Ajándék pillanatok Neked...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>

Időalagút

Őrjítőn vánszorgó napokba tévedek
az idő részeg léptekkel tántorog
megáll, elindul, botladozva révedez
reggel az estébe csüggedten támolyog.

Órákat morzsolok, perceket pergetek
bánatosan baktat hangtalansága
gondolatok vágányára holnapot terelek
vonszolja magát megbabonázva.

Hold kél az égen csillagok udvarán
vad képzetet ébreszt, áldó sejtelem
álomcsoda kényeztet hosszú éjszakán
ott messze, vágyott világom meglelem.

Piruló arcú hajnal-fénybe lebbenek
feszítő vágyra gyermeki lélek felesel
ujjongón számolom az andalgó perceket
ma végre, ma végre... itt leszel.
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Bíbor Kata
(2009. április 30.)

<CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>

Zsacsihoz

Megmutattad fontos élnem,
hogy lehetek újra
gyönge sirály
ki úgy siklik az ég fölött,
mint tollpihe
a tenger hullámán.

Érzékenyen simogató,
mint fehér hab
ki mossa a sziklát,
és frissítő
mozdulataival
adja át hatalmát.

Lehetek újra kikötő
hol egy igaz csónak
megpihen,
s a tengerillatú
naplementében,
elszenderül csöndesen.
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Danó Tímea
<CENTER></CENTER><CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

<CENTER>Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
</CENTER>

<table width="100%" border="0"><tbody><tr><td width="100%">HADD MARADJAK...

</td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> </tbody></table> Hadd maradjak (melletted, ha)
Kebleden nem, (közeledben.)
Távozám, hogy e(lpusztuljak)
S bujdosásomban (akartam,)
Ah de én távol (tetőled)
Még meghalni sem (tudhattam.)
Visszajöttem, itten (élek,)
És ha nem szeretsz (te engem,)
Meg kell halnom, (de haljak meg)
Közeledben... ez(t esengem.)
Szomorú, rideg (bús lelkem)
Ugy bolyong söt(ét magányban,)
Mint amott e (bolygó tűz az)
Éj ködében a p(usztában.)
Szatmár, 1846. október

Sík Sándor : A hatvanévesek angyala

II. A csillagok tövében

Mondd, üldögélő, aki minden este
Kiülsz az egyre teljesebbre váló
Holdgömb alá s elnézed mozdulatlan
A csillagképek hűvös reszketését -
Nem hív a szomszéd házak békessége,
Ahol megfáradt emberek pihegnek
Erőt aludni a holnapi gondra,
Nem hív a kertek aljáról az ének,
A nevető, játékos fiatalság,
Csigaházad sem, kedves asztalod sem,
Melyen a villany meleg fénykörében
Könyveid meghitt bölcsessége virraszt;
Csak ülsz, csak ülsz a csillagok tövében,
Magadat is felejtve - üldögélő,
Mondd meg nekem: mit látsz az éjszakában?

Csillagokat? Bolygók, napóriások,
Izzó ködök, tejútak óceánját?
Sugárözönök zápor-zuhogását?
Fényesztendőknek megszámlálhatatlan
Eónjain keresztül erre tévedt
Törmelékeit sokszázezer éve
Kilobbant kozmikus tragédiáknak?
A világsíkok egymásba simúló,
Egymásból újuló dimenzióit?
Bújócskáit a hullámnak, a fénynek,
Csilló tükörén a Határtalannak?
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Szellemek suhantát?
Csillaggolyókkal tekéző Hatalmak
Három pár szárnyon lebegő csodáit,
Amint a Törvény zengő vesszejével
Vezényelik, - komolyan, mint a gyermek, -
A Játék ütemét és énekelnek?
Ezt látod?

Ezt, és többet, és nagyobbat.

Többet, nagyobbat? Hát van még azontúl?

Azontúl már az ember nem beszél.
A csillagok közt csillagként lebeg
És teljesül és hallgat, mint a Hold.


http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=181717

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=161789

♫♥♫ Felix Mendelssohn: D-dúr dal szöveg nélkül op. 109
http://www.videoplayer.hu/videos/play/277017

Gárdonyi Géza :Ének a holdhoz

Kingyesi emlék

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
Köszöntlek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
Tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
Leomlik finom, ezüst fátyolod,
Tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
Hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
Feléd fordítja illatos fejét;
A gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
S a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó tenéked tükröt tart remegve,
S te leemelve aranykoronád,
Kibontod. - reá jósággal nevetve, -
Sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle a hársfa-lombra száll,
S elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
Mindenki csupán mosolyogni lát.
Békéangyalként jársz a föld felett,
Fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Mért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
Az én szívem is tükröd Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
... Mikor belépsz a felhő-palotádba,
Az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
A fűbe hajtja harmatos fejét.

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=123961

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=124284

Kodály Zoltán: Esti dal ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=86Dtkwe7nK8

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>

Csak egy álom volt

Idegesítő zümmögés volt az oka,
Minden jónak reggeli elrontója.
Hangjánál nagyobb csak szemtelensége volt,
Mert arcom felé szállt a fekete folt.

Kipattantam villámgyorsan az ágyamból,
Legyek rémét behoztam a konyhából.
Üldözőbe vettem és egy nagyot csaptam,
Szemtelen legyemet sehol sem láttam.

Pár pillanat múlva mégis megtaláltam,
Légycsapómhoz simultan hullamázban.
Szétkenődvén fekete-vörös maszat volt,
Légynyelven többé senkinek nem dalolt.

Elégedetten ablakomhoz lépdeltem,
Függönyömet félrehúzván kinéztem.
Gyerekek rohangáltak lélekszakadva,
Gondtalan nevetéssel játszadozva.

Az őszi nap kellemes melegét szórta,
Fényével a derűs arcokat vonta.
Búsan néztem egykori iskolám felé,
Könny-homály úszott kék szemeim elé.

Ekkor újra légyzümmögését hallottam,
Hirtelen ágyamban találtam magam.
Kintről óriási fenyőfák integettek ,
Az udvaron, gyerekek nem kergetőztek.

Fenn az égen nem ragyogtak napsugarak,
Sötét szembogarakban nem csillogtak.
Iskola sem nézett farkasszemet vélem,
Nem is voltam otthonomban Gégényben.

De a szemtelen légyzümmögés megtörtént,
Fájdalmam gurult arcomon könnycseppként.
Szomorúan indultam le a konyhába,
Szénné égetővel tértem szobámba.
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Técsi Csilla
(2008. november 19-20. szerda éjjel - Az álom-valóság küszöbén lebegve, lehetünk két helyen is egyszerre.)

<CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

Faludy György: Meditáció

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger – mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző – és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=195035

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=196156

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=195280


Demis Roussos-"Lovely Sunny Days" ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=0hSG5oV8FWk&feature=related

Reményik Sándor: Vagy-vagy


Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, – vagy az emberek.
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!


http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=195122

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=194821

Hobo es Ghymes - Felbemaradt Vallomas...♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=SfT8tBqPG-4

Reményik Sándor: Férfi-erdő


Eltűnt az üde smaragdragyogás,
A lomb sűrűbb, sötétebb.
Április ment,
Május nyomába lépett,
És közeleg a nyár.
Az ifjú erdő komoly férfi már.

Összeborult a lomb,
Mélyzöld kupola lett.
Visszhangoz töprengő kérdéseket,
És önmagának harsogva felel.
A vihart addig nem engedi el,
Míg búgó hangon meg nem áldja őt.

A fák: keményderekú gondolatok,
Az ősi földből szívnak őserőt.
Koronájukat égnek emelik.
Ha van Isten, ha nincs:
Mindegy nekik.
Mert nekik úgy kell élni, mintha volna!
Viharban, csendben rájok lehajolna.
Mert nekik nőni kell —
És nőni — csak az ég felé lehet.

Eltűnt az ifjú smaragdragyogás,
Sötétebb lett a lomb.
Amit harsogva mond:
Riadó, érces, telthangú beszéd,
Meggondolt felelet.
Vagy ünnepélyes, komor hallgatás.
Az erdő férfi lett.

Kolozsvár, Hója, 1921 júniusa

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=194852

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=194552

Damien Rice : Older Chests ♫♥♫
http://www.videoplayer.hu/videos/play/290431

Kiss László György<o></o>
Teszem amit tudok

<u1></u1><o></o>
Egyszerűen, ember vagyok.<o></o>
Nem méregetem magam<o></o>
mással, a nagyok szavával.<o></o>
Csak teszem a dolgomat, <o></o>
hogy rendben álljon <o></o>
köröttem minden pillanat.<o></o>
Nem kívánok utánozni,<o></o>
lelkendezni, sem <o></o>
behódolni másnak, és<o></o>
nem hiszek semmiféle<o></o>
életemelő varázsnak.<o></o>
Csak megyek előre, <o></o>
végére a mának.<o></o>
Teszem amit tudok. –<o></o>
S ha néha elbukok, <o></o>
saját káromból okulok. <o></o>
Egyszerűen ember vagyok! –<o></o>
Tudásom legjavát életem <o></o>
kútjából merítem,<o></o>
és megértem a nagyok <o></o>
szavát, még ha nem is<o></o>
mérem magam mással,<o></o>
mint az emberi méltósággal!<o></o>
<o></o><o></o><o>
</o>

Nagy László : Himnusz minden időben


Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!


Nagy László : Himnusz minden időben ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=CMrg8nK1LqM

/ Horváth-Varga Sándor /


AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK




Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok