Nekem nagyon megtetszett ez a vers. Wass Albert - Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek,
Es nincsen ború örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska rágja le is a vetést,
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a rend,
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
Az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
S vérző csonkból virradó tavaszra
Új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindég lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már,
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt. . .
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedékek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők
És kiássák a fundamentumot
S az erkölcs ősi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön majd ezer új Kőmíves Kelemen,
Ki nem hamuval és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szenteltvízzel és búzakenyérrel
És épít kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentől való,
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad
És üzenem a volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma a nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor is a barátotok leszek.
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
És leszünk egy cél és egy akarat:
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak,
Hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz, és annak,
Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok,
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.
Maradnak az igazak és a jók,
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Lukasszák már az égben fönt a rostát
S a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
És miként hirdeti a biblia:
Megméretik az embernek fia,
S ki mint vetett, azonképpen arat.
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.