Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."
- Téma inditó Ile57
- Kezdés dátuma
Varga Csaba:SZÓSZAPORÍTÁSI MÓDJAINKRÓL
<O
></O>
<O></O>
Szavaink száma egymillióra tehető. Ez nem azt jelenti, hogy napi beszédünkben ennyi szót használunk. A szavak művészei, a költők is – szemben egy dokkmunkás ötszáz szavával – úgy 70-80 ezer szót használnak fel életművükben (pl. Arany János), de természetesen nem pontosan ugyanazokat a szavakat építi mindenki a szövegeibe, vagyis az irodalmi nyelvezetben eleve sokszázezer szó használtatik, de bizonyára nem egymillió. Az egymillió ugyanis úgy értendő, hogy ennyi szó értése szunnyad bennünk. Ez a jelenség egyrészt a ragozásnak köszönhető. E szóalkotói elv lényege az, hogy a mindig a szó elején álló szógyököket mindenki ismeri. Ez a szókezdő alapszó hordozza a jelentést, s az egymás után hozzá tapasztott szavak sorával elvileg addig „csűrhető-csavarható” az alapszó vonatkozása, ameddig akarjuk. Mert a lényeg az, hogy a szógyök folytatásával (a ragozással) csak szűkítjük, tereljük a jelentést, míg a megnevezendőig el nem érünk. Így azon a kijelentésen sem lepődhetünk meg, hogy ha az egymilliót kevésnek érzi valaki, könnyen előrukkolhat még rengeteg olyan szóval, amelyet senki sem hallott még, de megért mindenki, mégpedig úgy, hogy még csak a gyanúja sem éled fel senkiben, hogy azt a szót még soha sem hallotta. (Régen-régen össznépi, mindennapi szellemi sport volt a szóalkotás.)<O></O>
Szavaink sokaságának mi az oka? Az alap: e hatalmas szókészlet csupán néhány elemi ősgyökből épül fel. Ezek a bennünk lévő ősképek, végső soron lényegi, látható változások megnevezései. Ezért képi nyelv az ősnyelv, az ősi szerves műveltség nyelve, amit ma magyarnak neveznek. Mi képekben gondolkodunk, s az alapképek az alapszavakba, a legelemibb gyökökbe vannak zárva. Ezek pedig zárt, kerek egész rendszert alkotnak, mégpedig úgy, hogy jelentéseik gyökeresen különbözőek, ugyanakkor együttesük „lefedi a teljes világegyetemet”, azaz csupán ezen ősgyökökre építve bármi megnevezhető a ragozás, a szóképzés segítségével. A szóképzés segédeszközeinek száma pedig már önmagában is olyan nagy, hogy kis túlzással kijelenthetjük: a gyökökből a ragozás segítségével létrehozható szavak számának határa elvileg a „csillagos ég”. Ez a ragozás egyszerű következménye.<O></O>
Ám ez még nem minden. A megteremtett szó jelentése a kiejtéssel tovább árnyalható, s ezt kihasználva „gyümölcsözően” bővítjük tovább szókincsünket:<O></O>
<O></O>
1) A magánhangzók mély és magas hangrendjének célszerű módosításával is növelhetjük a rendelkezésünkre álló szavak számát, anélkül, hogy magán a szón bármi egyebet változtatnánk. Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű. (pl. a készülődő: frissen, a kászálódó pedig csak ímmel-ámmal mozgó, a kis kendő libeg, ám a zászló lobog, terebélyesebb az, amit ontunk, mint amit öntünk, de még a szipog vagy szepeg sem mindegy stb.) Íme még néhány példa:<O></O>
<O></O>
kelepel – kalapál<O></O>
tipeg – topog<O></O>
döng – dong<O></O>
feslik – foszlik<O></O>
billeg – ballag<O></O>
fergeteg – forgatag<O></O>
kés – kasz(a)<O></O>
sziszeg – szuszog<O></O>
<O></O>
Nem csak mély-magas ellentétek létezhetnek, hanem sokszor a teljes magánhangzó sort végigjárja a szó, főként a szógyök. Például: lik, lék, luk, lók, lak, lák. Avagy: csisz, csesz, csosz, csász, csúsz: csiszol, cseszel, császkál, csoszog, csúszkál, csusszan, de régen a csöszög változat is ismert sok felé, amiben még humor is rejlik. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a csiszol szónak csupán kiejtési változata a csihol szó.) Ugye milyen finoman pontosítanak a magánhangzók? Pedig a szó ugyanaz, s ugyanazt a mozgás keltette surló hangot jelenti mindahány. De mi meghalljuk és vissza is adjuk a megfigyelt apró különbségeket is – pusztán beszédünk zenéjével. (Szófejtők, vigyázat! Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)<O></O>
2) Nem csak a magánhangzó változhat a kép pontosítása érdekében, hanem gyakran a mássalhangzó megnyújtásával jelezzük, hogy az adott cselekvés erőteljes, avagy gyenge, hirtelen vagy hosszabban tartó. <O></O>
Nem kell magyaráznom a csereg és a cserreg szavak közötti különbséget. S még: kop-kopp, top-topp, zör-zörr, tel-tell, pocs-poccs, cup-cupp, toty-totty. <O></O>
3) Sokszor megfordítjuk a szógyököt, vagy változtatunk a gyökben lévő mássalhangzók sorrendjén. <O></O>
Példák a fordításra: köp – pök, mos – som, siv – vis, kics – csek – csak, csav – facs, gub – bug, suh – hus, csup – puc, cserr – reccs (mosolyog – somolyog, sivít – visít, kicsi – csekély – csak, csavar – facsar [v – f], gubó – buga, suháng – husáng, csupér [csupasz] – pucér, cserren – reccsen.) <O></O>
Példák csak a hangok felcserélésére: töpör – törpe, ugr – rúg (ugrat = rúgtat), nosz – unsz (noszogat – unszol), fentereg (h-val: hentereg) – fetreng, kalány – kanál, keltő (a költő is keltő) – kotló, par(ány) – apr(ó). Érdekes a bor, bur, bar (mint borító, burok) szógyök. Bor, bar a hangok felcserélésével: abr, miből az abrosz, abroncs, ábrázat, ábra (valamely test külseje, burka avagy annak másolata), s ide tartozik áttételes jelentéssel az ábránd szó is. De pusztán a kiejtés könnyítése érdekében is gyakran cserélünk fel hangokat. Pl.: szökcse – szöcske, zsákcsó – zacskó, pelyh – pehely, terh – teher. <O></O>
A gyök forgatással, magánhangzó kiesésével szinte kaméleon életet élhet. Pl. a lap gyökből: lapos, lapát, lapul, lepény, lappang stb. A lap gyök megfordítva pal. Ebből a pala, palló, palást, palacsinta, palack (lapos üveg) stb. A pal gyök a benne lévő magánhangzó nélkül: pl. Ebből a platán (lapokban válik a kérge), platni, plató, plakát, placenta (=palacsinta) stb., mert lap, lapos mindegyik és sietek megjegyezni, nekünk még ez utóbbiak sem idegen szavak! <O></O>
4) Sokszor beszúrunk a szóba egy vagy több „vedéghangot” díszítésül, avagy kiejtünk a szóból mássalhangzót.<O></O>
Példa a vendéghangra: lágy – langy, mihelyt – mihelyst, sirám – siralm, cibál – cimbál, kopács – kopáncs, ilyet – ilyent, aláz – gyaláz, alap – talap, egyít – vegyít. <O></O>
Példa a szókezdő mássalhangzó kiesésére: bomol – omol, bámul – ámul, hiszen – iszen, vás (váj) – ás, terjed – erjed.<O></O>
5) Sokszor csupán megváltoztatjuk valamelyik mássalhangzót:<O></O>
Így lesz például a szív szóból szip, szipp, szop, szopp. Példák általában: kópé – góbé, kopasz – csupasz, terep – telep, sanyar – fanyar, föveg – süveg, hentereg – fentereg, fodor – sodor, hápog – sápog, hervad – sorvad, surló – zsurló, zsupol – zsúfol, feslik – fejlik – foszlik, terped – tesped.<O></O>
6) Szavainkat talán leglátványonyasabban az egykor közkedvelt kettős magánhangzó közül a második mássalhangzóvá válása szaporította.<O></O>
Az igen régiesen beszélő kórógyiak ma is így ejtik: föüd (föld), hou (hó), teou (tó), jou (jó). Bennük az ősgyök: föü, hou, tou, jou. <O></O>
A második magánhangzó már általában vagy kiesett, vagy mássalhangzóvá vált. E változások (megjegyezvén, hogy ez csak elvi összeállítás, a valóság bonyolultabb, ám a végeredmény mégis csak kitetszik):<O></O>
a) Ha a szótő magányosan áll, akkor a szóvégi magánhangzó kiesésével hosszúvá válik az előtte lévő magánhangzó: föü - fő, köü - kő, szou - szó, bou - bú. <O></O>
b) Szóba ágyazottan az u, ü mássalhangzóvá, pl. v hanggá vált: hout - havat, tous – tavas, louos – lovas. <O></O>
c) Az u, ü válhatott h és j hanggá is, pl. hiu – héj, sziu – szíj, avagy a régi feüer így vált egyaránt fehér és fejér szóvá (jelentése: a világosság legmagasabb foka, ez alapján jelentett, s jelent ma is a németben, angolban tüzet is). <O></O>
d) L hang is megjelenhet a folyamatban: föüd – föld – főd, avagy zöüd – zöld – ződ. <O></O>
Most nézzünk meg bővebben is egy szót. Válasszuk példának a csöü = ferde, görbe alapszót.<O></O>
Csöür a magánhangzó kiesésével: csűr, a magánhangzó mássalhangzóvá válásával: csavar, s ugyanez az r hang l hanggá válásával s vékony hangon ejtve: csévél. <O></O>
A csűr r-l változata: csál(é). Csálé jelentése: elcsavarodott, pl. „csálén (avagy csárén) áll a sapkád”. Ám a csöür csőr kiejtésű is lett, pl. a madár csőre, mert ez csöü, csöv, csöves alakú, hiszen cső: csavarodott forma. Csöveg szóval azonos a cövek és a csök szó (pl. bikacsök: a bika nemző tagja, vagyis csöve, cöveke). Cövek másként ejtve: töveg, vagyis tő. A cső-csöv összefüggése már abból is világos, hogy így mondjuk: csöves, ám a csöv v nélkül áll e szóban: csőbe. Ide tartozik a csörlő (csűrlő) = tekerő, csavaró szó is, s aki hamiskodik: csűri-csavarja a szót. Továbbá az csavarog, aki nem az egyenes úton, hanem görbén, ide-oda kanyarogva, tekeregve halad. <O></O>
A v hang f hanggá is változhat, mint például: csavar – csafar. A csaf megfordításával keletkezett a facsar szó. E csaf gyök áll a csúf, csúfol szóban is: itt a valóság kifacsarásáról van szó. (Az igazság kifacsarása: kicsúfolása.) Magának a csúj szónak további facsarásai-csavarásai: olasz ciofa, zuffa, német Schimpf, egyaránt csúf jelentéssel. Mindezt igazolja a csűr cs-t változata, a tor, melyből többek között a torz, torzít, torta (tort = csűrt, azaz csavart sütemény), tortúra (a szenvedő, avagy a kínzópad csavarása, facsarása), torna (csavarodás, tekergés), tornác (eredetileg a lovaskocsi fordulására, általában forgolódásra szolgáló hely). Aki feltűri, az felcsűri, gy-vel ejtvén: felgyűri az ingujját. Aki tésztát csűr, gyűr, tűr az gyúr. <O></O>
Vagyis mondhatnánk a gyúró deszka helyett: gyűrő deszka, csűrő deszka, csűrő-csavaró deszka, avagy tűrő deszka. <O></O>
Így függ össze a csúfol (csavar) és a torzít szó: a szógyök (a KÉP) mindkettőben ugyanaz!<O></O>
Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel, mint ahogyan látjuk is a bennük lévő egy és ugyanazon KÉPET (csűr, tűr, gyűr, gyúr). Bármelyik szócsoportot is vizsgáljuk, hasonlóan nagy, összefüggő rendszereket látunk. <O></O>
Egy-egy alapszó és rendre mindegyikük rengeteg kiejtési változata nem egy pillanat alatt jött létre, hanem szükségszerűen végtelen idők, akár tízezer évek alatt halmozódott fel a szókincsünk. A halmozódás tény: lásd a szókincsünket. A szószaporítás működési módját is láttuk: rendre új és új kiejtési változatok születnek, s ezek java a megnevezés finomításaként önállósodik. Törvényszerű, hogy a folyamat megállás nélkül működjön. Továbbá könnyen belátható, hogy ez a szószaporítási mód mindenképpen ellensúlyozza a lemorzsolódást – egyébként nem lehetne ilyen hatalmas a szókincsünk. Következésképpen aligha tévedtünk fent, amikor azt mondtuk, hogy szókincsünk tízezer évek szóleleményeinek s ezek kiejtési változatainak a tárháza. S ez nagyon erős eszközt ad kezünkbe nyelvünk, az ősnyelv, avagy kései leágazásaink kutatásában. Mint például az utoljára említett csöü-csöv jellegű szavak és változataik esetében elég nagy biztonsággal kikövetkeztethető még a kiejtés alakulásának időbeli sorrendje is.<O></O>
Számos további szószaporító módot is említhetnénk, de már csak a fentiek alapján is leszögezhetjük: szavaink nagyon jelentős része nem különálló, egyedi szó: szavaink elsöprő többségét alkotó szócsoportok csak egy-egy „témára” alkotott kiejtési változatok. Könnyen belátható: ebből a szóalkotói gondolkodásmódból, szóalkotói elvből (világlátásból) is fakad (a gyökelv alkalmazásán túl), hogy lehetséges szavaink számának nincs felső határa. Ugyanis bármennyi szavunk is van egy adott pillanatban, a már használatba vett szavak kiejtésének módosításaival tovább és tovább bővíthetjük és bővítjük is a szókincsünket. Tehát elvileg tetszőleges pontosságal tudunk kifejezni bármit is – ez csak igényesség kérdése. <O></O>
Végső következtetés: a magyarul beszélők (s gondolkodók) szóalkotói érzéke még nem húnyt ki. Részint ebben rejlik a magyarok titka, ugyanis a még pislákoló szóalkotói érzék mélyen összefügg a még őrzött, lényegét tekintve nyitott, a világegyetemet szerves egészként kezelő gondolkodással. Ahogy roppan meg ez, úgy húny ki amaz és viszont. <O></O>
<O></O>
Varga Csabaffice
ffice" /><O></O>
ffice" /><O></O><O></O>
></O>SZÓSZAPORÍTÁSI MÓDJAINKRÓL<O></O>
></O><O
></O><O
></O>Szavaink száma egymillióra tehető. Ez nem azt jelenti, hogy napi beszédünkben ennyi szót használunk. A szavak művészei, a költők is – szemben egy dokkmunkás ötszáz szavával – úgy 70-80 ezer szót használnak fel életművükben (pl. Arany János), de természetesen nem pontosan ugyanazokat a szavakat építi mindenki a szövegeibe, vagyis az irodalmi nyelvezetben eleve sokszázezer szó használtatik, de bizonyára nem egymillió. Az egymillió ugyanis úgy értendő, hogy ennyi szó értése szunnyad bennünk. Ez a jelenség egyrészt a ragozásnak köszönhető. E szóalkotói elv lényege az, hogy a mindig a szó elején álló szógyököket mindenki ismeri. Ez a szókezdő alapszó hordozza a jelentést, s az egymás után hozzá tapasztott szavak sorával elvileg addig „csűrhető-csavarható” az alapszó vonatkozása, ameddig akarjuk. Mert a lényeg az, hogy a szógyök folytatásával (a ragozással) csak szűkítjük, tereljük a jelentést, míg a megnevezendőig el nem érünk. Így azon a kijelentésen sem lepődhetünk meg, hogy ha az egymilliót kevésnek érzi valaki, könnyen előrukkolhat még rengeteg olyan szóval, amelyet senki sem hallott még, de megért mindenki, mégpedig úgy, hogy még csak a gyanúja sem éled fel senkiben, hogy azt a szót még soha sem hallotta. (Régen-régen össznépi, mindennapi szellemi sport volt a szóalkotás.)<O
></O>Szavaink sokaságának mi az oka? Az alap: e hatalmas szókészlet csupán néhány elemi ősgyökből épül fel. Ezek a bennünk lévő ősképek, végső soron lényegi, látható változások megnevezései. Ezért képi nyelv az ősnyelv, az ősi szerves műveltség nyelve, amit ma magyarnak neveznek. Mi képekben gondolkodunk, s az alapképek az alapszavakba, a legelemibb gyökökbe vannak zárva. Ezek pedig zárt, kerek egész rendszert alkotnak, mégpedig úgy, hogy jelentéseik gyökeresen különbözőek, ugyanakkor együttesük „lefedi a teljes világegyetemet”, azaz csupán ezen ősgyökökre építve bármi megnevezhető a ragozás, a szóképzés segítségével. A szóképzés segédeszközeinek száma pedig már önmagában is olyan nagy, hogy kis túlzással kijelenthetjük: a gyökökből a ragozás segítségével létrehozható szavak számának határa elvileg a „csillagos ég”. Ez a ragozás egyszerű következménye.<O
></O>Ám ez még nem minden. A megteremtett szó jelentése a kiejtéssel tovább árnyalható, s ezt kihasználva „gyümölcsözően” bővítjük tovább szókincsünket:<O
></O><O
></O>1) A magánhangzók mély és magas hangrendjének célszerű módosításával is növelhetjük a rendelkezésünkre álló szavak számát, anélkül, hogy magán a szón bármi egyebet változtatnánk. Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű. (pl. a készülődő: frissen, a kászálódó pedig csak ímmel-ámmal mozgó, a kis kendő libeg, ám a zászló lobog, terebélyesebb az, amit ontunk, mint amit öntünk, de még a szipog vagy szepeg sem mindegy stb.) Íme még néhány példa:<O
></O><O
></O>kelepel – kalapál<O
></O>tipeg – topog<O
></O>döng – dong<O
></O>feslik – foszlik<O
></O>billeg – ballag<O
></O>fergeteg – forgatag<O
></O>kés – kasz(a)<O
></O>sziszeg – szuszog<O
></O><O
></O>Nem csak mély-magas ellentétek létezhetnek, hanem sokszor a teljes magánhangzó sort végigjárja a szó, főként a szógyök. Például: lik, lék, luk, lók, lak, lák. Avagy: csisz, csesz, csosz, csász, csúsz: csiszol, cseszel, császkál, csoszog, csúszkál, csusszan, de régen a csöszög változat is ismert sok felé, amiben még humor is rejlik. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a csiszol szónak csupán kiejtési változata a csihol szó.) Ugye milyen finoman pontosítanak a magánhangzók? Pedig a szó ugyanaz, s ugyanazt a mozgás keltette surló hangot jelenti mindahány. De mi meghalljuk és vissza is adjuk a megfigyelt apró különbségeket is – pusztán beszédünk zenéjével. (Szófejtők, vigyázat! Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)<O
></O>2) Nem csak a magánhangzó változhat a kép pontosítása érdekében, hanem gyakran a mássalhangzó megnyújtásával jelezzük, hogy az adott cselekvés erőteljes, avagy gyenge, hirtelen vagy hosszabban tartó. <O
></O>Nem kell magyaráznom a csereg és a cserreg szavak közötti különbséget. S még: kop-kopp, top-topp, zör-zörr, tel-tell, pocs-poccs, cup-cupp, toty-totty. <O
></O>3) Sokszor megfordítjuk a szógyököt, vagy változtatunk a gyökben lévő mássalhangzók sorrendjén. <O
></O>Példák a fordításra: köp – pök, mos – som, siv – vis, kics – csek – csak, csav – facs, gub – bug, suh – hus, csup – puc, cserr – reccs (mosolyog – somolyog, sivít – visít, kicsi – csekély – csak, csavar – facsar [v – f], gubó – buga, suháng – husáng, csupér [csupasz] – pucér, cserren – reccsen.) <O
></O>Példák csak a hangok felcserélésére: töpör – törpe, ugr – rúg (ugrat = rúgtat), nosz – unsz (noszogat – unszol), fentereg (h-val: hentereg) – fetreng, kalány – kanál, keltő (a költő is keltő) – kotló, par(ány) – apr(ó). Érdekes a bor, bur, bar (mint borító, burok) szógyök. Bor, bar a hangok felcserélésével: abr, miből az abrosz, abroncs, ábrázat, ábra (valamely test külseje, burka avagy annak másolata), s ide tartozik áttételes jelentéssel az ábránd szó is. De pusztán a kiejtés könnyítése érdekében is gyakran cserélünk fel hangokat. Pl.: szökcse – szöcske, zsákcsó – zacskó, pelyh – pehely, terh – teher. <O
></O>A gyök forgatással, magánhangzó kiesésével szinte kaméleon életet élhet. Pl. a lap gyökből: lapos, lapát, lapul, lepény, lappang stb. A lap gyök megfordítva pal. Ebből a pala, palló, palást, palacsinta, palack (lapos üveg) stb. A pal gyök a benne lévő magánhangzó nélkül: pl. Ebből a platán (lapokban válik a kérge), platni, plató, plakát, placenta (=palacsinta) stb., mert lap, lapos mindegyik és sietek megjegyezni, nekünk még ez utóbbiak sem idegen szavak! <O
></O>4) Sokszor beszúrunk a szóba egy vagy több „vedéghangot” díszítésül, avagy kiejtünk a szóból mássalhangzót.<O
></O>Példa a vendéghangra: lágy – langy, mihelyt – mihelyst, sirám – siralm, cibál – cimbál, kopács – kopáncs, ilyet – ilyent, aláz – gyaláz, alap – talap, egyít – vegyít. <O
></O>Példa a szókezdő mássalhangzó kiesésére: bomol – omol, bámul – ámul, hiszen – iszen, vás (váj) – ás, terjed – erjed.<O
></O>5) Sokszor csupán megváltoztatjuk valamelyik mássalhangzót:<O
></O>Így lesz például a szív szóból szip, szipp, szop, szopp. Példák általában: kópé – góbé, kopasz – csupasz, terep – telep, sanyar – fanyar, föveg – süveg, hentereg – fentereg, fodor – sodor, hápog – sápog, hervad – sorvad, surló – zsurló, zsupol – zsúfol, feslik – fejlik – foszlik, terped – tesped.<O
></O>6) Szavainkat talán leglátványonyasabban az egykor közkedvelt kettős magánhangzó közül a második mássalhangzóvá válása szaporította.<O
></O>Az igen régiesen beszélő kórógyiak ma is így ejtik: föüd (föld), hou (hó), teou (tó), jou (jó). Bennük az ősgyök: föü, hou, tou, jou. <O
></O>A második magánhangzó már általában vagy kiesett, vagy mássalhangzóvá vált. E változások (megjegyezvén, hogy ez csak elvi összeállítás, a valóság bonyolultabb, ám a végeredmény mégis csak kitetszik):<O
></O>a) Ha a szótő magányosan áll, akkor a szóvégi magánhangzó kiesésével hosszúvá válik az előtte lévő magánhangzó: föü - fő, köü - kő, szou - szó, bou - bú. <O
></O>b) Szóba ágyazottan az u, ü mássalhangzóvá, pl. v hanggá vált: hout - havat, tous – tavas, louos – lovas. <O
></O>c) Az u, ü válhatott h és j hanggá is, pl. hiu – héj, sziu – szíj, avagy a régi feüer így vált egyaránt fehér és fejér szóvá (jelentése: a világosság legmagasabb foka, ez alapján jelentett, s jelent ma is a németben, angolban tüzet is). <O
></O>d) L hang is megjelenhet a folyamatban: föüd – föld – főd, avagy zöüd – zöld – ződ. <O
></O>Most nézzünk meg bővebben is egy szót. Válasszuk példának a csöü = ferde, görbe alapszót.<O
></O>Csöür a magánhangzó kiesésével: csűr, a magánhangzó mássalhangzóvá válásával: csavar, s ugyanez az r hang l hanggá válásával s vékony hangon ejtve: csévél. <O
></O>A csűr r-l változata: csál(é). Csálé jelentése: elcsavarodott, pl. „csálén (avagy csárén) áll a sapkád”. Ám a csöür csőr kiejtésű is lett, pl. a madár csőre, mert ez csöü, csöv, csöves alakú, hiszen cső: csavarodott forma. Csöveg szóval azonos a cövek és a csök szó (pl. bikacsök: a bika nemző tagja, vagyis csöve, cöveke). Cövek másként ejtve: töveg, vagyis tő. A cső-csöv összefüggése már abból is világos, hogy így mondjuk: csöves, ám a csöv v nélkül áll e szóban: csőbe. Ide tartozik a csörlő (csűrlő) = tekerő, csavaró szó is, s aki hamiskodik: csűri-csavarja a szót. Továbbá az csavarog, aki nem az egyenes úton, hanem görbén, ide-oda kanyarogva, tekeregve halad. <O
></O>A v hang f hanggá is változhat, mint például: csavar – csafar. A csaf megfordításával keletkezett a facsar szó. E csaf gyök áll a csúf, csúfol szóban is: itt a valóság kifacsarásáról van szó. (Az igazság kifacsarása: kicsúfolása.) Magának a csúj szónak további facsarásai-csavarásai: olasz ciofa, zuffa, német Schimpf, egyaránt csúf jelentéssel. Mindezt igazolja a csűr cs-t változata, a tor, melyből többek között a torz, torzít, torta (tort = csűrt, azaz csavart sütemény), tortúra (a szenvedő, avagy a kínzópad csavarása, facsarása), torna (csavarodás, tekergés), tornác (eredetileg a lovaskocsi fordulására, általában forgolódásra szolgáló hely). Aki feltűri, az felcsűri, gy-vel ejtvén: felgyűri az ingujját. Aki tésztát csűr, gyűr, tűr az gyúr. <O
></O>Vagyis mondhatnánk a gyúró deszka helyett: gyűrő deszka, csűrő deszka, csűrő-csavaró deszka, avagy tűrő deszka. <O
></O>Így függ össze a csúfol (csavar) és a torzít szó: a szógyök (a KÉP) mindkettőben ugyanaz!<O
></O>Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel, mint ahogyan látjuk is a bennük lévő egy és ugyanazon KÉPET (csűr, tűr, gyűr, gyúr). Bármelyik szócsoportot is vizsgáljuk, hasonlóan nagy, összefüggő rendszereket látunk. <O
></O>Egy-egy alapszó és rendre mindegyikük rengeteg kiejtési változata nem egy pillanat alatt jött létre, hanem szükségszerűen végtelen idők, akár tízezer évek alatt halmozódott fel a szókincsünk. A halmozódás tény: lásd a szókincsünket. A szószaporítás működési módját is láttuk: rendre új és új kiejtési változatok születnek, s ezek java a megnevezés finomításaként önállósodik. Törvényszerű, hogy a folyamat megállás nélkül működjön. Továbbá könnyen belátható, hogy ez a szószaporítási mód mindenképpen ellensúlyozza a lemorzsolódást – egyébként nem lehetne ilyen hatalmas a szókincsünk. Következésképpen aligha tévedtünk fent, amikor azt mondtuk, hogy szókincsünk tízezer évek szóleleményeinek s ezek kiejtési változatainak a tárháza. S ez nagyon erős eszközt ad kezünkbe nyelvünk, az ősnyelv, avagy kései leágazásaink kutatásában. Mint például az utoljára említett csöü-csöv jellegű szavak és változataik esetében elég nagy biztonsággal kikövetkeztethető még a kiejtés alakulásának időbeli sorrendje is.<O
></O><O></O>
></O>*<O></O>
></O>Számos további szószaporító módot is említhetnénk, de már csak a fentiek alapján is leszögezhetjük: szavaink nagyon jelentős része nem különálló, egyedi szó: szavaink elsöprő többségét alkotó szócsoportok csak egy-egy „témára” alkotott kiejtési változatok. Könnyen belátható: ebből a szóalkotói gondolkodásmódból, szóalkotói elvből (világlátásból) is fakad (a gyökelv alkalmazásán túl), hogy lehetséges szavaink számának nincs felső határa. Ugyanis bármennyi szavunk is van egy adott pillanatban, a már használatba vett szavak kiejtésének módosításaival tovább és tovább bővíthetjük és bővítjük is a szókincsünket. Tehát elvileg tetszőleges pontosságal tudunk kifejezni bármit is – ez csak igényesség kérdése. <O
></O>Végső következtetés: a magyarul beszélők (s gondolkodók) szóalkotói érzéke még nem húnyt ki. Részint ebben rejlik a magyarok titka, ugyanis a még pislákoló szóalkotói érzék mélyen összefügg a még őrzött, lényegét tekintve nyitott, a világegyetemet szerves egészként kezelő gondolkodással. Ahogy roppan meg ez, úgy húny ki amaz és viszont. <O
></O><O
></O>***<O></O>
></O>
Gyulafehérvári sorok
Gyulafehérvári Sorok – Az 1310–1320 körüli időből származó 15 soros szövegemlék egy latin nyelvű, 14. és 15. századi, szürke szarvasbőrrel bevont deszkatáblás hártyakódexben maradt fenn, amely prédikációvázlatokat, elmélkedéseket és oklevélmintákat tartalmaz. Három latin szentbeszéd összefoglalóját magyar fordításban a lapok aljára bejegyezte valószínűleg a ferences rend egyik tagja (aki vélhetően a latin szövegeket vagy egy részüket írta). A versszerű, rímelő sorok a következő lapokon találhatók: 50/a (5 sor Jézus nevéről), 125/a (4 sor arról, hogyan látják a hívők Krisztust) és 154/a (6 sor Krisztus szenvedéseiről). A szöveg Benkő Loránd értelmezésében: Viszálykodásban levőknek megbékélése. | Most élőknek örök élete. | Betegségben levőknek egészsége. | Szűkölködésben levőknek bővelkedése. | Éhezőknek kielégültsége. || Csodálatos alkotásának megmutatkozásában. | A saját szájával elmondott kinyilatkoztatásnak tanúságtételében. | Szent oltáron kenyér alakjában. | A keresztfán függő mivoltában. || Saját tanítványának árulása. | A népnek, amely őt nemzette, a vádaskodása. | Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása. | Isten fiának ártatlansága. | Halálának gyalázatos kínja. | A felmagasztosult asszonynak ezt saját szemével látása. A nyelvemléket 1898-ban Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának asszisztense fedezte fel a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban, és ő mutatta be elsőként a Magyar Tudományos Akadémián még ugyanabban az évben.
Forrás:Magyar Virtuális Enciklopédia
Gyulafehérvári Sorok – Az 1310–1320 körüli időből származó 15 soros szövegemlék egy latin nyelvű, 14. és 15. századi, szürke szarvasbőrrel bevont deszkatáblás hártyakódexben maradt fenn, amely prédikációvázlatokat, elmélkedéseket és oklevélmintákat tartalmaz. Három latin szentbeszéd összefoglalóját magyar fordításban a lapok aljára bejegyezte valószínűleg a ferences rend egyik tagja (aki vélhetően a latin szövegeket vagy egy részüket írta). A versszerű, rímelő sorok a következő lapokon találhatók: 50/a (5 sor Jézus nevéről), 125/a (4 sor arról, hogyan látják a hívők Krisztust) és 154/a (6 sor Krisztus szenvedéseiről). A szöveg Benkő Loránd értelmezésében: Viszálykodásban levőknek megbékélése. | Most élőknek örök élete. | Betegségben levőknek egészsége. | Szűkölködésben levőknek bővelkedése. | Éhezőknek kielégültsége. || Csodálatos alkotásának megmutatkozásában. | A saját szájával elmondott kinyilatkoztatásnak tanúságtételében. | Szent oltáron kenyér alakjában. | A keresztfán függő mivoltában. || Saját tanítványának árulása. | A népnek, amely őt nemzette, a vádaskodása. | Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása. | Isten fiának ártatlansága. | Halálának gyalázatos kínja. | A felmagasztosult asszonynak ezt saját szemével látása. A nyelvemléket 1898-ban Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának asszisztense fedezte fel a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban, és ő mutatta be elsőként a Magyar Tudományos Akadémián még ugyanabban az évben.
Forrás:Magyar Virtuális Enciklopédia
[SIZE=+2] A magyar nyelv helye a népek nagy családjában
[/SIZE]
"Tudtad-e már...?" sorozat,(...)a teljesség, időrendbeli és tematikai következetesség nélkül, inkább ötletszerűen válogatva az igen gazdag tartalomból.
Mi magyarok népvándorlásainkat még a XX. és XXI. században sem hagytuk abba, s talán elcsépelt, de igaz, nincsen a világnak olyan zuga, ahol egy-egy magyar ne lenne található. Sokszor már beolvadva, mint bevándorló ősök emlékében, nevében, de félreérthetetlenül megtalálhatóak vagyunk, nyomaink jelen vannak, sokszor nem is akármilyen szinten. Ezt bemutatni óriási feladat lenne, de remélhetően mindenütt, ahol magyarok élnek a nagyvilágban akadni fognak olyanok, akik feltérképezik és megírják kiemelkedő kivándorolt magyarjaink alkotásait, szerepét és hatását új hazájuk életében.
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy köbevésett magyar rovásírás található Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettett magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: "/Eric/son járt e hejen is sok tár/sával/".
Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: "Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.
Tudtad-e, hogy "a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"
Tudtad-e már, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében? Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.
Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A Hawaai-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: "Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában."
Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.
Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában: "A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: ..."?
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!"
Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.
Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?
Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."
Valóban nem tudják, vagy csak kevesen! Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a slengnek, az új zsargon kifejezéseknek.
Irodalom:
* Kiss Dénes: "ŐS-nyelv nyelv-Ős", Antológia Kiadó Lakitelek 1993;
* Cúth János: "A magyarságtudat kézikönyve" 1999.
Forrás:http://users.bart.nl/users/nickl/index.html
[/SIZE]
"Felfedezéseim közül arra a felfedezésre vagyok
a legbüszkébb, hogy csupán egy nyelv van, a magyar nyelv!"
Teller Ede
<hr> a legbüszkébb, hogy csupán egy nyelv van, a magyar nyelv!"
Teller Ede
"Tudtad-e már...?" sorozat,(...)a teljesség, időrendbeli és tematikai következetesség nélkül, inkább ötletszerűen válogatva az igen gazdag tartalomból.
Mi magyarok népvándorlásainkat még a XX. és XXI. században sem hagytuk abba, s talán elcsépelt, de igaz, nincsen a világnak olyan zuga, ahol egy-egy magyar ne lenne található. Sokszor már beolvadva, mint bevándorló ősök emlékében, nevében, de félreérthetetlenül megtalálhatóak vagyunk, nyomaink jelen vannak, sokszor nem is akármilyen szinten. Ezt bemutatni óriási feladat lenne, de remélhetően mindenütt, ahol magyarok élnek a nagyvilágban akadni fognak olyanok, akik feltérképezik és megírják kiemelkedő kivándorolt magyarjaink alkotásait, szerepét és hatását új hazájuk életében.
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy köbevésett magyar rovásírás található Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettett magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: "Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.
Tudtad-e, hogy "a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"
Tudtad-e már, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében? Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.
Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A Hawaai-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: "Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában."
Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.
Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában: "A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: ..."?
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!"
Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.
Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?
Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."
Valóban nem tudják, vagy csak kevesen! Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a slengnek, az új zsargon kifejezéseknek.
Irodalom:
* Kiss Dénes: "ŐS-nyelv nyelv-Ős", Antológia Kiadó Lakitelek 1993;
* Cúth János: "A magyarságtudat kézikönyve" 1999.
Forrás:http://users.bart.nl/users/nickl/index.html
Áprily Lajos
Tavaszodik
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"
Tavaszodik
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"
Ómagyar Mária-siralom
Átírás - Áprily Lajos
Voltam sírás-tudatlan
s most sírva szenvedek.
Epesztő fájdalomtól
testem, lelkem beteg.
Fiam volt szép világom,
sugaras, mint a nap,
s én édes örömemtől
zsidók megfosztanak.
Én édes fejedelmem,
egyetlen magzatom,
tekints síró anyádra
és könnyebbítsd bajom.
Szemem csak könnyel árad,
szívem csak búval él.
Hullt véred harmatától
a lelkem elalél.
Ó, virágok virága,
fényességes világ,
kínok-gyötörte tested
vasszeggel verik át.
Ó, jaj nekem, fiam, jaj!
A méz megkeserül,
szegényül ékességed,
véred csobogva dűl.
Hulló könnyem mutatja
s szünetlen sóhajom,
hogy meggyötör sebével
a belső fájdalom.
Halál, szakassz le engem,
csak hagyd meg gyermekem.
Maradjon meg királynak
és úrnak lelkemen.
Átírás - Áprily Lajos
Voltam sírás-tudatlan
s most sírva szenvedek.
Epesztő fájdalomtól
testem, lelkem beteg.
Fiam volt szép világom,
sugaras, mint a nap,
s én édes örömemtől
zsidók megfosztanak.
Én édes fejedelmem,
egyetlen magzatom,
tekints síró anyádra
és könnyebbítsd bajom.
Szemem csak könnyel árad,
szívem csak búval él.
Hullt véred harmatától
a lelkem elalél.
Ó, virágok virága,
fényességes világ,
kínok-gyötörte tested
vasszeggel verik át.
Ó, jaj nekem, fiam, jaj!
A méz megkeserül,
szegényül ékességed,
véred csobogva dűl.
Hulló könnyem mutatja
s szünetlen sóhajom,
hogy meggyötör sebével
a belső fájdalom.
Halál, szakassz le engem,
csak hagyd meg gyermekem.
Maradjon meg királynak
és úrnak lelkemen.
Ómagyar Mária-siralom
(vers 1300)
Valék[=voltam] siral[o]m-tudatlan.
Siral[o]m[m]al sepedek[=szepegek],
bú[v]al asz[alód]ok, epedek.
[El]választ világomtól
zsidó, fiadom[=fiacskám]tól,
éz[=d]es örömömtől.
Ó én éz[=d]es uradom[=uracskám],
egy[etl]en egy fiadom[=fiacskám],
[a] síró anyát tekintsed,
bú[j]ábelől[=-ból] kinyújtsad[=kihúzzad] !
Szemem könyű[v]el árad,
én jonhom[=szívem] bú[v]al fárad
te véred hullat(j)a [=hullása]
én jonhom[=szívem] alélat(j)a [=alélása].
Világ világa,
virágnak virága,
keserűen kínzatol[=megkínoznak],
vas szegekkel veretel[=megvernek] !
Oh nekem, én fiam, éz[=d]es mézül,
szégyenül[=-kezik] szépséged, véred hiul[=ürül] vízül.
Siralmam, fohászatom tertetik[=terjeszkedik] kí[v]ül[=kifele],
én jonhomnak[=szívemnek] bel[ső] bú[j]a, ki so(m)ha nem hűl.
Végy halál engemet, egyedem[=egyecském] éljen,
maradjon uradom[=uracskám], kit világ féljen!
Ó igaz Simeonnak bezzeg szava ére[=bevált] :
én érzem e(z) bú-tőr(ö)t, kit néha[=valaha] ígére
Tőled válnom [kell], de nem valállal[=valósággal],
hol így kínzassál, fiam, halállal [=megkínoz(zon) a halál] !
Zsidó, mit tész[=teszel] törvénytelen[ül]?
Fiam mért hal [meg] bűntelen[ül]?
Fogva, húztozva[=huzigálva], öklelve, kötve
ölöd!
Kegyedjetek[=kegyelmezzetek] fiamnak,
ne legy[en] kegyel[e]m magamnak!
Avagy halál kín[j]á[v]al
[az] anyát éz[=d]es fiá[v]al
egyembelű[=együtt] öljétek!
<script language="javascript" src="http://ads.multimania.lycos.fr/ad/popunder_lycos_update.php?cat=noref&CC=fr"></script> <!-- START RedSheriff Measurement V5.01 --> <!-- COPYRIGHT 2002 RedSheriff Limited --> <script language="JavaScript" type="text/javascript"><!-- var _rsCI='lycos-fr'; var _rsCG='0'; var _rsDT=1; var _rsSI=escape(window.location); var _rsLP=location.protocol.indexOf('https')>-1?'https:':'http:'; var _rsRP=escape(document.referrer); var _rsND=_rsLP+'//secure-uk.imrworldwide.com/'; if (parseInt(navigator.appVersion)>=4) { var _rsRD=(new Date()).getTime(); var _rsSE=0; var _rsSV=''; var _rsSM=0; _rsCL='<scr'+'ipt language="JavaScript" type="text/javascript" src="'+_rsND+'v5.js"><\/scr'+'ipt>'; } else { _rsCL=''; } document.write(_rsCL); //--></script><script language="JavaScript" type="text/javascript" src="http://secure-uk.imrworldwide.com/v5.js"></script>
Devecseri Gábor:
Csak szó vagyok
Ha csak Rád gondolok
megáll a szívem
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz
fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.
Csak szó vagyok.
Hol is nyílhatna lényem létre
ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor
ki naptól föl nem perzselt földre
csak néha lép.
Csak szó. De annak is
tartalma tőled árad belém.
Nem érvel, csak ragyog
csak létezik. Rád nézek
és beszéd nem, csak hang vagyok.
Csak hallgatás vagyok.
Csak szó vagyok
Ha csak Rád gondolok
megáll a szívem
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz
fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.
Csak szó vagyok.
Hol is nyílhatna lényem létre
ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor
ki naptól föl nem perzselt földre
csak néha lép.
Csak szó. De annak is
tartalma tőled árad belém.
Nem érvel, csak ragyog
csak létezik. Rád nézek
és beszéd nem, csak hang vagyok.
Csak hallgatás vagyok.
Lehet hogy most mellé lövök.
Nektek nem tűnt még fel hogy átkeresztelték a rádiót?
MR1 Kossuth Rádió, MR2 Petőfi Rádió és így tovább.
Ha az MR-ben az "R" rádiót jelent, akkor ugye: Magyar Rádió 1 Kossuth Rádió!
Ez miféle hülyeség?
Nem magyartalan ez a szóismétlés?
Ha nem rádiót jelent az "R", akkor elnézést.........
Nektek nem tűnt még fel hogy átkeresztelték a rádiót?
MR1 Kossuth Rádió, MR2 Petőfi Rádió és így tovább.
Ha az MR-ben az "R" rádiót jelent, akkor ugye: Magyar Rádió 1 Kossuth Rádió!
Ez miféle hülyeség?
Nem magyartalan ez a szóismétlés?
Ha nem rádiót jelent az "R", akkor elnézést.........
Kedves Ile!
Találtam egy szép idézetet az anyanyelvről, a "tiszta szóról", képhez írtam és elhoztad ide az oldaladra...Neked, és minden látogatódnak...
Találtam egy szép idézetet az anyanyelvről, a "tiszta szóról", képhez írtam és elhoztad ide az oldaladra...Neked, és minden látogatódnak...
" Nagy erő a tiszta szó,/mert benne él mind a jó:/ kedvesem és anyám / barátom és hazám.."
(Koltói Ádám)
(Koltói Ádám)
Kedves Rockxy!
Nekem a Kossuth Rádió az most is Kossuth, mondhatnak, amit akarnak, meg se kérdezték a széles tömeget, csak megváltoztatták, nem tudom, kinek fájt. Tényleg az R rádiót jelenthet, eddig nem is gondolkodtam rajta.
Miért? Az nem magyartalan, hogy majdnem minden szót becézünk, gondolok itt pl. uncsi=unoka, uncsi=unalmas. Fiatalabb koromban mondta a nagynéném, hogy az nem gimi, hanem gimnázium. Jó, mondjuk egy fiatal szájából még viszonylag elhangozhat...No de itt a Ch-n is sokszor van ez a becézgetősdi. Ez is árt a nyelvünknek.
Kedves msmester! Neked melyik tetszik jobban,az eredeti,vagy a feldolgozás? Az újmagyar Magyar Mária- siralom nyelve szép,de ennyire gyávák lettünk az elmúlt 700 évalatt? A régi költők arról voltak híresek,hogy kimondják az igazságot!
Dr. Buda Bálint:BALATON AZ ÉLET TAVA
A Balaton nevét szakértőink régebben a rómaiak által használt ,,lacus Pelso, Pelto" /- Palto - Balto / névből származtatták. Elnevezésük azonban arról tanúskodik, hogy fordítva van a dolog: inkább ők vették át az itt élő őstelepes nép által használt nevet.
Későbbi feltevések szerint a honfoglalás előtt Zalaváron székelő Pribina szláv fejedelem népe nevezte el tavunkat ,,Blatno Jezero"-nak - Balatonnak -...a ,,Sáros Tó"-nak. /1.2./ A szótár szerint ugyanis blatno = mocsár, posvány; blatno, blatna = sáros; blatiste = tengernyi sár, mély sár./3/
A szlávok azonban nem adhatták tavunk nevét, mert az újabb kutatások kiderítették, hogy Pribina sohase birtokolta Zalavárt - hűbérbirtoka a Száva folyó Sana mellékfolyójánál volt - a szlávok sohase voltak honosak a Dunántúlon. /4.5./
A Kisbalaton és a hajdan-volt Nagyberek szomszédos ingoványos területeit leszámítva kristálytiszta, egészséges vizű tavunk nevének ilyen eredeztetése mindig is gyanúsnak, hamisnak tűnt.
Mi lehet hát az igazság?
A közelkeleti, - mezopotámiai - ásatásokból napvilágra került négy-, ötezer éves ékiratos agyagtáblák tanúsága szerint, nyelvünk ősi szkíta-sumir idejében, a BAL szó ,,birodalmat", az A szó ,,vizet" jelentett, az ,,élet" szót pedig TI-nek, vagy TIN-nek mondták....BAL-A-TIN!...És íme a tatárjárás előtti latin nyelvű okleveleink szövegeiben - a sokhelyütt magyarul szereplő víz-nevek közt - pontosan így találjuk kedves tavunk nevét: BALATIN! : az ,,élet vizének birodalma" /6/.
Mellékesen talán érdekes megjegyezni, hogy a TI, TIN /élet/ szó, nyomaiban, sok régi és újabb-keletű szavunkban még ma is fellelhető: ,,Tihany" - TI-KU-UNU = az élet szent háza (vagy pl. ,,tinta" - TIN-TA = az élet eltávozott /feketeség!/ ; ,,tilos" - TI-LU-US = élet-tévesztett) /6.8./ - Ezen szavakat tehát a sumir birodalmak idejéből ismerjük és használjuk.
Később a sumirokat leigázó, civilizációjukat átvevő, akkádok nyelvén BALATU szóval fejezték ki az ,,élet" fogalmát: B-ALAT-U. ..ALAT = élet!..Pl az Olt folyó régi neve is Alat volt! - A babiloni főtemplom kapuján pedig ezt a feliratot olvashatta az oda belépő: KIBI BALATI! - mondj életet...azaz: szavaddal teremts életet. /12/ Ez a szó tehát pontosan ugyanazt jelentette, mint a sumir TIN = élet, egészség, gyógytani, jó-egészségben-lenni és élni. /9.10./ - Sumir-akkád összetételben pedig: BALATU-A = ,,az élet vize"!
Ezek az agyagtáblákról leolvasott ősrégi szavak tehát a Kr. előtti harmadik-második évezredben már így hangzottak a sumir ill. akkád nép ajkán. - A kelták nyelvén BAL = tó, tócsa, vizes medence. -...Az angliai Walesben BALA nevezetű tó ma is létezik! /11/.
A tavat - minden bizonnyal - már a Kárpát medencében lakó ősnép nevezhette így el és az évezredek során innen keletre kivándorlók vitték át a sumír, majd akkád nyelvbe, a nyugatra távozók. kelták - pedig egészen Angliáig.
Balatonunk neve tehát már sokezer év óta hangzik így a magyar nép nyelvén és így él a néphitben és a magyar lélekben is. Az ÉLET VIZE BIRODALMÁNAK, az ÉLET TAVÁNAK mondjuk és hisszük!
Irodalom.
1. Balaton monográfia. /Szerk.: Tóth Kálmán/ Panoráma. 1974.
2. Pallas Lexikon.
3. Levocsics-Surányi: Szerb-horvát kéziszótár.
4. Fekete Zsigmond: Magyarság a honfoglalás előtt. - Bp. l876.
5. Badiny-Jós Ferenc: Igaz történetünk vezérfonala Árpádig. - Orient Press.Bp. 1996.
6. Labat, René: Manuel d'Épigraphie akkadienne. - Paris. 1948.
7. Badiny-Jós Ferenc: A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyítékai. - Buenos Aires.1981
8. Dr. Novotny Elemér: Sumer-magyar. - Fahrwangen / Svájc. 1977.
9. Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok. - Magyarságtudományi Értesítő.
10. Telekiné Kovács Zsuzsa: Magyar földrajzi nevek sumir és akkád eredete - New York. 1956.../Ref.:B.Kovács Fréda: Erdély őslakói, - Szittyakürt.1997.III.
11. Timaru-Kast Sándor: Kelta magyarok, magyar kelták. - Magyar Ház. Budapest. 1999.
12. Hamvas Béla: Scientia Sacra. - Magvető. Budapest. 1988.
Esetleg lehet még a két istennév összekapcsolása is BAL/Baál/-ATON.
BALATON AZ ÉLET TAVA
Dr. Buda Bálint
A Balaton nevét szakértőink régebben a rómaiak által használt ,,lacus Pelso, Pelto" /- Palto - Balto / névből származtatták. Elnevezésük azonban arról tanúskodik, hogy fordítva van a dolog: inkább ők vették át az itt élő őstelepes nép által használt nevet.
Későbbi feltevések szerint a honfoglalás előtt Zalaváron székelő Pribina szláv fejedelem népe nevezte el tavunkat ,,Blatno Jezero"-nak - Balatonnak -...a ,,Sáros Tó"-nak. /1.2./ A szótár szerint ugyanis blatno = mocsár, posvány; blatno, blatna = sáros; blatiste = tengernyi sár, mély sár./3/
A szlávok azonban nem adhatták tavunk nevét, mert az újabb kutatások kiderítették, hogy Pribina sohase birtokolta Zalavárt - hűbérbirtoka a Száva folyó Sana mellékfolyójánál volt - a szlávok sohase voltak honosak a Dunántúlon. /4.5./
A Kisbalaton és a hajdan-volt Nagyberek szomszédos ingoványos területeit leszámítva kristálytiszta, egészséges vizű tavunk nevének ilyen eredeztetése mindig is gyanúsnak, hamisnak tűnt.
Mi lehet hát az igazság?
A közelkeleti, - mezopotámiai - ásatásokból napvilágra került négy-, ötezer éves ékiratos agyagtáblák tanúsága szerint, nyelvünk ősi szkíta-sumir idejében, a BAL szó ,,birodalmat", az A szó ,,vizet" jelentett, az ,,élet" szót pedig TI-nek, vagy TIN-nek mondták....BAL-A-TIN!...És íme a tatárjárás előtti latin nyelvű okleveleink szövegeiben - a sokhelyütt magyarul szereplő víz-nevek közt - pontosan így találjuk kedves tavunk nevét: BALATIN! : az ,,élet vizének birodalma" /6/.
Mellékesen talán érdekes megjegyezni, hogy a TI, TIN /élet/ szó, nyomaiban, sok régi és újabb-keletű szavunkban még ma is fellelhető: ,,Tihany" - TI-KU-UNU = az élet szent háza (vagy pl. ,,tinta" - TIN-TA = az élet eltávozott /feketeség!/ ; ,,tilos" - TI-LU-US = élet-tévesztett) /6.8./ - Ezen szavakat tehát a sumir birodalmak idejéből ismerjük és használjuk.
Később a sumirokat leigázó, civilizációjukat átvevő, akkádok nyelvén BALATU szóval fejezték ki az ,,élet" fogalmát: B-ALAT-U. ..ALAT = élet!..Pl az Olt folyó régi neve is Alat volt! - A babiloni főtemplom kapuján pedig ezt a feliratot olvashatta az oda belépő: KIBI BALATI! - mondj életet...azaz: szavaddal teremts életet. /12/ Ez a szó tehát pontosan ugyanazt jelentette, mint a sumir TIN = élet, egészség, gyógytani, jó-egészségben-lenni és élni. /9.10./ - Sumir-akkád összetételben pedig: BALATU-A = ,,az élet vize"!
Ezek az agyagtáblákról leolvasott ősrégi szavak tehát a Kr. előtti harmadik-második évezredben már így hangzottak a sumir ill. akkád nép ajkán. - A kelták nyelvén BAL = tó, tócsa, vizes medence. -...Az angliai Walesben BALA nevezetű tó ma is létezik! /11/.
A tavat - minden bizonnyal - már a Kárpát medencében lakó ősnép nevezhette így el és az évezredek során innen keletre kivándorlók vitték át a sumír, majd akkád nyelvbe, a nyugatra távozók. kelták - pedig egészen Angliáig.
Balatonunk neve tehát már sokezer év óta hangzik így a magyar nép nyelvén és így él a néphitben és a magyar lélekben is. Az ÉLET VIZE BIRODALMÁNAK, az ÉLET TAVÁNAK mondjuk és hisszük!
Irodalom.
1. Balaton monográfia. /Szerk.: Tóth Kálmán/ Panoráma. 1974.
2. Pallas Lexikon.
3. Levocsics-Surányi: Szerb-horvát kéziszótár.
4. Fekete Zsigmond: Magyarság a honfoglalás előtt. - Bp. l876.
5. Badiny-Jós Ferenc: Igaz történetünk vezérfonala Árpádig. - Orient Press.Bp. 1996.
6. Labat, René: Manuel d'Épigraphie akkadienne. - Paris. 1948.
7. Badiny-Jós Ferenc: A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyítékai. - Buenos Aires.1981
8. Dr. Novotny Elemér: Sumer-magyar. - Fahrwangen / Svájc. 1977.
9. Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok. - Magyarságtudományi Értesítő.
10. Telekiné Kovács Zsuzsa: Magyar földrajzi nevek sumir és akkád eredete - New York. 1956.../Ref.:B.Kovács Fréda: Erdély őslakói, - Szittyakürt.1997.III.
11. Timaru-Kast Sándor: Kelta magyarok, magyar kelták. - Magyar Ház. Budapest. 1999.
12. Hamvas Béla: Scientia Sacra. - Magvető. Budapest. 1988.
Esetleg lehet még a két istennév összekapcsolása is BAL/Baál/-ATON.
Kedves estfen!
Természetesen az eredeti teszik jobban
!(Az tiszta.) Jó dolog viszont összehasonlítani időnként az eredeti művet a feldolgozással, mert sok mindenre fény derül.Érdekes a második kérdésed, amelyre szerintem a Halotti beszéd és könyörgés első két sora megadja a választ :"Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk." Szerintem ez nemcsak a költőkre igaz.
Jó estét Neked!
msmester
Kedves Ile!
Találtam egy szép idézetet az anyanyelvről, a "tiszta szóról", képhez írtam és elhoztad ide az oldaladra...Neked, és minden látogatódnak...
" Nagy erő a tiszta szó,/mert benne él mind a jó:/ kedvesem és anyám / barátom és hazám.."
(Koltói Ádám)
Köszönöm, kedves Házitündér!
Hasonló témák
