[SIZE=+1]A csend mindezeknél több, összetettebb valami. A csend szintézis, a bensõ én szintézise, ahol a béke, a rend, a harmónia kialakul. A bensõ én csendjében teremtõdik meg, (ahogy Michelangelo bensõségessége, halksága miatt óriás). A csönd nem üresség, nem sivatag. Nem nyílik meg mindjárt. Az ember birodalma bent van, önmagában. A sivatag se homokból és berberekbõl és fegyveres mórokból áll.....!
Ami lényeges, láthatatlan. Nem látni semmit, nem hallani semmit, mégis valami sugárzik. "Nem lát semmit. Nem hall semmit. Valami mégis csöndesen sugárzik..."
("On ne voit rien. On nentend rien. Et cependant quelqne chose rayounne en silence..." <TT>Antoine de Saint Exupéry</TT>: A kisherceg.)
A csönd gazdagság, a lélek fényûzése. Az igazán igaz ember nem lehet nélküle. A csönd és a közösség egymás nélkül elképzelhetetlen.
A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele.
A csend küzdelmekbõl született harmónia, küzdelmekrõl született béke. A csend mérkõzés. A csend a küzdelem eredménye. Az ember akkor fedezi föl amikor megmérkõzik az akadállyal.
A csend titok: Minden embernek megvan a maga titka, egy hangsúly, egy mozdulat, egy csönd. A csendben születik meg a védtelen remény.
Amit keresünk életünk folyamán, a dolgok mögött rejlenek a csendben.
A csend ad otthont a szellemnek. A tiszta logika szétrombolja a szellem életét. A megismerés útja nem a szétbontás, nem a magyarázat. Hanem a látás. A csend látható. A csend hallható.
A csend láthatatlanul is látható, hallhatatlanul is hallható. A csendben találkozhat az ember az Istennel. A csendben találkozhatunk önmagunkkal. Isten bennünk lakik.
A csend szeretet. Az Isten szeretet és aki szeret Isten életét éli. Az igazi szeretetre megtanít a Szentlélek, ha csendet teremtünk a szívünkben. A Szentlélek gyümölcse pedig a "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22).
Bensõ erõforrás ez, mely erõforrás nélkül lehetetlen lenne, fõleg a mai világban élni.
A csendnek méltósága van. A csend emlékezés: rang és rangsor nélkül ezért idõtálló. A sok hamis hang között a csend az a valami, ahol az igazság megnyilvánul. A csend a küzdelmes harmónia, a lélek küzdelme, a testetlen valóság örökös. Nem múlik el az emberekkel, nem múlik el az évszázadokkal, nem múló mint az idõ, hanem olyan mint a szépség, jóság, igazság, szeretet. Örök. (A Szép Igaz, s az Igaz Szép, Keats.)
Az igazság meg a szeretet nem ember alkotása. Az ember részesedik az igazságban és a szeretetben. Igazság és szeretet: ajándék.
"...........az idõ múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekbõl annyit kap mindenki, amennyit megérdemel..." <TT>Fekete István</TT>: Tüskevár.
A lélek lelkesül, ha árnyékban is van, ezért lélek. A csend csendesül, ha zajban van is, ezért csend...
A virág is csöndesen növekszik, nem csinál lármát. A szépség is csendes alapokon mendegél, akár a bölcsesség, ez õrzi meg a szerencsét és az igaz hõsiességet. A lármával telt világ tele hamis hõsiességgel, hamis szerencsével, hamis bölcselkedéssel és igaztalan szépséggel.
"Az örökkévalóság szava, csak a csendben szólal meg"
(Das ewige Wort wird nur in der Stille laut. - <TT>Meister Echart</TT>)[/SIZE]