok a reményt,
mert életet adtok
és költeményt...

a szó élet

a mondat élet

szeretlek titeket, mind, szavak,
mert általatok élek!

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

Nyelvünk nyelve nyelvelés
Minden nyelv benne van minden nyelvben! Ezt állítjuk mindazok ellenére, amit korábban leírtunk. Ugyan azt is leírtuk, hogy az alapvető eszközök lényegében nem különböznek. Így azt is megállapíthatnánk, hogy szinte természetes volna, ha valóságosan is egy nyelven beszélne az emberiség. (Noha, aki sokat foglalkozik a nyelvekkel, az érzékeli is ennek nyomait és sokféle jelét. De az eltérő körülmények, a más földrajzi helyzet stb. befolyásolják a nyelvek alakulását. Például sok ország létezik, ahol sosem láttak hóesést, egyáltalán nincs hó, mert nincsenek olyan magas hegyek sem, amelyeken megmarad a hó. Tehát a hó, vagy jég szavakra nincs szükség) Ezek a példák arra jók, hogy érzékeljük, bár azonos a hangképző szerv, azonos a levegő igénye, azonosak az alapvető hangkényszerek, legalábbis kezdetben, mégis eltérnek - és így logikus -a jelentések hangképei. Azonban az a tény, hogy a sikoly vagy a nevetés mondanivalóját nem kell lefordítani, jól mutatja az egységes és eredendő hangkényszert. Vagyis minden nyelv benne van minden nyelvben, de ezt nehéz bizonyítani a legtöbb nyelven, a magyar nyelv azonban erre is kínálja a példákat. Aligha véletlen, hogy éppen a magyarul beszélők között akadtak komoly tudósok, akik azt feltételezték, hogy minden nyelv a magyar nyelvből származik. Nos azt mi is kimondjuk, mintegy negyven évi kutakodás után, hogy erre a felismerésre nem a magyarkodás, nem a kivagyiság, hanem maga a nyelvünk ösztökél bennünket is. Tehát mi is kimondjuk, nagy a valószínűsége annak, hogy nyelvünk - éppen a példátlan kifinomultsága miatt is - minden bizonnyal az egyik legrégebbi nyelv a világon, de az őse szinte egészen bizonyos, hogy a legrégebbi nyelvhez tartozott! És ez a legkevesebb, mit ki kell mondanunk mindazon tudás és ismeret birtokában, amelyet a magyar nyelvtől kaptunk! Annál is inkább, mert e sorok írójának soha nem jutott eszébe, hogy nyelvészettel, nyelvi kutakodással foglalkozzon. Érdekelte a költészet, de éppen úgy a repülés és az ejtőernyőzés, valamint az atomfizika és a csillagászat. (Csakis azért tartozik ide mindez, mert valóban versek tízezreit írtam meg 14 éves koromtól s alig múltam 16 éves, amikor ejtőernyőzni kezdtem, majd 17 évesen már vitorlázó géppel repültem... Látható, hogy minden adott volt arra nézve, hogy e száraznak gondolt - dehát nem is gondoltam soha ilyesmire! - tudomány vagy kutakodás közelébe se kerüljek. Soha senki nem beszélt a nyelvészet lehető izgalmas voltáról, érdekességéről és semmi és senki nem tudott volna a közelébe lökdösni engem, csakis maga a magyar nyelv! Egyedül az hozta létre ezt a vonzódást, hogy sokat írtam, sokat olvastam és a szavak sokszor és sokféleképpen fordultak meg előttem-bennem, akár a madarak az égen. Láttam röptüket, szárnyuk csodáját és repüléseik képét. Akárcsak azok a madárfióka-versek, csupaszok, nedvesek, védtelenek voltak és csak akkor döbbentem rá, hogy csaknem száz füzet, nagyobbik részük nyolcvan oldalas volt, íródott tele az évek alatt - 1949 és 1956 között - versekkel, közöttük több száz szonettel. Bődy Zoltán barátommal, akiből atomfizikus lett, számtalan szonett-versenyt rendeztünk és jól emlékszem, hogy volt olyan hét, amikor 97 szonettet írtam. Nos, nem a tízezernél is több vers költői értéke volt a fontos, hanem a mennyiség! Ezúttal az volt a döntő. A szavakat sokszor átforgattam magamban és megmutatták csodálatos képességeiket. A füzeteket persze nem számoltam meg, akkor derült ki ez a nagy szám, amikor 1957. március elején a pécsi főiskola mosdójában, reggel hét óra körül letartóztattak. Ugyanis elvitték valamennyit és vissza egyetlenegyet sem adtak! Nem tudom mi lett a sorsuk.)
Talán nem érdektelen itt elmondani, hogy ezek a tényezők meglehetősen meghatározták a további kutakodást. Pontosabban a magam módszerét. Ugyanis megfogadtam, hogy nem nézem mások munkáját, eredményeit stb., hanem csupán a magyar nyelvet. S ha azonos vagy közeli eredményre jutok, akkor az kölcsönösen bizonyítja a dolgok valóságát. Ehhez tartottam is magam. Már csak azért is, mert amikor az ötvenes évek végén már egyre jobban izgattak nyelvünk játékai, törvényei, titkai, nem hallottam sem dr. Bobula Ida, sem Baráth Tibor sem mások nevéről. Még a sumérokról sem. Tehát engem ténylegesen a nyelvünk bűvölt meg, tartott magánál. Alighanem egyetlen emberrel tettem kivételt, s ő Götz László volt, akivel többször személyesen is találkozhattam. Nagy művének első három kötete még Bécsben jelent meg, én azokból Tőle kaptam. Majd amikor a Népszava Kiadó megjelentette egyik művét, amelyben a magyar őstörténetről is ír, magam írtam csaknem egész oldalas ismertetőt a lapba. Mert a támadások ellenére, azért néhány lapban írhattam a magyar nyelvről is. Ahogy másutt említettem, Nagy Lászlónak köszönhetően válaszolhattam például az Élet és lrodalombeli támadásokra. De még akkor sem "sumérkodtam", nem volt miből. Az igaz, hogy Badiny Jós Ferenc nevét hallottam, mert a támadás után, az Ősi gyökér című, Buenos Airesben megjelenő lap kelt a védelmemre. Minderről azért szólok már a könyv elején, mert többen - Nyárády Elemér, Lévay Pálma, Keddy Gyula - és mások is számon kérték e neves kutatók munkásságának ismeretét. Tehát szándékos volt a "tudatlanság", nem akartam, hogy bárki vagy bármi zavarja a munkámat, befolyásolja a módszert és így tovább. (Amikor e sorokat írom, noha ez szinte még az utó-bevezetőhöz tartozik, készen van a könyv! Kiszedett állapotban várja - már 1998 karácsonya előtt -, hogy átnézzem, mielőtt a nyomdába kerülne. De gyorsan elolvastam 1999. első napjaiban dr. Bobula Ida könyvét, illetve elkezdtem olvasni Baráth Tibor munkáját, A magyar népek őstörténete című, nagy könyvet.) Úgy vélem, mindezt valóban ezen a helyen is el kellett mondanom.
Minden bizonnyal több helyen is említenem kell a FÖLDÖNFUTÓ szavunkat. Ez a szó önmagában is remekül fejezi ki nyelvünk sokféle lehetőségeit. Ugyanis e szóban, ha tagoljuk, két külön szót találunk, a földön és a futó. (Alap: föld, fut) Miért kell külön hangsúlyozni, hogy a földön fut valaki? Mert az nem volt természetes! Lovas nép tagjai lo-holtak, ló-tottak s úgy futottak lót-fut tán nem más, mint lovat futtat? -, tehát lovagoltak. Magyarán: lovas nép szemszögéből, a földönfutó ráadásul szegény, szerencsétlen, sajnálnivaló, mert nincs lova. Még említjük e szavunkat, most csupán szoktatónak szántuk a későbbiekhez. Röviden szólunk a FENNHÉJÁZÓ szavunkról is e helyen, mert ennek lehető jelentését is a nyelvünktől tudjuk, nem pedig Ballagi Mór nagyszerű munkájából, amely először 1867-ben jelent meg A magyar nyelv teljes szótára címmel. A zömök, 776 oldalas munka csak 1999. január közepétől van birtokunkban, hasonmás kiadásban. Tehát, hogy a fennhéjázik,. fennhéjázó stb. szavunk jelentésének hátterében a ragadozó madár, a héja lehet, a szó eltörésével derült ki. Hiszen a szó így áll össze FENN+HÉJA vagy FÖNN+HÉJA. (Persze fönn van a hiú, másként hé is, az nem más mint a padlás, az az űr, ami a tető héj és padozat között van. Így a hiúság és az üresség közöli kétségtelen az összefüggés! Magam mégis a magasról lesuhanó ragadozó madarat gyanítom a szó mögött.) A magyarság totemállatai a ragadozó madarak voltak. Olyannyira, hogy eredetmondánk főhőse is sólyom - úgy vélik, hogy kerecsensólyom -s ez a szent madár Emese - Arany szerint Eneh - megtermékenyítője. Egyébként is szóljunk arról, hogy e madarak nevükben is hordozzák vadászó, támadó, ragadozó voltukat. Lássunk példákat. Az ölyv eredetileg ölő, ölű volt. A vércse nevében benne van a vér. A sólymok nevében, akár a héjáéban is, a lesuhanás, lecsapás - zu-hé? lesújtás!? - hangadása, a saséban a szárny suhogása. De ahogy majd részletesebben is szóltunk mindezekről, a ráró is vadászsólyom neve volt. A karvaly szavunkban pedig az éles karom és az erős, görbe csőr megjelenítése található. (Ebből a szóból származik a Károly, tehát ez magyar eredetű név. Nagy Károllyal való lehető kapcsolatáról is a dolgozatok egyikében adunk hírt) Nem árt, ha még egy szavunkat már itt bemutatjuk. Ez nem más, mint a KIFEJEZÉS. Vagyis a szó szavunk rokona. (Szinonimája.) Véletlen volna ez vagy van benne valamilyen ős-logika? Azt hisszük, hogy van. Mégpedig az, hogy az ember az érzelmeit: indulatait, fájdalmát, dühét, örömét, szomorúságát hol fejezte ki már százezer éve is? Az arcán, tehát a fején fejezte ki az arcvonásaival, hogy mit érez. Alighanem ezt a valóságot őrzi nyelvünk ebben a kifejező szóban. (Az arc, orca, egyes nyelvészek szerint, az orr-száj összeforradásából jött létre. Ez lehetséges. Ám, hogy a csőr a cső-orr egyesülése volna, az nem ennyire bizonyos. Csőrrel cserregtek, csörögtek a madarak!) /folyt./

Kiss Dénes: Bábel Után

/Részlet/

II.
Nyelvünk szavainak jelentéstartalmai végső soron mind valamilyen valóságos dologban gyökereznek. Mögöttesükben ott van a már általunk is megtalált - vagy még meg nem talált - ősvalóság. Miután csaknem négy évtizeden át, szinte napi feladatként kutakodtunk a magyar nyelv mélységeiben, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a jelentéstartalmaknak oka van, s oka van annak is, hogy mely jelentést, mely hangzók képviselnek. A további finomításokkal minden bizonnyal majd sikerül kideríteni, legalábbis bizonyos szavak vonatkozásában ezeket az okokat. Mert csakis abból indulhatunk ki, hogy mindennek oka van! Ezt az állítást már e munkában is elég sokszor Igazoljuk. De itt van az állítás szavunk. Ezért is helytállunk s ebben az állapotban végképpen nem ál-tat-hat-unk senkit. A helytállás szóban benne van a hely és az áll szavunk. A helyből lesz a helyeslés, ami azt jelenti, hogy minden a maga helyén van, tehát helyénvaló, így helyes. Az igenlést is hely-ettesíthet-i. Helyes? De még mennyire! Az áll-ból lesz az állvány éppen úgy, miként az állás - munkahely, ahol állandó munka van -, az állomás, az áll-dog-ál, az állítás és így tovább. De ha nem két lábon áll csak ál, egy "l"-lel, akkor nem igazi a dolog, akkor csak ál-tat minket, bennünket.
Az EGY szavunkról is, mint alapvető és ősjelentésről többször is szólunk. Mert nem is vesszük észre, hogy milyen érdekes-különös kifejezés ez: Egyenesen azt állítja, hogy ez neki megfelel. Csupa-csupa számtan! Valamint kép. Az egy, egyenes érthető, azt állítja, valamilyen állásról van szó, ami elénk magasodó állvány vagy álló ember, fa stb. A neki pedig a ragozott nak-nek. De talán a legérdekesebb a meg+felel. Mert az igekötő meg másik tisztségében az összeadás szava: öt meg nyolc, hét meg kilenc stb., tán ezért is nyomatékosít? Nem szólva a fél- ről, ami valaminek a fele! De ezekről később elemzőbben szólunk. (Talán pontosabb, ha azt írjuk: több más fejezetben is szólunk) Itt csupán egyetlen szót mutatunk, ez pedig az él szavunk. Két jelentése is van, az egyik az élet, a másik valaminek az éle. Erről már több mint egy évtizede írtunk a Népszavában a téves Biblia-fordításokkal kapcsolatban, éppen Götz László említett könyvének ismertetésekor. Most maradjunk az él szavunknál. Ha azt mondjuk: élénk szín, már eszünkbe se jut az élet. Holott, ha élénk a kisgyerek, akkor az azt jelenti, hogy nagyon is életképes, mozgékony stb. Nincs vita, hogy az él, élet szavunkról van szó. De már az "élénk helyeslés" kifejezés is elfedi az él, élet, ell - sőt magam ide sorolom az elemi kifejezést is! - szavak eredeti jelentését. Pedig él-vezet az el-me él-tet-ő el-emzése.
Amikor a karácsony szóval kapcsolatban elemeztük a logikus lehetőségeket, akkor emlegettük, hogy azt tartják szakemberek és kutatók, a turul a kerecsensólyom lehetett. Annál is inkább, mert hazánknál nyugatabbra, érdekes módon, nem honos. (Ragadozó madár a kartal is, talán éppen sólyomfajta.) Egyébként Karácsond, Kerecsend és Kerecseny nevű falvaink vannak, és elég sok a K+R mássalhangzó képlettel kezdődő helységnevünk. Ezt az utóbbit inkább az egész roppant földrészen, Eurázsia minden részén megtalálható kara, cara, kr-, cr-, carbon, korom ős-szavak miatt említem. Mert nemcsak a rajzolhatóság, karcolhatóság, hanem a nyomothagyás és a görbeség, görbület, kriksz-kraksz, s irka firka - grafikai - jelentés is egyesül e szavakban. S ha már ennyiféle kapcsolatról megemlékeztünk, nem hagyható ki annak közlése, hogy a magyarság totemállatai a ragadozó madarak voltak. S éppen ennek logikus bizonyítéka, hogy ősünk is sólyomféle volt, a turul vagy turuj. (Ez is szabályos hangzóváltás, hiszen a millen zalai tájszó, azt jelenti, hogy milyen) A könnyebb ejtések lehetősége mindig nyomot hagy. A nyelv pedig rendkívüli kényszere az emberi értelemnek, azaz: a közlési - megnyilvánulási! - vágynak. Kényszere annak a gondolkodó lénynek, aki nem emlékszik születésére, amely az ő akarata nélkül valósult meg, s tudja halálát, de végső fokon nem tudja létezésének okát! Világrajöttünk kinek az érdeke (volt)? Igen, nem emlékezhetünk foganásunkra és halálunkra sem. A nyelv kisegítő, fönntartó mentőöv is, amely mindezt megpróbálja a maga elringató varázslatával, lüktető ütemével, amely szabályos és szabálytalan, kiegyensúlyozni, elviselhetővé tenni. A magyar nyelvben benne van az az erőtöbblet, amellyel egész nemzetet őrzött-tartott meg. Ezért alakult át már sok évezrede sajátos közemlékezetté és magatartássá. Él e nemzet a külső és belső csonkítások, sőt nyelvi támadások - latin, német, orosz, most angol - után is! És mivel ennyire különbözik a köröttünk lévő népek nyelvétől és ne tagadjuk, azoknál finomabb, gazdagabb, rendezettebb, nem volt elég az országot meghódítani, szétdarabolni, el kellett volna venni minden egyes magyartól külön-külön a nyelvet is. Hát erre egyik sanda hatalomnak sem volt elég ereje, noha mindmáig próbálkozik ezzel is. Ámbár nem kell féltenünk ettől az amerikás angol bömbölve gyarmatosító hatásától, abból a szempontból, hogy átmenetileg ugyan ronthat rajta, de meg nem semmisítheti. Ahhoz nem eléggé fejlett! Nem eléggé rendezett. Ha az emberiség a számtanban, logikában előbbre kíván lépni, nem is nélkülözheti a magyar nyelvet. Ezt ma még csak kevesen tudják, de az már kezd tudatosulni, legalábbis hír és kérdés tartalmaként, hogy feltűnően sok magyar származású matematikust, fizikust, biológust tartanak számon a világban. (A minap mondta be a rádió, hogy magyar ember, Lovász László kapta a matematika fő díjat, amit e szakma Nobel-díjaként tartanak számon. Elég sajnálatos, hogy nem zengett tőle a magyar sajtó!) De azért tisztesség kérdése, hogy védjük életünk árán is, mert a magyar nyelv életünk legnagyobb értéke! Ő a mi fölnevelő és fönntartó gyönyörű nyelv-édesanyánk. /folyt./