Ókori történelemmel kapcsolatos könyvek

Plutarkhosz

Híres rómaiak​

Plutarkhosz neves görög történetíró Párhuzamos életrajzok c. művéből kap ízelítőt e könyvben az olvasó.
„Olyan ez a munka – írja Plutarkhosz –, mintha napok hosszat együtt élnék hőseimmel, mintha írás közben sorra vendégül látnám őket, és házamba fogadva magam elé állítanám mindegyiket, hogy elnézzem, mekkora, mily gyönyörű. Tetteik közül kiválogatom a legszebbeket és a megismerésre legméltóbbakat.”
Romulus, Coriolanus, Fabius Maximus, Tiberius és Caius Gracchus, Pompeius, Marius, Sulla, Julius Caesar, Cicero és még nyolc jeles római hadvezér és államférfi életrajzán keresztül a római történelem belviszályokkal, véres, hódító háborúkkal tarkázott hét évszázada bontakozik ki az olvasó előtt.
Plutarkhosz eredeti munkájának rövidített és átdolgozott kiadása elevenebbé, pergöbbé teszi a mintegy kétezer évvel ezelőtt született, helyenként hosszadalmas és nehézkes mű olvasását.

Hegedüs Géza

Ágyban szerzett diadal​

A négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a „belépti díjból” fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett.

G. Ferrero

Az ókori civilizáció bukása​

Guglielmo Ferrero világsikert aratott Róma nagysága és hanyatlása (1914-16) című műve után, túl az első világháborút lezáró terhes békekötés újabb, még vészesebb katasztrófát előlegező megrázkódtatásán, 1924-ben jelentette meg Az ókori civilizáció bukását. A könyv - mindmáig fokozódó időszerőséggel - több a római világbirodalom végének csupa esemény-izgalom leírásánál: egy történelmi korszak társadalmi, politikai, gazdasági, ideológiai, sőt kulturális bukásáról adott szorongató elemzés.

Mikor Alexander Severus császárt Kr. u. 235-ben megölték a lázadó legionáriusok, Afrikában, Ázsiában, Európában ép volt még az antik civilizáció. Ötven év múltán töredezni,, repedezni kezdett, a hatalom kényurak kezébe került, a katonai, közigazgatási vezetést a rómaiaktól a birodalom kevésbé civilizált vidékeiről származók vették át, a keleti vallási kultuszok egyre inkább háttérbe szorították a görögből eredő rómait. gazdasági válság következett be, a pénz elértéktelenedett, a kereskedelem, ipar, mezőgazdaság sorvadt,, a végveszély leglátványosabb tüneteként a szenátus, az állam legfőbb vezető testülete elvesztette befolyását, sem a trónutódlásba, sem a birodalmat érintő sorskérdések megoldásába nem volt már beleszólása. aurelianus megkísérelte a bukást feltártóztatni, hiába; Diiocletianus már rákényszerült, hogy társcsászárokkal kormányozzon. a birodalom mindinkább két részre, keletire és nyugatira szakadt, a társcsászárság intézményének természetes következménye lett az állandósuló hatalmi harc, a folytonos polgárháború. a harc már a görög-latin szellem s a keleti teokratikus abszolutizmus között folyt, azután az antik szellem és a keresztények között, akiknek vallásuk szabad gyakorlása fontosabb volt annál, minek birodalomban, kinek az uralma alatt élnek.

Ferrero történelmi elemzése - látomás; intelem azoknak, akik úgy vélik, civilizációnk teherbíró képessége, összetartó ereje elég erős gazdasági-nemzeti-vallási összecsapások elviseléséhez... a történelem az ellenkezőjét bizonyítja.

Evelyn Klengel-Brandt

Utazás az ókori Babilónba​

Babilón neve hosszú ideig a pompa, a gazdagság s egyúttal a bűn és romlottság jelképe volt. A Babilónnal foglalkozó bibliai történetek pedig, mint például a bábeli torony építése, számos nagy művészt ihlettek meg. A szerző, a berlini Staatliche Museen munkatársa Hammurapi és Nabú-kudurri-uszur Babilónjába vezet el bennünket, de ismerteti a sumer-akkád kultúra legkorábbi korszakait is. A babilóni ásatások helyszíni tanulmányozása, az európai múzeumok anyagának ismerete lehetővé teszi számára, hogy élettel teli képet rajzoljon Mezopotámia legnagyobb városának, Babilónnak a történetéről, társadalmi-gazdasági életéről, irodalmáról, művészetéről, vallásáról és nem utolsósorban az emberek mindennapi életéről. A kötetet 100, részben színes kép illusztrálja.

Christiane Desroches-Noblecourt

Tutanhamon​

Tutanhamon legendás neve az ókori történelem egyik érdekes fejezetét idézi fel: az ősi Egyiptom bámulatra méltó művészetének fénykorát. De emlékezetünkbe idézi a modern régészet egyik romantikus és izgalmas szakaszát is. Amikor 1922. november 26-án Howard Carter szívós munkája nyomán feltárult Tutanhamon több ezer évig elfeledett sírjának ajtaja, a felfedezés az egész világot lázba hozta. A káprázatosan gazdag, páratlan szépségű és úgyszólván teljes épségben maradt kincstömeg, amellyel a sírt telezsúfolták, valóságos szenzáció volt vilgászerte. Még olyan babonás hírek is felröppentek az újságokban, hogy ez a páratlan felfedezés átkot vont a kutatócsoport tagjainak fejére: a "fáraó bosszúját" kezdték emlegetni, és ma is akadnak még emberek, akik hitelt adnak e misztikus valótlanságoknak...
Mi a valóság és mi a képzelet szüleménye? Lehetséges, hogy a tények még fantasztikusabbak, mint a legenda?
Christiane Desroches-Noblecourt lebilincselő szövegéből és a magas színvonalú, valósághű képanyagból valóban bámulatos tények derülnek ki.
A szerző először a sír felfedezésének történetével foglalkozik: elmondja, hogyan bukkant rá az angol régész Tutanhamon nyugvóhelyére, hogyan találta meg az 1110,4 kg súlyú színarany szarkofágot, s mi az igazság a "fáraó bosszúja" körül. Ezután világos történeti áttekintéssel lefesti az évezredekkel ezelőtt lejátszódott drámát. Elemzi Tutanhamon gyermekkorát és kibogozza bonyolult családi kapcsolatait; megkapó részletességgel idézi fel a koronázási szertartást és az ifjú király rövid, kilencévi uralkodását. Új, tudományos körökben még vitatott felfogásban magyarázza a sírban talált különféle tárgyakat, majd leírja a fáraó tetemének bonyolult mumifikálási műveletét s a halhatatlanságra való előkészítésével kapcsolatos temetési szertartásokat. Végül új adatokkal világítja meg a fáraó özvegyének nehéz helyzetét és a trónutódlási problémát.
Könyörtelen ellenségei még halálában is üldözték Tutanhamont, minden nyomát el akarták törölni annak, hogy valaha is élt, hogy ezáltal - hitük szerint - megfosszák a halhatatlanságtól, az új élet lehetőségétől. De 3265 esztendő után az ifjú fáraó földi maradványai napvilágra kerültek, vallottak a sok évezredes tárgyak, s Tutanhamon diadalmaskodott hajdani ellenfelein, íme, mégis elnyerte a halhatatlanságot - ha másképp is, mint ahogy az az egyiptomi papok annak idején gondolták.

Vojtěch Zamarovský

Egy eltűnt birodalom titkai nyomában​

A múlt század harmadik harmadában szenzációt keltő tudósítások jelentek meg a sajtóban a hettiták eltűnt birodalmáról. Az azóta eltelt évtizedek folyamán tudósok százai indultak hosszú zarándokútra a titokzatos nép felderítésére, s ma már tudományosan igazolt, pontos adataink vannak az ókori Közel-Kelet harmadik nagybirodalmának létezéséről, történetéről és kultúrájáról.

Vojtech Zamarovsky, a Trója felfedezése és A világ hét csodája népszerű írója arra a feladatra vállalkozott,hogy régészek és filológusok, orientalisták és hettitológusok, valamint utazók, misszionáriusok, diplomaták és különböző amatőrök életsorsát, sikereit és néha tragikus tévedéseit vizsgálva megírja a hettiták és a hettitológia történetét. Könyve több értelemben is felfedező munka. Felfedező elsősorban azért, mert ismerteti a hatalmas ókori birodalom és a sajátos hettita kultúra felfedezésének történetét, de azért is, mert az olvasó előtt feltárja a „történelem nyomkeresőinek” kevéssé ismert világát. S az olvasó, miközben lélegzet-visszafojtva kíséri a terepen kutató régészek útját, s behatol régi feliratokon és holt nyelvek problémáin töprengő tudósok csöndes dolgozószobájába, rádöbben, hogy ez a legszürkébbnek látszó emberi munka is mennyire telítve lehet drámai feszültséggel, ezernyi izgalmat és meglepetést hordozhat magában, és mélyen átérzi az író szavainak igazságát: "A tudomány világában semmi sem olyan fantasztikus, hogy igaz ne lehessen.

Erdős László

Az isteni kutyácska​

„… senki sem szegült ellene, hiszen a legderakasabbak a háborúban vagy a proskribálás során elhullottak, a többi előkelő pedig, minél jobban hajlott a szolgaságra, annál nagyobb gazdagsághoz és kitüntetésekhez juthatott”… így jellemzi az Octavianus uralomra jutását, az augustusi aranykor beköszöntét megelőző időszakot a legkiábrándultabb római történetíró, Tacitus.
Rómában, Julius Caesar meggyilkolkolása és merénylői elmenekülése után ketten küzdenek a főhatalomért: Antonius, Caesar hadvezére, consultársa, s a tizenkilenc éves Octavianus, Caesar fogadott fia, örököse. Octavianus, miután Antoniusszal nem tud megegyezni, a senatus pártjára áll, és a következő év (i. e. 43) consuljaival együtt a Mutina alatt táborozó Antonius ellen vonul. A döntő csatában mindkét consul elesik, Octavianus mégis leveri Antonius csapatait. Győzelmét azonban nem használja ki, hanem váratlanul Róma ellen fordul, kierőszakolja consullá választását, majd kegyezve ellenségeivel, Antoniusszal és Lepidusszal, létre hozza a második triumvirátust, a „köztársaság megmentésére”. A győztes triumvirek Rómában proskribálják – bárki által megölhetőnek, kifoszthatónak nyilvánítják – politikai ellenfeleiket, köztük Cicerót.
Ezeknek a véres, zűrzavaros napoknak a valóságos iszonyatát élik át Erdős László regényének képzelt hősei: a félelmet, az emberi értékek megsemmisülésének, a történelmi fordulatok kiszámíthatatlanságának döbbenetét. Meg kell érteniük, hogy nemcsak az egyszerű emberek, de még a vezérek, Antonius, Octavianus sem urai az eseményeknek. S Caesar talán éppen annyival volt különb náluk, hogy kesernyés fatalizmussal tudomásul vette ezt.

Jean-Pierre Montcassen

Az egyiptomi kéjnő​

Nedzsita Kr. e. 350-300 között élt Egyiptomban, éppen a Macedón Alexandros (Nagy Sándor) hódításainak korában, de akár ma is élhetne, annyira örök, emberi és Nő. Ahogyan a regény címéből is kiderül, Nedzsita kéjnő volt, méghozzá a legkülönb, amit ez a „hivatás” megkövetelhet. Bármilyen is manapság a prostituáltak megítélése, mindig voltak és lesznek a hivatásos kurtizánok között kivételes személyek, különleges egyéniségek, akiket érdemes megismerni, hiszen életük számos érdekességet és titkot rejt.
Izgalmas kérdésekre kap az olvasó választ ebből az őszinte vallomásból. Hogyan emelkedik egy papíruszkészítő lánya olyan magasságokba, hogy még az uralkodó is kegyeibe fogadja? Hogyan zajlik le Nedzsita páratlan szerelme Ankaf herceggel? Milyen sors vár a gyönyörű kéjnő különleges kisfiára? Mi a titka annak, hogy a férfiak mindent elsöprő rajongó imádattal veszik körül Nedzsitát? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre a ma lányai és asszonyai is kíváncsiak.

Móra Ferenc

Aranykoporsó​

A nagy katonacsászár Diocletianus idejében játszódik ez a remekül megírt történelmi regény, Móra egyik legsikeresebb, legnépszerűbb alkotása. Az utolsó keresztényüldözések és a római birodalom dekandeciájának korában vagyunk: tanúi leszünk régi és új harcának, a rabszolgatartó erkölcs és a keresztényi humanizmus összeütközésének. A nagy körkép központi alakja egy fiatal pár, az ő finom eszközökkel elmesélt szerelmi történetük alkotja a mű cselekményének fő vonalát, de körülöttük ott lüktet az egész óriási birodalom élete. A császári palotától a társadalom perifériáján tengődő nincstelenek viskójáig mindenhová betekinthetünk – vezetőnk egy nagy író, aki egyben az ókor tudósa is. A kötet végén valóságos kis lexikon segíti elő a történelmi mitológiai és filológiai utalásokban gazdag mű megértését.

E. G. White

Apostolok története​

Az Apostolok története igazi bepillantást tartalmaz mindennapi életükről, hitbeli küzdelmeikről s leírt tanácsaikról egyaránt, valamint teljes Krisztus iránti odaadásukról egészen a mártírhalálig.
Pál, Néró előtt- micsoda ellentét! A gőgös uralkodó – előtte pedig: Isten gyermeke, aki hitéért felel. Néró a világi hatalom, tekintély és gazdagság csúcspontját érte el, de egyszersmind a bűn és gonoszság mélységét. …Az agg fogoly, pénztelenül, barátok, tanácsadók nélkül állt ott Néró előtt … Ő (Néró) sem hallotta még úgy az igazságot, mint ez alkalommal…
Akkortájt Rómában borzalmas tűzvész ütött ki, mely majdnem a fél várost elpusztította. Az a hír járta, hogy Néró a gyújtogatással a keresztényeket vádolta meg. Fondorlata eredményes volt: Krisztus követőinek ezreit – férfiakat, nőket és gyermekeket – gyilkoltak le a legborzalmasabb módon…

Lucius Annaeus Seneca

Vigasztalások – Erkölcsi levelek​

„Az alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tûzfolyam, sem Léthe vize, sem bírói szék… Költők játszi képzelődése mindez csupán, ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést” – írta az i. sz. 1. században Seneca, a római államférfi, természettudós, filozófus és költő.
Három Vigasztalás-a az ókori vigasztalás-irodalom legérettebb alkotása. Az egyik egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a másik Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca corsicai száműzetéséből.
Az Erkölcsi levelek-ben, legnagyobb hatású és legjelentékenyebb alkotásában epikureizmussal színezett sztoikus erkölcsfilozófiájának summáját,eszmei végrendeletét írta meg élete utolsó éveiben. Kötetünk ötvenkilenc levelet, e gyűjtemény legjavát tartalmazza.

Oedipus​

Seneca, Lucius Annaeus

Laius, Theba királya azt a jóslatot kapja a delphi jósdától, hogy fia kezétől fog meghalni. Ezért amikor fia születik, átszúratja a bokáját, és kitéteti a Cithaeron-hegyre. A pásztor azonban, akire Laius rábízta a gyermeket, odaadja a fiút Polybus corinthusi király egyik szolgájának, aki épp arra legelteti a nyáját.
Évekkel később Polybus király és Merope királyné (örökbefogadott) fiának, Oedipusnak megjósolja a delphi Apollo, hogy meg fogja ölni az apját, és feleségül fogja venni a tulajdon anyját. Oedipus, hogy elkerűlje a végzetét, otthagyja Corinthust. Delphibe indul, Apollo jósdájába, a keskeny hegyi úton találkozik egy öregemberrel, aki durván ráparancsol, hogy térjen ki az útjából, Oedipus erre haragjában megöli. Theba kapujához érve megoldja az ott tanyázó Sphinx rejtvényét, és megszabadítja a thebaiakat a szörnyetegtől, akit Iuno küldött a gyűlölt városra. Ezzel a szolgálatával Oedipus elnyeri Laius özvegyének, Iocastának a kezét (Laiust - úgy hitték - rablók gyilkolták meg a hegyek közt) és Theba trónját.
Évek telnek el, a királyi párnak fiai, lányai születnek. Egyszer azonban Apollo haragjából iszonyatos dögvész tör rá a városra. Oedipus elküldi Iocasta testvérét, Creót Delphibe, hogy tudakolja meg az isten haragjának okát és kiengesztelésének módját...

Lion Feuchtwanger

A hamis Néró​

A hírhedt Nero császárnak igen tetszett, hogy Terentius fazekasmester minden mozdulatát utánozni tudja, és már megjelenésével, beszédével is megtéveszti az embereket. Nero halála után Varro szenátor segítségével Terentius a birodalom keleti tartományaiban az igazi császárnak adja ki magát, hiszen ki tudja, nem ölték-e meg tévedésből éppen a fazekast Rómában a császár helyett. Nerót szerették keleten, és a fazekas el is indul világhódító útjára… A csalásra épített császárság a kezdeti nagy sikerek után összeomlik, a hamis ügy a hamis vezérrel együtt mindig megbukik. Ez a nagyszerű, igen szórakoztató és világhírű történelmi regény nagy tanulsága.

Lőrincz László

Mongol mitológia​

A mongol népek mítoszai, mitikus elképzelései s a belőlük összeálló mitológia a szakemberek igen szűk körét kivéve ismeretlen volt még a mítoszokkal foglalkozó kutatók előtt is. A szerző hosszú évek kutatómunkájának eredményeit összegezi e kötetben, megrajzolva a mongol népek mitológiájának körvonalait. A mongol népek körében a gazdasági fejlettségtől függően három mítoszrendszert különböztet meg: az ősközösségi társadalomban élő mongolok, a nagyállattartó lovasnomád, azaz a feudalizmus viszonyai között élő mongolok és a földműveléssel foglalkozó mongolság mitológiáját. Gazdag anyaggal illusztrált elemzéseiből előtűnnek a legősibb mitikus elképzelések – napmítosz, szoláris hérosz – maradványai, amelyek a buddhizmus hódítása nyomán részben feledésbe merültek. A szerző cáfolja azt a nézetet, hogy a különböző társadalmi fejlettségű mongol népek mitológiája a mongol mitológia fejlődésének különböző szakaszait jelentené, s rámutat arra, hogy ezek a mítoszrendszerek más-más gazdasági és társadalmi feltételek között, egymástól függetlenül alakultak ki.

Erdődy János

Qui missilia iactant in vulgus​

A nép közé történő pénzszórás a római jogban

Makkay János

A csodaszarvas​

Ókori görög mitikus történetekben, és indoiráni
párhuzamaik

Antonin Gadal

A Szent Grál útján​

A régi katár misztériumok

A katárok közössége, a „Parakléta Egyháza” a krisztusi időszámítás gnosztikus áramlatának egyik legfényesebb „láncszeme”. A bogumilok munkáját átvéve, a 10. századtól kezdve Európában a katárok folytatták a megváltás ezoterikus keresztény tanának terjesztését, amely már rövid időn belül teljes virágzásnak indult, és csak az ellen indított, évtizedekig tartó üldöztetés tudta vérbe fojtani. A Grál-edény, a Szellemi erővel megtöltött kráter, ahogyan Hermész Triszmegisztosz nevezi, megjelent Európa felett, hogy az érett lelkeknek elhozza a megváltó szeretet-üzenetet. A Grál egy másik nézete az emberben lévő Grál-kehely. Ez az a kehely, amelyet ismét meg kell találni önmagunkban, meg kell tisztítani, és elő kell készíteni, hogy befogadhassa a szellem gyógyító erejét.

Németh György (szerk.) · Hegyi W. György (szerk.)

Görög–római történelem​

A BA szintű oktatás hároméves tapasztalatai bebizonyították, hogy azok a tankönyvek és szöveggyűjtemények, amelyeket az ötéves képzésben használtak, az ókorral csak egy félévben foglalkozó hallgatók számára túlságosan terjedelmesek. Ez indította arra Németh Györgyöt és Hegyi W. Györgyöt, az ELTE tankönyvírásban gyakorlott tanárait, hogy a hallgatók kezébe egy olyan könyvet és szöveggyűjteményt adjanak, amelyek alkalmazkodnak az egyetemi oktatás struktúrájához. A bronzkortól a Nyugatrómai Birodalom bukásáig kísérik végig az eseményeket, de részletesebben csak bizonyos csomóponti kérdéseket tárgyalnak. A legnagyobb újdonságot az jelenti, hogy a görög és a római történelem bemutatása egy kötetbe került. A szerzők az egyes fejezetek írásakor a legújabb kutatásokat is figyelembe vették, ezért a könyvvel az ókortörténet legkorszerűbb összefoglalását adják az érdeklődők kezébe.

Aleksander Krawczuk

Nagy Konstantin​

Krawczuk műve több, mint Nagy Konstantin életrajza; voltaképpen a római birodalom történetével ismertet meg Diocletianus trónra jutásától Nagy Konstantin haláláig. Izgalmas idők ezek: külső támadások, belső felkelések, hatalmi harcok rázzák meg a császárságot, a társadalomban jelentős változások észlelhetők, a régi renden belül érlelődnek az új rend csírái, a régi, hagyományos vallások egyre inkább háttérbe szorulnak az új, diadalmasan előretörő kereszténység mögött.

Konstantin ifjúsága Diocletianus uralma idejére esik. Diocletianus megkisérli társacsászárok segítségével, reformokkal útját állni a birodalom bomlásának. Mereven szembeszegül a keresztény vallással, üldözi, irtja az új hit követőit. Konstantin császárrá emelkedve okul elődje hibáiból, visszaállítja az egyeduralmat, és elődjével ellentétben felismeri, hogy a kereszténységet nem lehet elpusztítani, ezért kiegyezik vele, és uralma egyik támaszává teszi. Nagy szerepet játszik a keresztények körében dúló belső harcokban.



Krawczuk az ókori történelem kiváló tudósa s egyben a tudományos népszerűsítő műfaj egyik legjobb művelője. Világosan, elevenen rajzolja meg e bonyolult időket, s bennük Konstantin alakját; sikerül e távoli kort közel hoznia az olvasóhoz.