Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

Gyozi-Bp témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 20.

  1. VANGOGI

    VANGOGI Állandó Tag

    Elengedtelek

    saját képem címe: Magány

    Elengedtelek







    az ott felejtett dallam

    a zongorán amit utoljára

    játszottál

    csendben úszik a szobába

    hallom, pedig rég volt már

    amikor az ujjad játszotta

    de szívembe beleírta

    szép és szomorú

    a lelkemben a háború

    lassan véget ér

    légy boldog magadnak

    én elengedtelek[​IMG]





    indenkit szerettel üdvözlök aki olvassa versemet
     
  2. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Néhány szó a hazáról............

    Köszönöm ,hogy meg tiszteltél,és most álljon itt vallami ami talán neked is tetszeni fog:
    Néhány szó a hazáról
    Elitéltek majd érte tudom, de mit tegyek.
    Hazám már régen,
    olyan mit elvártok tőlem nincs nekem.
    A kis falut hol születtem,
    eltörölte a bölcs a közigazgatás,
    ami maradt az is fájón idegen.
    A nagyutcára már rá sem ismerek.
    Hol régen a sok büszke karcsú akác,
    édes-emlékes cirmos eper, meg nyárfa állt...
    Most semmi!​

    Magányos, borzas varjú károg
    a csupasz villany póznán...
    Kár, kár, kár...
    Gyermekkorom kis hazája volt-nincs
    s károg a varja...
    nem a múltat, a jelent siratja.
    KÁR.​

    Az öreg temetőt felverte a gaz.
    Fejfák, régen-holt ősök emlékeztetője,
    -nevekkel mint engem tart számon a világ-
    már térdre rogyva porlad.
    Útját vesztet hangya sietve fut rajta át,
    keresve, kutatva, mint jómagam,
    hazátlan, hontalan.​

    Ez lenne hát, hol élni és halni kell?​

    Dölt kerites mögül gyanakvó szempár kisér,
    Nincs se adjon, se fogadj isten...
    Sem ember sem föld itt engem
    nem takar, nem ápol.
    Megyek lehajtott fővel, én az idegen,
    mint a kitagadott, a szülői házból.​

    Barát sincs már,
    vagy holt, vagy részeg,
    vagy szégyen piritja,
    hogy még mindig megvagyok,
    jobb lenne tudni talán,
    -ha már sem hazafi sem hivő
    nem lett belőlem, -
    hogy csak voltam,
    leirva, elfelejtve mint selejtes árú
    a vesztesség oldalon.​

    Hazám, hol otthonom
    Otthonom, hol a kalapom
    a szögre akasztom.
    Hazám ez az iróasztal
    álmok szülője, temetője...
    Ez a cellányi szoba,
    a néma-irott társak a könyvespolcomon.
    Hazám a szó. A Nyelv.
    Az még megmaradt, minden más
    csak emlék, jó is nem is.
    Ez az élet. Nem panaszkodom.​

    Bűnöm, hogy élek. Halni kellet volna tán,
    oktoberem ködös hajnalán...
    De élek, - ez már visszavonhatatlan -
    s ha majd lejár az időm,
    egy kedves-idegen
    takarja majd rám a szemfedőm.​
     
  3. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    EDGAR ALLEN POE: A Holló (újabb változat)


    Egy bús, hideg éji órán hosszan ültem
    Gondolkodván
    Fejemben nem győztem látni millió
    emlék hadát
    Könyvhegy felett ülve halkan szinte már
    Elbóbiskoltam
    Amikor valami koppant, s rájöttem, kint
    vendég vár…
    „Látogató” – suttogtam én – „s bebocsáttatásra vár…
    Csak az lehet, senki más…”

    Ó, emlékszem, december volt, hófelhőkkel takart égbolt,
    szomorú, mégis oly szép volt
    Minden apró hópehely elolvadt szobám
    Ablakán
    Vártam már a hajnal pírjét, éji bánatom
    gyógyírjét
    Mert az átkos éj eszembe juttatta
    Szép Lenórám…
    Őt, kit én úgy szerettem, a bájos,
    angyalarcú lányt
    Névtelen örökre már…

    Szél kapott a függönyökbe, mindegyik lilán
    Megrebbent
    Testem túlvilági rémség, zord félelem
    járta át
    Szívem oly sebesen dobbant, úgy éreztem,
    Majd szétrobban
    „Vendég e késői órán, ki kint ajtóm
    Előtt áll…
    Kései vendég csupán, ki bebocsátásomra
    Vár.
    Az lesz csak, és semmi más…”

    Összeszedve bátorságom kikiáltottam
    Az ajtón
    ,,Uram, hölgyem, bárki is vagy, lépj be,
    Ajtóm nyitva áll…
    A megtiszteltetés oly nagy, lépj be hát,
    Hisz odakint fagy
    Tovább magadat ne kéresd, rajta, bátran
    Lépj be hát!
    Csak a te hangod hallhattam…” – az ajtó
    Már nyitva állt
    Kint sötétség, semmi más…

    Ott álltam a sötét éjben, csodálkozva
    Megremegtem
    Lelkemet látomások, félelmek hada
    Járta át
    A csend megtöretlen maradt, semmibe szálltak a
    szavak
    Egy nevet ismételt ajkam, ,,Lenóra?” –kérdeztem
    halkan
    E nevet visszhangozta a kinti, sötét
    Némaság
    ,,Lenóra…” és semmi mást…

    Visszamentem a szobába, égetett a
    Bánat lángja
    Kintről újra zajt hallottam, a szobát nesz
    Járta át
    ,,Valami van az ablakban…” – mondtam magam elé halkan
    Bátorságom összeszedvén újra elhagytam
    szobám
    ,,Hadd fejtem meg hát e rejtélyt végre
    Valahára már!”
    Kint a szél, és semmi más…

    Szobám ablakát kinyitván belibbent egy
    Éjsötét árny:
    Holló röppent a szobámba s Athéné
    Szobrára szállt
    Mereven ült, megdermedve, két szemével
    Végigmérve
    Ő volt hát a rejtély nyitja, e furcsa, vén
    Gyászmadár
    Ő volt hát, ki előbb a halálfélelmet
    Hozta rám
    Ült és bámult rám csupán…

    Megváltoztak bent a dolgok, észrevettem,
    Hogy mosolygok
    Mélyen elgondolkodtatott e messziről
    Jött madár
    ,,Kit tisztelhetek hát önben, miért keres
    E késő éjen?
    Mi szél fújta erre önt, bemutatkozhatna
    Talán…
    Becses nevét, kedves uram, megtudhatnám
    Végre hát?”
    Felelt a holló: ,,Sohamár.”

    Mélyen elcsodálkoztam a furcsa néven,
    Elállt szavam
    Elmémben millió talány, száz kérdés
    Válaszra várt
    Megfejteni próbáltam hát furcsa látogatóm
    Titkát…
    Nem rettentett, inkább csak
    Meglepett e látogatás…
    Szobromra telepedett egy furcsa, gyászos
    szörnymadár
    Ilyen névvel: „Sohamár…”

    Egy szót tudott, azt suttogta, ismételte,
    Mondta, mondta
    A sejtelmes sohamár szó léte értelmévé
    Vált
    Egyetlen szó, egyetlen út, egy hangsor, és
    Semmi más…
    Halkan megszólaltam: ,,Engem biz nagyon sokan
    Elhagytak már
    Reggel te is elrepülsz, mint száz reményem tovaszállt…”
    Felelt a holló: ,,Sohamár!”

    Ő károgott önfeledten, én magamban elmélkedtem
    ,,Biztosan szomorú ember, kit emészt a bánattenger
    Akié e furcsa, gyászos, őrült
    Kísértetmadár
    Ezért ismétli e zord szót, mivel soha
    Meg nem áll
    Csőre emiatt folyton e reménytelen
    szóra jár:
    Soha, soha, sohamár…”

    Én még mindig nem rettegtem, magamban
    Kissé nevettem
    S leültem hát vele szembe egy fotelt
    odatolván
    Kényelembe helyezkedvén ő csak engem bámult hetykén
    Mozdulatlan és hangtalan percekig
    Néztük egymást
    Feszült csend lett úrrá rajtunk, mindkettőnk
    Csak egyre várt…
    Nem szólt, s mégis… Sohamár!

    Egyre azon gondolkodtam, mit jelent e
    Komor mondat
    Ő csak egyre nézett… szeme most már
    Dermesztővé vált
    A homályos lámpafényben csak énrám meredt
    Az éjben
    Úgy éreztem, átjár a belőle kitörő
    Sugár
    S újra Őrá emlékeztem, szívem bánat
    Járta át…
    Nem tér vissza… Sohamár!

    Ekkor hirtelen eszméltem, a valóba
    visszatértem
    Még mindig rám nézett e bizarr, fekete
    Gyászszeráf
    ,,Persze!” – szóltam – így kell legyen, hiszen másként lehetetlen…
    Hogy hírt hozz holt Lenórámról, az Úr
    Küldött énhozzám!
    Mondd, barátom, látom őt még? Van még remény, mondd el hát!”
    Felelt a Holló: ,,Sohamár!”

    „Jós vagy!” – mondtam - ,,égi hírnök, akár madár légy, vagy ördög!
    Tudom, mi másért volnál itt, tudom, híreket
    Hoztál!
    Felelj végre, gyászos hírnök, bármit mondasz,
    Bárki küldött
    Tudom, hírt hoztál, felelj hát, visszatér
    Szép Lenórám?
    Látom őt még majd e létben, szerelme még
    Újra vár?”
    Felelt a holló: ,,Sohamár!”

    ,,Persze, hogy is gondolhattam, hisz ő elment, hisz ő meghalt…
    Ám te mégis itt vagy, s tudom, valamilyen
    Hírt hoztál!
    Felelj hát, egy másik létben vár-e
    Földöntúli éden
    Hol újra átölelhetem hőn szeretett
    Lenórám?
    Felelj hát, egy új életben látom
    Szívem angyalát?
    Felelt a Holló: ,,Sohamár!”g5yvju

    ,,Légy átkozott, sötét angyal!!!” – kiáltottam
    Őrült hanggal
    ,,Kelj útra végre az éjben, te átkozott
    Látomás!
    Tűnj el vissza, honnan jöttél, bűnhődj, miért
    Meggyötörtél!
    Hagyj itt engem a sötétben, hadd öljön
    Meg a magány!
    Tépd ki szívemből véres csőröd, és ne térj
    Vissza már!
    Felelt a holló: ,,Sohamár!”

    És Holló el nem repül, ott ül most is,
    ott ül, ott ül
    szobromról mereven bámul, rám néz, és csak
    egyre vár
    Démonként lelkem gyötörve, reményeim összetörve
    A homályos lámpafényben rám vetül
    a sötét árny
    Lelkem csak sötétségben él, kint is csak
    örök éj vár
    Nem száll tova… Sohamár!
     
  4. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Édes hazám


    Szomorúan nézel le rám
    Ó, átkozott édes hazám
    E világon sok kín ért már
    Várod, békében nyugodjál,

    Mert elvették az életed
    S szétszabdalták testedet
    Csak vér áztatja földedet
    S kiűzték a népedet.

    Egykor boldogan élhetett
    Mind, ki magyarnak született
    Mára szégyellik létüket
    Elveszett hazaszeretet.

    Hagyományaink eltűntek
    Maradtak csak az emlékek,
    Beszámolók őseinktől
    Történetek őseinkről.

    Megjártad a hadak útját
    Járt nálad ellenség, barát
    De mind ugyanazt akarták,
    Testedből egy kis darabkát.

    Várod, jöjjön a virágzás,
    Népednek a feltámadás
    Véget érjen félszázad gyász
    Ó, édes hazám ébredj hát!​
    gyozi
     
  5. tubi

    tubi Új tag

    Ezt a szerelmes vers félét nem Én írtam,hanem valahol megláttam és nagyon megtetszett,ezért szeretném megosztani veletek:
    "Amikor"

    Amikor tudod,hogy nem jön,de mégis várod,
    Amikor tudod,hogy kár volt,mégse bánod.
    Amikor érzed,hogy hevesebben dobog a szíved,
    Amikor érzed,hogy érte remeg a két kezed.
    Amikor várod,hogy eljöjjön a pillanat,
    Amikor várod,hogy odaadhasd önmagad.
    Amikor vágyod ölelését s csókját,
    Amikor vágyod hangját és szavát.
    Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
    Amikor néznéd,ahogy nyújtja feléd a két kezét.
    Amikor nem bírod már,kibuggyannak a szavak,
    Amikor elhiszed,hogy erre volt szükséged.
    Amikor elhiszed,hogy Ő is eleped érted,
    Amikor megijedsz,de nem tudsz tenni ellene.
    Amikor megijedsz,mert rossz lenne nélküle,
    Amikor már aludnál és ébrednél is mellette.
    Amikor már Önmagaddal harcolsz elle,
    Amikor rájössz,hogy mit sem ér a józan ész.
    Amikor rájössz,hogy miért ne,hisz egyszer élsz,
    Amikor világossá válik,hogy ez jó neked.
    Amikor világossá válik,hogy megteszed,
    Akkor vedd tudomásúl,hogy igenis: SZERETED!
    kiss
     
  6. tubi

    tubi Új tag

    Sziasztok!Ezeket a kis versikéket viszont Én dobtam össze egy pár éve!Most megtaláltam és gondoltam leírom!Kis tingli-tangli versikék...:)

    "Ő"
    Ha kedd bánatod feledd!
    Mert eljött Ő,eljött a nagy Ő!
    Bánat és rossz kedv el,
    Itt csak a szerelemnek van hely!
    Látom Őt,látom mint minden kedden,
    Ő nem veszi észre,de Én szeretem!
    Titokban lesem s ő mit sem tud róla,
    Vagy tudja csak nem szól róla?
    Ha észre tér,s remélem hamar,
    Én tárt karokkal fogadom majd! :kiss:






    "Balaton"

    Fürdik a hold a balatonban,
    Aranyhíd látszik a habokban.
    Fel-fel csillan a halak teste,
    Susog a szellő egy szép nyári este!
    ;)

    :..:
     
  7. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Halottak napján egy idegen sírjánál.

    A holtak városában nincsenek jajszavak
    Az ezernyi gyertya közt elvész az indulat
    Itt mindenki jó és mindenki egyenlő
    A holtak otthonában, idegen az idő
    Gyilkos és áldozat, egymás mellett fekszik
    Katona az ellenséggel, ím már nem verekszik
    Aggok, vagy gyermekek, az emlék épp úgy fájhat
    Szomorúság illata lengi be e a tájat
    Szeretteim messze , szétszórva diaszprorában pihennek
    De lélekben bármikor, velem lehetnek
    Emlékükért ma IS gyertyátt gyujtok
    hozzájuk szeretettel nyúlok
    Egy idegen sírjánál, értük gyertyát gyújtok
     
  8. Lione

    Lione Állandó Tag

    Ima
    Minden nap megölsz:
    Szívem már cafatokban!
    Nincs kihez bújnom
    Halálos zavaromban...

    Könyörgöm Néked!
    Bár rendíthetetlen vagy:
    Felőled akár
    Porráapríthat a fagy.

    Fojts meg! Ráncigálj
    Őrült állapotomban!
    Taszíts le! Fogj át
    Túlerős vadságodban!

    Majd súgd fülembe
    Gyöngéden, azt hogy szeretsz!
    Szíved, amitől
    Örök istenség lehetsz!

    Mutasd az utat,
    Ha nem akarsz megölni,
    Uralkodj rajtam,
    Ha kívánsz még szeretni!

    Könyörgöm Néked:
    Ne légy rendíthetetlen,
    Ne hagyj egyedül...
    Egy kicsit aggódj értem!

    Könyörületesség
    Mielőtt még gyilkolnál,
    Alaposan gondoljál
    Arra, hogy hogyan teszed:
    Életemet elveszed.

    Tény ami tény, ezt teszed:
    Elveszed az eszemet,
    Nincsen többé akarat,
    S Te megtagadod magadat.

    Mielőtt még meggyilkolsz,
    Rengeteget gondolkozz
    Azon, hogy a módszer mi:
    Gyűlölni vagy szeretni?

    Érzelmes vagy közömbös?
    Mást szeretsz vagy kötöszködsz?
    Önzetlen vagy önző vagy?
    Forróság vagy sarki fagy?

    Mielőtt még megölnél,
    Utoljára szeressél!
    Holdvilágos éjszaka,
    Élvezetes vér szaga...

    Utolsó kívánságom:
    Úgy intézd, hogy ne fájjon!
    Arra kérlek, hazudjál,
    Ne tudjam, hogy Te voltál!
    Ismeretlen hit
    Azt hiszem, ismersz,
    mint a gyermek álmait...
    Úgy tudom, ismersz,
    mint az őrült rémeit...

    Ismered a szemem kékellő mosolyát,
    Ismered a hangom remegő vonalát,
    Ismered az arcom fiatal ráncait,
    Ismered a dalom csillogó táncait,

    Ismered a szívem, amelyből szeretek,
    Ismered a hibám, amelytől szenvedek,
    Ismered a lelkem, szétmarrod, nagyon fáj,
    Ismered, mi maradt: barátom a Halál!

    De hogy én? Már nem...
    Nincs benned mit ismernem...
    Hiába küzdés:
    megölted az Istenem!
     
  9. Teve

    Teve Állandó Tag

    Hattyudal

    A tóparti köveken csendesen ülve
    megtört vándor pihen egyedül,
    jobban megnézed, szeme lesütve
    merev arccal, csak magának hegedül.

    Sír a hangszer, a lélek zenéje
    a lenyugvó nap izzó sugarán,
    könnyet csal az ember szemébe,
    akinek szíve van, érti talán.

    Az életet játssza, mesél a hangszer
    utolsó nóta tán, hattyúdal, lehet
    jobb sorsra emlékszik, milyen volt egyszer
    s milyenné tették őt az Emberek.
     
  10. Teve

    Teve Állandó Tag

    A lélek könycsepjei

    A lélek könycsepjei

    Tán tébolyult elme torz szülemenye
    a lelkemben felsíró féllábú bohóc.
    A pingált arcon csorgó fájdalom,
    s a tükörképből vigyorgó martalóc.

    Az örültek táncát szaporán járom,
    s lelkemben a bohóc nevetve sír,
    mi hatra van, emelt fővel várom,
    s nevessen rajtam, aki csak bír...
     
  11. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Egy kis irka - firka....

    Egy kis irka - firka.......
    A bértollnokok a bértollával bérritmusra tollnokolnak,
    úgy gondoljak, jobban járnak, ha némi kézpénzt birtokolnak.
    Pergő ritmusu, csillogó rímek kerülnek tolluk hegyére,
    a kritikusaik néha mégis... elküldenek a fenébe.
    Az amatőr zsebem üres. tudom, hiszen az vagyok...
    Fütyülök a kritikákra: írok, amit akarok!
     
  12. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Végzet-Isten-Szerelem

    Végzet-Isten-szerelem



    Nem lehet, hogy minden meg van írva
    Az nem lehet, hogy elrendeltetett
    Miért élünk itt, nevetve, sírva
    Naponta játszva sok-sok szerepet

    Elhiszem, hogy vigyáz ránk az Isten
    Azt elhiszem, hogy fogja kezem
    Nem lehet ? minden percben itten
    Ezért van az, hogy gyakran vétkezem

    Érzem én, hogy szerelemben nincsen ?
    Úgy érzem én, hogy szívem súgja meg
    Ki legyen az, kire rátekintsek
    Se végzet, se Isten nem mondhatja meg

     
  13. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Kedvesem.......Szeretet
    Szeretet 1.

    Selymes hajadon
    Szívem ragyogása ég.
    Lelkemeben te vagy a Fény.

    Szeretet 2.
    Kecses ujjaid
    érintik a klaviaturát.
    S érzem: szeretetted.
     
  14. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Kedvesem Gyémántja........


    (Neked...)


    Az jutott eszembe ma éjjel
    az emlékezet és
    gondolat törékeny
    aki odanéz
    árnyát látja
    de mint a gyémánt
    a próbát kiállja
    és mint egy apró karcolás
    a Louvre legsimább
    ragyogó márványán
    mint egy halk koccanás
    nagyanyám legszebben metszett
    kristálypoharán
    ma éjjel így gondolok Rád.

    Akár egy vázlaton
    a hirtelen
    felrakott színes festékeket
    bíbort
    vörösset és égszínkékeket
    lehúnyt szemed rebbenését
    állom ujjaid édes érintését
    így alkotja egésszé ma
    a végtelenül táguló
    boldog képzeletemett.

    Most már semmi sem
    lehet felejthető dolog
    ezután örökké
    csak arra gondolok
    ahogyan finoman
    hímzett sóhajod
    zsibbadtan és
    lágyan
    a szívemben dobog.
     
  15. Tusi

    Tusi Állandó Tag

    Bár nem teljesen saját nekem kedves...

    Fehér Fellegek
    Hirtelen fülleteg,
    S lelkem fölbuzog
    Mint gyönge mirtuszok.

    Szívem mint régi rom
    Magasra tör mint az orom,
    De szívem már kopár
    Nem olyan szép mint a gyopár.

    Üresen áll, mint a régi ház
    Lassan már faváz.
    Üres, mint a kiszáradt kutak,
    Mint az elhagyatott utak
     
  16. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Juhász Gyula:
    Karácsony felé
    Szép Tündérország támad föl szívemben
    Ilyenkor decemberben.
    A szeretetnek csillagára nézek,
    Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
    Ilyenkor decemberben.
    ..Bizalmas szívvel járom a világot,
    S amit az élet vágott,
    Beheggesztem a sebet a szívemben,
    És hiszek újra égi szeretetben,
    Ilyenkor decemberben.
    ..És valahol csak kétkedő beszédet
    Hallok, szomorún nézek,
    A kis Jézuska itt van a közelben,
    Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
    S ne csak így decemberben.
     
  17. czynky

    czynky Állandó Tag

    "Egy mosoly többet ér,mint bármi más
    Egy pillanat,egy csendes szemvillanás
    Egy kar,mely meleget ad ha fázol
    Valaki,aki befogad,ha az élet elgázol.
    Egy ölelés,mely biztos és meleg
    Egy szellő mi suttogja neved
    Egy kicsit több szeretet,mint kérted
    Valaki,valahol csendben aggodik érted...."
     
  18. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Birtalan Ferenc
    ÚJ ÉV
    Alszik a tűzijáték, petárda.
    Áthavazott a tél januárba.
    Eltűnt a trombitás, hangos éjjel.
    Megyünk kötelező, új reménnyel.
    Hűtőben már, túlspilázott lencse
    vár: pénz legyen belőle, szerencse.
    Eltelik első napja az évnek.
    Megtörli csipás szemeit: ébred.
    Utcákon szökött kutyák szaladnak.
    Fehéren szikrázó ország. Vak vagy.
    Bár ma még hitet altatsz, ábrándot:
    Lerázzák az átkot a Kárpátok.
    Béke lesz egyszer e dúlt hazában,
    ébred a kuruc-labancos állam,
    és végre együtt, egyet akarhat:
    Embernek lenni. És úgy magyarnak.
     
  19. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    A mi csillagaink

    Virágok illata száll,
    a konyhai jácint életre kel, ránk leheli a nyár volt illatát.
    A szerelmes tavasz utáni szenvedélyes nyár-ét,
    a fülledt, csókos éjszaká-ét,
    mikor a vízben csak mi ketten,
    s vágyat keltettünk a parti emberekben.
    A csillagok fénye miénk volt, de ma is az.
    Bár távol vagy,
    a fény a szemedben most is ott ragyog,
    olyanok voltunk, mint eltévedt angyalok.
    S a fény az eljövendő nyáron is ott ragyog.
    A szemedben, egy távoli tengeren,
    s az enyémben, bár nem vagy itt velem.
    Ragyogunk tovább, mert szépek vagyunk.
    Te ott, én itt, köröttünk csillagok.
     
  20. stefike0

    stefike0 Állandó Tag

    Saját vers

    Hogyan várod Őt!

    Mondd, hogyan várod Őt, a nagy Királyt?
    Tele gonddal, bajjal, keserűséggel?
    De miért?

    Legyen egy boldog életed, rakd le minden problémád,
    És figyelj, mert jön a Nagy Király!

    Ő az Urak ura, a Királyok királya,
    Fogadd be Őt, mert veled akar élni,
    Nálad akar lakni.

    Legyen mindenkor, egy áldott ünneped,
    Mert megszületett Jézus a Nagy Király.

    Pánd 2007-12-06
    Szabó Istvánné
     

Megosztás