Aki ért a whiskyhez, kérem, hogy ne olvassa tovább.
Sokáig szinte semmit nem tudtam a whiskyről. Tartottam egy üveg 12 éves Johnny Walkert vendéglátási célzattal, de ez volt minden. Alkoholt nem ittam ötven éves koromig, nem érdekelt ez az élvezett, mert rossz beidegződésem értelmetlen dolognak tartotta.
Ekkor történt, hogy egy kongresszusra kellett mennünk Dublinba. Mielőtt bármi félreértés kerekedne, én a kíséretet adtam. Természetesen, ha már arra jártunk, átmentünk Walesbe és Skóciába is. Skóciában feleségem benevezett bennünket egy busztúrára, mely Rosslynba és a Melrose apátsághoz vitt minket. Visszafelé betértünk egy whiskylepárlóba, ahol a nemes ital készítését tanulmányozhattuk, turista módon. S itt, a Glenkinchie distillery-ben megtörtént a csoda. A vezető olyan szeretettel beszélt erről az nedűről, hogy az avatatlan is láthatta, itt egészen másról van szó. A whisky nem egy folyadék, hanem egy élőlény, akit nevelgetnek, becéznek, kényeztetnek, végül pedig élvezettel elfogyasztanak. A jó lepárlómester többet tölt folyékony szeretteivel, mint a családjával.
Elkészítésének eredete a történelem homályába vezet. A szintén malátából készülő sör félét már az egyiptomiak is főztek. Ezen enyhébb alkoholok párlásának tudománya pedig Kínából került a Fáraók birodalmába. Később héber és arab közvetítéssel került Európába. Persze egyáltalán ne gondoljunk a mai italra! A zavaros lé, amit ittak akkoriban, nem hasonlított sem a mai sörre, sem egyéb alkoholos frissítőre. Tulajdonképpen a whisky készítés alapjául szolgáló büdös italt a sok melléktermék alól szívószállal itták ki. Brrr.
A whisky ital pontos eredete sem ismert pontosan. Amit tudunk, 1170-ben már pároltak szeszt az ír szigeten. 1494-ben keletkezett az első írásos emlék Skóciából. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint John Cor szerzetes 8 hordó malátát kapott a királytól „aqua vitae” (kelta nyelven „uisge beatha”, azaz az élet vize) előállítása céljából. Ez a mennyiség körülbelül 1.500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. 1505-ben az Edinburgh-i felcserek jogot kaptak „aqua vitae”, vagyis whisky készítésére. 1527-ből származik az első olyan angol nyelvű kiadvány, Hieronymus Braunschweig könyvének fordítása, amelyben szó esik az „aqua vitae” készítésének módjáról, jóllehet szigorúan gyógyászati szempontok alapján. 1579-ben keltezték az első olyan törvényt Skóciában, mely az „aqua vitae” előállítását szabályozza. 1690-ban jegyezték fel az első lepárló üzemet, Ferintosh név alatt Skóciában. Ezeket a hiányos adathalmaz áll rendelkezésünkre, de a köztes történéseket nem tudhatjuk biztosan. Az tény, hogy a gyógyászatra használt ital, hamar élvezeti cikk lett. Gomba módra szaporodtak a lepárlók, de az angol adótörvények miatt, nem alakulhatott ki gyorsan a whiskyfőzés mai gyakorlata. Zuglepárlók alakultak, szerte a Brit szigeteken. Dupla falu házakban főzték a szeszt, a két fal között volt a főző üst, de a fináncok a füst után járva, sokat lefüleltek. Az ügyesebbek, kocsira rakták, és mikor meglátták a fináncot, egyszerűen odébb tolták. Mivel akkoriban a lakott települések többsége a fa- és szénfűtés miatt füstbe burkolóztak. Edinburgh szinte állandóan sötét, szürke felhőben élt. Ez megkönnyítette a zuglepárlók dolgát, és persze nehezítette a fináncokét. Szép lassan az ellenállás főmódszere lett a zug-whiskyfőzés az angolok ellen. Ez annyira komoly dologgá vált, hogy tudunk olyan lepárlót, amely majdnem tönkre ment, amikor legalizálta magát. Skót hazafi többet nem vásárolt nála.
A Bushmills, mint vezető ír lepárló ugyan 1608-ból származtatja magát, de ez így nem egészen fedi a valóságot. De tény, hogy annak ellenére, hogy brit területen maradt, igazi háromszor lepárolt whiskeyt gyárt. Whiskey az ír neve, míg a whisky a skót elnevezése, így jelölik az egyértelmű különbséget. Az írek háromszor párolnak, ezzel finomabb szeszt állítanak elő, mint a skótok a kétszeri lepárlással. Persze a fejlődés útja megállíthatatlan, ma már két és félszer is párolt italt is készítenek (Springbank Distillery, Campbeltown régió).
*
Míg az írek nem használták a tőzeg füstjét, addig a skótok előszeretettel füstölik a whiskyjüket. A tőzeget használják a fűtéshez. ehhez az is kell persze, hogy a Brit szigeteken van a világ tőzegállományának 90%-a. A gabona (a gabona itt az árpát jelöli) szárításánál az írek nem engedik át a füstöt, a skótok általában igen. A legfüstösebb whiskyket Islay szigetén gyártják, ahol is az Ardbeg, a Laphroaig és a Bruichladdich, Caol Ila, Bowmore, Kilchoman, Bunnahabbhain lepárlói bújnak meg. A füst-tartalmat ppm-ben mérik. Egy füstös whisky 50 ppm körül van, kivéve az Octomore nevű füstös “szörnyeteget”, amely 167ppm-el, és 63.5 fokos alkoholtartalommal bír. Embert próbáló ital. Aki Laphroaig-t vesz, az örökös birtokul kap Islay szigetén egy négyzetláb földet. Ha ellátogat a lepárlóba, akkor biztosítanak neki egy pár gumicsizmát, egy GPS készüléket, hogy el tudjon látogatni a földjére. Kiszáradás ellen kap egy kis flaska 10 éves itókát az útra. Ezután választhat egy zászlót, és kitűzheti a saját tőzegföldjére. Minderről persze papírt kap bizonyítékul. Büszkén akasztottuk ki a két bizonyítványunkat. Egyébként a 10 éves Laphroaig Charles Walesi Herceg hivatalos kedvence.
A whisky árpából készül. A tisztes whiskyt maltnak, ill. keveretlen formáját single maltnak nevezik. Természetesen gyártanak minden féle gabonából hasonló italt, de ezek mind kényszer szülte megoldások. Persze nem minden esetben rosszak. Párolnak búzából, rozsból, zabból, kukoricából.
A régi whisky nem is hasonlít a ma gyártott italokra. Lepárolták, hordóba töltötték, és már vitték is a kocsmákba. Víz színű, maró folyadék. Ma Poitin néven forgalmazzák az Offaly megyei Kilbeggan városában az ős whiskeynek tartott folyadékot. Állíthatom, hogy rettenetes, élvezhetetlen ital. Egyetlen haszna az alkohol hatása.
A korai whiskyzés addig tartott, míg színre nem lépett egy fiatal gyermek, kinek meghalt az édesapja. A neki juttatott kártérítésből vásárolt egy boltot, ahol whiskyt is árult. Rájött, ha keveri a whiskyfajtákat, akkor ihatóbb, finomabb szeszt lehet előállítani. Ezt a fiút Johnny Walkernek hívták. Első raktára még mindig látható Kilmarnockban, Skóciában, előtte a szobrával. Így megszületett a blend (avagy blended) kevert whisky, amely nagy karriert futott be. Állítólag a fekete Johnny Walker 58 féle italból van összekeverve. A whiskykeverés mestermunka, sok év tanulás, és nagy talentum kell hozzá. Egészen az elmúlt évtizedekig voltak a Johnny Walker és kevert társai a Whisky, nagy betűvel.
Jaj de nehezen foglalta el helyét a nemes alkoholok rangsorában. A gazdagabb emberek konyakot ittak, és erről a szokásukról nem akartak lemondani. Ekkor jött a tragédia, az európai szőlőket megtámadta egy szörnyű betegség, a peronoszpóra járvány, majdnem kiirtva minden szőlőt. Konyak nem volt, és a pénzesek a whisky felé fordultak. Először helyettesítették, majd mellette is maradtak.
Amerikába természetesen az Európából származó elsősorban ír és skót telepesek elkezdtek szeszt párolni, de az árpa nem volt megfelelő ezen a tájon. De megtermett a kukorica, és a whiskyfőzésre jól hasznosítható volt. Megszületett tehát a bourbon. Előállítása különbözik a malátawhisky előállításától. Íz világa is eltér, de Amerikában hatalmas sikert futott be. Sok finom van köztük, nekem a Four Roses Single Barrel a kedvencem. A bourbont hatalmas raktárakban érlelik. Mindig új tölgyhordóban tárolják. A nagy raktár miatt különböző az ital minősége. Ezt úgy oldják meg, hogy összeöntik az hordók tartalmát. Szentségtörés. Persze a nagyon jól sikerülteket kiveszik, és úgynevezett single barrel megjelöléssel palackozzák. Megszámozzák őket, így tudni lehet, melyik hordóból, hányadik palack lett a miénk. A single barrel és a “sima” amerikai whisky között ég és föld a különbség!
Kanadában is gyártják, de a kanadai tér el talán legjobban az ősi gyártástól. Ugyanis engedélyezett 10% más alkohol keverése a whiskyhez. Náluk talán a Királynő tiszteletére gyártott Crown Royal a leg finomabb. A hölgyek pedig imádni fogják a szép, puha, lila-arany zsákocskát, amiben csomagolják. Persze leginkább angol nyelvterületen zajlik a párlás és általában a skót gyártási módot használják.
Új-Zéland, Ausztrália, és a Világ legnagyobb gyártója, India is a sorban áll. Indiával vigyázni kell, mert melaszból is gyártanak whiskynek nevezett valamit. Aki Amrut márkát vesz, az nem csalódhat. A Himalája lábánál termelik az árpát és az Óceán partján érlelik az italt.
Japán már régen gyártja, de gyártják Svédországban, Németországban, Ausztriában és Csehországban. Utolsóként beszállt az üzletbe Taiwan, ahol termékdíjas nedűt gyártanak (Kavalan). Sajnos az éghajlat miatt nagy az érlelési vesztesség. Fiatal, drága, de nagyon finom.
Az érlelés alatt, párolog az alkohol. Évente átlag 2% a veszteség. Minél tovább érlelik, annál több párolog el. Ezt az angyalok részének nevezik. A hordóba felszívódó részt ellenben az ördögök részének nevezik az alkotók. Az amerikaiak képesek a hordó fájából kivonni és vissza hígítani az elnyelt alkoholt, így készül a Jim Beam Devil’s Cut-ja.
Van még a vatted whisky, ami különböző malt whiskyk keveréke. Ilyen viszonylag kevés van, nem használják a lepárlók ezt a módszert. Talán legismertebb a zöld Johnny Walker.
A grain whisky a gabona whisky, ami nem tartalmaz malátát.
A bourbon, mely kukoricából készül Amerikában. Két fajtája van, egyik a Kentucky. Ha a Kentucky-t átszűrjük aktív szénen, akkor keletkezik a Tennessee whisky.
Az évmegjelölés egyszerű dolog. Single maltnál a a kort jelzi. A blendnél a legfiatalabb összetevő korát lehet megadni. Ezért van, hogy például a kék Johnny Walker korát nem
adják meg. Miután állítólag van benne 90 éves összetevő is, nem írják rá a legfiatalabb korát, hiszen félrevezető lenne. Ezek az évjárat megjelölés nélküli kiadások.
A nagy robbanás 1890-ben következett be, mikor Campbeltown lett a whiskygyártás központja. Legális lepárlói száma túlnőtt a harmincon, illegális lepárlói száma a 292-t. Hatalmas vagyonok keletkeztek, az úgynevezett whiskybárók palotái ott sorakoztak a tó partján. Még dal is született a tó vízéről, miszerint de jó lenne, ha whiskyvé válna. Megkóstoltam, sajnos víz maradt. A paloták nagyon szépek, volt szerencsém az egyikben lakni. A csillogás addig tartott, amíg be nem vezették az amerikai szesztilalmat, és Campbeltown tönkre ment. Tönkre ment, mert termelése nagy része Amerikába ment. A megmaradásért küzdve, egyre rosszabb minőségű italt gyártottak, egyre olcsóbban. Borítékolva volt a csőd. Hozzá jött, hogy könnyű whiskyt gyártottak, és a világ akkor kezdet a nehéz, súlyos nedűk felé fordulni. Most egy elszegényedett városka. De megint elkezdődött valami. Megnyílt harmadik lepárlója a Glengyle, így a Springbank és a Glen Scotia után él a remény a feltámadásra. A városkában sétálva mindenhol ott van a múlt. Egy malátázóból Tesco lett, egy másikból buszgarázs stb. De megint önálló régió lett!
A skót whiskyket régiók szerint, Highland, Lowland, Speyside, Islay és Campbeltown köré csoportosítják.
Még egy apróság, előszeretettel használják a “Glen” előszót. Ez régen minőséget jelentett. De ma már használja olyan lepárló is, aki nem “érdemli” ki a nemesi előnevet.
Skóciában komolyan veszik a whiskygyártást, komoly törvényekkel védik. Először is kimondták, mi a skót whisky. A skót whiskyt az Egyesült Királyság Parlamentje által hozott törvény (The Scotch Whisky Regulations 2009) [1] szabályozza. Ennek értelmében a skót whisky: skóciai lepárlóban készül vízből, malátázott árpából és más fajtájú kizárólag egész gabonaszemekből amit ebben a lepárlóban dolgoztak fel péppé, erjeszthetővé kizárólag endogén enzimrendszerek segítségével (tehát hozzáadott enzimek nélkül) tették, kizárólag élesztő hozzáadásával erjesztették, kevesebb, mint 94,8 térfogat %-osra desztillálták, hogy aromákat nyerhessen a felhasznált nyersanyagokból. Skóciai adóraktárban érlelték legalább 3 évig nem nagyobb, mint 700 literes tölgyfahordóban, amelyik őrzik a nyersanyagokból és készítési eljárásból nyert színét, aromáját és ízét, s amihez vízen és szeszkaramellen kívül más alkotórészt nem adtak; legalább 40%-os alkoholtartalommal kerül palackba.
Sokáig szinte semmit nem tudtam a whiskyről. Tartottam egy üveg 12 éves Johnny Walkert vendéglátási célzattal, de ez volt minden. Alkoholt nem ittam ötven éves koromig, nem érdekelt ez az élvezett, mert rossz beidegződésem értelmetlen dolognak tartotta.
Ekkor történt, hogy egy kongresszusra kellett mennünk Dublinba. Mielőtt bármi félreértés kerekedne, én a kíséretet adtam. Természetesen, ha már arra jártunk, átmentünk Walesbe és Skóciába is. Skóciában feleségem benevezett bennünket egy busztúrára, mely Rosslynba és a Melrose apátsághoz vitt minket. Visszafelé betértünk egy whiskylepárlóba, ahol a nemes ital készítését tanulmányozhattuk, turista módon. S itt, a Glenkinchie distillery-ben megtörtént a csoda. A vezető olyan szeretettel beszélt erről az nedűről, hogy az avatatlan is láthatta, itt egészen másról van szó. A whisky nem egy folyadék, hanem egy élőlény, akit nevelgetnek, becéznek, kényeztetnek, végül pedig élvezettel elfogyasztanak. A jó lepárlómester többet tölt folyékony szeretteivel, mint a családjával.
Elkészítésének eredete a történelem homályába vezet. A szintén malátából készülő sör félét már az egyiptomiak is főztek. Ezen enyhébb alkoholok párlásának tudománya pedig Kínából került a Fáraók birodalmába. Később héber és arab közvetítéssel került Európába. Persze egyáltalán ne gondoljunk a mai italra! A zavaros lé, amit ittak akkoriban, nem hasonlított sem a mai sörre, sem egyéb alkoholos frissítőre. Tulajdonképpen a whisky készítés alapjául szolgáló büdös italt a sok melléktermék alól szívószállal itták ki. Brrr.
A whisky ital pontos eredete sem ismert pontosan. Amit tudunk, 1170-ben már pároltak szeszt az ír szigeten. 1494-ben keletkezett az első írásos emlék Skóciából. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint John Cor szerzetes 8 hordó malátát kapott a királytól „aqua vitae” (kelta nyelven „uisge beatha”, azaz az élet vize) előállítása céljából. Ez a mennyiség körülbelül 1.500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. 1505-ben az Edinburgh-i felcserek jogot kaptak „aqua vitae”, vagyis whisky készítésére. 1527-ből származik az első olyan angol nyelvű kiadvány, Hieronymus Braunschweig könyvének fordítása, amelyben szó esik az „aqua vitae” készítésének módjáról, jóllehet szigorúan gyógyászati szempontok alapján. 1579-ben keltezték az első olyan törvényt Skóciában, mely az „aqua vitae” előállítását szabályozza. 1690-ban jegyezték fel az első lepárló üzemet, Ferintosh név alatt Skóciában. Ezeket a hiányos adathalmaz áll rendelkezésünkre, de a köztes történéseket nem tudhatjuk biztosan. Az tény, hogy a gyógyászatra használt ital, hamar élvezeti cikk lett. Gomba módra szaporodtak a lepárlók, de az angol adótörvények miatt, nem alakulhatott ki gyorsan a whiskyfőzés mai gyakorlata. Zuglepárlók alakultak, szerte a Brit szigeteken. Dupla falu házakban főzték a szeszt, a két fal között volt a főző üst, de a fináncok a füst után járva, sokat lefüleltek. Az ügyesebbek, kocsira rakták, és mikor meglátták a fináncot, egyszerűen odébb tolták. Mivel akkoriban a lakott települések többsége a fa- és szénfűtés miatt füstbe burkolóztak. Edinburgh szinte állandóan sötét, szürke felhőben élt. Ez megkönnyítette a zuglepárlók dolgát, és persze nehezítette a fináncokét. Szép lassan az ellenállás főmódszere lett a zug-whiskyfőzés az angolok ellen. Ez annyira komoly dologgá vált, hogy tudunk olyan lepárlót, amely majdnem tönkre ment, amikor legalizálta magát. Skót hazafi többet nem vásárolt nála.
A Bushmills, mint vezető ír lepárló ugyan 1608-ból származtatja magát, de ez így nem egészen fedi a valóságot. De tény, hogy annak ellenére, hogy brit területen maradt, igazi háromszor lepárolt whiskeyt gyárt. Whiskey az ír neve, míg a whisky a skót elnevezése, így jelölik az egyértelmű különbséget. Az írek háromszor párolnak, ezzel finomabb szeszt állítanak elő, mint a skótok a kétszeri lepárlással. Persze a fejlődés útja megállíthatatlan, ma már két és félszer is párolt italt is készítenek (Springbank Distillery, Campbeltown régió).
*
Míg az írek nem használták a tőzeg füstjét, addig a skótok előszeretettel füstölik a whiskyjüket. A tőzeget használják a fűtéshez. ehhez az is kell persze, hogy a Brit szigeteken van a világ tőzegállományának 90%-a. A gabona (a gabona itt az árpát jelöli) szárításánál az írek nem engedik át a füstöt, a skótok általában igen. A legfüstösebb whiskyket Islay szigetén gyártják, ahol is az Ardbeg, a Laphroaig és a Bruichladdich, Caol Ila, Bowmore, Kilchoman, Bunnahabbhain lepárlói bújnak meg. A füst-tartalmat ppm-ben mérik. Egy füstös whisky 50 ppm körül van, kivéve az Octomore nevű füstös “szörnyeteget”, amely 167ppm-el, és 63.5 fokos alkoholtartalommal bír. Embert próbáló ital. Aki Laphroaig-t vesz, az örökös birtokul kap Islay szigetén egy négyzetláb földet. Ha ellátogat a lepárlóba, akkor biztosítanak neki egy pár gumicsizmát, egy GPS készüléket, hogy el tudjon látogatni a földjére. Kiszáradás ellen kap egy kis flaska 10 éves itókát az útra. Ezután választhat egy zászlót, és kitűzheti a saját tőzegföldjére. Minderről persze papírt kap bizonyítékul. Büszkén akasztottuk ki a két bizonyítványunkat. Egyébként a 10 éves Laphroaig Charles Walesi Herceg hivatalos kedvence.
A whisky árpából készül. A tisztes whiskyt maltnak, ill. keveretlen formáját single maltnak nevezik. Természetesen gyártanak minden féle gabonából hasonló italt, de ezek mind kényszer szülte megoldások. Persze nem minden esetben rosszak. Párolnak búzából, rozsból, zabból, kukoricából.
A régi whisky nem is hasonlít a ma gyártott italokra. Lepárolták, hordóba töltötték, és már vitték is a kocsmákba. Víz színű, maró folyadék. Ma Poitin néven forgalmazzák az Offaly megyei Kilbeggan városában az ős whiskeynek tartott folyadékot. Állíthatom, hogy rettenetes, élvezhetetlen ital. Egyetlen haszna az alkohol hatása.
A korai whiskyzés addig tartott, míg színre nem lépett egy fiatal gyermek, kinek meghalt az édesapja. A neki juttatott kártérítésből vásárolt egy boltot, ahol whiskyt is árult. Rájött, ha keveri a whiskyfajtákat, akkor ihatóbb, finomabb szeszt lehet előállítani. Ezt a fiút Johnny Walkernek hívták. Első raktára még mindig látható Kilmarnockban, Skóciában, előtte a szobrával. Így megszületett a blend (avagy blended) kevert whisky, amely nagy karriert futott be. Állítólag a fekete Johnny Walker 58 féle italból van összekeverve. A whiskykeverés mestermunka, sok év tanulás, és nagy talentum kell hozzá. Egészen az elmúlt évtizedekig voltak a Johnny Walker és kevert társai a Whisky, nagy betűvel.
Jaj de nehezen foglalta el helyét a nemes alkoholok rangsorában. A gazdagabb emberek konyakot ittak, és erről a szokásukról nem akartak lemondani. Ekkor jött a tragédia, az európai szőlőket megtámadta egy szörnyű betegség, a peronoszpóra járvány, majdnem kiirtva minden szőlőt. Konyak nem volt, és a pénzesek a whisky felé fordultak. Először helyettesítették, majd mellette is maradtak.
Amerikába természetesen az Európából származó elsősorban ír és skót telepesek elkezdtek szeszt párolni, de az árpa nem volt megfelelő ezen a tájon. De megtermett a kukorica, és a whiskyfőzésre jól hasznosítható volt. Megszületett tehát a bourbon. Előállítása különbözik a malátawhisky előállításától. Íz világa is eltér, de Amerikában hatalmas sikert futott be. Sok finom van köztük, nekem a Four Roses Single Barrel a kedvencem. A bourbont hatalmas raktárakban érlelik. Mindig új tölgyhordóban tárolják. A nagy raktár miatt különböző az ital minősége. Ezt úgy oldják meg, hogy összeöntik az hordók tartalmát. Szentségtörés. Persze a nagyon jól sikerülteket kiveszik, és úgynevezett single barrel megjelöléssel palackozzák. Megszámozzák őket, így tudni lehet, melyik hordóból, hányadik palack lett a miénk. A single barrel és a “sima” amerikai whisky között ég és föld a különbség!
Kanadában is gyártják, de a kanadai tér el talán legjobban az ősi gyártástól. Ugyanis engedélyezett 10% más alkohol keverése a whiskyhez. Náluk talán a Királynő tiszteletére gyártott Crown Royal a leg finomabb. A hölgyek pedig imádni fogják a szép, puha, lila-arany zsákocskát, amiben csomagolják. Persze leginkább angol nyelvterületen zajlik a párlás és általában a skót gyártási módot használják.
Új-Zéland, Ausztrália, és a Világ legnagyobb gyártója, India is a sorban áll. Indiával vigyázni kell, mert melaszból is gyártanak whiskynek nevezett valamit. Aki Amrut márkát vesz, az nem csalódhat. A Himalája lábánál termelik az árpát és az Óceán partján érlelik az italt.
Japán már régen gyártja, de gyártják Svédországban, Németországban, Ausztriában és Csehországban. Utolsóként beszállt az üzletbe Taiwan, ahol termékdíjas nedűt gyártanak (Kavalan). Sajnos az éghajlat miatt nagy az érlelési vesztesség. Fiatal, drága, de nagyon finom.
Az érlelés alatt, párolog az alkohol. Évente átlag 2% a veszteség. Minél tovább érlelik, annál több párolog el. Ezt az angyalok részének nevezik. A hordóba felszívódó részt ellenben az ördögök részének nevezik az alkotók. Az amerikaiak képesek a hordó fájából kivonni és vissza hígítani az elnyelt alkoholt, így készül a Jim Beam Devil’s Cut-ja.
Van még a vatted whisky, ami különböző malt whiskyk keveréke. Ilyen viszonylag kevés van, nem használják a lepárlók ezt a módszert. Talán legismertebb a zöld Johnny Walker.
A grain whisky a gabona whisky, ami nem tartalmaz malátát.
A bourbon, mely kukoricából készül Amerikában. Két fajtája van, egyik a Kentucky. Ha a Kentucky-t átszűrjük aktív szénen, akkor keletkezik a Tennessee whisky.
Az évmegjelölés egyszerű dolog. Single maltnál a a kort jelzi. A blendnél a legfiatalabb összetevő korát lehet megadni. Ezért van, hogy például a kék Johnny Walker korát nem
adják meg. Miután állítólag van benne 90 éves összetevő is, nem írják rá a legfiatalabb korát, hiszen félrevezető lenne. Ezek az évjárat megjelölés nélküli kiadások.
A nagy robbanás 1890-ben következett be, mikor Campbeltown lett a whiskygyártás központja. Legális lepárlói száma túlnőtt a harmincon, illegális lepárlói száma a 292-t. Hatalmas vagyonok keletkeztek, az úgynevezett whiskybárók palotái ott sorakoztak a tó partján. Még dal is született a tó vízéről, miszerint de jó lenne, ha whiskyvé válna. Megkóstoltam, sajnos víz maradt. A paloták nagyon szépek, volt szerencsém az egyikben lakni. A csillogás addig tartott, amíg be nem vezették az amerikai szesztilalmat, és Campbeltown tönkre ment. Tönkre ment, mert termelése nagy része Amerikába ment. A megmaradásért küzdve, egyre rosszabb minőségű italt gyártottak, egyre olcsóbban. Borítékolva volt a csőd. Hozzá jött, hogy könnyű whiskyt gyártottak, és a világ akkor kezdet a nehéz, súlyos nedűk felé fordulni. Most egy elszegényedett városka. De megint elkezdődött valami. Megnyílt harmadik lepárlója a Glengyle, így a Springbank és a Glen Scotia után él a remény a feltámadásra. A városkában sétálva mindenhol ott van a múlt. Egy malátázóból Tesco lett, egy másikból buszgarázs stb. De megint önálló régió lett!
A skót whiskyket régiók szerint, Highland, Lowland, Speyside, Islay és Campbeltown köré csoportosítják.
Még egy apróság, előszeretettel használják a “Glen” előszót. Ez régen minőséget jelentett. De ma már használja olyan lepárló is, aki nem “érdemli” ki a nemesi előnevet.
Skóciában komolyan veszik a whiskygyártást, komoly törvényekkel védik. Először is kimondták, mi a skót whisky. A skót whiskyt az Egyesült Királyság Parlamentje által hozott törvény (The Scotch Whisky Regulations 2009) [1] szabályozza. Ennek értelmében a skót whisky: skóciai lepárlóban készül vízből, malátázott árpából és más fajtájú kizárólag egész gabonaszemekből amit ebben a lepárlóban dolgoztak fel péppé, erjeszthetővé kizárólag endogén enzimrendszerek segítségével (tehát hozzáadott enzimek nélkül) tették, kizárólag élesztő hozzáadásával erjesztették, kevesebb, mint 94,8 térfogat %-osra desztillálták, hogy aromákat nyerhessen a felhasznált nyersanyagokból. Skóciai adóraktárban érlelték legalább 3 évig nem nagyobb, mint 700 literes tölgyfahordóban, amelyik őrzik a nyersanyagokból és készítési eljárásból nyert színét, aromáját és ízét, s amihez vízen és szeszkaramellen kívül más alkotórészt nem adtak; legalább 40%-os alkoholtartalommal kerül palackba.