A Fermi-paradoxon évtizedek óta foglalkoztatja a tudományos közösséget és a laikusokat egyaránt: ha az univerzum ilyen hatalmas, és az élet feltételei nem egyedülállóak, akkor hol van mindenki. Egy friss tanulmány most a radikális hétköznapiság elvével próbál választ adni arra, miért nem sikerült eddig bizonyítékot találnunk technológiai civilizációkra a Földön kívül.
A kutatást Dr. Robin Corbet, a Marylandi Egyetem vezető kutatója és a NASA Goddard Űrközpontjának asztrofizikusa készítette. Elemzésében áttekintette a földönkívüli technológiai civilizációk (ETC-k) lehetséges fejlődési útjait, valamint azt, miért nem hallottunk még róluk. A tanulmány kitért a Kardasev-skálára is, ami három szintbe sorolja a civilizációkat: a bolygójuk energiáját hasznosító I-es típus, a csillaguk energiáját uraló II-es típus, valamint a galaxis szintjén működő III-as típus.
Corbet szerint azonban nem biztos, hogy a civilizációk eljutnak ezekre a szintekre. A „radikális hétköznapiság” elve azt feltételezi, hogy a legtöbb civilizáció nem ér el „szuper-tudományos” áttöréseket, hanem mérsékelt technológiai szinten marad, mely alig haladja meg a mai emberiség képességeit. Ez magyarázhatja, miért nem látunk galaxisokat átszelő robotflottákat vagy hatalmas jelzőfényeket.
A tanulmányban Corbet így fogalmazott: „A Fermi-paradoxon magyarázható azzal, ha a Galaxisban mérsékelt számú technológiai civilizáció létezik, amelyek technológiai szintje, bár fejlettebb a mai Földnél, messze elmarad attól a ‘szuper-tudományos’ szinttől, ami könnyen észlelhető asztro-mérnöki projekteket eredményezne. Erőteljes, hosszú távú jelzőfények építése valószínűtlen lenne, ahogy az egész Galaxis robotokkal való feltérképezése is.”
A kutató hozzátette, a jövő rádióteleszkópjai, például a Square Kilometer Array (SKA), vagy annak következő generációi képesek lehetnek észlelni az úgynevezett „szivárgó sugárzást”, amit ezek a mérsékelten fejlett civilizációk akaratlanul is kibocsátanak. Ez azt jelenti, hogy történelmi léptékben nem is állhatunk olyan messze egy esetleges felfedezéstől – írja az Universe Today.
A Fermi-paradoxon, amit Enrico Fermi az 50-es években fogalmazott meg a híres kérdéssel – „Hol van mindenki?” – máig az egyik legfontosabb gondolatkísérlet az asztrobiológiában és a SETI-kutatásokban. A lehetséges magyarázatok között szerepel, hogy az élet ritka és hamar elpusztítja önmagát, vagy hogy gyakori, de szándékosan csendben marad („Sötét erdő”-hipotézis), illetve hogy jelen vannak, de mi nem vesszük észre őket.
Corbet tanulmánya új perspektívát kínál: lehet, hogy az élet és az intelligencia nem ritka, de nem is kiemelkedően fejlett – egyszerűen csak hétköznapi. Ez a „radikális hétköznapiság” elve, amely szerint a civilizációk nem feltétlenül építenek galaxisokat átszelő birodalmakat, hanem szerényebb szinten maradnak, így nehezebb őket észlelni.
A kutatást Dr. Robin Corbet, a Marylandi Egyetem vezető kutatója és a NASA Goddard Űrközpontjának asztrofizikusa készítette. Elemzésében áttekintette a földönkívüli technológiai civilizációk (ETC-k) lehetséges fejlődési útjait, valamint azt, miért nem hallottunk még róluk. A tanulmány kitért a Kardasev-skálára is, ami három szintbe sorolja a civilizációkat: a bolygójuk energiáját hasznosító I-es típus, a csillaguk energiáját uraló II-es típus, valamint a galaxis szintjén működő III-as típus.
Corbet szerint azonban nem biztos, hogy a civilizációk eljutnak ezekre a szintekre. A „radikális hétköznapiság” elve azt feltételezi, hogy a legtöbb civilizáció nem ér el „szuper-tudományos” áttöréseket, hanem mérsékelt technológiai szinten marad, mely alig haladja meg a mai emberiség képességeit. Ez magyarázhatja, miért nem látunk galaxisokat átszelő robotflottákat vagy hatalmas jelzőfényeket.
A tanulmányban Corbet így fogalmazott: „A Fermi-paradoxon magyarázható azzal, ha a Galaxisban mérsékelt számú technológiai civilizáció létezik, amelyek technológiai szintje, bár fejlettebb a mai Földnél, messze elmarad attól a ‘szuper-tudományos’ szinttől, ami könnyen észlelhető asztro-mérnöki projekteket eredményezne. Erőteljes, hosszú távú jelzőfények építése valószínűtlen lenne, ahogy az egész Galaxis robotokkal való feltérképezése is.”
A kutató hozzátette, a jövő rádióteleszkópjai, például a Square Kilometer Array (SKA), vagy annak következő generációi képesek lehetnek észlelni az úgynevezett „szivárgó sugárzást”, amit ezek a mérsékelten fejlett civilizációk akaratlanul is kibocsátanak. Ez azt jelenti, hogy történelmi léptékben nem is állhatunk olyan messze egy esetleges felfedezéstől – írja az Universe Today.
A Fermi-paradoxon, amit Enrico Fermi az 50-es években fogalmazott meg a híres kérdéssel – „Hol van mindenki?” – máig az egyik legfontosabb gondolatkísérlet az asztrobiológiában és a SETI-kutatásokban. A lehetséges magyarázatok között szerepel, hogy az élet ritka és hamar elpusztítja önmagát, vagy hogy gyakori, de szándékosan csendben marad („Sötét erdő”-hipotézis), illetve hogy jelen vannak, de mi nem vesszük észre őket.
Corbet tanulmánya új perspektívát kínál: lehet, hogy az élet és az intelligencia nem ritka, de nem is kiemelkedően fejlett – egyszerűen csak hétköznapi. Ez a „radikális hétköznapiság” elve, amely szerint a civilizációk nem feltétlenül építenek galaxisokat átszelő birodalmakat, hanem szerényebb szinten maradnak, így nehezebb őket észlelni.
